(Végy mintát a jóból!)
Figyelem csendben az embereket, én csak a magam társasága vagyok.
Ők egymás játékszerei, eszközzé válnak egymás kezében. Tárgyként tekintenek egymásra.
Fogalmazódnak meg bennem a tényszerű megállapítások az életről. Attól még, hogy kívül nyár van, belül tombolhat az évszázad hóvihara, vagy akár fordítva.
Van egy kis szobája az elmémnek, ahol szeretkeznek a mondatok, vagy inkább erőszakolják egymást. Sötét szoba ez, ahol még idegen sohase járt. Én is félek benyitni, mi történne akkor, ha idegen szemek elé tárulna ez a látvány?
Álarcosbál minden évszak minden egyes napja, mindenki boldogságot hazudik a saját arcára.
Ha nincs semmi, amit éppen magunkra hazudhatunk, akkor keresünk és találunk. Sok ember csinálja, biztosan ez a normális. Legalábbis számukra.
Helyesen cselekszik a tömeg? Maradhatna ez költői kérdés is, de van rá válasz.Hiába mutatják magukat tündöklőnek az emberek és próbálják elhitetni a saját mámorban úszó igazukat, ez csak mese a legédesebb, legundorítóbb habbal. Viszont ezt nem illik észrevenni, haragszanak ránk a leleplezettek.
Mintha virágoskertek lennének minden ember feje fölött, néhol egy félve virágzó rózsabokor, máshol egy hervadó gaztenger. Ahány ember, annyi kert. Jól van ez így, nem lehet mindenkié az év orchideája.
Néha a legnagyobb szerelem is egy hétig tart, főleg ebben a gyorsan hervadó világban, ahol napról napra változik a gyönyör és a fertő fogalma. Még ki se nyílt a rózsánk, már halott az élet próbálkozása bennünk.
A farkasnak már báránybőrre sincsen szüksége, a birka jelző is előkelő lenne számunkra. Visszafelé is működik az evolúció? Nincs itt már se érzelem, se értelem. Bégetni is elfelejtetünk, ha megteszik mások helyettünk.
Ne csukd be a szemed. Ha a világnak nem is, legalább a csordának fordíts hátat, nézz körül. Látod már, hogy vígan meneteltél a halálodba? Ezek után születik az elmédben a szivárvány,ami ki fog vetülni az életedre. Félni fogsz tőle, de ragadd meg!
A csoda benned fejlődik, ne félj tőle, ha világra jön. Ő a tiéd. Élj vele és ne hagyd, hogy a félelmeid és kételyeid összeroppantsák a csontjait, ez a Te történeted. A rémálmaid alkonya, az álmaid hajnala.
Ha nincs értékrended, akkor az álmaid temetője leszel. Tápláld a reményt, ő majd életben tart téged. Az újjászületésnek egy az édesanyja és az édesapja, mindkettő Te vagy.
Változás. Valami új, valami nagyon fájdalmas. Valami, ami még jobban Te leszel.