Csata az esőben

Évszám
2012
Beküldő
Hulk

Nyár volt, de borús volt az ég már napok óta. Az emberek kedvtelenül néztek az égre, ilyen időben nem lehet strandolni, a Balatonnál 3-as fokú a viharjelzés.

De a xix. kerület „gangsztáit” ez sem tántorította el egy délutáni focimeccstől, amit az egyikük édesanyja, illetve „mámmája” még hideg üdítőzéssel, és paprikáscsirkével is megkoronázott. Őket nem zavarta a borús égbolt, mivel sosem mentek strandra, csak ingyenesre, azt is nagyritkán, ott ugyanis túl nagy a tömeg. Ez van. Legalább nincs iszonyatosan meleg, sokáig tudnak játszani. Nagyon sötét volt nyári délutánhoz képest, sűrű, szürke felhő vonta be az egész égboltot. 

-Eső lesz. Állapította meg egy nagymama, aki kihajolva az 5. emeleti erkélyről figyelte a csatangoló ifjúságot.
-Szólni kéne a kölyköknek, hogy menjenek haza. -aggodalmaskodott.
-Na és, ha esni fog? -morogta férje a szoba másik feléből, a kanapéról, miközben a főzőműsort nézte a tv-ben.
-Nincsenek azok cukorból. Inkább néznéd te is ezt a műsort, lenne, mit ellesned ezektől a szakácsoktól.
A nagymama elszégyellte magát, hogy ennyi év után is volt főzőtudományában kivetni való, leült ura mellé a kanapéra, és kikerekedő szemekkel figyelte a műsort, hogy minél többet lásson a technikából.
Odalent, a panelházak közti park focipályáján még csak most kezdtek gyülekezni a kis gangszták, a legnagyobb csatára melegítettek, a Havanna utcai 50es számú panelház és a 47es számú panelház donjai most eldöntötték, egyszer és mindenkorra leszámolnak egymással a focipályán, és ha ott nem dőlne el, ki a jobb, akkor jön az airsoft, az végleg pontot tesz az i-re. Na nemszabad semmi ijesztőre gondolni, rászánták a zsebpénzüket, és vettek egyet, most azért megy a harc, hogy kié legyen, amelyik banda legyőzi a másikat, annak a vezére lesz a legnagyobb gangszta, a donok donja. Összegyűltek a bandák, és farkasszemet néztek egymással, az 50-eseknél volt egy táskában a díj, egy kis airsoft pisztoly. Letették a kőpadra a pálya mellé. A két banda egymástól távol, majdhogy a pálya két szélében nyújtották izmaikat, és melegítettek a nagy háborúra. Egymásközt suttogták a felállást, ki milyen pozícióban lesz, mi lesz a dolga.

Elrendeződtek a pályán, és a két csapatkapitány, az 50-es blokk donja, a 18 éves Bence, a 47-esé, a 19 éves Dávid középre állt, megbeszélni a szabályokat. Körbenéztek, végigpásztázták szemüket az egész parkon, csak páran voltak a kutyafuttató részen, és egy fiatal anyuka kisgyerekével a játszótéren, de ők már készülődtek hazamenni. A padoknál kártyázgató öregektől hallotta az anyuka, biztos forrásból, mert ugye a reumás végtag sosem hazudik, hogy esni fog.
A fiatalokat ez nem zavarta különösebben.

Az 50-es blokk bandájában volt egy vak srác, a 18 éves Viktor, a don testvére. Ikrek. Komplikáció adódott a születéskor, az egyikük nyakára tekeredett a köldökzsinór, és majdnem megfulladt. Pár napra elkülönítették egy inkubátorban, de nem vették észre, hogy nincs burkolat a kislámpán, és órákig bámult az újszülött a vakító fénybe. Mire felfigyelt rá egy nővér, már teljesen megvakult a csecsemő. Ettől függetlenül értékes tagja volt a csapatnak. Mondhatni, ő volt a banda esze. Sokat olvasott, édesanyjuk megvette neki a braille-írásos könyveket. A zene, és a kutyája mellett ez volt a kedvenc időtöltése. Csak ő nem állt be játszani, érthető okokból. A kőpadon ült, ő vigyázott a táskára. Nagy figyelemmel fülelte az eseményeket.
-Mikor kezditek már?
-Türelem, a szabályokat tisztázzák.
-Miben egyeztek meg a nagykutyák?
-Ha lerúgsz valakit, akkor szabadrúgás. Ha 7 méteren belül szabálytalanság történik, úgymint lerúgás, gáncsolás, lökés, ütés, akkor büntetőrúgást kell végrehajtani, és a szabálytalanság mértékétől függ, hogy sárga lap, vagy kiállítás. A bíró egyik banda tagja sem lehet. És rokona sem lehet valakinek, csak ha mindkét csapatból valakinek.
-Ott a Béni!-szólt Viktor a kőpadról.
-Kajaak.

