Évszám
2011
Beküldő
strezzir
Szép tavaszi nap volt, a madarak csicseregtek, és lágy szellő fújt. Levi éppen hazafelé ballagott az iskolából. Örülhetett, mert az utolsó 2 óráról elengedték, és így már 1-kor félúton volt hazafelé. Éppen a focipálya előtt haladt el, és kiabálást hallott. Fülelt, és egy csapat gyerek ott focizott. Látszott, hogy valamit nem tudnak eldönteni. Levi közelebb ment hozzájuk, amikor az egyik gyerek felkiáltott:
–Nézzétek! Mégiscsak küldött az edző valakit!
–De én…
- Semmi, de barátocskám! Isten hozott a csapatban! Te új vagy, még nem találkoztunk. Én Karcsi vagyok a csapatkapitány. Ő ott Peti zöld pólóban, mellette jobbra meg Andris. A többieket nem fontos tudnod, mert ők cserejátékosok. Az „A” csapatba álljál be, mert ott eggyel kevesebben vannak. Figyelem játék in…
- Bocsánat Karcsi! Levinek nem kéne átöltöznie?- kérdezte Peti.
- Dehogynem! Hát meg is feledkeztem róla. Andris! Mutasd meg neki az öltözőt!-azzal Andris durván megragadta Levit, majd bevonszolta egy régi raktárba.
- Itt tudsz átöltözni. Tudom, hogy nem a legmodernebb öltöző, de ezt is el kell fogadnunk. Ruhákat ott találsz a középső szekrényben. Gondolom az edző nem küldött veled felszerelést…
- Én azt hiszem, hogy itt valami óriási nagy tévedés van. Én egyáltalán nem értek a focihoz, és nem vagyok semmiféle edzővel kapcsolatban!- ez meg is látszott Levin. Nem volt túl izmos, ő inkább az ész-sportokat szerette.
- Na! Jellemző! Újfiúk! Na, szedd össze magadat, nem kell rögtön az elején beijedni!
- De én nem ijedtek be! Ez a valóság! Én tényleg nem értek a focihoz!
- Mit beszélsz te itten?
- Én csak egy mezei gyerek vagyok, aki éppen az iskolából jött haza!
- A focipályán keresztül?
- Csak hallottam a zajt.
- Igen jól hallottad! Páratlanul vagyunk, és éppen azt döntöttük el, hogyan oldjuk meg a problémát. És akkor jöttél te a képbe.
- De én csak…
- Na, ebből elég! Most döntsd el, hogy akarsz-e játszani vagy sem! - förmedt rá Levire.
- Természetesen nem!
- Akkor elmondom mindenkinek, hogy te egy gyáva nyuszi vagy, és éppen haza készültél menni, olvasni. - ez bevált. Levi felállt és felemelte a hangját:
- Inkább játszok, minthogy a saját becsületemet kockáztassam!
- Ez a beszéd!- majd hátba veregette Levit, és kiment.
Levi éppen azon tűnődött, hogy milyen nagy marha volt, mert pont a focipálya közelébe kellett mennie. De most már késő! Nincs visszaút! Egyenesen belesétált a csapdába! Most éjszakáig itt focizhat ezekkel a profi focistákkal, miközben magát bőgeti le. Majd felöltözött, és kiment a pályára.
- Na végre! Már azt hittem, hogy estig itt várhatok.
- Hát még én! - ezt természetesen senki nem hallotta meg.
- Játék indul!- majd belefújt sípjába, és a játék elkezdődött.
A labdát nem lehet itt követni. - állapította meg Levi. Vége, ez már garantált leégés.
Teltek a percek. Levi csak futkosott a labda után, de semmi értelme nem volt. Majd végül, amikor már éppen feladni készült, észrevett egy lehetőséget. Majd mérlegelte, hogy megcsinálja vagy sem. Meg kell csinálnom. Majd elfogadta ezt a hirtelen jövő tényt, és a kapuhoz futott. Mire odaért, pont jól számított, és ott volt a labda előtte. Lendítette a lábát és rúgott. De elvétette, és a labda helyett a kapufába rúgott. Levi egy hatalmasat sikított. A többiek mind felé fordultak. Levi ötezerszer elátkozta Karcsit, amiért berángatta a játékba. Közben fájdalmában kibillent az egyensúlyából, és hátraesett a földre.
