Az „IGAZMONDÓ”
-Hmm.. régóta figyelem ezt a sárgolyót.Talán, túlságosan is régóta -mormogott Luc Reif éjfekete köpenyében a
csillagok közt lebegve. - Sok mindennek hívtak itt… alattomos kígyónak vagy száműzött fénythozónak.
-Miért képzelik azt,hogy én mindig a vesztes pozícióban álltam,állok s fogok állni?-köpenyét széttárta és az előtörő
sötét dühével rácsapni készült a bolygóra, ám hirtelen meggondolta… füstkarja csak átsuhant a szilárd testen.
-Miért mindig ilyennek állítanak be?!-Ha akarnám egy pöccintéssel örökre véget vethetnék ennek kisded játékaiknak
és vele együtt az életüknek!
-Ám ez meg fog változni, mert megváltoztatom. - Egy ember tudni fogja az igazat!- Még MA!- ezzel eltűnt az űrben.
A Földön eközben javában folyt a megszokott nyüzsgés. Rómában éppen véget ért a papok nagy tanácskozása.
A földönkívűliek létezésének elfogadása és közeli jövőben várható látogatásuk lehetősége lázba hozta a Vatikánt is.
A meghívottak távoztak. Egy ottmaradt,egyedül a nagy márványteremben. Tanulmányozni akarta még a csillagokat.
Latinor Ponti,jó kiállású,markáns arcú 50es lehetett.Miközben a távcsövet leste az ajtó kinyílt.Egy 20év körüli apáca
sietett be.Fekete haj alól kivillanó zöld szempár, tiszta arcvonásokkal.Ahogy megfordult megtetszett neki,de papként
gyorsan elkapta a szemét.Egy tekercset adott át,majd sarkon fordult.A papiros fölött kilesett,hogy még egyszer szem-
ügyre vegye.Amikor az ajtó becsukódott megcsóválta a fejét és széthúzta a papirost.Meglepetésére a tekercsből sűrű,
fekete-fehér füst áramlott ki,ami teljesen betakarta. Egy ideig kapálózott a fullasztó felhőben, végül feladta.
Pár másodperc és a furcsa köd szertefoszlott. Egy kietlen tájon találta magát. Feje fölött ezernyi csillag világított.
A Hold felszínén lebegett,de nem emberi alakban. - Mi ez?- Mindenható máris magához hívja lelkem?
- Nem ő volt!- szólalt meg egy sziszegő hang a háta mögött.
- Hanem én, Luc Reif ! Beszédében keveredett a női és férfi hang.
Pontinak szinte megfagyott a lélegzete. Érezte,hogy testére indaszerű füstnyelvek kúsznak fel és ölelik körbe.
- Szegény pára.- Tudom, egy szűz leányanya imádásával nem lehet jóllakni.
Latinor behunyta a szemét és imádkozni kezdett. Luc Reif már előtte állt és a fejét csóválva megszorította a vállát.
Ponti fájdalmában kinyitotta a szemét.
- Ugyan,semmi értelme imádkozni!- Luc Reif ásított egyet.
- A lelkemet a Mindenható védelmezi, ahogy a többi emberét is!
- Ha tudná hányszor hallom ezt .- Mit szólna hozzá, ha valami különleges dolgot magyaráznék el?
- Van más választásom?- egész testében remegett a pap.
- Nézzen le a maga világára…jobb, mint az igazi pokol.Sóvárgók,mohók,önzők,buták,hatalom vagy pénzéhesek
bérgyilkosok a maga Földjének alkotó elemei. –Emberek ?! … Akik egy láda színes papírért képesek ölni.
Hirtelen egy mozgó tárgy tűnt fel a látókörben. Úgy működött,mint egy űrhajó, de nem ember alkotta.
Nem is tűzzel vagy gázzal ment. Csak itt-ott megjelent aztán eltűnt.
- Nézze, még a földön kívüliek is nevetnek magukon. - És tudja min ?
- Azon, hogy képesek lennének jobb járműveket építeni náluk, de az érdek és a pénz megköti a saját kezüket is.
Ponti csak állt mereven. Luc Reif kezéből egy lángcsóva csapott ki, amiből kereszt és más vallások égő jelei
alakultak ki és hamvadtak el egy szempillantás alatt.
-Tudja melyik az eddigi legártalmasabb kitaláció?-A HIT! A pap szemei tágra nyíltak, míg a másik csak folytatta.
- Az emberek szerint felsőbbrendű lények teremtették őket és ebből a kitalációból nem tudnak felébredni.
- Nem hiszek magának!
-A HIT, ugyanúgy gyilkol,mint egy halálos betegség. Már ősidők óta!- Nézzen végig a saját történelmükön !
- Először a varázslók,majd a papok hittek valamiben,ami igazából nem is biztos,hogy létezett.Csak kitalálták.
Aki nem hitt abban amiben ők,azt megölték.Ha egy betörő véletlenül megöl egy embert az belül kezdi el rágni magát
és így vagy megőrül vagy kialakul benne és elpusztítja a rák nevű betegség. Tehát a hit vált az új PESTISSÉ!
