Aki megérdemli

gali36, 2015, május 16 - 12:11

"Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között."

Volt egyszer egy falu egy nagy sűrű erdő közepén. Ebben a faluban kereken tíz ember élt. Ebből a tíz emberből kilenc igen-igen lusta volt, még arra sem vették a fáradtságot, hogy házat építsenek maguknak, így az avarban aludtak a fák védelme alatt. Egyikük azonban dolgos volt, csakhogy sosem látott még házat. Volt neki faragott kecskéje, szalmából készült lábbelije, levelekből készített fejfedője, de háza még neki sem volt, hiszen nem tudta, hogyan is kell elkészíteni. Állt azonban egy pici házikó nem messze a lusta emberek falujától. Úgy sejtették, hogy valaki él abban a házikóban, így nem nagyon merészkedtek oda.

Egyik nap azonban Tíz úgy gondolta, hogy elmegy megnézni, mit is rejt a pici ház. Mikor odaért, megfogta a kilincset, de hiába nyomta le, nem tudott bejutni, hisz az zárva volt. Belerúgott egyet a falba és ezt mondta. Mit nekem ház! Horkant fel és hazasietett. Otthon szétkürtölte, hogy az a ház bizony be van zárva, oda ember fia be nem jut, de minek is! Mondta és folytatta a henyélést. Azonban a többieket hajtotta a kíváncsiság.

Másnap Kilenc próbálkozott. Mikor odaért a házhoz, ő is lenyomta a kilincset, majd felkiáltott. Hú! Ez tényleg zárva van! Kiáltott fel és megvakarta a fejét. Mitévő legyek? Gondolkodott hangosan, majd felkapott egy faágat és elkezdte piszkálni a kulcslyukat, de nem jutott előrébb. Mikor megunta, fogta magát ő is belerúgott a falba és hazasietett. Otthon ő is elmesélte hogyan járt, majd ezt mondta. Ami nem megy, ne erőltesd!

Harmadnap Nyolc szeretett volna bejutni a szép házikóba. Megfogta a kilincset, lenyomta, majd elkezdte piszkálni a kulcslyukat egy faággal, de nem ment vele semmire. Ekkor azt találta ki, hogy bemászik az ablakon. Odasétált, de az is zárva volt. Mikor ő is ráunt a dologra, belerúgott a falba, majd egykedvűen hazasétált. Jobb nekem otthon a fám alatt!

Így ment ez egészen addig, amíg Elsőre nem került a sor a tizedik napon. Első is végig próbálta azt, amit a többiek. Először lenyomta a kilincset, megpiszkálta a kulcslyukat, megpróbált bemászni az ablakon, de nem járt sikerrel. Azonban Első nem hagyta magát, annyira hajtotta a kíváncsiság, hogy leült egy fa tövébe és gondolkodni kezdett. Ekkor elkezdett farigcsálni egy ágat. Addig - addig faragta, míg láss csodát, pont beleillett a zárba. Első elfordította a zárat a jól kifaragott kulccsal és benyitott a kis szobába. Ekkor egy bácsit pillantott meg, aki a fekvőhelyén ült, pipát szívott és mosolygott. Gyere beljebb! Invitálta kedvesen a rég várt vendéget. Nézz körül nyugodtan! Első meg is csodált mindent alaposan. Megnézte az asztalt, a széket, a kandallót és elámult. Igen, jól látod! Ezek mind fontos használati tárgyak!  A bácsi fölkelt az ágyról és odalépett Elsőhöz. Vállára tette a kezét és ezt mondta.

Tudtam én, hogy valaki közületek még egyszer kíváncsi lesz arra, milyen is egy igazi ház. Látom, te voltál a legokosabb, de mindenekfelett a legszorgalmasabb. Így hát fogadd el szerény ajándékomat.

A bácsi átnyújtott egy kis ládikót. Első felnyitotta és egy kulcs volt benne. Ez a kulcs elvezet téged a boldogsághoz.

Első jól értette, mire gondol az öreg bácsi, aki kisétált az ajtón, s bár soha nem látta többet, örökre a szívébe zárta.

Másnap Első visszatért a faluba és elmesélte, hogyan járt. Társai irigykedtek rá, de Első jószívű volt. Épített barátainak is házakat és megszületett az első falu.

Az írás hossza kb. 2 ezer karakter