A bűn katonái

Évszám
2015
Beküldő
Bulibogyo
- Hol vagyok? - riadt fel Notitia.

Tarkója sajgott, talán leütötték. Felemelte fejét és szétnézett: Egy tágas szobában volt, melynek falai fehéren izzottak, de sok helyen különös jelek díszelegtek feketével festve, amik mintha valamilyen erőt sugároztak volna. Notitia egy széken ült, feje eddig az előtte lévő íróasztalon nyugodott. Az asztal hatalmas volt, vagy hét méter hosszú és úgy négy méter széles. Vele szemben egy férfi ült, aki fürkésző tekintettel nézett rá. Notitia nem állhatta a pillantását, mintegy szégyenlősen sütötte le a szemét. Ugyan ki bírná elviselni egy albínó tekintetét? Bizony, az asztal túloldalán ülő férfi albínó volt: vörös szemei mint lávatenger égtek, hosszú, hófehér haja pedig a vállára omlott. Ravaszul figyelte vendége minden mozdulatát, de nem szólalt meg. Notitia közben szemügyre vette a lehetséges menekülési utakat: két ajtó nyílt a szobából, egy mögötte, egy pedig az albínó mögötti falban, ami felett hatalmas festmény díszelgett, méghozzá a Jin-Jang szimbólumnak a fekete része, a Jin. Notitiát ez nem töltötte el bizalommal, hiszen csak a „rossz" rész volt felfestve, benne a fehér pöttyel. 

- Hogy érzi magát? - törte meg a csendet az albínó. Hangja kellemes volt, már-már dallamos. Egyáltalán nem illett a külsejéhez.

- Ahhoz képest, hogy leütöttek és elraboltak, egészen jól. - jött a merész felelet.

Notitia legnagyobb meglepetésére vendéglátója elnevette magát. Egyáltalán nem volt gúnyos a nevetése, inkább úgy hangzott, mint aki értékeli a szarkazmust.

- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. - hangzott újra a kellemes hang. - Fautor vagyok.

- Notitia. - biccentett a másik, hiszen kezet fogni nehéz lett volna a közel négy méternyi asztal mögül. - Elárulná, hogy hol vagyok?

- Biztonságban. - kulcsolta össze karjait a mellkasán Fautor.

E mozdulatra, a fehér hajzuhatag mögül kivillant egy tetoválás, nyakának bal oldalán. Notitia a Jint ismerte fel benne.

- Kik maguk?

- Egy társaság. Esetleg csoport, testvériség, szekta. Hívja ahogy akarja.

- És mégis miért hoztak ide? A tetoválását látva nem hiszem, hogy a húsvéti nyuszi segédjének akarnak felvenni.

Ezt hallva Fautor újfent elnevette magát. Ez az ember valóban érti az iróniát.

- Maga különleges, Notitia. Régóta figyeltetem, és hallottam a készülőben lévő könyvéről, ami a világ és az emberiség problémáit taglalja és keres rájuk megoldást.

- Hallott? - Notitia meg volt rökönyödve. - Hiszen senkinek nem beszéltem róla!

- Ne foglalkozzon azzal, hogy honnan tudom, azonban e miatt hozattam ide. Meg szeretném kérni, hogy ne folytassa a munkát, és minden eddigi dokumentumot semmisítsen meg.

- Maga őrült. - hangzott a kijelentés, melyet most nem követett kacaj. - Mondja meg, hogy kik maguk!

- Nincs nevünk. De ha úgy tetszik, a bűn katonái vagyunk. A mi dolgunk fenntartani az egyensúlyt a világban.

- Bűnözéssel az egyensúlyt? Ember, maga tényleg nem normális!

Notitia azon gondolkozott, hogy vajon melyik ajtón léphetne le anélkül, hogy elkapnák. Azonban hamar rájött, hogy még az épületből se lenne esélye kijutni.

- Ugyan már, Notitia. Maga egy okos ember. Tudnia kellene, hogy a rossz ugyanolyan szükséges a világ működéséhez, mint a jó. Jin és Jang. Ismerős?

- De pusztán gonoszsággal nem tartható fenn az egyensúly. Ha valóban ez a dolguk, akkor miért csak a Jint használják jelképüknek?

- A mai világban mindenki jó akar lenni. Ez a középkor óta van így, amikor is az egyház a pokollal rémisztgette a bűnös embereket. Mondja, ki alapította az egyházat?

- Názáreti Jézus.

- Biztos benne? - mosolygott Fautor. - Akkor miért nem ő volt Róma püspöke?

Mivel nem érkezett válasz, az albínó férfi folytatta:

- Az egyházat Szent Péter alapította, méghozzá Jézus halála után. Viszont Jézus is alkotott valamit, és most nem a kereszténységre gondolok. Kitalálja, hogy mi az?