- Hazudik!
- Miért tenném?- Az emberek hoztak létre engem is, mint Mindenhatót maguknak csak más-más nevekkel.
- És tudja mi a legmulatságosabb? -Hogy ők, mint halandó lények felruháztak minket végtelen hatalommal és a
felettük lévő bíráskodással. - Ez tudja mit jelent?- Hogy irányítót akarnak!
Ponti lenézett bolygójára. Luc Reif kuncogni kezdett.
- Még a végén megtörik a jég, és az emberek megidéznek engem .- Testet is adnak nekünk.
- Hiszen mi az ő képzeletük szüleményei vagyunk. A hit tartja életben mindkét oldalt. A jót is és a rosszat is.
Hirtelen újabb füstfelhő gomolygott fel. Latinort ismét betakarta és pár másodperc múlva újra a márványteremben
találta magát. Fülében még ott csengtek azok hangok.
Napokkal később felszólalt ezügyben a Vatikánban. A papok istenkáromlónak tartották és kitagadták.
Ő továbbpróbálkozott. Ám a Vatikán elfogatta és őrültnek titulálva elmegyógyintézetbe záratta.
Nem sokkal később a szobájában megjelent Luc Reif.
- Látja ! - A maga világába ma sem kell a Megváltó !- Még mindig olyan önfejű,hogy elpusztítja saját Messiásait.
Luc Reif lassan fordult meg és a lelkiismeret hangján szólalt meg a Megváltó képében.
- Ő is én voltam… és most is az vagyok !?
2.rész A MEGVÁLTÁS?!
Kevés idő telt el. – Hihetetlen és hihetetlenül kevés idő kellett csak hozzá- állította a Vatikán tanácsa.
Ponti egy kis teremben állt a tanács előtt. Nem a híres márványteremben. A Pápa indulatosan szólította meg:
- Latinor Ponti!- Ránk haragítottad a Mindenhatót! - Az egyház fejére hoztad az ARMAGEDDONT!
- A Sátántól szerzett és elterjesztett gondolataid miatt az emberek többsége már nem hisz a Mindenhatóban!
- Sorra hagyják el a templomokat, a gyülekezeteket és nem félnek a következményektől! -Azt mondják hazudtunk
az egész történelmünk során!- Menekülnie és rejtőzködnie kell az egyháznak miattad !
Latinor lehajtotta a fejét. Tudta, nagyon jól tudta, hogy a ő indította el ezt a káoszt a világon.
A Pápa folytatta:- Te okoztad, ezért így neked is kell helyrehoznod! Az egyik püspök intett a biztonsági őröknek.
Az őrök karjainál fogva megragadták Pontit és úgy vezették ki a teremből egy egyenesen most induló helikopterhez.
Beültették az egykori papot és a gép nyitott ajtajánál az egyház feje mellé lépett. - Maga most Rómába megy és ha
nem teremt újra egy hittel teli világot, esküszöm,hogy a világ minden kínját kiállatom magával!. Majd hátralépett.
A gép felemelkedett. Pár óra múlva le is szálltak a bazilika előtti nagy téren. Az emberek odagyűltek.Köztük voltak
Ponti tanítványai is, akik hirdették Latinor tanait.
- Nézzétek!- kiáltották a tanítványok- az ember aki felnyitotta a szemünket!- Halljuk Mester- örvendezett egy másik.
- Persze-válaszolt Ponti- csak előbb szétnézek a régi Vatikánban.
Hatalmas éljenzés tört ki. Egyre több férfi és nő jelent meg. Latinor Ponti végignézett rajtuk, ahogy követték őt.
- Új „vallás”-t teremtettem,de milyen áron?-mormogta,ahogy lépkedett.Bebaktatott a Vatikánba.Már nem volt szép.
Egy része romokban állt. Bent csend volt. Ijesztő csend. Néhol nem volt tető,így beesett az eső. Egyre több sötét
felhő gyülekezett. Ponti a márványteremben találta magát.Hirtelen egy villám csapódott a tőle pár méterre egyenesen
Krisztusszoborba. Nem volt tűz utána csak egy koromlyuk. A koromból kiemelkedett Luc Reif. Halvány volt.
Arcát is csak ködösen lehetett látni.
- Nézd mit tettél!- Elvetted a rendet,a vallást az életből!- ordított rá a pap.
- Én?- Én?!- Talán én beszéltem rá erre az embereket? Talán én kiáltoztam többször fennhangon a tömeg előtt?
- Én csak egy szellem vagyok.
- Hagyj békén!- fakadt ki Ponti és végigkarmolta az arcát.
- Te hitetted el velem ezeket a dolgokat ! – Velem egy jelentéktelen emberrel.
- Jelentéktelen?- Egy új pápát, egy igazi hitújítót alkottam!
- De én nem kértem hogy legyek az!
- Óh!- Talán azt hiszi,hogy egy herceg sem akar király lenni?- Én nyitottam fel a szemét, ahogy maga is a többiekét.