Amikor felébredt, steril környezetben találta magát. Levinek ez a környezet valahonnan már ismerős volt. Levente, egy ágyon feküdt bekötött fejjel és lábbal. Hirtelen bevillant, hogy egy kórházban van. Levi idegesen rángatózni kezdett, és kiverte a verejték. Kalimpálni kezdett, mire az éjjeliszekrényről levert egy poharat és egy gyógyszeres üveget. Erre bejött egy ápolónő. El sem tudta képzelni, hogy mi folyik odabent.
- Mit művelsz? – förmedt rá az ápoló. Levi természetellenesen nem válaszolt. Nem tudta elképzelni, hogy mitől, de nem tudta, hogy mit mondjon.
- Na?...ja, vagy úgy! Te vagy az a Levi gyerek, aki a focipályán elájult! Aha!... Te még nem is tudod, hogy mi történt?- Levi rázta a fejét. –Fociztál a barátaiddal, és a játék hevében elestél, aminek a következtében elájultál.
- Ők nem a barátaim! – Levi alig hitt a fülének, de tudott beszélni.
- Az most mindegy! Jelenleg nagylábujj-törésed van és enyhe agyrázkódásod. Ha minden jól megy, akkor holnap hazamehetsz, de egy hétig még pihenned kell. –az ápoló összesöpörte az üvegszilánkokat, a kiömlött folyadékot pedig feltörölte, majd kiment.
Levi rosszul aludt. A szomszéd teremből egy kisbaba bömbölése hallatszott, és Levinek sajgott a lába. Utált akárcsak a kórháznak a közelében lenni, mert félt a nagy tisztaságtól. Kilopakodott az ajtón, de a folyosón egy nővér üldögélt, ezért elvetette a menekülés ötleté és visszabújt az ágyba.
Másnap reggel nyolckor reggelivel ébresztették, majd felöltöztették és elengedték. Anyukája várt rá a kórház portáján, és kikérdezte a történteket. Ezt Levi hazafele út alatt tette meg. De Levi megmert volna esküdni, hogy már csak kicsit fáj a lába. de az anyja erősködött, hogy otthon kell maradnia.
Amikor hazaértek, Levi azonnal lefeküdt az ágyba, az édesanyja pedig visszarohant dolgozni. Levi kábé két óráig feküdt, majd kimerészkedett az ágyból. Evett, ivott, majd leült a kanapéra. Hirtelen a bátyja számítógépére meredt. Bátyja Babkop Dávid volt, s most külföldön tartózkodott üzleti úton. Levi nem sokat ült gép előtt, csak akkor szánta rá idejét, amikor a bátyjával multiplayer-ezett. De viszont az osztálynak volt egy saját blogja, amiben mindent leírtak. Levi keveset hiányzott, és akkor is, csak ha komoly volt a dolog. Levi így hát odaült a gép elé és bekapcsolta. Szerencsére volt egy vendég fiók, ahol nem teljes jogú felhasználóként tudott csak bejelentkezni, de azért lehetett rajta internetezni. Levi belépett a Google Chrome nevű programba, és beírta a blog címét. Majd a látványtól hátrahőkölt. „Iskolánkban a farsangi mulatságot Március 18. tizenhét órakor tartjuk!” Hisz ez ma van! Két óra múlva kezdődik, és több mint egy óra az út az iskoláig. Levi felugrott, és a bal lábán landolt, megkímélve a jobb sérült lábát. Gyorsan előkapta a varázslójelmezét, felvette és elindult a farsangi bulira.
