Nyár volt, de borús volt az ég már napok óta. Az emberek kedvtelenül néztek az égre, ilyen időben nem lehet strandolni, a Balatonnál 3-as fokú a viharjelzés.
De a xix. kerület „gangsztáit” ez sem tántorította el egy délutáni focimeccstől, amit az egyikük édesanyja, illetve „mámmája” még hideg üdítőzéssel, és paprikáscsirkével is megkoronázott. Őket nem zavarta a borús égbolt, mivel sosem mentek strandra, csak ingyenesre, azt is nagyritkán, ott ugyanis túl nagy a tömeg. Ez van. Legalább nincs iszonyatosan meleg, sokáig tudnak játszani. Nagyon sötét volt nyári délutánhoz képest, sűrű, szürke felhő vonta be az egész égboltot.
-Eső lesz. Állapította meg egy nagymama, aki
kihajolva az 5. emeleti erkélyről figyelte a csatangoló ifjúságot.
-Szólni kéne a kölyköknek, hogy menjenek haza.
-aggodalmaskodott.
-Na és, ha esni fog? -morogta férje a szoba
másik feléből, a kanapéról, miközben a főzőműsort nézte a
tv-ben.
-Nincsenek azok cukorból. Inkább néznéd te is ezt a
műsort, lenne, mit ellesned ezektől a szakácsoktól.
A
nagymama elszégyellte magát, hogy ennyi év után is volt
főzőtudományában kivetni való, leült ura mellé a kanapéra, és
kikerekedő szemekkel figyelte a műsort, hogy minél többet lásson
a technikából.
Odalent, a panelházak közti park focipályáján
még csak most kezdtek gyülekezni a kis gangszták, a legnagyobb
csatára melegítettek, a Havanna utcai 50es számú panelház és a
47es számú panelház donjai most eldöntötték, egyszer és
mindenkorra leszámolnak egymással a focipályán, és ha ott nem
dőlne el, ki a jobb, akkor jön az airsoft, az végleg pontot tesz
az i-re. Na nemszabad semmi ijesztőre gondolni, rászánták a
zsebpénzüket, és vettek egyet, most azért megy a harc, hogy kié
legyen, amelyik banda legyőzi a másikat, annak a vezére lesz a
legnagyobb gangszta, a donok donja. Összegyűltek a bandák, és
farkasszemet néztek egymással, az 50-eseknél volt egy táskában a
díj, egy kis airsoft pisztoly. Letették a kőpadra a pálya mellé.
A két banda egymástól távol, majdhogy a pálya két szélében
nyújtották izmaikat, és melegítettek a nagy háborúra.
Egymásközt suttogták a felállást, ki milyen pozícióban lesz,
mi lesz a dolga.
Elrendeződtek a pályán, és a két
csapatkapitány, az 50-es blokk donja, a 18 éves Bence, a 47-esé, a
19 éves Dávid középre állt, megbeszélni a szabályokat.
Körbenéztek, végigpásztázták szemüket az egész parkon, csak
páran voltak a kutyafuttató részen, és egy fiatal anyuka
kisgyerekével a játszótéren, de ők már készülődtek
hazamenni. A padoknál kártyázgató öregektől hallotta az anyuka,
biztos forrásból, mert ugye a reumás végtag sosem hazudik, hogy
esni fog.
A fiatalokat ez nem zavarta különösebben.
Az 50-es blokk bandájában volt egy
vak srác, a 18 éves Viktor, a don testvére. Ikrek. Komplikáció
adódott a születéskor, az egyikük nyakára tekeredett a
köldökzsinór, és majdnem megfulladt. Pár napra elkülönítették
egy inkubátorban, de nem vették észre, hogy nincs burkolat a
kislámpán, és órákig bámult az újszülött a vakító fénybe.
Mire felfigyelt rá egy nővér, már teljesen megvakult a csecsemő.
Ettől függetlenül értékes tagja volt a csapatnak. Mondhatni, ő
volt a banda esze. Sokat olvasott, édesanyjuk megvette neki a
braille-írásos könyveket. A zene, és a kutyája mellett ez volt a
kedvenc időtöltése. Csak ő nem állt be játszani, érthető
okokból. A kőpadon ült, ő vigyázott a táskára. Nagy
figyelemmel fülelte az eseményeket.
-Mikor kezditek
már?
-Türelem, a szabályokat tisztázzák.
-Miben egyeztek
meg a nagykutyák?
