Évszám
2012
Beküldő
r45
Várj még egy percet, rögtön befejezem. Itt van a fejemben.
Sor sor után, ahogyan egy nyolcadikos szavalja az eredetit, úgy sikerült egy szuszra megírnom zöngeményemet. Még mindig hatása alatt voltam, pedig még tegnap történt hazautazáskor.
Cserélt szívvel
J. A. után komolyan
apám meghalt, anyám él,
Istenem van, hazám most nincs.
Bölcsőm is volt, szemfedőm lesz,
sok a csókom, szeretőm kincs.
csipegetek napokat,
malaszttal gyúrt szavakat;
krisztusi kor koldusság,
hiányzik a boldogság.
<--break->
borosképű fináncok,
kákán bogot keresők;
ivánokkal emleget,
polgársággal hiteget.
nem kellek, hát nem vagyok,
szentelt földet se kapok;
megalázott filléreken
kaktusz nő a szívemen.
Jó napot, szomszédék! Hát megjöttünk.
Szerbusztok, már hiányoztatok az utcának, a kutyátok is néha olyan keservesen tutult. Egyszer még a postás is elugrott a kerítéstől, féltette a valagát. Egy pár tik is kiszabadult, de Samu bátyátok helyre hösögette űket. Meseljetek, mi újság odaát, vagy ott is csak a tévét lesik, mint mi.
Nem jöttünk ám üres kézzel. Hoztunk édességet, finom csokikat meg egy kevés házi pirospaprikát.
Jaj, szomszíd, nem kellett vóna. A nagy szegénységbűl nem is számítottunk semmire. Nem azér vigyáztuk fel a házat.
A háttérben üvegkoccanás, gyors rendcsinálás nesze hallatszott, a konyhából, s rövid álldogálás után végre beinvitáltak a tágas helyiségbe.
Üres asztal mellet csevegtünk az óhazai látogatásról.
Mesíljetek, hogy élnek ott az ukrán magyarok.
Tudják, sokan még a nyelvet sem bírják, mert míg az orosz egy dallamos, addig az ukrán egy kemény szavajárása az emberiségnek. S nem értem, akkor miért nevezzük őket ukránnak. Meg nem kérdezték őket, akarnak -e lenni. Egyébként nagyon nehezen élnek, nincs munkahely, magas a halálozás. aki ugyanis megbetegszik, nem tudja magát pénz híján gyógyíttatni.
Álkérdések garmadával múlattuk az időt. Látszott lassan, hogy nemkívánatos vendégek vagyunk, még jó, hogy szűrt nem viselünk, így jobbnak láttam felcihelődni.
Kifelé menet összenéztünk a gyerekekkel, még egy üdítővel sem kínáltak meg nagygazdagék. Bizony, a csokinknak volt keletje. Közben megdicsértük a valóban szép cserepes virágállományt, nagyot nőtt szomszédasszonyunk, büszkén mutatta új szerzeményeit.
Ekkor már nagyon nem érdekelt az egész, a szomjúságtól tikkadtam, szinte húztam haza csonka családom.
A kapun kiérve még azt hallottam
Gyere apjuk, nézzük meg, ezek az ukrányok nem loptak e el valamit a házból.
Sor sor után, ahogyan egy nyolcadikos szavalja az eredetit, úgy sikerült egy szuszra megírnom zöngeményemet. Még mindig hatása alatt voltam, pedig még tegnap történt hazautazáskor.
Cserélt szívvel
J. A. után komolyan
apám meghalt, anyám él,
Istenem van, hazám most nincs.
Bölcsőm is volt, szemfedőm lesz,
sok a csókom, szeretőm kincs.
csipegetek napokat,
malaszttal gyúrt szavakat;
krisztusi kor koldusság,
hiányzik a boldogság.
<--break->
borosképű fináncok,
kákán bogot keresők;
ivánokkal emleget,
polgársággal hiteget.
nem kellek, hát nem vagyok,
szentelt földet se kapok;
megalázott filléreken
kaktusz nő a szívemen.
Jó napot, szomszédék! Hát megjöttünk.
Szerbusztok, már hiányoztatok az utcának, a kutyátok is néha olyan keservesen tutult. Egyszer még a postás is elugrott a kerítéstől, féltette a valagát. Egy pár tik is kiszabadult, de Samu bátyátok helyre hösögette űket. Meseljetek, mi újság odaát, vagy ott is csak a tévét lesik, mint mi.
Nem jöttünk ám üres kézzel. Hoztunk édességet, finom csokikat meg egy kevés házi pirospaprikát.
Jaj, szomszíd, nem kellett vóna. A nagy szegénységbűl nem is számítottunk semmire. Nem azér vigyáztuk fel a házat.
A háttérben üvegkoccanás, gyors rendcsinálás nesze hallatszott, a konyhából, s rövid álldogálás után végre beinvitáltak a tágas helyiségbe.
Üres asztal mellet csevegtünk az óhazai látogatásról.
Mesíljetek, hogy élnek ott az ukrán magyarok.
Tudják, sokan még a nyelvet sem bírják, mert míg az orosz egy dallamos, addig az ukrán egy kemény szavajárása az emberiségnek. S nem értem, akkor miért nevezzük őket ukránnak. Meg nem kérdezték őket, akarnak -e lenni. Egyébként nagyon nehezen élnek, nincs munkahely, magas a halálozás. aki ugyanis megbetegszik, nem tudja magát pénz híján gyógyíttatni.
Álkérdések garmadával múlattuk az időt. Látszott lassan, hogy nemkívánatos vendégek vagyunk, még jó, hogy szűrt nem viselünk, így jobbnak láttam felcihelődni.
Kifelé menet összenéztünk a gyerekekkel, még egy üdítővel sem kínáltak meg nagygazdagék. Bizony, a csokinknak volt keletje. Közben megdicsértük a valóban szép cserepes virágállományt, nagyot nőtt szomszédasszonyunk, büszkén mutatta új szerzeményeit.
Ekkor már nagyon nem érdekelt az egész, a szomjúságtól tikkadtam, szinte húztam haza csonka családom.
A kapun kiérve még azt hallottam
Gyere apjuk, nézzük meg, ezek az ukrányok nem loptak e el valamit a házból.