Levi az iskola előtt látott egy fekete mini buszt, rendszáma le volt takarva. A rendőrség felirata volt rajta, de jobban hasonlított egy maffia kocsira. Levi öt-után öt perccel belépett a díszterembe. Minden fej felé fordult, kivéve az öreg Ropihúzó-t, aki a süketnéma takarító volt, és hangos nevetőgörcs tört ki a fél iskolán. Ez érthető volt, hiszen egy régi, kopott búvárruhához hasonlított a jelmeze. Levi csöndben helyet foglalt a terem leghátuljában. Gábor, az ő egyetlen barátja integetett neki, majd az előadás folytatódott.
- Kérjük a színpadra B.L-t. – Levi a saját monogramját vélte felismerni benne, és azonnal a színpadon termett. Majd utána nyomban egy vad idegen nyolcadikos jött. Levi nem értette, hogy most mi van, mert most is páran felvihogtak. A nyolcadikos lökdösni kezdte Levit, a bemondó pedig felhördült:
- Úgy látszik tévedés történt! Baranyai Lacit kértem a színpadra, és most ketten állnak itt. Hogyan magyarázza ezt kedves Levente? – Levente lélegzetet is elfelejtett venni, majd nagy felindultságában elvesztette a türelmét és kiviharzott a teremből, az ajtót becsapva maga mögött. A bemondó erre maximálisra tekerte a hangerőt és beleordított a mikrofonba: MÁSKOR BE NE CSAPD AZ AJTÓT, MERT KÜLÖNBEN ÉN IS CSAPKODNI KEZDEK VALAMIT, CSAK AZ NEM AZ AJTÓ LESZ! – Erre a teremben süket röhögés tört ki, s csak az öreg Ropihúzó nem nevetett. Levi hallotta a hangos nevetést, és felindultságában szaladt lefelé a lépcsőn. Egyszerre a saját nevét hallotta valahonnan föntről.
- Levi várj! – ez Gábor hangja volt. Levi megállt, és hagyta, hogy utolérje a barátja. Gábor már kezdte volna mondókáját, mikor lentről óriási robaj hangzódott. Mind a ketten lenéztek a korláton és tetőtől talpig fekete kommandósokat láttak feljönni a lépcsőn. Azonnal tudta Levi, hogy itt gáz van, és felszaladt az emeletre nyomában Gáborral. Balra befordulva az ötödik szekrény volt az osztályuké. Gyorsan kinyitotta a szekrényt és betuszkolta Gábort és Levi utána ugrott. Becsukta az ajtót, és pont jó időzítés! Már hallották a dübörgő léptek zaját a folyosón. Kábé tíz percen át vártak mozdulatlanul a szekrényben. Majd Levi szólt, hogy húzzunk innen. Semmi válasz. Levi hátrafordult, és nem látta Gábort. Elkezdett vadul kutakodni a ruhák és a kabátok között, de semmi. Újabb dübörgő hangok hallatszottak be a szekrénybe, és Levi a végsőkig el volt szánva, mikor Gábor segélykiáltó hangja hangzott fel. Levi kivágta az ajtót, s akkor mindenki feléje fordult. Levi nem tudta, hogy mi van, de minden kommandós vigyázban állt. Leviben kezdett összeállni a kép: azt hiszik ezek az ostobák, hogy Levi a búvárruhában a főnök. Amúgy a búvárruhában retro külsejű volt, és a kommandósok főnökének a hobbija búvárkodás volt. A katonák megszeppenve álltak, a parancsot várva. Levi hangos basszushangot utánozva elordította magát:
- A gyereket hagyjátok! Inkább törődnétek a küldetéssel, sem minthogy itt szórakozzatok velem! Ezért büntetés jár! Zuhanjatok fel az előadásra, mindenkit üvöltsetek túl, és adjatok elő a színpadon egy pocsék kocsmai dalt! Utána szedjétek ki az ajtót, és vágjátok hozzá a bemondóhoz, mintha csak papírrepülővel játszanátok. Utána menjetek vissza a bázisra! De a kocsit hagyjátok itt nekem! Na, mire vártok, munkára! Ja és kérem a slusszkulcsot! – a kommandósok szó nélkül felzuhantak az emeletre, és minden a megbeszélés szerint