Az álruhás királyfi

Évszám
2010
Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy királyság ez pedig történetesen János király tulajdonában állt. Itt született a kis hercegnő aki a Célia – Johanna- Eufrozina nevet kapta a keresztsége folyamán. Apja Reginald herceg minden szeretetét élvezte és Ő tanította meg a herceg kisasszonyt lovagolni. A lovakat nagyon szerette és persze a lovak is őt. Volt egy kedvenc lova egy pompás kanca akit Tündérnek nevezett el. A kislány ugyanis értett az állatok nyelvén. Méghozzá rendelkezett azzal a különös képességgel, hogy megértette az állatok ki nem mondott gondolatait is e -féle képességeiről egyedül édesapja tudott senki más nem ismerte eme titkot.

Egy viharos napon történt, hogy az udvar és kísérete kilovagoltak. Vadászni indultak, de sajnos baleset történt és a vaddisznó rátámadt a hercegre aki nem tudta használni a puskáját és életét vesztette.

A kis hercegnő édesanyja nem sokáig maradt özvegyen, mert Angor grófjához ,ment feleségül. Ezzel a kis Johanna kapott két fiú testvért is, mert a grófnak volt két fia Vestilio és Ingilio. A két fiú azonban nem kedvelte Celiát és ezért igen mostohán bántak vele. Anyja a sorozatos kínzásokról nem is tudott, de megjegyzem ha tudott volna is nem vagyok benne biztos, hogy hajlandó lett volna segíteni is a kislánynak. Miket is kellett kiállnia? Nem engedték szép, csinos ruhákba öltözni, mások levetett ruháit kellett hordania, cselédként kezelték, Ő szolgálta ki a fiúk kényét kedvét és közben még ócsárolták is. Egy dolog volt azonban amit nem tiltottak el tőle: minden nap lemehetett a lovakhoz külön az immár nagyobbacska Tündérhez. A lovával beszélgetett és ápolta, gondozta őt, így teltek a z ifjú hercegnő minden napjai egészen addig a napig..

Emlékszem azon napon vakítóan sütött a nap és a fiúk az ifjú hercegnő után lopóztak és kihallgatták a beszélgetésüket ami a következő volt:- Édes lovacskám! Nagyon szeretlek csak te vagy a mentsváram- mondta Celia- Johanna – Eufrozina.

-Szeretlek Celia- válaszolta a ló

    *  Sanyarú a sorsom nem látok kiutat-panaszolta Johanna

A fiúk mikor ezeket hallották tudták el kell pusztítaniuk a lovat, mert abban lelték örömüket, ha hercegnőt bánthatták. Apjuknál előadták, hogy a Tündér ledobta a kisebbik fiút a hátáról és ezért meg kell ölni. A grófot nem vitte a lélek az állat elpusztítására ezért úgy döntött, hogy elküldi a lovat messze a vidéken lévő birtokára ezt persze a fiúknak nem mondta el.

A fiúk heccelték a hercegnőt aki egy éjjel megszökött a palotából. Egészen János király udvaráig menekült ahol megvárta a vasárnapot amikor mindenki aki kivárta türelmesen a sorát odajuthatott a király elé. Itt a kis hercegnő elszegődött a király lovászának. Haját levágva hordta fiúsan nézett ki senki sem gondolta róla, hogy hercegnő. A lovászok megszerették dolgos munkájáért, szelíd, türelmes természetéért, közben kinőtt a haja és megnőtt jó hosszúra., de a kalapja alá rejtette. Johannak hívták a munkások egymás között.

Közben telt- múlt az idő keresték a hercegnőt, de már az is legenda lett, hogy valaha létezett, de még mielőtt elfelejthették volna János király kisebbik fia beáll lovásznak, hogy kiderítse mennyit érnek a lányok, mert így szeretett volna jövendőbelit találni magának.

Minden nap hallgatta Johannt és úgy érezte ilyennek kéne lennie a mátkának, sajnálta, hogy Johann férfi azonban egy napon korábban ért le a Nemzeti Lovardába és meglátta a hosszú hajú nőt aki éppen énekelt a lónak, hosszú haj hullt a karjára. -Johann?!Te nem is férfi vagy?- kérdezte hangosan.

-Ó Petyi kérlek ne mondd el senkinek amit most fogok mondani neked!- kérte a z álruhás hercegnő

    *   Nem fogok egy szót se mondani senkinek!- fogadkozott az álruhás királyfi

Johanna elmesélte történetét erre a királyfi felfedte inkognitóját és feleségül kérte a hercegnőt. A történet csak úgy lesz teljes, ha megsúgom, hogy a Tündér nevű lovat megtalálták egy vidéki kúrián aminek a gazdája történetesen a királyfi volt. Így aztán ez lett a mese vége.

Aki nem hiszi járjon utána.