Valamikor réges-régen a négyszögletű erdő közepén élt egy kobold egymagában. Reggeltől estig csak dolgozgatott nem járt kelt semerre a nagyvilágba. ám egy napon nagy meglepetésre ébredt. Mint minden reggel most is kinyitotta kis háza ajtaját, hogy a patakhoz induljon megmosdani. Nem akart hinni a szemének a látvány káprázatos volt. Hatalmas csokrokban sorakoztak a szebbnél szebb virágok. Volt ott liliom, gerbera, nárcisz, rózsa és minden fajtából több csokorra való. Miközben gyönyörködött és nem tudott felébredni az ámulatból nem tudott rájönni vajon ki, vagy mi tehette ezt a sok szép virágot az ő kertjébe. Mivel a napnak folytatódnia kellett lement a patakhoz, hogy meg mosakodjon.
Visszatért a házához és elkezdte a reggeli munkáját. Miközben dolgozgatott felfigyelt minden kis zajra hátha megtudja, ki hozta a virágokat.
Így telt el a nap s beesteledett a kobold pedig ágyat vettet és álomba merült. Másnap reggel még szebb virágcsokrok fogadták melytől a kobold nagyobb káprázatba esett.
Mivel nem tudta ki rakta a sok szép csokrot a kertjébe így megkérdezte az erdő lakóit, hogy ők láttak-e valakit az éjszaka. Sajnálkozva közölték, hogy ők bizony nem láttak senkit. Mivel senki mást nem ismert a kobold elkezdte a napi munkáját, és azt tervezte el, hogy az éjszaka fenn marad és meglesi vajon ki hozza a sok szép csokrot. Amikor beesteledett elbújt a ház a melletti bokorba és türelmesen várt. Már majdnem virradt mikor hirtelen fényességre figyelt fel. Egy rút, kócos, görnyedt hátú vén banya rakosgatta a virágcsokrokat a kertjébe.
A kobold hirtelen előugrott a bokor mögül és köszönt a banyának. Ő egyszerre örült is, meg is ijedt, de nem szaladt el. Köszönt és elmondta, miért rakta teli a kertjét szebbnél szebb csokrokkal. Egy gonosz boszorka elátkozta, s mindaddig kell a csokrokat éjszakánként rakosgatnia, amíg valaki belé nem szeret, és el nem hozza neki a hetedik határból az arany almafa legszebb termését. A kobold megsajnálta, mert olyan szépen és kedvesen beszélt a banya, hogy úgy gondolta, segítenie kell rajta.
Olyan sokáig beszélgetek, hogy észre sem vették, megvirradt. Mikor a reggelihez leültek a kobold már nem is látta olyan rútnak a boszorkát és egyre jobban kezdet neki tetszeni. Csilingelő hangja, mely átjárta az egész házat szinte felmelegítette azt, mint a kertet a napsugarak.
Mire eljött az este a koboldot a rút banya teljesen megbabonázta. Másnap fájó szívvel, de útnak indult, hogy segítsen a banyán .Hét nap és hét éjjelen csak ment-ment hegyen völgyön keresztül, hogy elérjen a hetedik határba. Mikor megérkezett gondolta megpihen, és majd másnap megkeresi az aranyalma fát. Leült egy nagy ágas bogas fa alá és tüzet rakott, elővette tarisznyáját, hogy egyen egy keveset, mert bizony a hosszú úton igen csak megéhezett. Amint kinyitotta a tarisznyáját ott termet egy róka, melytől nagyon megijedt, de mivel nem tudott hova menekülni hát szembe nézett vel. Nagy meglepetésére a róka nem bántotta és beszélni is tudott.
- Szervusz kis kobold –mondta a róka-, tudom ám hogy mi járatban vagy, s én segítek neked, ha utána te is segítesz nekem.
- Jó - egyezett bele a kis kobold.
- Hát akkor figyelj! Amint odaérsz az aranyalma fához három találós kérdést fogsz hallani: az elsőre a válasz a sün a másodikra fűrész a harmadikra a kandúr.
- Mikor válaszoltál,vedd le gyorsan az almát és szaladj, de amíg nem érsz ide vissza ne néz és ne állj meg, én itt foglak várni. Ezután ettek egy kicsit és lefeküdtek aludni. Másnap a kis kobold elindult az almafához. Ment-ment, s mire a nap aludni tért oda is ért. Hirtelen mintha a semmiből jönne mély dübörgő hangon valaki megszólalt.
- Tudom ám, hogy mi járatban vagy, almát szeretnél a szerelmednek,de nem kapod csak úgy! Álld ki a három próbát!
- Halld hát az első kérdésem: megy a katona a várba csupa nyílvesző a háta mi az? A kis kobold úgy tett, mint aki nagyon gondolkodna,majd hirtelen válaszolt:
- Ez nem lehet más mint a sün
- Jól feleltél,- mondta a hang - lássuk a második kérdést: -Melyik ész harapós?
- A fűrész mondta a kis kobold kicsit félve.
- Úgy látom nagyon okos vagy, lássuk vajon az utolsó kérdésemre is tudod-e a választ?
- Melyik úr egerészik? Tudta a választ de kicsit félt hogy a hang dühős lesz, így gyorsan csak annyit mondott: - kandúr – s már szakította az almát a fáról és szaladt, ahogy csak a lába bírta. A róka már nagyon várta, mert azt hitte, hogy a kis koboldnak nem sikerül az almát megszerezni,így hát nagyon megörült mikor meglátta feléje szaladni. Leültette és friss vízzel kínálta, majd így szólt:
- Tudom, hogy nagyon elfáradtál, de nem időzhetünk sokáig. Fogd az almát és menjünk tovább, mert hosszú út vár ránk. Elindultak és mikor már úgy érezték, hogy biztonságban vannak, leültek egy fa alá és pihentek egy nagyot. Másnap mikor felébredtek a róka elmesélte mit kér a segítségéért cserébe, ami nem volt más, mint a kobold cipője. Oda is adta neki, bár kicsit furcsállotta, hogy csak ennyit kér, és mezítlábasan nem volt nagyon ínyére a további út. A róka tovább ment, s neki nem volt mit tennie, cipő nélkül indult haza szerelméhez, aki már nagyon várta. A vissza út gyorsabbnak tűnt, mint az oda út. Így a kis kobold három nap alatt visszaért a banyához, aki az aranyalmát megette és láss csudát, egy gyönyörű kobold leány lett belőle. Elmondta, a róka, aki segített neki gyermekkori játszótársa volt és tudott a varázslatról.
A cipőre meg azért volt szüksége, mert sokat utazik a világban, s mivel a kobold cipőnek bűvereje abban rejlik, hogy nem töri fel senki lábát, így nagy hasznát veheti. Amit a róka a kobold lánytól kapott kiskorában az már elkopott. Megcsókolták egymást, nagy lakodalmat csaptak, melyre meghívták az erdő apraját nagyját, köztük a rókát és azóta is boldogan élnek,ha meg nem haltak.
Évszám
2009