haladt: hangos üvöltés, a pocsék kocsmai dal, és az ajtórobaj. Ezt még Leviék a földszintről is meghallották, és nincs kifogásolnivaló, a katonák most príma munkát végeztek. És ekkor Leviék találkoztak a fogyatékos Marcival. Levi gondolkodás nélkül karon ragadta, és odavonszolta a kocsihoz. Levi kinyitotta az autót, és megfogadta, hogy a Marcinak ma egy jó napot szerez. Elindultak. Természetesen Levi tudott nagyjából kocsit vezetni. Persze sportosan. Beindították a motort, és meg sem álltak az Állatkertig. Pénzük nem volt, és így nem tudták, hogy hogyan jutnak be. Levi nem tudta, hogy miért csinálja ezt, mégis tudta, valami jót is kell csinálnia. Eközben Marci, aki ha autóban utazik, mindig benyúl a kesztyűtartóba, és most hangos kacagással fogadta a látványt. Levi is odanézett, bár százzal vezetett. Alig mert hinni a szemének. Rengeteg papírpénz volt a kesztyűtartóban, és most nagy urak voltak. Leparkoltak, és az Állatkert előtt kiszálltak. Levi látta, hogy tilosban parkol, de az autó még kívülről is állati félelmetes volt, és ezért a parkoló őrök messziről elkerülték. Nem tudták, hogy kik vannak benne. Lehetett egy biciklisbanda, egy magánhadsereg, és huligánok is, mert Marci maximumra tette a hangerőt a rádióban. Így állati hangosan pedig mindenki elkerülte. Leviék gyorsan végigrohantak az egészen, és csak a majmoknál álltak meg. Marcinak a kedvenc állata a majom volt, így egyből felmászott a korláton.
- Marci ne! – szólt Gábor, s már indult felé, de már elkésett. A következő pillanatban csobbanás hallatszódott, és a majommal együtt a kis pocsolyába zuhant Marci. Szerencsére Marci volt felül, a majom meg alul. A majomnak ez meg se kottyant, de ha fordítva van így, akkor a két méter hosszú, hatvankilójú Marci most palacsinta lett volna. Ekkor a majom felpattant, és magával vonszolta Marcit. A többi látogató azt hitte, hogy ez vicc, de Gábor és Levi nem így gondolták. Rögtön utána ugrottak a majomnak, és próbálták elkapni. Sajnos a majom gyorsabb volt náluk. Ekkor a majom a halak felé vette az irányt. Gábor feljajdult. Elbotlott, s most a földön hevert. Levinek két lehetősége maradt. Vagy barátjánál marad, vagy a bajba esett Marcinak segít. Az utóbbit választotta. Már majdnem utolérte őket, amikor a majom a vízbe ugrott Marcival.
- Te jó ég! Marci nem tud úszni! – Levi gondolkodás nélkül utána vetette magát. Megkereste a majmot, és odaúszott. Szerencse, hogy a majom nem tudott úszni ezért Levinek könnyű dolga volt. Levi a víz alatt verekedett a majommal Marciért. Végül tíz másodperces kemény küzdelem után Levi megszerezte Marcit és a felszínre úszott. A közönség tapssal fogadta őket. Levi partra húzta Marcit, és mikor már mászott volna át a korláton, eszébe jutott a majom. Levinek nem volt már túl sok ereje, de apait, anyait beleadva újra víz alá bukott. Nagy nehezen megtalálta a majmot és próbálta felhúzni a felszínre. Ez azonban már keményebb dió volt. Végül végső erejét is beleadva sikerült a felszínre hoznia a vadat. Mikor végre levegőt vett, mindenki ujjongva és tapssal fogadta őket. Levinek még hoztak valamit. Egy serleget, melyen ez állt: „AZ ÁLLATKERTÉRT MINDENT 2011”. Levinek furcsa volt, hogy még le se telt az év, már kiosztják, de nem nyitott vitát. Ezután egy ünnepélyt rendeztek, és Levi végre meg tudott szárítkozni. Ettek, ittak, jót mulattak. Így zajlik Levi egy napja.
