Mosolyognak a csillagok a csodaszép tájra, melyet a telihold fényének gyengéden megvilágító fényében látnak. Hegycsúcs magasodik az ég felé nyújtózva, várja a napfelkeltét, mint gyermek a Jézuskára. Vágya minden nap teljesül, hiszen a felhők mélyen alatta vegyül. Körbe fogják csúcsunk mélyét, mint varázslósipka karimája árnyékot vet a csoda tájra. Sarki fények közelednek, lovakként e táj irányába, melyek fénykötélen gyermeki könnyedséggel húzzák az anyacsillagjukat az ég felé. Felkel a Nap, ezernyi csoda látvány, mint a szelíd bárányt szabadítja meg gyapjújától, felhőtakarójától e patyolat tiszta tájat.
Hegyünk jégpáncélja, s hótakarója alatt meleg vizű forrás ered. Kotlóként szárnya alatt védi csibéjét, mert nagyon gyenge, gyenge, gyenge. Olvasztja ő, mint emlőből szívja magába az anyatejet. Kis patakként szakad el édesanyja védelmétől, égi felhők táplálják, kavicsok borzolják. Vadvízi tájon zúdul a mélybe se fát se sziklát nem kímélve. Fiatalos lendülettel formálja a táj, mely ez neki nagyon fáj! Síkvidéken más a helyzet, épít, alkotja a környezetet. Óceánhoz közeledve, Bölcsen tisztán tér vissza a teremtőbe.
Bölcs partnál apa az ő öt éves fiával üldögél. Horgászbotjuk kezükben e táj ölén. Almafa a közelben mely a sors parancsára érett gyümölcsöt pottyant a folyam felé a-képpen, hogy az pont a gyermek mellett állt meg. A gyermek észreveszi, felveszi, mélyen gondolkodva nézegeti, s kis idő múlva megszólal:
f: Apám én szeretem ezt a gyümölcsöt, s te nem! Akkor az alma jó vagy nem?
a: jó!
f: de ha te nem szereted akkor is?
a: akkor is!
f: Hogy lehet valami egyazon időben jó is és nem jó? Nem értem! Kérlek magyarázd el!
a: úgy vélem nagyon fiatal vagy még ennek a témakörnek a megértéséhez, de látom vágyó tekinteteden, és ismerem makacsságod erősségét, hogy beszéljek e roppant egyszerűnek tűnő fogalomról.
Az apa fölállt, s keresett egy viszonylag homokosnak tűnő részt, majd letérdelt kezével elsimította, s mutató újával rajzolni kezdet. Vonalai egy menórát hoztak a napvilágra. A kis fiú kutya ként követte, s majomként utánozta cselekedetét.
a: a jónak hét fajtája van. A menóra pedig arra jó, hogy ez esetben hasonlatként szolgáljon. Mindegyik ága egyféle jót képvisel. A gyertyák fénye kiérdemelt isteni áldások érett gyümölcsét jelképezik. Balról jobbra haladva az első a nem jó, a második a nem jobb, a harmadik a nem legjobb, a negyedik a legeslegjobb, az ötödik a legjobb, a hatodik a jobb, és a hetedik a jó. A két szélső ág párban állnak egymással, s e logikát követve három párról beszélhetünk, s egy pár nélküliről, a negyedik ágról. – úgy belemélyült a magyarázásba, hogy figyelmen kívül hagyta azt a parányi tényt, hogy a hallgatósága csupán egy kis gyermek.
A mi esetünkben az alma, a jó és tagadó ágára nyomja latját. Ez a negyedrendű jó csoportjához tartozik. A legszélsőségesebb leggyerekeskedőbb szint. Az elsőrendű jó szintjének szinte ellentéte. A legszűkebb tudatkategóriát alkotják. Legtávolabb helyezkednek el a negyedik ágtól, s a leghosszabbak is. Az emberiség e szintje kezdet a bölcsévállás útjának kirakásában. Első reinkarnációsok szintje, a legesleghosszabb lélek út szakasz, a forrástól az óceánig. Az egó és az énközpontúságok erős dominanciáját mutatják. Az én -től kezdődik a gyenge mi -ig, s a mutogatós ő-től az ők -ig tart. Horizontális gondolkodásuk a mérgek mocsarában fürdik a jó és nem jó csoportosítása közben. Érzékszerveik irányítják őket. Csábító formák dzsungelében vágyakat korbácsolnak e maradi változó vidéken. Ellentétek tépik egyik másik karod, míg őrületbe nem kergetnek. Káoszt teremtenek a fejekben, s utat adnak az egyoldalú balga fejlődésnek. Egymás sarkát mardossák, verekednek, beperelik egymást, sérelmeiken lovagolnak évekig, hazudoznak, hogy tisztára mossák vétkeiket, eladják magukat, behódolnak a pénz nemlétező hatalmának. Az egyoldalú balga fejlődés Isten haragját vonja maga után! Minden ágnak megvan az isteni magaslata, s a balga mélysége. A szabad akarati szintünk határozza meg, hogy a jó melyik irányát választjuk. Az első ág esetében a magaslati csúcsok egyike a láthatatlanság, hit gyógyítás, egyfajta isteni kapcsolat. Persze a balga nép tudatlanságában csak a miért kérdésre keresi a választ. A hetedik ág esetében az isteni szeretet áll, mely a legerősebb egységként nyilvánul meg. A balga mélysége pedig a szeretet utáni vágy mely szerelem formájában nyilvánul meg. A szükséges nem jó mondhatnánk, de egyben megteremti a fejlődő lelkek karmáját.