Bence helyeselt, és kevély mosollyal fordult Dávidhoz, arra gondolva, hogy Dávidban most biztos tudatosult, mekkora koponya is van az ő csapatában, ettől máris nekik ítélhetnék a díjat, ez önmagában véve megérdemli a győzelmet. De ezt csak ő gondolja így.
Miközben javában ment az eszmecsere, a donok már hétköznapi témákról kezdtek beszélgetni, elvégre ők a bandavezérek, nekik kell diskurzust folytatni a lakótelep eseményeiről, satöbbi. Mindeközben a párbeszédek egy másik fajtája kezdett kialakulni a banda többi tagjai között, piszkálódó megjegyzések sora követte egymást.
A donok észrevették a kéretlen megjegyzéseket a bandatagok közt, ezért rövidre zárták a konferenciát, és elfoglalták állásukat.
A két don a csatár posztját foglalta el, mint mindenhol, itt is ők voltak a vezetők.
Utánnuk volt a két két középpályás, a két két hátvéd, és a kapus.
Illetve, csak egy, a 47-esek kapusa elszaladt lehívni a Bénit, mert ő unokatestvére volt mindkét bandából egy egy srácnak, más-más ágról. De már mégis érkeztek, Béni gyorsan átvette a megegyezett szabályokat, és középre helyezte a labdát, és kihátrált a pályáról.
A két don egymást figyelte, a náluk fiatalabb bandáik mind a labdára tapasztották szemüket, várva, ha hátra passz jön. Béni megfújta otthonról hozott sípját, és a két don eszeveszett iramban pattant a labdára, a bandák feszülten várták, kié lesz a labda, ki passzol, vagy lő elsőnek. Lehet, hogy a kor ilyen kis eltérésnél is számít, mert Bence szerezte meg a labdát, aki egy évvel fiatalabb volt, mint Dávid. Hátrapasszolta egyik hátvédjének, aki oldalt vezette, cselezgetve az ellenfelet, míg előrefut Bence. Vissza passzolta, és Bence berúgta a kapuba.
-Gól! Méghozzá rekordidő alatt! -éljeneztek a fiúk, Viktor fel is ugrott helyéről örömébe.
Visszaálltak a középkezdéshez. Béni bíró középre helyezte a labdát, kihátrált, és amikor megakarta fújni sípját, egy esőcsepp esett bele, és gurgulázó hangot adott ki a síp. Eleredt az eső. De ez a fiúkat nem zavarta. Egyedül Viktornál volt esernyő, de nem az eső miatt, az volt a védjegye, azt használta sétapálcának. Kinyitotta, és ücsörgött tovább a táskára vigyázva. Távolról szimbolikus életkép hatását keltette. Béni kirázta a sípból a nedvességet, és újra megfújta.
Dávidéknál volt a kezdési lehetőség, Dávid kicselezte Bencét, majd megindult a kapu fele. Középpályásai előre futottak, és Dávid lepasszolta a hozzá legközelebb álló csapattagjának, ő továbbküldte a kapunál várakozó, középpályásnak, aki kicselezve a kapust begurította a labdát.
-Góól! -kiáltottak, csak most a 47 esek.
-Nem rossz, de még mindig a miénk a rekord. -mondta mosolyogva Bence.
-Nézzed a következőt! Ment bele a heccelős játékba Dávid.
Béni a helyére rakta a labdát, és már készülődtek volna a helyükre állni a fiúk, mikor megjelentek a mámmák, hogy beráncigálják a fiúkat az esőből, ami mostanra már zuhogott.
Egyesek ordibáltak, mások sírtak, hogy most még nem mehetnek, még szükség van rájuk a nagy csatában, de a donok megértően néztek rájuk, hiszen még csak 14, 15 évesek voltak, ne fázzanak meg, drága az orvosság. Csak a két don, és Viktor maradt ki t. Elég volt ennyi ember is, végső soron ez a donok harca. Bénit is elküldték. Szegény, amúgy is egy gyenge egészségű ember volt, könnyen megfázhat, a két don tisztában van a szabályokkal, becsületesen betartják, most nagy a tét, és itt ez is számít. A becsület.