–Nézzétek! Mégiscsak küldött az edző valakit!
–De én…
- Semmi, de barátocskám! Isten hozott a csapatban! Te új vagy, még nem találkoztunk. Én Karcsi vagyok a csapatkapitány. Ő ott Peti zöld pólóban, mellette jobbra meg Andris. A többieket nem fontos tudnod, mert ők cserejátékosok. Az „A” csapatba álljál be, mert ott eggyel kevesebben vannak. Figyelem játék in…
- Bocsánat Karcsi! Levinek nem kéne átöltöznie?- kérdezte Peti.
- Dehogynem! Hát meg is feledkeztem róla. Andris! Mutasd meg neki az öltözőt!-azzal Andris durván megragadta Levit, majd bevonszolta egy régi raktárba.
- Itt tudsz átöltözni. Tudom, hogy nem a legmodernebb öltöző, de ezt is el kell fogadnunk. Ruhákat ott találsz a középső szekrényben. Gondolom az edző nem küldött veled felszerelést…
- Én azt hiszem, hogy itt valami óriási nagy tévedés van. Én egyáltalán nem értek a focihoz, és nem vagyok semmiféle edzővel kapcsolatban!- ez meg is látszott Levin. Nem volt túl izmos, ő inkább az ész-sportokat szerette.
- Na! Jellemző! Újfiúk! Na, szedd össze magadat, nem kell rögtön az elején beijedni!
- De én nem ijedtek be! Ez a valóság! Én tényleg nem értek a focihoz!
- Mit beszélsz te itten?
- Én csak egy mezei gyerek vagyok, aki éppen az iskolából jött haza!
- A focipályán keresztül?
- Csak hallottam a zajt.
- Igen jól hallottad! Páratlanul vagyunk, és éppen azt döntöttük el, hogyan oldjuk meg a problémát. És akkor jöttél te a képbe.
- De én csak…
- Na, ebből elég! Most döntsd el, hogy akarsz-e játszani vagy sem! - förmedt rá Levire.
- Természetesen nem!
- Akkor elmondom mindenkinek, hogy te egy gyáva nyuszi vagy, és éppen haza készültél menni, olvasni. - ez bevált. Levi felállt és felemelte a hangját:
- Inkább játszok, minthogy a saját becsületemet kockáztassam!
- Ez a beszéd!- majd hátba veregette Levit, és kiment.
Levi éppen azon tűnődött, hogy milyen nagy marha volt, mert pont a focipálya közelébe kellett mennie. De most már késő! Nincs visszaút! Egyenesen belesétált a csapdába! Most éjszakáig itt focizhat ezekkel a profi focistákkal, miközben magát bőgeti le. Majd felöltözött, és kiment a pályára.
- Na végre! Már azt hittem, hogy estig itt várhatok.
- Hát még én! - ezt természetesen senki nem hallotta meg.
- Játék indul!- majd belefújt sípjába, és a játék elkezdődött.
A labdát nem lehet itt követni. - állapította meg Levi. Vége, ez már garantált leégés.
Teltek a percek. Levi csak futkosott a labda után, de semmi értelme nem volt. Majd végül, amikor már éppen feladni készült, észrevett egy lehetőséget. Majd mérlegelte, hogy megcsinálja vagy sem. Meg kell csinálnom. Majd elfogadta ezt a hirtelen jövő tényt, és a kapuhoz futott. Mire odaért, pont jól számított, és ott volt a labda előtte. Lendítette a lábát és rúgott. De elvétette, és a labda helyett a kapufába rúgott. Levi egy hatalmasat sikított. A többiek mind felé fordultak. Levi ötezerszer elátkozta Karcsit, amiért berángatta a játékba. Közben fájdalmában kibillent az egyensúlyából, és hátraesett a földre.
