A bűvös kert

Évszám
2009

Ezt a mesét, amit most megosztok veletek még a déd mamám mesélte el nekem.Akkor történt mindez, amikor ő még kislány volt.
Messze fönt északon egy kis faluban melynek a nevét már nem tudom, volt egy nagyerdő.Ahogy a dédi mesélte az erdő közepén volt egy nagy tisztás telis-tele szebbnél szebb virágokkal.
De nem ám csak amolyan közönséges virágok voltak ezek, hanem mind egytől-egyik varázslatos képességekkel bírt. A falu népe nagyon szerette, és óvta, vigyázta a kertet, nehogy valami baja essen. Ám egy napon új család költözött a faluba. A család eleinte nagyon barátságos és udvarias volt, csak a kisebbik lányuk Rebeka volt nagyon gonosz és szemtelen.Az idősebbeket mindig felbosszantotta a gyerekeket, pedig csúfolta és folyton valami rosszaságon törte a fejét. Ám egy napon elkóborolt és rátalált a bűvös kertre, és ez a nap majdnem a falu életébe került. Mikor Rebeka belépet a kert kapun csak állt és csodálkozott, amikor a rózsa megszólalt és behívta.

- Szervusz Rebeka gyere, kerülj beljebb már vártunk téged.- szólt a rózsa. A virágok akkor még nem tudták, hogy Rebeka milyen is valójában. Arra gondoltak, hogy egy újabb gyermek szeretné megtudni milyen is a virágok élete  hogyan is fejlődnek miért nem félnek a sok kis méhecskéktől akik folyton rájuk repkednek.
De Rebeka sajnos teljesen más szándékkal közeledet feléjük.Nem kápráztatta el, ahogy a rózsa próbált meg szépen, és udvariasan beszélni vele a tulipán , harangvirág és a többiek mind-mind kedvesen és odafigyelve rá próbáltak egy új barátságot kötni vele.

A virágok hiába próbáltak meg mindent elkeseredésükben Rebekát nem hatotta meg. Még amikor a nagy tölgy mely a kert őre volt megszólalt, hogy ne bántsa őket, csak inkább gyönyörködjön bennük, az sem lágyította meg Rebeka gonosz szívét. Rebeka minden útjába kerülő virágot letaposott tönkre tette a kardvirágokat, a harangvirágokat, a rózsákat letördelte nem törődve  azzal hogy mennyire elcsúfítja a kertet.
Ám amikor a bűvös kert legszebb és legöregebb liliomához érkezet, aki egyben a kert megtisztelt lakója volt , és öt próbálta meg letörni, hirtelen elsötétült minden. Az égen szürke nagy felhők keletkeztek feltámadott a szél és hatalmas vihar kezdődött.A virágok sírva fakadtak könyörögtek a nagy tölgynek, hogy beszéljen Rebekával, mert különben a bűvös kert elpusztul.

A nagy tölgy látva a rettenetes nagy bajt Rebekához fordult és így szolt:
- Rebeka miért tetted ezt nézd, mit műveltél? - szólt a nagy tölgy bánatosan.
- Ugyan már mi a baj miért vagytok úgy megijedve, csak letörtem pár virágot! - szolt gúnyosan Rebeka.
- Pár virágot! Tönkre tetted a bűvös kertet! - szólt mérgesen a nagy tölgy.
- Bűvös kert? - csodálkozott Rebeka.
- Igen. - mondta a nagy tölgy.
- Ezt én nem akartam –s ajnálkozott Rebeka - De tudjátok nagyon mérges voltam.
- Ez nem mentség - szólt a nagy tölgy – De látom megbántad a tetted, így hát elmondom, mit kell tenned, hogy újra szépen pompázzon a kert.

És azzal a nagy tölgy elmesélte Rebekának, hogy mit kell tennie, hol találja a varázs szellőt mely újra életre, keltheti a bűvös kertet.
- De nagyon siess, mert amíg a kert haldoklik addig a faluban a sötétség és a vihar lesz az úr!Rebeka megfogatta az öreg tölgy tanácsát, összeszedte minden bátorságát és útnak indult. Mivel a varázs szellőt a magas hegy túloldalán találja hát minden erejére szükség volt. Ment- ment éjt nappallá téve de a hegy még mindig messze volt és úgy gondolta egy kicsit, muszáj lepihennie, mert különben össze esik a fáradságtól.Talált is egy árnyékos kis helyet így hát gondolta megpihen egy kicsit mielőtt tovább menne.Ahogy leüt a fűbe egyszer csak egy kis madár szállt elé, s így szolt hozzá:

-Tudom ám,  hogy hova igyekszel de gyalog még nagyon messze van az út ülj fel hát a hátamra és én át viszlek a hegy túloldalára.
Rebeka már nem lepődött meg semmin így hát felült a kis madár hátára jól megkapaszkodott a tollába és már repültek is a szélnél is sebesebben. Három éjjen és három nappalon át csak repültek mire átértek a hegy túloldalára és ott végre megpihentek. Miután Rebeka újra erőt gyűjtött feltarisznyázott megköszönte a kismadár segítségét és útnak indult hogy megkeresse a varázs szellőt . Ment-ment mígnem elért egy gyönyörű tisztásra ahol a tó fellett táncolt a varázs szellő. Ahogy közelebb merészkedett a szellő megszólította.-Szervusz Rebeka, gyere közelebb már vártalak.-szolt nagyon kedvesen a szellő. Rebeka kicsit félve de közelebb merészkedet, kicsit bátortalanul, de köszönt a szellőnek.

- Szívesen segítek neked Rebeka de meg kell ígérned nekem három fontos dolgot.
- Rendben – szólt Rebeka csak mentsük meg a bűvös kertet. – mondta elkeseredetten.
- Először is ígérd meg hogy nem csúfolod többé a gyerekeket, másodszor is nem bosszantod az idősebbeket, és harmadszor nem fogod rosszaságokon törni a fejedet! - mondta a szellő mérgesen.
- Ígérem – szólt Rebeka sírva.
- Hát jó – mondta a szellő és hozzátette hogy három éven keresztül figyelni fogja hogy betartja–e az ígéretét.
Azzal egy nagy zsákot vett elő és telerakta varázs szellővel. Rebeka ráült a tetejére és pillanatok alatt a bűvös kert közepén találta magát. Már nagyon várták, ott aztán kinyitotta a zsák száját és lássatok csodát a bűvös kert újra a régi szép pompájában ragyogott, mint azelőtt.Az öreg tölgy és a virágok nagyon megköszönték Rebeka segítségét Rebeka pedig megígérte hogy soha többé nem bántja a virágokat hanem csak csodálja őket.
Megtanulta azt is, hogy jobb az ha kedves és udvarias az idősekkel és a gyerekekkel mert akkor öt is kedvességgel fogadják és sokkal boldogabb lesz az élete.