A cinege nadrágja

Évszám
2009

Nagyon kemény hideg tél volt. Szegény kis madarak nagyon fáztak,alig találtak helyet maguknak ahová bebújhattak volna a hideg ellen. Volt közöttük egy vézna beteges kicsi cinege akit még jobban megviselt a hideg. Cinegemama szárnya alá vette,melengette,de a kis cinege keservesen csipogott.
- Jaj,jaj nagyon fázom-és csak úgy reszketett. Mamája még jobban magához ölelte,melengette,szárnyaival betakarta. Eggyik napon az történt,Janko éppen az alatt a fa alatt játszott amelyik fán a cinege fészek volt. Meghalotta a pici cinege keserves csipogását. Óvatossan felmászott a fára,nehogy észrevegyék és elriassza őket. Látta ám hogy mennyire fázik és remeg a kis cinege.

- Szegény kismadár ennyire fázol,vagy talán beteg vagy? - kérdezte Jankó. De kérdésére feleletet nem kapott,csak keserves sírást hallot. Óvatosan lemászott a fárol. Hazaszaladt az édesanyjához.

- Édesanyám nagyon fázik és beteg is varjál neki nadrágot-mondta kétségbeesve Jankó.

- Állj - mondd már meg, ki fázik és ki beteg, kinek kell a nadrág? - kérdezte Jankó édesanyja.

- Hát a cinege, az a kicsi beteg cinege ott fenn a fán-mondta zavartan Jankó.

- De hiszen a cinegék nem hordanak nadrágot-felete édesanyja. Jankó addig könyörgött amíg édesanyja megsajnálta és vart egy pici nadrágot. Jankó örömmel vitte. Óvatosan felmászott a fára, megfogta a már félig megfagyott kis cinegét és óvatosan ráadta a pici nadrágot. Egy pár nap mulva Jankó azt vette észre a kis cinege vidáman ugrándozik a fa ágakon eggyik ágrol a másikra. Jankó meg a fa tövéböl nézte a meggyógyult kis madarat. Egészen estig ott maradt,örömmel figyelte a kis madár felhőtlen viháncolását. Mivel esteledett hazament. Elalvás elött boldogan gondolt arra ,milyen jó dolog másokon segíteni.