Amikor felébredt, steril környezetben találta magát. Levinek ez a környezet valahonnan már ismerős volt. Levente, egy ágyon feküdt bekötött fejjel és lábbal. Hirtelen bevillant, hogy egy kórházban van. Levi idegesen rángatózni kezdett, és kiverte a verejték. Kalimpálni kezdett, mire az éjjeliszekrényről levert egy poharat és egy gyógyszeres üveget. Erre bejött egy ápolónő. El sem tudta képzelni, hogy mi folyik odabent.
- Mit művelsz? – förmedt rá az ápoló. Levi természetellenesen nem válaszolt. Nem tudta elképzelni, hogy mitől, de nem tudta, hogy mit mondjon.
- Na?...ja, vagy úgy! Te vagy az a Levi gyerek, aki a focipályán elájult! Aha!... Te még nem is tudod, hogy mi történt?- Levi rázta a fejét. –Fociztál a barátaiddal, és a játék hevében elestél, aminek a következtében elájultál.
- Ők nem a barátaim! – Levi alig hitt a fülének, de tudott beszélni.
- Az most mindegy! Jelenleg nagylábujj-törésed van és enyhe agyrázkódásod. Ha minden jól megy, akkor holnap hazamehetsz, de egy hétig még pihenned kell. –az ápoló összesöpörte az üvegszilánkokat, a kiömlött folyadékot pedig feltörölte, majd kiment.
Levi rosszul aludt. A szomszéd teremből egy kisbaba bömbölése hallatszott, és Levinek sajgott a lába. Utált akárcsak a kórháznak a közelében lenni, mert félt a nagy tisztaságtól. Kilopakodott az ajtón, de a folyosón egy nővér üldögélt, ezért elvetette a menekülés ötleté és visszabújt az ágyba.
Másnap reggel nyolckor reggelivel ébresztették, majd felöltöztették és elengedték. Anyukája várt rá a kórház portáján, és kikérdezte a történteket. Ezt Levi hazafele út alatt tette meg. De Levi megmert volna esküdni, hogy már csak kicsit fáj a lába. de az anyja erősködött, hogy otthon kell maradnia.
Amikor hazaértek, Levi azonnal lefeküdt az ágyba, az édesanyja pedig visszarohant dolgozni. Levi kábé két óráig feküdt, majd kimerészkedett az ágyból. Evett, ivott, majd leült a kanapéra. Hirtelen a bátyja számítógépére meredt. Bátyja Babkop Dávid volt, s most külföldön tartózkodott üzleti úton. Levi nem sokat ült gép előtt, csak akkor szánta rá idejét, amikor a bátyjával multiplayer-ezett. De viszont az osztálynak volt egy saját blogja, amiben mindent leírtak. Levi keveset hiányzott, és akkor is, csak ha komoly volt a dolog. Levi így hát odaült a gép elé és bekapcsolta. Szerencsére volt egy vendég fiók, ahol nem teljes jogú felhasználóként tudott csak bejelentkezni, de azért lehetett rajta internetezni. Levi belépett a Google Chrome nevű programba, és beírta a blog címét. Majd a látványtól hátrahőkölt. „Iskolánkban a farsangi mulatságot Március 18. tizenhét órakor tartjuk!” Hisz ez ma van! Két óra múlva kezdődik, és több mint egy óra az út az iskoláig. Levi felugrott, és a bal lábán landolt, megkímélve a jobb sérült lábát. Gyorsan előkapta a varázslójelmezét, felvette és elindult a farsangi bulira.
Levi az iskola előtt látott egy fekete mini buszt, rendszáma le volt takarva. A rendőrség felirata volt rajta, de jobban hasonlított egy maffia kocsira. Levi öt-után öt perccel belépett a díszterembe. Minden fej felé fordult, kivéve az öreg Ropihúzó-t, aki a süketnéma takarító volt, és hangos nevetőgörcs tört ki a fél iskolán. Ez érthető volt, hiszen egy régi, kopott búvárruhához hasonlított a jelmeze. Levi csöndben helyet foglalt a terem leghátuljában. Gábor, az ő egyetlen barátja integetett neki, majd az előadás folytatódott.
