Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy takaros kis ház, abban élt két óvodás kislány, Bianka és Barbika. Bianka minden reggel sárga színű ruhácskát öltött magára és sárga szalagot biggyesztett barna hajába. Barbika piros szoknyácskába bújt és piros masnival ékítette szőke fürtjeit.
Egy délután az udvaron labdáztak. A piros pöttyös labda véletlenül kigurult az útra. A két kislány lélekszakadva futott utána. Bizony, észre sem vették, hogy hegyes sisakjában Viri varázsló közeledik feléjük. Csak futottak és szaladtak és... piff-puff, dirr-durr, nekiütköztek a varázslónak. Viri úgy eldőlt, mint korhadt fa az erdőben. Sipkája lehömpörödött a fejéről és beletoccsant a pocsolyába.
- Ejnye-bejnye, szedte-vette teremtette! - rikácsolt a varázsló, - hát ti miféle rossz gyerekek vagytok? Várjatok csak, mindjárt ellátom én a bajotokat!
Azon nyomban előkapta a varázspálcáját, kört rajzolt a levegőbe és fenyegető hangon sziszegte:
- Hókusz-pókusz, abrakadabra,
csiribiri-bú, csiribiri-bá,
változzatok, két fává! Bimm-bumm!
Abban a szempillantásban Biankából sárgálló körtefa, Barbikából piros almát kínáló almafa lett. Ott árválkodtak a kerítés mellett. Anya és apa hiába várták őket. Már a vacsora is tálalva volt, de a két kislánynak se híre, se nyoma.
- Hol lehetnek? - aggódott anya.
- Keressük meg őket! - ugrott talpra apa.
Bementek a konyhába, benéztek a szobába, bebújtak az ágy alá, de Biankát és Barbikát sehol nem találták. Kisiettek az udvarra, bekukkantottak minden bokorba, de hiába, a kislányoknak nyoma veszett. Anya lehorgasztott fejjel toporgott a járda szélén. Ahogy ott búslakodott, hirtelen megpillantotta a pöttyös labdát. Ott lapult a kerítés tövében.
- Hiszen ez Bianka és Barbika kedvenc labdája! Akkor nekik is itt kell lenniük!
- Bianka, Barbika! Hol vagytok? - harsogott apa tölcsérré formált tenyerébe.
Semmi válasz, ám ekkor, kipp-kopp, koppant apa fején egy fényes piros alma, és bikk-makk, kopogott anya fején egy érett sárga körte.
- Ez az almafa, hogy került ide? - töprengett apa.
- Ezt a körtefát ki ültette ide? - ámuldozott anya.
- Csak nem Bianka és Barbika ez a két gyümölcsfa - csapták össze a tenyerüket megrökönyödve.
- Elvarázsolták őket - motyogta anya a szemét törölgetve, - de vajon ki tehette? Tüstént meg kell találnunk!
Elindultak a macskaköves utcán lefelé. Ügyesen kerülgették az eső után megmaradt pocsolyákat. Már majdnem a közeli útkereszteződéshez értek, amikor Buksi kutya csaholását hallották maguk mögött. Egyszerre fordultak meg mind a ketten és egyszerre tátották el a szájukat, mert a kutyus szájában ott himbálózott Viri varázsló sáros sisakja.
- Ez meg mit jelentsen? - húzta fel a szemöldökét apa.
De nem volt ideje tovább morfondírozni, mert a kanyarban egy különleges idegen tűnt fel. Furcsán imbolygott, mintha keresne valamit, s közben magában mormogott.
- Itt sincs, ott sincs, sehol sincs!
- Csak nem ezt keresi? - tartotta apa a varázsló orra elé a sisakot.
- Ó, hát megvan? Köszönöm, nagyon köszönöm - hálálkodott mit sem sejtve Viri varázsló.
- De meg ám! - emelte fel apa a hangját, és sokatmondóan megrázta a mutatóujját.
A varázsló nem értette, miért kiabál rá ez az ember, akit ő még soha nem látott, semmivel meg nem bántott. Apa azonban nem hagyta abba a mérgelődést.
- Ha nem változtatja vissza Biankát és Barbikát, azonnal szólok a rendőr bácsinak.
A varázsló megdöbbenésében kiejtette kezéből az imént visszakapott sisakját. Most már mindent értett. Szégyellte is magát eléggé. Sűrű bocsánatkérés közepette hozzáfogott a visszaváltoztató varázslathoz. Varázspálcáját körbeforgatta, és halkan dünnyögte a titokzatos szavakat.
- Hókusz-pókusz, abrakadabra,
csiribiri-bú, csiribiri-bá,
változzatok két lánnyá! Bimm-bumm!
És lássatok csudát! A körtefából sárga ruhás Bianka, az almafából piros ruhás Barbika lett. Ujjongva ugrottak apa és anya nyakába.
- Hurrá, ismét gyerekek vagyunk! - kiáltották kórusban.
A nagy éljenzésben észre sem vették, hogy Viri szomorúan törölgeti sáros sapkáját.
- Tönkrement, sáros lett. Ó! Óó! Nincs több varázssüvegem! - sopánkodott.
A két kislány megsajnálta a varázslót.
- Kedves varázsló, mi megtisztítjuk a süvegedet, ha...
- Ha? - élénkült fel Viri.
- Ha ma este fellépsz a cirkuszban. De gyerekeket többé nem varázsolhatsz! – kacsintott huncutul egymásra a két kislány.
Virinek szokatlanul nagyot dobbant a szíve. Valóban vele történik ez a csoda? Igazi előadáson szerepelhet! A varázsló olyan lázba jött, hogy azt sem tudta, mihez fogjon hamarjában. Apa és anya nem győzték nyugtatgatni.
Végre elérkezett az idő és elindultak a cirkuszba. A nézőtér zsúfolásig megtelt, mindenki elfoglalta a helyét. Az első sorban ott ült apa, anya, Bianka és Barbika is. Ők tapsoltak leghangosabban, amikor fénylő sisakjában megjelent a színpadon Viri, a nagy varázsló. Olyan sikert aratott, hogy a cirkuszigazgató rögtön szerződést kötött vele.
Azóta a varázsló minden este fellép a cirkuszban. Menjetek el, és nézzétek meg ti is! Nem kell félni tőle, gyerekeket már nem varázsol el.