Április volt. A tavasz végre megmutatta igazi arcát. Virágok borították a parkot, a zöld fűtakarón színes virágszirmok nevettek és rákacsintottak a Napra, melynek fénye ezüstösen szikrázott a patak tükrében. A kellemes szellő arcomat simogatta, miközben boldogságport fújt az emberekre. Ezen a csodás, ragyogó napon sétáltam a parkban. Éreztem a természet közelségét, ahogyan átölelt a harmónia. Leültem egy padra, élveztem a napsütést és figyeltem az embereket.
Közben a világ dolgain elmélkedtem. Az ember jónak vagy rossznak születik? Hogyan győzhetjük le a rosszat, hogy csak a jó maradjon? A legfontosabb kérdés viszont az: mi a jó és mi a rossz? Honnan tudjuk egy dologról, egy tettről vagy egy gondolatról, hogy jó-e?
Ami aznap történt a parkban, segített megérteni a jó és a rossz közötti különbséget.
Az ott töltött idő első órája nyugodtan, csendesen telt. Egy fiatal anya játszott kislányával. Labdáztak. A gyerek úgy öt éves lehetett. Szaladt a labda után, melyet anyja most valamivel messzebb dobott, mint az imént. Futás közben a kislány megbotlott és elesett. Megütötte magát és ezért sírt. Természetesen a sírás nem csak a fájdalomnak szólt, hanem az aggódás és a szeretetteljes gondoskodás reményének is. Az anya rögtön odasietett gyermekéhez, átölelte, megnyugtatta. A sírás abbamaradt. Szeretet, aggódás, gondoskodás – ez jó.
Egy barna hajú, húszas éveiben járó fiú bolondozott a kutyájával. Egy fadarabot hajított el folyton, melyet hűséges társa mindig visszahozott. Cserébe kapott egy ízletes falatkát gazdájától. Mindketten élvezték a játékot. Látszott rajtuk, hogy egyikük sem hagyná el a másikat. Gondoskodásért, felelősségvállalásért cserébe egy hűséges, szófogadó barát.
Dél körül járhatott, amikor egy afrikai származású férfi érkezett a parkba. Átlagos külsejű volt, semmi furcsát nem vettem észre rajta, de valaki más igen. Az egyik idősebb úr felkiáltott: ,,Nézzétek! Ott a gyilkos, aki megölt két gyereket!” Felkapott egy követ és felé hajította. Minden ember felfigyelt és utánozták. Szinte az összes ember, aki eddig a parkban nyugodtan sétált most a külföldi férfit kezdte bántani. Nem értettem. A mellettem lévő padon egy fiatal srác ült és írt valamit. Megkérdeztem tőle, nem tudja-e, mi történt. ,,Az a férfi két éve elütött egy családot. Az anyát és két kicsi gyerekét. A tárgyaláson felmentették. A szervezetében nem találtak sem drogot, sem alkoholt. A baleset nyáron történt, rosszul lett a volán mögött a meleg miatt. A sajtó viszont bűnösként írt róla. Ez pedig erősen befolyásolta a közvéleményt.”
Eddig a pillanatig a parkban sétáló emberekben csak az angyalt láttam, de most kibújt belőlük a démon, a gonosz. A mennyország angyalai egy pillanat alatt átváltoztak démonokká. Önbíráskodtak, de vajon milyen alapon? A lelkiismeretünk segít eldönteni, hogy mi jó és mi rossz. Minden gondolat, cselekedet, beszéd kivált belőlünk valamilyen érzést. Attól függően, hogy a szívünk mit érez rossznak, illetve jónak, alakítjuk ki a kettő fogalmát. Általában az emberek ugyanarról a dologról ugyanazt érzik, ezért általánosultak a jó és a rossz dolgok. A társadalom egy emberként reagál az erkölcsös és a bűnös magatartásra. Amit a férfi tett rossz, de nem volt szándékos, nem az ő hibája volt. Baleset történt. Ez viszont senkit nem érdekelt. Ők már meghozták a maguk ítéletét és ezt végre is akarták hajtani. Másokat bántani rossz dolog. Amennyiben tetteink határozzák meg, hogy mi magunk jók vagy rosszak vagyunk, úgy a parkban sétáló emberek jók is és rosszak is. A kislányával labdázó anya, a kutyájával játszó fiú, mind jó emberek. Megvan bennük a jó fogalmához tartozó értékek: szeretet, aggódás, gondoskodás, felelősségvállalás. Mivel alapvetően jónak tartják magukat, ezért azt hiszik, harcaik a rossz ellen a jó érdekében történnek.