-Ha lerúgsz valakit, akkor szabadrúgás. Ha 7
méteren belül szabálytalanság történik, úgymint lerúgás,
gáncsolás, lökés, ütés, akkor büntetőrúgást kell
végrehajtani, és a szabálytalanság mértékétől függ, hogy
sárga lap, vagy kiállítás. A bíró egyik banda tagja sem lehet.
És rokona sem lehet valakinek, csak ha mindkét csapatból
valakinek.
-Ott a Béni!-szólt Viktor a kőpadról.
-Kajaak.
Bence helyeselt, és kevély
mosollyal fordult Dávidhoz, arra gondolva, hogy Dávidban most
biztos tudatosult, mekkora koponya is van az ő csapatában, ettől
máris nekik ítélhetnék a díjat, ez önmagában véve megérdemli
a győzelmet. De ezt csak ő gondolja így.
Miközben javában
ment az eszmecsere, a donok már hétköznapi témákról kezdtek
beszélgetni, elvégre ők a bandavezérek, nekik kell diskurzust
folytatni a lakótelep eseményeiről, satöbbi. Mindeközben a
párbeszédek egy másik fajtája kezdett kialakulni a banda többi
tagjai között, piszkálódó megjegyzések sora követte egymást.
A
donok észrevették a kéretlen megjegyzéseket a bandatagok közt,
ezért rövidre zárták a konferenciát, és elfoglalták állásukat.
A két don a csatár posztját foglalta el, mint mindenhol, itt
is ők voltak a vezetők.
Utánnuk volt a két két középpályás,
a két két hátvéd, és a kapus.
Illetve, csak egy, a 47-esek
kapusa elszaladt lehívni a Bénit, mert ő unokatestvére volt
mindkét bandából egy egy srácnak, más-más ágról. De már
mégis érkeztek, Béni gyorsan átvette a megegyezett szabályokat,
és középre helyezte a labdát, és kihátrált a pályáról.
A
két don egymást figyelte, a náluk fiatalabb bandáik mind a
labdára tapasztották szemüket, várva, ha hátra passz jön. Béni
megfújta otthonról hozott sípját, és a két don eszeveszett
iramban pattant a labdára, a bandák feszülten várták, kié lesz
a labda, ki passzol, vagy lő elsőnek. Lehet, hogy a kor ilyen kis
eltérésnél is számít, mert Bence szerezte meg a labdát, aki egy
évvel fiatalabb volt, mint Dávid. Hátrapasszolta egyik
hátvédjének, aki oldalt vezette, cselezgetve az ellenfelet, míg
előrefut Bence. Vissza passzolta, és Bence berúgta a kapuba.
-Gól!
Méghozzá rekordidő alatt! -éljeneztek a fiúk, Viktor fel is
ugrott helyéről örömébe.
Visszaálltak a középkezdéshez.
Béni bíró középre helyezte a labdát, kihátrált, és amikor
megakarta fújni sípját, egy esőcsepp esett bele, és gurgulázó
hangot adott ki a síp. Eleredt az eső. De ez a fiúkat nem zavarta.
Egyedül Viktornál volt esernyő, de nem az eső miatt, az volt a
védjegye, azt használta sétapálcának. Kinyitotta, és ücsörgött
tovább a táskára vigyázva. Távolról szimbolikus életkép
hatását keltette. Béni kirázta a sípból a nedvességet, és
újra megfújta.
Dávidéknál volt a kezdési lehetőség, Dávid
kicselezte Bencét, majd megindult a kapu fele. Középpályásai
előre futottak, és Dávid lepasszolta a hozzá legközelebb álló
csapattagjának, ő továbbküldte a kapunál várakozó,
középpályásnak, aki kicselezve a kapust begurította a
labdát.
-Góól! -kiáltottak, csak most a 47 esek.
-Nem
rossz, de még mindig a miénk a rekord. -mondta mosolyogva
Bence.
-Nézzed a következőt! Ment bele a heccelős játékba
Dávid.
Béni a helyére rakta a labdát, és már készülődtek
volna a helyükre állni a fiúk, mikor megjelentek a mámmák, hogy
beráncigálják a fiúkat az esőből, ami mostanra már
zuhogott.
Egyesek ordibáltak, mások sírtak, hogy most még nem
mehetnek, még szükség van rájuk a nagy csatában, de a donok
megértően néztek rájuk, hiszen még csak 14, 15 évesek voltak,
ne fázzanak meg, drága az orvosság. Csak a két don, és Viktor
maradt ki t. Elég volt ennyi ember is, végső soron ez a donok
harca. Bénit is elküldték. Szegény, amúgy is egy gyenge
egészségű ember volt, könnyen megfázhat, a két don tisztában
van a szabályokkal, becsületesen betartják, most nagy a tét, és
itt ez is számít. A becsület.
