Évszám
2010
Szürkületre ébredt, korán volt még. Mindig így kelt. Lassan mozgott, de még bírta a munkát. A fagy csak pár napja ment el, a kerten gondolkozott, mit vessen. Kicsi volt, minden területét kihasználta. Tudta, már nem éri meg csinálni, de a tétlenséget nem bírta, s mégis csak a magáét eszi.
Jószágot már két éve nem tart. Csirkéi voltak s akkor lopták el, amikor vágnivalók lettek. Bejelentette, de nem találták az elkövetőt. Beletörődött, de gyakran emlegette, amikor bevásárolni ment. A boltos segítsége abban merült ki, hogy meghallgatta. A boltos is panaszkodott a csökkenő forgalom miatt, de azért mint mindig most is megkérdezte:
- Ma mi lesz a munka?
Sohasem vállalt sokat az öreg, de azt mindig elvégezte.
- Ma megjavítom a kerítést. - mondta, miután eltette a tejet, kenyeret.
- Aztán, ha nem megy, csak szóljon! Szólok Gézának, az majd segít magának.
- Nem lesz rá szükség, megvan minden hozzá.
A boltos gyakran ugratta vele, mert tudta nem beszélnek egymással, pedig régen nagy volt a barátság. Az öreg agglegény volt, egyedül élt, Gézával sokáig haverok voltak, Ő már korán megnősült. Az asszonynak mindketten udvaroltak, de neki Géza kellett. Gyerek is lett, azután elmaradtak egymástól. Harag nem volt, de a némaság, minden kapcsolatot megöl.
Fizetett, s már indult is. Reggeli után, kiment a kert végébe, s megnézte mit tett a hó egész télen. Nem volt benne köszönet. Egy faág letört a hó súlya alatt, ami nagyon lenyomta a drótot, a vezetőszál is elszakadt. Fiatal korában, ezt az ásás közti pihenőben elrendezte, de most nagyobb volt a gond. A vezetőszálat megpróbálta toldani, de nagyon rozsdás volt, állandóan eltört. Az egészet ki kell cserélni, ez már nem egy emberes munka. Még igaza lesz a boltosnak, szükség lesz Gézára.
Két napig esett az eső, csak ezután ment megint vásárolni.
- Na, kész a kerítés? - kérdezte a boltos.
- Nem ment, kevés vagyok hozzá. - válaszolt az öreg.
- Akkor szólok neki. - mondta a boltos.
- Megoldom mással.
- Kivel öreg, az egész faluban csak őt ismerte, én nem tudok segíteni, amikor az én kerítésemet csinálták, csak fizettem, nem értek hozzá.
Az öreg nem válaszolt, szótlanul táskába tette, amit vett. Két hétig szóba sem került, végül az öreg beadta a derekát.
- Szóljál neki, ha ráér, eljöhet!
A boltos másnap áruért ment a városba és visszafele jövet beszólt Gézának. Persze nem azt mondta, amit az öreg, hanem megkérte segítsen neki megcsinálni a kerítést, mert egyedül nem megy már neki. Géza még aznap lebiciklizett hozzá. Az öreg meg is lepődött az ilyen gyors jelentkezésen.
- Na, nézzük csak azt a derótot. - szólt és már mentek is a kert végébe.
Rövid mustra után összeállt mi kell a reparáláshoz.
- Holnap jövök a fiúval és összeütjük, most mennem kell, vár a jószág.
Az öreg egész éjjel alig aludt, felkavarta az egész, régebben több időt töltöttek egymással. Az öregben feltolultak a múlt emlékei. Kevesellte a beszélgetést, de meg kell érteni sietett, még jó, hogy ennyit is törődik vele. Reggel jöttek mindketten.
- Jól megnőtt ez a fiú, tiszta apja, csak az apja nem tiszta. - eresztette el az öreg a tréfát. Jót derültek rajta mindhárman.
- A fiú már nem is fiú kész ember 23 éves, nyáron lagzi, ha eljön, szívesen látjuk - szólt Géza
Nagyon hamar végeztek, nem hagyták, hogy bármit is segítsen nekik.
- Kész van, jó pár évet kibír. - mondta Géza a szerszámok összeszedése közben.
- Mivel tartozok. - kérdezte.
- Menjen már, mi is indulunk. - mondta Géza, s választ nem várva úgy is tett.
Az esküvői meghívót a fiatalok hozták, májusban. Az augusztusi lakodalomra az öreg új öltönyt vett, s a legelegánsabb volt az egész násznép közt. A menyasszonytánckor annyi pénzt tett a kalapba, hogy a többiek, akik látták elhűltek. Az öreg csak mosolygott magában:
- Lehetett volna az én fiam is, de az anyja máshogy döntött, különben is nekem senki ne dolgozzon ingyen.