- Amit mondtam az mind igaz volt. -Azt hiszi,hogy nem tudtam hogy ez lesz a vége?
- Hogyan?
- A HIT tartja életben mindkét oldalt. - A Mindenható oldala haldoklik, ahogy az enyém is.
Luc Reif felemelte foszladozó füstkarját .- No de sebaj!
- Ezzel fizetek meg az Uratoknak, amiért még Krisztusként sem engedett vissza magához.
- Nem!- Nem!- Távozz tőlem!- üvöltötte Latinor és a földön heverő kis keresztet markolt fel és tartotta maga elé.
- Ha,Ha,Ha!- Semmire sem megy azzal,ostoba!- Egy darab fa semmitől sem fog megvédeni. Ponti hátrálni kezdett.
- Bizony, én voltam az,aki azt a fényes csillagot küldte jelként, én születtem meg Betlehemben és Én voltam az,
akit a hitvány emberek feszíthettek a keresztre!
Latinor futni kezdett. Kimenekült a teremből az összedőlt oszlopok közé. Ám a hangok tovább bombázták.
- Én akartam lenni az a Messiás, aki a „képzelt” istenhez vezeti azokat tudatlanokat a saját világukban !
- A Mindenható azonban nem fogadott vissza! - CSALÓDTAM mind két világban! – kiáltotta végül Luc Reif.
Ponti kiviharzott az oszlopok árnyékából és újból futásnak eredt . Hirtelen elesett egy kiálló deszkában.
Fájdalom hasított bele.Észrevette,hogy valami meleg csorog végig a lábfején.Vér.Egy rozsdás szög fúródott a lábába.
- Köszönettel tartozom- szállt le elé Luc Reif – a segítsége nélkül sohasem válhatott volna valóra a tervem.
Ponti minden erejét összeszedve egy terem után kibotorkált arra közismert erkélyre.Őt figyelte szinte az egész város.
- Legyen belátó- suttogta a szellem- már túl messzire ment!- Nem tudja visszafordítani.
- Így van.- DE lehetőségem van újat teremteni!
A pap megszólalt:- Emberek!
- Különös érzés fogott el a várost látva idefelé jövet.- Azt láttam, hogy az állatok szintjére süllyedtünk!
A tömeg mereven figyelt .- Amint mondtam, a mi valóságban a Mindenható és Sátán nem létezik.A nép helyeselt.
- De Mi alkottuk Istent .-Ő a Mi szülöttünk!- Gondoznunk kell önmagunkban és ezért Hinnünk is kell benne!
- A Hit nélkül csupán Gépek lennénk!-Tényleg kell nekünk egy védelmező!A tömeg némán hallgatta.Sokan értették.
- Mit művelsz te átokfajzat!- Nem, ezt nem hagyom!- sziszegte a szellem és leszállt a tömegbe.
Egy fiatal zöldszemű nő alakját vette fel és hangosan kérdezett vissza
- De hát azt állította hogy Isten nem létezik .
- Szerintem az egyház fenyegette meg, maga pedig behódolt nekik!- Vagy talán nem?
Síri csönd lett. Latinor tudta hogy ez Luc Reif műve. Nyugodt maradt.
- Igen, az egyház valóban megkért..
Az emberek sugdolózni kezdtek. Luc Reif elmosolyodott. Zavar támadt, de Ponti folytatta.
- DE!- Ezt amit nektek mondtam,elmondtam nekik is!- Ők is egyet értettek. Elfogadták .
- Ha ti is akkor teljes lehet a rendet állíthatunk fel és egy másik új korszakot nyithatunkl!
Az álcanőnek arcára fagyott a magabiztos mosoly.
- A páncélunkat magunk választjuk önbizalmunk és egyéniségünk védelmére saját magunk alakítjuk ki.
- Az így létrejött valódi arcunkat csak a Mindenható szemein keresztül láthatjuk meg tisztán.
- Ez az igazság pillanata! Ez az új és igaz Hit ! Ez ad számunkra oly erőt, amivel nemcsak önmagunk,hanem mások
elé is olyan pajzsot tart, amely legyőzhetetlenné tesz bennünket.
Valami ekkor megszületett,ami még sohasem volt.Valami tiszta,mély és hősies.Valami igazán emberi.
A tömegben sorra hangoztak fel az IGENek. A sötét és szürke fellegek itt is,ott is kicsit széthasadtak és egyre több
és több fénysugár sütött le a tömegre,a házakra,míg tisztává lett az ég.
- NEM!-NEEM!- dühöngött vinnyogva Luc Reif és a Pontit érő és körbeölelő fénysugarak között eltűnt.
Persze maradtak még kételkedők az emberek között.
Luc Reif azokból nyer újra erőt és titkos, új terveket szövöget.
Latinor Ponti a beszéd után súlyos beteg lett.
Míg ő a beteg ágyon feküdt,egy új idő vette kezdetét,ami ki tudja hogy milyen következményekkel fog járni...