A rossz ellen csak jó gondolatokkal, cselekedettekkel lehet küzdeni!
Megkérdeztem a mellettem ülő fiút, hogy mit ír. ,,Egy tanulmányt az emberiség és a világ kapcsolatáról. Filozófiát tanultam az egyetemen, mindig is érdekeltek az ilyen elvont dolgok. Szabadidőmben sokat foglalkozom ezzel, lehet, ezért nincs sok barátom, magányos vagyok. Nem sok ember mutat érdeklődést a filozófia iránt. Pedig én úgy gondolom, fontos elmélkedni a világ, a természet és az ember kapcsolatáról.”
,,Nem vagy ezzel egyedül! Én egész délelőtt itt ültem, figyeltem az embereket és azon gondolkodtam, vajon az ember jónak vagy rossznak születik. Mi tesz bennünket jóvá vagy rosszá?
Szeretem a filozófiát és az irodalmat. Magyar szakos voltam. Amatőr író vagyok és az írásaimmal probálok hatni az emberekre. Úgy vélem, hogy az irodalom nem csak egy művészeti ág, hanem egy eszköz is, mellyel az olvasóközönség erkölcsi gondolkodása, magatartása befolyásolható, nevelhető. Titkon minden ember elgondolkodik a világ keletkezésén, az ember létezésén, a jó és a rossz fogalmán, azon, hogyan kerülhet közelebb az ember a természethez, hogyan lehet változtatni az emberi romlottságon, hogyan terjeszthetjük ki a jó gondolatok, tettek, magának a jóságnak határait.
Különböző műfajú és témájú irodalmi alkotásokkal szeretném elérni, hogy a filozófiai gondolatokat, elméleteket az emberek a gyakorlatban is megvalósíthassák.”
A fiú szerint a filozófia elméleti tudomány, ezért nem lehet átültetni a gyakorlatba. Szerinte a filozófia csak segít megérteni a körülöttünk lévő világot.
,,Te filozófiát tanultál. Volt olyan olvasmány, aminek hatására másképp gondolkodtál, cselekedtél?”
,,Igen. Az erkölcsi eszméim és a természettel való kapcsolatom megváltozott pozitív irányban.”
,,Ezek szerint mégis hatott az erkölcsi magatartásodra az irodalom. Az elméletet, amit olvastál hasznosítottad a gyakorlatban. Tehát az irodalom, a filozófiai témájú és egyéb írások hatnak az emberi gondolkodásra, viselkedésre.”
,,Említetted, hogy amatőr író vagy. Az iménti esetet a parkban, hogyan írnád le, hogyan fordítanád az emberiség javára?”
,,Az ember nem születik se jónak, se rossznak. A tanulmányaink, az olvasmányaink, az természettel, az emberekkel való kapcsolataink, a mindennapi életünk során átélt és tapasztalt események, a világról alkotott képünk határozza meg, hogy jók vagyunk-e vagy rosszak. A tetteink, a beszédünk, a gondolkodásunk jellemez minket. Mi döntjük el, mi jó és mi rossz, de a társadalom egészét is figyelembe kell vennünk, nem csak a saját érdekeinket. Ami a társadalomnak is jó, az nekünk is, és ez fordítva is igaz. Ezek az emberek az előbb azért bántották azt a férfit, mert a sajtó bűnösnek állította be. Ezt olvasták az emberek, ez határozta meg gondolkodásukat és viselkedésüket. Ha a sajtó elismerte volna az ártatlanságát, akkor ez nem történt volna meg. Nem váltak volna démonokká az angyalok.”
Hiszem, hogy amit nap mint nap olvasunk vagy hallunk, hatással van erkölcsi gondolkodásunkra és magatartásunkra. Hiszem, hogy az ember az irodalom által jobbá válhat, közelebb kerülhet saját magához, embertársaihoz, a természethez és a világhoz. Hiszem, hogy az irodalom még képes megmenteni a reményt!