- Kérjük a színpadra B.L-t. – Levi a saját monogramját vélte felismerni benne, és azonnal a színpadon termett. Majd utána nyomban egy vad idegen nyolcadikos jött. Levi nem értette, hogy most mi van, mert most is páran felvihogtak. A nyolcadikos lökdösni kezdte Levit, a bemondó pedig felhördült:
- Úgy látszik tévedés történt! Baranyai Lacit kértem a színpadra, és most ketten állnak itt. Hogyan magyarázza ezt kedves Levente? – Levente lélegzetet is elfelejtett venni, majd nagy felindultságában elvesztette a türelmét és kiviharzott a teremből, az ajtót becsapva maga mögött. A bemondó erre maximálisra tekerte a hangerőt és beleordított a mikrofonba: MÁSKOR BE NE CSAPD AZ AJTÓT, MERT KÜLÖNBEN ÉN IS CSAPKODNI KEZDEK VALAMIT, CSAK AZ NEM AZ AJTÓ LESZ! – Erre a teremben süket röhögés tört ki, s csak az öreg Ropihúzó nem nevetett. Levi hallotta a hangos nevetést, és felindultságában szaladt lefelé a lépcsőn. Egyszerre a saját nevét hallotta valahonnan föntről.
- Levi várj! – ez Gábor hangja volt. Levi megállt, és hagyta, hogy utolérje a barátja. Gábor már kezdte volna mondókáját, mikor lentről óriási robaj hangzódott. Mind a ketten lenéztek a korláton és tetőtől talpig fekete kommandósokat láttak feljönni a lépcsőn. Azonnal tudta Levi, hogy itt gáz van, és felszaladt az emeletre nyomában Gáborral. Balra befordulva az ötödik szekrény volt az osztályuké. Gyorsan kinyitotta a szekrényt és betuszkolta Gábort és Levi utána ugrott. Becsukta az ajtót, és pont jó időzítés! Már hallották a dübörgő léptek zaját a folyosón. Kábé tíz percen át vártak mozdulatlanul a szekrényben. Majd Levi szólt, hogy húzzunk innen. Semmi válasz. Levi hátrafordult, és nem látta Gábort. Elkezdett vadul kutakodni a ruhák és a kabátok között, de semmi. Újabb dübörgő hangok hallatszottak be a szekrénybe, és Levi a végsőkig el volt szánva, mikor Gábor segélykiáltó hangja hangzott fel. Levi kivágta az ajtót, s akkor mindenki feléje fordult. Levi nem tudta, hogy mi van, de minden kommandós vigyázban állt. Leviben kezdett összeállni a kép: azt hiszik ezek az ostobák, hogy Levi a búvárruhában a főnök. Amúgy a búvárruhában retro külsejű volt, és a kommandósok főnökének a hobbija búvárkodás volt. A katonák megszeppenve álltak, a parancsot várva. Levi hangos basszushangot utánozva elordította magát:
- A gyereket hagyjátok! Inkább törődnétek a küldetéssel, sem minthogy itt szórakozzatok velem! Ezért büntetés jár! Zuhanjatok fel az előadásra, mindenkit üvöltsetek túl, és adjatok elő a színpadon egy pocsék kocsmai dalt! Utána szedjétek ki az ajtót, és vágjátok hozzá a bemondóhoz, mintha csak papírrepülővel játszanátok. Utána menjetek vissza a bázisra! De a kocsit hagyjátok itt nekem! Na, mire vártok, munkára! Ja és kérem a slusszkulcsot! – a kommandósok szó nélkül felzuhantak az emeletre, és minden a megbeszélés szerint haladt: hangos üvöltés, a pocsék kocsmai dal, és az ajtórobaj. Ezt még Leviék a földszintről is meghallották, és nincs kifogásolnivaló, a katonák most príma munkát végeztek. És ekkor Leviék találkoztak a fogyatékos Marcival. Levi gondolkodás nélkül karon ragadta, és