- Azt ne mondja, hogy a maguk szektáját Krisztus alapította meg!

- Pedig így van, de nem egyedül tette. Jézus és Júdás együtt alkották meg ennek a testvériségnek az alapjait.

- Mondja, meddig kell még hallgatnom a fantáziálásait? - Notitia teljesen szkeptikus maradt.

Ez az ember össze-vissza beszél! Mégis hogyan szabaduljak meg tőle?

- Nézze, maga akarta tudni, hogy kik vagyunk, úgyhogy kérem hallgasson figyelemmel! - hangzott a határozott válasz, amire Notitia kissé lenyugodott.

- Mint mondtam, - folytatta Fautor - Jézus és Júdás együtt alkották meg e szövetség alapjait. Az árulás és a kereszthalál is ki lett tervelve, valamint az elsőszámú apostol is be volt avatva a dologba.

- Péter?

- Így van. Nyilvánvaló volt, hogy sem Jézus sem Júdás nem folytathatják törekvéseiket a kivégzés után, ezért kellett valaki, aki mindent tud, és biztosítja az egyensúly eszméjének fennmaradását.

- De Péter megalapította az egyházat. Ez erős ellentmondás. - Notitia akárhogy is ellenkezett, elkezdte megérteni amit a férfi mond. Talán nem is akkora őrültség?

- Nem az. - mosolygott Fautor, amikor meglátta a változást beszédpartnere hozzáállásában. - Az egyház megalakult, és a jóságot hirdette. Erősítette a Jangot. Azonban Péter mindeközben támogatta a mi szektánk ősét, ezzel biztosítva a Jint.

- Azonban az egyház tűzzel-vassal üldözte azokat akik nem fogadták el a tanaikat. Ergo túlságosan erősítették a Jangot, ezzel munkát adva az önök elődeinek. Viszont ez így értelmetlen. Nem lett volna egyszerűbb, ha egyik felekezet sem alakul meg? Hiszen Jézus születése előtt semmi gond nem volt az egyensúllyal, nem igaz?

- Pontosan így van. Azonban ez azért volt, mert az ókor emberei, vagyis a görögök, a távol-keleti kultúrák és még sorolhatnám, mind tisztában voltak azzal, hogy a jóság mellé szükséges a gonosz is. Ezért nem volt probléma az egyensúllyal. Viszont Jézus előre látta az emberiség fejlődését. Tudta, hogy a kor előrehaladásával az emberek túlságosan is a Jang felé fognak kanyarodni, mert csak magukra tudnak majd gondolni.

- Ezt nem teljesen értem. - ráncolta a homlokát Notitia.

- Nézzen szét a világon! Az emberek önzők, csak magukra gondolnak. Ebből kifolyólag azt teszik ami nekik jó. Ha minden ember helyesen cselekszik, senki nem akar rosszat tenni, akkor felborul az egyensúly.

- Valóban mindenki azt teszi ami neki jó, viszont ezzel sokszor átgázolnak másokon is, ami pedig rossz. Tehát tulajdonképpen az egyensúly fenntartja magát!

- Aránylag igen. - bólintott elismerően Fautor. - Ezzel nem is lenne probléma, de bizonyos időközönként megszületnek olyan emberek, akik csak jót akarnak mind az emberiségnek mind pedig a világnak, és ettől annyira elvakultak, hogy bármit megtennének a békéért. És itt jövünk a képbe mi.

- Visszatérve Jézushoz és az egyházhoz. - szakította félbe Notitia az albínót. - Ha jól értettem, akkor az egész procedúrát Krisztus indította el. De mi értelme volt? Értem, hogy előre látta mindezt, de talán ha ő nem tesz semmit, akkor az egyensúly fenntarthatja önmagát, ahogyan az imént beszéltük.

- Igen, azonban Jézus elővigyázatos volt. Azért hirdette önmagát Isten fiaként, mert akárcsak az ég küldötte, meg akarta óvni az emberiséget attól, hogy egyszer netalán felboruljon az egyensúly. Így elindította, ahogy ön fogalmazott, a procedúrát, azáltal, hogy amerre járt a jóságot hirdette, majd mindezt hirtelen lerombolta Júdás segítségével. Az egyház is a Jangot hirdette, azonban ezt ellensúlyozni kellett azzal, hogy rengeteg embert a halálba küldenek. Jézus tulajdonképpen felpörgette a Jin-Jang addig is létező körforgását egy olyan szintre, hogy szükség esetén tudatosan közbe lehessen avatkozni. A másik dolog amiért a középkori egyház ámokfutásba kezdett a nem keresztény hívők ellen, hogy minden egyéb tan és vallás tisztában volt a Jin-Jang körforgásával. Viszont ahogyan az előbb említettem, Krisztus felpörgette az egyensúly mozgását, ezzel az egyházat és a mi kis csoportunkat előléptetve az egyensúly őrzőivé. Na mármost, a különböző tanok hívei ellenezték ezt az egész dolgot, és minden keresztényt fel akartak világosítani a körforgás menetéről. Ekkor megkezdődött az inkvizítorok munkája.