Folytatták hát ezt a csatát
immár csak a nagyok. Felálltak a pálya közepére, és
odakiáltottak Viktornak, hogy kurjantsa el magát, amikor jónak
látja, legyen ez a jel. Az eső egyre erősebben zuhogott, a srácok
ruhája már teljesen átázott, dideregtek, de nem volt idejük
foglalkozni vele, Viktor a következő pillanatban már fel is
kiáltott.
-Most!!
Akár egy sebesvonat, úgy iramodott neki a
két fiú a labdának. Feltámadt a szél, és odatapasztotta
testükre a ruhát, amitől kirázta őket a hideg. Egyszerre
vetődtek a labdára, és satuként szorították össze. A vizes
labda nem állhatta tovább a feszültséget, felpattant a levegőbe,
és a pályán kívül landolt. A fiúk letörölték arcukról a
vizes izzadságot, és megindultak arra, amerre vélték esni a
labdát.
-Mi történt? -kérdezte Viktor.
-Kirepült a labda a
pályáról. Maradj, mindjárt jövünk.
-Aha.
Kimentek, és
keresték, de nem találták sehol. Az eső szakadatlanul zuhogott,
függönyt képezve az ember orra elé. A park sétányán az egyik
padon egy ismeretlen üldögélt, egy gömbformájú tárggyal, amit
a fiúk a labdának véltek, így megindultak az ismeretlen fickó
felé.
Odaérve egy eszméletlen, szakadt ruhás, piszkos arcú
hajléktalant találtak, akin nagyméretű női bunda volt, és a
fiúk labdájára támaszkodva fetrengett a padon. Dávid odanyúlt,
hogy finoman kivegye a labdát. Finoman kihúzta a hajléktalan alól,
aki felhorkant, de nem ébredt fel. A fiúk gyorsan eliszkoltak,
vissza a pályára. Mikor megérkeztek, azt latolgatták,
folytassák-e a meccset, vagy menjenek inkább haza. Az eső úgy
szakad, mintha dézsából öntenék, meg aztán a fickó is ijesztő
volt. Miközben tárgyalták a továbbiakat, meg sem hallották
Viktort, aki épp beszélt valakihez.
-Hát tudja, mi azért
vagyunk kint ilyen szakadó esőben is, mert a fiúknak nagy csatát
kell vívnia, ami presztizs kérdés az utcában lakó összes
gyereknek.
-És mi van a táskában?
-A jutalom, de nem
árulhatom el, hogy mi az.
A jutalom szóra felfülelt Bence, és
odafordult. Megpillantotta az ázott, bundás, savanyú képű
hajléktalant, Viktorral beszélni.
-Vagy úgy, akkor hát
megnézem.
-Mit csinál? Nem engedtem meg, az a mi holmink, ez
illetlenség, és...
-És mit teszel? Vak vagy, maradj a seggeden.
-fellökte Viktort, aki hanyatt vágódott, megbotolva a kőpadban,
arcával az amögötti füves, cigarettacsikkes földre zuhanva Na
nézzenek oda, egy pityu. Mekkora mák, ezt eladom, és veszek belőle
kaját, meg bort. És egy kis zacskóbavaló sem ártana, ebben úgyis
már alig van. Elővett egy nylon zacskót, és beleszívott. Kicsit
tántorgott, aztán újból magához tért, és az airsoftot az
esettől ledermedt fiúkra szegezte.
-Tegye le a fegyvert, kérem.
-kérlelte Dávid.
-Mit művelt Viktorral?! -nyöszörgött
Bence.
-Ki a fenét érdekel a rinyálásotok. Takarodjatok haza
bőgni egy sort anyucinak. Kaparjátok össze a vak haverotokat, és
húzzatok innen!
Megdermedt a levegő. Átfutott a srácok agyán,
hogy teljesíteniük kéne, amit a bolond pasas mondott nekik, de
erőt vettek magukon, hiszen ők donok. Voltak már ők bunyóban.
Egy szipus mégsem oszthat lapot nekik!
-Most megfizet, amiért
megütötte a testvéremet! -üvöltötte Bence.
-Mit képzel, ki
maga? Lássuk, mire ilyen nagy a pofája?
-Erre. -belelőtt kettőt
kettőt a fiúkba, bár az airsoft nem halálos, de vérző sebet
ejtett.