odavonszolta a kocsihoz. Levi kinyitotta az autót, és megfogadta, hogy a Marcinak ma egy jó napot szerez. Elindultak. Természetesen Levi tudott nagyjából kocsit vezetni. Persze sportosan. Beindították a motort, és meg sem álltak az Állatkertig. Pénzük nem volt, és így nem tudták, hogy hogyan jutnak be. Levi nem tudta, hogy miért csinálja ezt, mégis tudta, valami jót is kell csinálnia. Eközben Marci, aki ha autóban utazik, mindig benyúl a kesztyűtartóba, és most hangos kacagással fogadta a látványt. Levi is odanézett, bár százzal vezetett. Alig mert hinni a szemének. Rengeteg papírpénz volt a kesztyűtartóban, és most nagy urak voltak. Leparkoltak, és az Állatkert előtt kiszálltak. Levi látta, hogy tilosban parkol, de az autó még kívülről is állati félelmetes volt, és ezért a parkoló őrök messziről elkerülték. Nem tudták, hogy kik vannak benne. Lehetett egy biciklisbanda, egy magánhadsereg, és huligánok is, mert Marci maximumra tette a hangerőt a rádióban. Így állati hangosan pedig mindenki elkerülte. Leviék gyorsan végigrohantak az egészen, és csak a majmoknál álltak meg. Marcinak a kedvenc állata a majom volt, így egyből felmászott a korláton.
- Marci ne! – szólt Gábor, s már indult felé, de már elkésett. A következő pillanatban csobbanás hallatszódott, és a majommal együtt a kis pocsolyába zuhant Marci. Szerencsére Marci volt felül, a majom meg alul. A majomnak ez meg se kottyant, de ha fordítva van így, akkor a két méter hosszú, hatvankilójú Marci most palacsinta lett volna. Ekkor a majom felpattant, és magával vonszolta Marcit. A többi látogató azt hitte, hogy ez vicc, de Gábor és Levi nem így gondolták. Rögtön utána ugrottak a majomnak, és próbálták elkapni. Sajnos a majom gyorsabb volt náluk. Ekkor a majom a halak felé vette az irányt. Gábor feljajdult. Elbotlott, s most a földön hevert. Levinek két lehetősége maradt. Vagy barátjánál marad, vagy a bajba esett Marcinak segít. Az utóbbit választotta. Már majdnem utolérte őket, amikor a majom a vízbe ugrott Marcival.
- Te jó ég! Marci nem tud úszni! – Levi gondolkodás nélkül utána vetette magát. Megkereste a majmot, és odaúszott. Szerencse, hogy a majom nem tudott úszni ezért Levinek könnyű dolga volt. Levi a víz alatt verekedett a majommal Marciért. Végül tíz másodperces kemény küzdelem után Levi megszerezte Marcit és a felszínre úszott. A közönség tapssal fogadta őket. Levi partra húzta Marcit, és mikor már mászott volna át a korláton, eszébe jutott a majom. Levinek nem volt már túl sok ereje, de apait, anyait beleadva újra víz alá bukott. Nagy nehezen megtalálta a majmot és próbálta felhúzni a felszínre. Ez azonban már keményebb dió volt. Végül végső erejét is beleadva sikerült a felszínre hoznia a vadat. Mikor végre levegőt vett, mindenki ujjongva és tapssal fogadta őket. Levinek még hoztak valamit. Egy serleget, melyen ez állt: „AZ ÁLLATKERTÉRT MINDENT 2011”. Levinek furcsa volt, hogy még le se telt az év, már kiosztják, de nem nyitott vitát. Ezután egy ünnepélyt rendeztek, és Levi végre meg tudott szárítkozni. Ettek, ittak, jót mulattak. Így zajlik Levi egy napja.