Jószágot már két éve nem tart. Csirkéi voltak s akkor lopták el, amikor vágnivalók lettek. Bejelentette, de nem találták az elkövetőt. Beletörődött, de gyakran emlegette, amikor bevásárolni ment. A boltos segítsége abban merült ki, hogy meghallgatta. A boltos is panaszkodott a csökkenő forgalom miatt, de azért mint mindig most is megkérdezte:
- Ma mi lesz a munka?
Sohasem vállalt sokat az öreg, de azt mindig elvégezte.
- Ma megjavítom a kerítést. - mondta, miután eltette a tejet, kenyeret.
- Aztán, ha nem megy, csak szóljon! Szólok Gézának, az majd segít magának.
- Nem lesz rá szükség, megvan minden hozzá.
A boltos gyakran ugratta vele, mert tudta nem beszélnek egymással, pedig régen nagy volt a barátság. Az öreg agglegény volt, egyedül élt, Gézával sokáig haverok voltak, Ő már korán megnősült. Az asszonynak mindketten udvaroltak, de neki Géza kellett. Gyerek is lett, azután elmaradtak egymástól. Harag nem volt, de a némaság, minden kapcsolatot megöl.
Fizetett, s már indult is. Reggeli után, kiment a kert végébe, s megnézte mit tett a hó egész télen. Nem volt benne köszönet. Egy faág letört a hó súlya alatt, ami nagyon lenyomta a drótot, a vezetőszál is elszakadt. Fiatal korában, ezt az ásás közti pihenőben elrendezte, de most nagyobb volt a gond. A vezetőszálat megpróbálta toldani, de nagyon rozsdás volt, állandóan eltört. Az egészet ki kell cserélni, ez már nem egy emberes munka. Még igaza lesz a boltosnak, szükség lesz Gézára.
Két napig esett az eső, csak ezután ment megint vásárolni.
- Na, kész a kerítés? - kérdezte a boltos.
- Nem ment, kevés vagyok hozzá. - válaszolt az öreg.
- Akkor szólok neki. - mondta a boltos.
- Megoldom mással.
- Kivel öreg, az egész faluban csak őt ismerte, én nem tudok segíteni, amikor az én kerítésemet csinálták, csak fizettem, nem értek hozzá.
Az öreg nem válaszolt, szótlanul táskába tette, amit vett. Két hétig szóba sem került, végül az öreg beadta a derekát.
- Szóljál neki, ha ráér, eljöhet!
A boltos másnap áruért ment a városba és visszafele jövet beszólt Gézának. Persze nem azt mondta, amit az öreg, hanem megkérte segítsen neki megcsinálni a kerítést, mert egyedül nem megy már neki. Géza még aznap lebiciklizett hozzá. Az öreg meg is lepődött az ilyen gyors jelentkezésen.
- Na, nézzük csak azt a derótot. - szólt és már mentek is a kert végébe.
Rövid mustra után összeállt mi kell a reparáláshoz.
- Holnap jövök a fiúval és összeütjük, most mennem kell, vár a jószág.
Az öreg egész éjjel alig aludt, felkavarta az egész, régebben több időt töltöttek egymással. Az öregben feltolultak a múlt emlékei. Kevesellte a beszélgetést, de meg kell érteni sietett, még jó, hogy ennyit is törődik vele. Reggel jöttek mindketten.
- Jól megnőtt ez a fiú, tiszta apja, csak az apja nem tiszta. - eresztette el az öreg a tréfát. Jót derültek rajta mindhárman.
- A fiú már nem is fiú kész ember 23 éves, nyáron lagzi, ha eljön, szívesen látjuk - szólt Géza
Nagyon hamar végeztek, nem hagyták, hogy bármit is segítsen nekik.
- Kész van, jó pár évet kibír. - mondta Géza a szerszámok összeszedése közben.
- Mivel tartozok. - kérdezte.
- Menjen már, mi is indulunk. - mondta Géza, s választ nem várva úgy is tett.
Az esküvői meghívót a fiatalok hozták, májusban. Az augusztusi lakodalomra az öreg új öltönyt vett, s a legelegánsabb volt az egész násznép közt. A menyasszonytánckor annyi pénzt tett a kalapba, hogy a többiek, akik látták elhűltek. Az öreg csak mosolygott magában:
- Lehetett volna az én fiam is, de az anyja máshogy döntött, különben is nekem senki ne dolgozzon ingyen.