A srácok hátravetődtek a rémülettől,
a pasas odasétált, felkacagott, és közelről lőtt a két fiúra.
Azok megijedtek, kezükkel takarták el arcukat, és ösztönösen
embriópózba húzódtak össze, hogy védjék fontosabb
testrészeiket.
A fickó győzelemittasan figyelte, amint erőt
vett két fiatal srác fölött, belenyúlt ázott bundája zsebébe,
és kivette nylon zacskóját, hogy megrészegítse a pillanatot.
Beleszippantott, majd felsajdult, és térdre rogyott.
Ahogy
esett, úgy tűnt fel a háta mögött Viktor, aki két kézzel
fogva, kardként tartotta az esernyőjét. A pasas a lábszárára
mért ütéstől vesztette el egyensúlyát. Viktor ismét
meglendítette az esernyőjét, és oldalról fejbe csűrte a gonosz
hajléktalan, aki alig két másodperce még a helyzet magaslatán
állt, most viszont a földön elterülve veszíti el eszméletét
Viktor sorozatos csapásaitól.
A savanyú kép kiegyenesedik.
Csak három nyöszörgő szuszogást lehet hallani. Az eső
észrevétlenül elállt. Csak a friss illat maradt utána. Viktor
odalépett a két donhoz, akik a földön ülve fogták vérző
sebeiket.
-Megsérültetek?
-Nem vészes. -nyugtatja Dávid.
-Te
viszont nagyon ott voltál a szeren. Hol tanultad ezt? Mégse vagy
olyan elveszett, mint az elsőre látszik. -mosolygott Bence.
-Az
eső hangja mintha kirajzolta volna a fickó formáját, és
helyét!
-Mint egy szuperhős! -jegyezte meg Dávid.
-Ezt,
kérlek, kapjátok fel, vigyük be a kórházba.
-Minek? Ránk
lőtt, szemét volt, téged is megütött. Miért segítenénk
neki?
-Mert ő is ember. A tettei ugyan meghatározzák, hogy
miként viselkedjünk vele, de nem jogosítanak fel arra, hogy
közrejátszunk akarva az élete kioltásában. Minden élet fontos.
Az empátia az egyik legfontosabb tulajdonságunk, és nem hagyhatjuk
az önérzetünket mások élete elé helyeződni.
-Öregem,
micsoda filozófus vagy te!
Dávid felemelte a hajléktalant a
kezeinél, és a vállára vette, Bence a két lábát vette a
vállaira.
Viktor beakasztotta kezét a bundája zsebébe, magához
vette az airsoftot, visszatéve a táskába, és elindultak a pár
utcasarokra lévő kórházba.
Viktor nagy szónoklata megfogta a
fiúkat, bevitték, szóltak, hogy találtak egy eszméletlen férfit
az utcán, majd elsiettek.
-Úgy érzem, kétszer is győztünk
így a pasas fölött. -lélegzett fel Dávid, mikor visszaértek a
pályára.
-Biztos elmondják neki, mikor magához tér, hogy mi
hoztuk be. Szerintetek elgondolkodik ezen az egészen, hogy bevittük,
annak ellenére, hogy megtámadott? -tanakodott Bence.
-Hát, azt
is vedd számításba, hogy mi küldtük kórházba. De nem tudhatom.
Talán nem lehet mindenkit elgondolkodásra bírni, de annak örülök,
hogy titeket megmozgattam. -mosolyodott el Viktor.
-Azt javaslom,
egy darabig ne menjünk ide, a parkba, hátha visszajönne.
-javasolta Dávid.
-Igen, ez határozottan jó ötlet. -helyeselt
Viktor.
-Tudod, Viktor, ameddig beszéltél a recepcióssal a
kórházban, mi tanakodtunk, hogy végül is, mi legyen evvel avval,
hogy ki a donok donja.
-Igen, és miután láttuk, hogy kézben
tartottál mindent ilyen zűrös helyzetben, úgy gondoltuk, az
érdemeid alapján, lennél te a donok donja?
Ezek után Viktor
lett a két banda fővezére, tanácsadóinak tette meg Dávidot, és
Bencét, és nagyszerű vezető volt. Nem látták újra azt a
fickót, nem is bánták. Az időjárás az elkövetkezendő napokban
ismét nyáriassá vált, és Viktor úgy döntött, az egyesült
bandának kijár egy kis strandolás. Még mindig csak az ingyenesre
tudtak elmenni, ami túlzsúfolt volt, de hát, ahogy a mondás
tartja, sok jó ember kis helyen is elfér.