Folytatták hát ezt a csatát immár csak a nagyok. Felálltak a pálya közepére, és odakiáltottak Viktornak, hogy kurjantsa el magát, amikor jónak látja, legyen ez a jel. Az eső egyre erősebben zuhogott, a srácok ruhája már teljesen átázott, dideregtek, de nem volt idejük foglalkozni vele, Viktor a következő pillanatban már fel is kiáltott.
-Most!!
Akár egy sebesvonat, úgy iramodott neki a két fiú a labdának. Feltámadt a szél, és odatapasztotta testükre a ruhát, amitől kirázta őket a hideg. Egyszerre vetődtek a labdára, és satuként szorították össze. A vizes labda nem állhatta tovább a feszültséget, felpattant a levegőbe, és a pályán kívül landolt. A fiúk letörölték arcukról a vizes izzadságot, és megindultak arra, amerre vélték esni a labdát.
-Mi történt? -kérdezte Viktor.
-Kirepült a labda a pályáról. Maradj, mindjárt jövünk.
-Aha.
Kimentek, és keresték, de nem találták sehol. Az eső szakadatlanul zuhogott, függönyt képezve az ember orra elé. A park sétányán az egyik padon egy ismeretlen üldögélt, egy gömbformájú tárggyal, amit a fiúk a labdának véltek, így megindultak az ismeretlen fickó felé.
Odaérve egy eszméletlen, szakadt ruhás, piszkos arcú hajléktalant találtak, akin nagyméretű női bunda volt, és a fiúk labdájára támaszkodva fetrengett a padon. Dávid odanyúlt, hogy finoman kivegye a labdát. Finoman kihúzta a hajléktalan alól, aki felhorkant, de nem ébredt fel. A fiúk gyorsan eliszkoltak, vissza a pályára. Mikor megérkeztek, azt latolgatták, folytassák-e a meccset, vagy menjenek inkább haza. Az eső úgy szakad, mintha dézsából öntenék, meg aztán a fickó is ijesztő volt. Miközben tárgyalták a továbbiakat, meg sem hallották Viktort, aki épp beszélt valakihez.
-Hát tudja, mi azért vagyunk kint ilyen szakadó esőben is, mert a fiúknak nagy csatát kell vívnia, ami presztizs kérdés az utcában lakó összes gyereknek.
-És mi van a táskában?
-A jutalom, de nem árulhatom el, hogy mi az.
A jutalom szóra felfülelt Bence, és odafordult. Megpillantotta az ázott, bundás, savanyú képű hajléktalant, Viktorral beszélni.
-Vagy úgy, akkor hát megnézem.
-Mit csinál? Nem engedtem meg, az a mi holmink, ez illetlenség, és...
-És mit teszel? Vak vagy, maradj a seggeden. -fellökte Viktort, aki hanyatt vágódott, megbotolva a kőpadban, arcával az amögötti füves, cigarettacsikkes földre zuhanva Na nézzenek oda, egy pityu. Mekkora mák, ezt eladom, és veszek belőle kaját, meg bort. És egy kis zacskóbavaló sem ártana, ebben úgyis már alig van. Elővett egy nylon zacskót, és beleszívott. Kicsit tántorgott, aztán újból magához tért, és az airsoftot az esettől ledermedt fiúkra szegezte.
-Tegye le a fegyvert, kérem. -kérlelte Dávid.
-Mit művelt Viktorral?! -nyöszörgött Bence.
-Ki a fenét érdekel a rinyálásotok. Takarodjatok haza bőgni egy sort anyucinak. Kaparjátok össze a vak haverotokat, és húzzatok innen!
Megdermedt a levegő. Átfutott a srácok agyán, hogy teljesíteniük kéne, amit a bolond pasas mondott nekik, de erőt vettek magukon, hiszen ők donok. Voltak már ők bunyóban. Egy szipus mégsem oszthat lapot nekik!
-Most megfizet, amiért megütötte a testvéremet! -üvöltötte Bence.
-Mit képzel, ki maga? Lássuk, mire ilyen nagy a pofája?
-Erre. -belelőtt kettőt kettőt a fiúkba, bár az airsoft nem halálos, de vérző sebet ejtett.