A második, és a hatodik ág alkotja a harmadrendű jó csoportját. A leghosszabb lelkek útja. Az emberiség e szintjéhez már nem tartoznak bele a negyedrendűek. A magasabb rendű jó gondolkodásuk és az e világi hozzáállásuk miatt. Tehát a negyedrendűek ellentétben állnak a harmadrendűekkel. Horizontális gondolkodásuk gyengébb, de még vágy és forma vezérelt, maradibb. Ellentétek erős dominancia kategóriába tartoznak. Tudatkategóriájuk szűkebb. Mérgezettebb szint. Itt a méreg szó alatt féltékenységet, irigységet, nagyzolást, vagányságot, képmutatást értek. Serdülő lelkek melyek patakként csordogálnak e világban. Egyoldalú balga fejlődés jellemzi őket. A szabad akarati szintjük itt is választhat az isteni vagy balga út között. A második ág magaslata isteni áldás, egyfajta pajzs a bánat, szenvedés, szomorúság és a szerencsétlenséggel szemben. Képességek terén a vízből bort, s a kevésből sokat hoz létre. Balgasági szintje átokcsokor. A hatodik ág magaslata a szubtilis utazás, mely kellően fejlett összhangot igényel kozmikus szinten. Balgasági mélysége az önfejű vágy.
A harmadik és az ötödik ág alkotja a másodrendű jó csoportját. Hosszabb út. Az emberiség e szintjéhez már nem tartoznak bele a negyedrendűek, sőt a harmadrendűek sem. Horizontális gondolkodás gyenge, de még vágy és forma vezéreltek, részben maradiak. Ellentétek gyenge dominancia kategóriába tartoznak. Tudatkategóriájuk szűk. Mérgezett szint. Felnőtt lelkek folyójakén haladnak a bölcsé válás medre felé. Kétoldalú erős fejlődés jellemzi őket. Az ötödik ág magaslata és mélysége között rengeteg nyitottsági árnyalat található. Isteni magaslata szabad akarat nélküliséggel súrolja a golokai csúcsokat, s örök fiatalsággal ajándékozza meg a tiszta lelkeket. Balgasági mélysége ékesszólás, költői véna, tiszta énekhang, művészi szintek. A hatodik ág magaslatában a múlt tükötiszta igazsága, a jelen értelme és a jövőt egybekötő karma válik számunkra egyértelművé. Balgasági mélysége vétek vagy bűn az isteni akarat tükrében.
Az elsőrendű jó, a legeslegjobb, az élet útja. Rövid út. Az emberiség e szintjéhez már nem tartoznak bele a negyedrendűek, sőt a harmadrendűek továbbá a másodrendűek sem. Ebben a csoportba már nem léteznek ellentétek. Nem áll ellentétben egyik alrendű csoporttal sem. Elfogadja azok tévhiteit, gondolatait. Türelmes mindegyikhez, de igazságot nem szolgál. Saját és mások fejlődésével önzetlenül foglalkozik. Balgasági mélységeiben is fény található. A féloldalú balga fejlődés már nem jellemző rá. A külső világ kenyere már nem elégíti ki belső szükségleteit. Az ágak isteni magaslatait helyezi előtérbe a balgasági mélységekkel szemben, s a köztük lévő harmóniára törekszik, oda ahol a valóság és az álom egyé válik. Ha a hét jót, a mi esetünkben a hét gyertyalángot egyesíted a szíved mélyén megjelenik egy tó, ott találkozhatsz az aranyhallal, amely igaz ugyan teljesíti minden emberi kívánságot, de csak akkor, és csakis akkor, ha megegyezik a saját kívánságával! Ez gyermekem nagyon fontos! Hitük közelít a mustármag nagyságához. Ez maga a hit útja. A Hit ezen a szinten egyenlő síkkinövés. Bölcs lélek Folyama ez, mely egyes esetekben a teremtő óceánba testesül meg. A „MI” dominancia az abszolút egységre utal, és nem egyenlő a kis „mi”-vel. Mérgek nem jellemzők a végtelen tág tudat miatt. Jézus ott áll, és várja a bölcs lelkeket, hogy visszavezesse őket a teremtő óceánba. A bölcs lelkek az alsórendű jó csoportokban is találhatók. – majd a fia felé fordult.