- De Jézus miért pont a Janggal kezdte? Sokkal egyszerűbb lett volna, ha rosszat tesz.

- Könnyebb a pluszból elvenni, mint a mínuszra építeni. Ez így van az emberi önbecsüléssel is: könnyebb valakinek letörni a magabiztosságát, mint felépíteni ha túl kevés. Krisztus pedig ezt tudva, inkább a saját dolgát nehezítette meg, minthogy a Jin követőinek legyen bonyolult a feladata.

Notitiának úgy forgott az agya, mint még talán soha az életében. Egyszerre úgy érezte, hogy hiába a világról való minden tudása, mintha még mindig csak oktalan gyermek lenne.

- Gyerekesnek érzi mindazt amit leírt abban a könyvben, igaz Notitia? - kérdezte az albínó férfi, azonban most sem volt gúny a hangjában, sokkal inkább szánalom.

- Egész életemben a világot jártam, rengeteg kultúrát megismertem, több mint egy tucat nyelven beszélek, ismerek minden elméletet a világegyetemre vonatkozóan, és jártas vagyok az összes létező filozófiai ágban. De most, hogy egy teljesen nyilvánvaló dolgot figyelmen kívül hagytam egész életemben, nem bírnék a tükörbe nézni.

- Miféle dolgot?

- A Jin fontosságát a világban. Engem is elvakított a saját akaratom, mindig csak segíteni akartam az embereken. De...

- Ne essen át a ló másik oldalára! - emelte fel a hangját Fautor. - Mi nem bűnözők vagyunk! A mi célunk is az, hogy óvjuk az emberiséget, higgye el nem volt értelmetlen az eddigi munkája! Azonban abban a könyvben olyan dolgokat írt le, amelyek akkora igazságtartalommal bírnak, amikre az emberiség még nem érett meg. Ha kiadja azt a könyvet, felborítja az egyensúlyt.

- Miből gondolta, hogy meg tud győzni? - a férfi már nem riadt meg Fautor tekintetétől, állta a pillantását.

- Aki annyi mindent tud mint ön, az elég okos ember ahhoz, hogy belásson olyan dolgokat melyekre az emberiség nagy része képtelen. Ön közénk való. Kérem rá, hogy csatlakozzon hozzánk.

Notitia nem igazán lepődött meg, sejtette, hogy együttműködésre akarják bírni. A szíve és az esze is azt súgta, hogy igennel feleljen. De felvetült benne egy nagyon fontos kérdés:

- Mi hasznom lesz ebből?

- Az igazság. - hajolt előre Fautor a székében, és rákönyökölt az asztalra. - Mindent megtudhat a világról amit csak akar, viszont mindezt soha nem adhatja tovább senkinek. Látta a Mátrix című filmet?

- Persze.

- Most maga Neo, én pedig Morpheus. Azonban kapszulák helyett itt ajtók vannak. Ha azt választja - mutatott Fautor a Notitia mögött ajtóra - szabadon távozhat, élheti tovább az életét, mintha mi sem történt volna. De biztosíthatom, ha megtudjuk, hogy még mindig szándékában áll kiadni a könyvét, nem éri meg a másnap reggelt.

- És ha magukat választom?

- Akkor megmutatom milyen mély a nyúl ürege. - hangzott a Morpheus-idézet.

Notitia határozottan felállt, majd lassan elkezdte megkerülni az asztalt. Közben még kérdezett:

- Mi közünk volt a világháborúkhoz? Az is csak egy szükséges rossz volt?

- Minden háborús borzalmat virágzás és fellendülés követ. - Fautor is felállt és a mögötte lévő ajtóhoz lépett, ott várva Notitiát. - Azonban soha nem volt közünk hozzájuk, egy háborút nem lehet kontroll alatt tartani.

- Na és a politikai harcok? - Notitia is odaért az ajtóhoz.

- A politika koldusok alkudozása. Semmi közünk hozzá.

- Akkor mégis mit csinálunk?

- Szükség esetén minden lehetséges módszerrel megvédelmezzük a Jint. Gandhi például már túl messzire ment, csak hogy egy példát említsek. Isten nyugosztalja a lelkét! - az albínó tiszteletteljesen fejet hajtott Gandhi szellemisége előtt.

- Értékes és jóakaró emberek ellen harcolni a gonosz jegyében. - Notitia hirtelen kételkedni kezdett döntése helyességében. - Biztos, hogy helyesen cselekszünk?

- Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között.

Notitia újra Fautor lángoló szemeibe nézett, majd némán bólintott. Kezét a kilincsre tette, és kinyitotta az ajtót. Innen már nincs visszaút.