A srácok hátravetődtek a rémülettől, a pasas odasétált, felkacagott, és közelről lőtt a két fiúra. Azok megijedtek, kezükkel takarták el arcukat, és ösztönösen embriópózba húzódtak össze, hogy védjék fontosabb testrészeiket.
A fickó győzelemittasan figyelte, amint erőt vett két fiatal srác fölött, belenyúlt ázott bundája zsebébe, és kivette nylon zacskóját, hogy megrészegítse a pillanatot. Beleszippantott, majd felsajdult, és térdre rogyott.
Ahogy esett, úgy tűnt fel a háta mögött Viktor, aki két kézzel fogva, kardként tartotta az esernyőjét. A pasas a lábszárára mért ütéstől vesztette el egyensúlyát. Viktor ismét meglendítette az esernyőjét, és oldalról fejbe csűrte a gonosz hajléktalan, aki alig két másodperce még a helyzet magaslatán állt, most viszont a földön elterülve veszíti el eszméletét Viktor sorozatos csapásaitól.
A savanyú kép kiegyenesedik. Csak három nyöszörgő szuszogást lehet hallani. Az eső észrevétlenül elállt. Csak a friss illat maradt utána. Viktor odalépett a két donhoz, akik a földön ülve fogták vérző sebeiket.
-Megsérültetek?
-Nem vészes. -nyugtatja Dávid.
-Te viszont nagyon ott voltál a szeren. Hol tanultad ezt? Mégse vagy olyan elveszett, mint az elsőre látszik. -mosolygott Bence.
-Az eső hangja mintha kirajzolta volna a fickó formáját, és helyét!
-Mint egy szuperhős! -jegyezte meg Dávid.
-Ezt, kérlek, kapjátok fel, vigyük be a kórházba.
-Minek? Ránk lőtt, szemét volt, téged is megütött. Miért segítenénk neki?
-Mert ő is ember. A tettei ugyan meghatározzák, hogy miként viselkedjünk vele, de nem jogosítanak fel arra, hogy közrejátszunk akarva az élete kioltásában. Minden élet fontos. Az empátia az egyik legfontosabb tulajdonságunk, és nem hagyhatjuk az önérzetünket mások élete elé helyeződni.
-Öregem, micsoda filozófus vagy te!
Dávid felemelte a hajléktalant a kezeinél, és a vállára vette, Bence a két lábát vette a vállaira.
Viktor beakasztotta kezét a bundája zsebébe, magához vette az airsoftot, visszatéve a táskába, és elindultak a pár utcasarokra lévő kórházba.
Viktor nagy szónoklata megfogta a fiúkat, bevitték, szóltak, hogy találtak egy eszméletlen férfit az utcán, majd elsiettek.
-Úgy érzem, kétszer is győztünk így a pasas fölött. -lélegzett fel Dávid, mikor visszaértek a pályára.
-Biztos elmondják neki, mikor magához tér, hogy mi hoztuk be. Szerintetek elgondolkodik ezen az egészen, hogy bevittük, annak ellenére, hogy megtámadott? -tanakodott Bence.
-Hát, azt is vedd számításba, hogy mi küldtük kórházba. De nem tudhatom. Talán nem lehet mindenkit elgondolkodásra bírni, de annak örülök, hogy titeket megmozgattam. -mosolyodott el Viktor.
-Azt javaslom, egy darabig ne menjünk ide, a parkba, hátha visszajönne. -javasolta Dávid.
-Igen, ez határozottan jó ötlet. -helyeselt Viktor.
-Tudod, Viktor, ameddig beszéltél a recepcióssal a kórházban, mi tanakodtunk, hogy végül is, mi legyen evvel avval, hogy ki a donok donja.
-Igen, és miután láttuk, hogy kézben tartottál mindent ilyen zűrös helyzetben, úgy gondoltuk, az érdemeid alapján, lennél te a donok donja?
Ezek után Viktor lett a két banda fővezére, tanácsadóinak tette meg Dávidot, és Bencét, és nagyszerű vezető volt. Nem látták újra azt a fickót, nem is bánták. Az időjárás az elkövetkezendő napokban ismét nyáriassá vált, és Viktor úgy döntött, az egyesült bandának kijár egy kis strandolás. Még mindig csak az ingyenesre tudtak elmenni, ami túlzsúfolt volt, de hát, ahogy a mondás tartja, sok jó ember kis helyen is elfér.