a: dióhéjban talán ennyi. Nem tudom, hogy számodra mi volt kellőképpen érthető, de bővebben is tudnák róla bölcselkedni! Értetted?
f: igen! – ragyogó szemekkel szívta magába a hallottakat, s fojtotta apjába a szót, s nagy lelkesedéssel elkezdte felvázolni a lényeget. – hétféle jó létezik, s mindegyik szabad akarati döntést hordoz magában, isteni vagy balgasági utak között. Az isteni út jó mert az óceánhoz vezet. A balga út jó, mert a forrásnál lévő gyermek lelkeket oktatja, s készíti fel őket a nagy utazásra. A forrástól az óceán felé haladva a jók erősödnek. A szűk tudat tágul, a hit erősödik. A vágyak, mérgek gyengülnek. A szétesett egység a „MI”-ben áll össze, s erősödik meg, az egó megszűnik létezni. A hét isteni fény megvilágítja az amúgy is ott úszkáló aranyhalat, mely akarata összefonódik, eggyévál a kérdező akaratával. – az apa csak hallgatott. A gyermek időközben észrevette, hogy a folyami halaknak szánt eledelt egy kis egér jóízűen elfogyasztotta!
f: elfogyott az eledel! Mi miért nem fogjuk ki a halakat? Miért csak etetjük őket? Miért? – kérdezte értetlenkedve apját.
a: azért
mert az a hal amelyik nem éhes az már nem akad horogra! A másik ok
pedig az, hogy adni jobb mint kapni.
f: ajándékot
én is szeretek kapni, de csak olyat amely nem haszonvágyból
készült!
a: nagyon elsőrendű jó kijelentésnek hangzott! – gondolta magában.
A gyermek a hegy felé tett néhány lépést, majd legugult, parány kezét a földbe mélyesztette.
E csodálatos napsütésben egy felhő sincs az égen. Szél támad a közelségben. Oly hihetetlen, senki sem érti! A helyzet adott nincs mit tenni. A fák ágai a szél irányába mutatnak, leveleket küldenek a közeli tájba. Madarak egy helyben repülnek. Borzos bundák odújukba menekülnek. Csődöt mondott a hatodik érzék, s érthetetlenül nézik e táj változását. Ilyen eseményre nem emlékszik a táj, a csodatáj. A szél oly hirtelen ahogy föltámadt szűnt meg létezni. Az Apa borzosan, porosan térdre rogyva karját tárva nyitva néz a kék ég felé. Könnyei patakként eredtek e csoda láttán. Erőt vett magán, remegő ajkakkal, s a következőket mondta.
Legyen áldott az Úr, apámért s anyámért, azért hogy megszülettek, s a sors irányító erejével egymásra leltek. Legyen áldott az Úr, hogy gyermekáldásban részesítette őket, s áldásával végig követte parányi fejlődésem minden percét egészséges szívdobogás alatt. Legyen áldott az Úr, apósom s anyósom szegény sorsú életéért, gyermek áldásáért, s életük minden percéért melyben vigyáztak leány gyermekükre azért, hogy én rátaláljak, s meglássam benne sorsom vezérfonalát. Jóban, rosszban tövises rózsák dzsungelében, csikorgó fogakkal, munkában nyakig verejtékben ért utol a gyermek áldás! Legyen áldott az Úr, minden imámért, melyet e gyermekért ejtettem termőfölded felé. Legyen áldott az Úr, minden számomra nem jónak értékelt eseményekért, melyekhez balga hozzá állásom sérelmek tüzét táplálta. Legyen áldott az Úr, e formavilág keretes börtön porhüvelyéért, minden egyes akarat beteljesedéséért. Legyen áldott az Úr, a tegnapért, máért, holnapért. – lassan tekintetét gyermeke felé irányította, s csodálta az igazság kapujában álló tiszta isteni fénnyel telt lelkét, ki felszolgálói könnyedséggel tartotta tenyerén, mint pincér a tálcát, a hegyet! Az aranyhal lubickolt az ő kis szívében!
A bölcs folyam utolsó vízesésére, a halak fejüket kidugva, katonai rendben, a gyermek felé a kisebbek, s hátrébb a nagyobbak, legnagyobbak csodálva figyeltek. A madarak kupola alakban repültek körbe-körbe, s rejtették a csoda kincset. A vadon élő állatok is lassan nézőközönséggé váltak békében. Az isteni szeretet mágnese akarva akaratlanul vonzotta az éhes lelkeket a gyermekből kiáramló végtelen tudat felé.
Az apa tekintete megvilágosodott!
a: ez már nem csoda, hanem az Isten akaratának beteljesedése. Látom Uram Istenem, minden amit teremtettél igen JÓ!