„Jólétben, bőségben” élve, úgy döntöttem, hogy állatbarát lévén állattenyészteni fogok. Esetleg, feltornázhatom havi harminc ezremet, harmincötre, évi két szaporulattal. Vettem is két sünt negyvenezerért. Szerelem első látásra. A ketrecre és egyéb vackerájokra a gatyám is ráment, de aranyosak, kedvesek, és 36 napra rá - annak rendje és módja szerint- a 3 kicsi is megszületett. Szememben dollárjelek helyett, könnyek jelentek meg, hogy meg kell tőlük válnom.
Na, de nem úgy van ám az! Az eladáshoz már kell származási lap, törzskönyv, lemenő, felmenő sünök neve, adatai, súlya, szeme színe, stb. Egy üzletben vettem ugyan őket, de két külön tenyésztő egyedei voltak…állítólag. Ezt azonban bizonyítani kell. A magyar süntenyésztő társadalom leköpött, mert vérfertőzött sünöket adtam a hazának.
- Mit tettem! Bocsáss meg Uram!
Belebetegedtem. Migrénnel fekszem az ágyon,
…és benépesült a Föld. Vidám állatok szökdécseltek, párzottak, ették egymást, ahogyan az Úr megparancsolá nékik.
Ekkor megjelene Ádám. Nagyot nyújtózott, megvakarta…ott. El is csodálkozott. Még nem látta eddig, de igen megtetszett neki. Fogta, forgatta, húzogatta, és jó vala néki.
Eljátszogatott még egy darabig, majd egy nagy fa alá heveredett, és aludt napszámban.
Az Úr elnézően mosolygott. Tetszett neki, amit látott.
Hamarosan megjelent Éva. Első útja a folyóhoz vezetett, és nézte magát a tiszta vízben.
Neki is tetszett, amit látott. Simogatta hosszú szőke haját, az ujja köré csavarta.
...és az Úr mosolygott újfent, mert tetszett neki, amit látott.
Ádám hatalmas ásítással ébredt. Éva is odakapta a fejét, és figyelt. Meglátta Ádámot, és neki is tetszett a látvány.
Kerek popsiját ringatva felé indult. Talán, már mondanom sem kell, hogy Ádámnak is tetszett…..felettébb.
Nagy volt a fa, volt alatta hely bőven. Neki láttak sokasodni és szaporodni, ahogyan az Úr ezt meghagyá nékik.
Talán ez volt számukra a legjobban tetsző parancsolat.
Egy idő elteltével beleuntak a sokasodásba, lévén Ádám szerszáma is felmondá a szolgálatot.
Meg is ijedt nagyon, és hogy Éva észre ne vegye kigondolta, hogy eltereli a figyelmét.
- Milyen szépen berendezte az Úr a Földet. Nekünk is valami hasonlót kellene véghezvinnünk benne!! Változás…ez kell itt most! – javasolta fellekesülten,
…és Éva hajlott a szóra.
- Nézd azt a lógó fülű, farkú kutyát. Ez így nem jó!
- Legyen rövid a füle! –adta ki a parancsot Éva.
És lőn úgy.
- Legyen rövid a farka! – kiáltotta, és már csak vércseppek jelezték a fájdalmasan vinnyogó kutya útvonalát.
Ez jó szórakozásnak bizonyult. Minden állaton változtattak valamicskét.
Kőbe vésték melyik kutya ki kutyája, melyik borjú ki borja, melyik sün ki sünje. Kőtörzskönyvet bocsátottak ki, és beindult az állattenyésztés.
..és az Úrnak nem tetszett, amit látott.
Meginté Ádámot és Évát, akik buzgón tiltakoztak, hogy mindez kizárólag az állatok érdekében történik.
Az Úr bosszúsan villámokat szórt a Földre.
Az állatok már csak akkor szaporodhattak, amikor azt Ádám és Éva jónak látta, sőt csak azzal, akivel Ádám és Éva jónak látta.
Múltak az évezredek, és egyik reggel Ádám bosszúsan ébredt.
- Túl sokan vagyunk már ezen a Földön! - zsörtölődött.
Éva, túl a második kávén, igen éber vala, és efféle gondolatokat szült:
- Csak az szaporodjék ezentúl, akinek zöld a szeme, és vörös a haja. Aki száz-hetedíziglen bizonyítani tudja, hogy ősét az Úr teremtette!
Persze, sokan voltak, akik elveszítették igazolásukat. Lett nagy rettegés a Földön.
Menekült ember, menekült állat. Patakokban folyt a vér.
..és az Úrnak nem tetszett, amit látott.
Hatalmas dörgéssel, villámlással özönvizet bocsátott a Földre, és
mivel nem csuktam be az ablakot, egyenesen rám esett az eső. Felpattantam, becsuktam, le- és feltöröltem.
Odaléptem az ártatlan sün-családhoz. Kivettem a két legkisebbet. Megnéztem, és úgy döntöttem, hogy pont olyanok, amilyennek az Úr megteremtette őket. Bájosak, tökéletesek!
- Na, kis Ödipuszik! Nincsen biznisz! Megmaradtok nekem!
Kerek kis nózijukkal buzgón szimatolták a kezemet.
Hiszem, hogy az Úr tudja, mit csinál!