Csodatulipán

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piros bóbitás tulipán. Az Óperenciás tengeren túl egy tüskesövény közepében virított. Bűvös illatának híre bejárta az egész világot.
Történt egyszer, hogy Meseország öreg királya megbetegedett. A tudós doktorok egyre csak azt hajtogatták, dünnyögték, motyogták, hogy a király baján csakis a csodatulipán mesés illata segíthet. Kihirdették hát egész Meseországban, de még azon is túl, hogy a király fia azt a hajadont veszi feleségül, aki elhozza apjának a csodatulipánt. Bezzeg szeretett volna minden leány királyné lenni, ezért hamar összecsomagolták kis elemózsiás batyujukat és nekivágtak a hosszú útnak.

Telt múlt az idő, a király nagy bánatára a leányok mind a csodatulipán nélkül tértek vissza. Már csak a szomszédos országok királykisasszonyai, Cicoma, Szuszóka, Hebrencske és Tímea keresték a csodás virágot. Elsőnek Cicoma királylány talált rá a bozót közepén viruló tulipánra.
- Nahát! Megtaláltam! Királyné lesz belőlem! - igazgatta gőgösen hajának tincseit, ruhájának fodrait.
Kényeskedve közelebb tipegett, és megpróbált néhány szúrós ágat félrehajtani a tulipán elől. A hegyes tüskék azonban belemartak hófehér ujjaiba.
- Jaj, aúú! - szisszent fel fájdalmában Cicoma királykisasszony - Én bizony be nem megyek ebbe a bozótba! Még csak az kéne, hogy az ágak meg a tüskék megtépázzák fenséges ruhácskámat, megkarcolják bársonyos bőrömet, és összegubancolják selymes hajacskámat! Királynéság ide vagy oda, én bizony egy percig sem maradok itt tovább!

Dölyfösen sarkon fordult, és úgy elfutott, hogy még a fürge szellő sem ért a nyomába.
Hamarosan Szuszóka királykisasszony akadt rá a bozót rejtette virágra, de bizony még ahhoz is lustácska volt, hogy örömében mosolyra húzza cseresznyeszín ajakát.
- Jó helyen van az a tulipán ott is. Akkor meg minek fáradjak érte? Egy ilyen közönséges virág miatt, én meg nem fájdítom a derekamat - szuszogta fáradtan, majd kimérten hátat fordított a bozót ölelte tulipánnak és nagy komótosan elballagott.
Kisvártatva Hebrencske szeleburdi lépteitől hajlottak a fűszálak. Hirtelen befúrta magát a bozótba és meggondolatlanul letépte a csodás illatú virágkelyhet. Majd, mint aki jól végezte dolgát iszkolt is a palotába.
- Itt van! Meghoztam a csodatulipánt - rontott be türelmetlenül az aranykapun, és büszkén lobogtatta a virágot. Az ám, de nem szorongatott mást a kezében, mint egy rövidke tulipánszárat. A bársonyos, puha szirmocskák mind leperegtek, ahogy Hebrencs királykisasszony futás közben rázta, cibálta az érzékeny virágot.

- Jajaj, micsoda szégyen, micsoda csúfság! - sopánkodott a szeleburdi királylány és kiviharzott a palotából.
Az Óperenciás tengeren túl, a tüskebokor közepén nem maradt más, mint egy árva tulipánhajtás, de Timi királylány így is észrevette. Egykettőre utat tört magának és megállt a virág előtt.
- Mi történt veled csodatulipán? Hová tűnt piros virágkoronád?
A tulipánszár nem válaszolt, de Timi királylány megérezte a bús virág óhaját.
- Ne félj, nem hagylak magadra! - simította meg gyengéden a szárat, majd halkan énekelni kezdett.

Ó kedves, jó tulipánka,
Magányos vagy, szegény, árva.
Ölelésem rád vigyázna,
Tüskebozót sose marna.

Ó kedves, jó tulipánka,
Bárcsak lennél tulipánfa!
Bűvös szirmod ezerszámra
Gyógyír lenne minden bajra.

Ekkor mintha megmozdult volna valami. Icipici rügyecske türemkedett elő a zöld száron, majd még egy, és még egy. Olyan sokan voltak, hogy Timi királylány meg sem tudta számolni őket. A friss hajtások felpattantak és szépséges bíborruhára cserélték zöld levél-szoknyácskájukat.
- Hiszen ez gyönyörű! Meggyógyultál kis virág! Ó, de boldog vagyok! - ölelte át Timi királylány a vékonyka szárból lett tulipánfát. A hálás csodatulipán Timi királylány felé nyújtotta legszebb virágát és búcsút intett megmentőjének.
- Ég áldjon kicsi fácska! Élj boldogul! - rebegte a királylány és, mint a lenge szellő elillant a palotába.
A trónteremben ugyancsak elámultak, amikor Timi királylány megjelent a bűvös virággal. Az öreg királyt épphogy megsimogatta a bódító illat, máris jobban érezte magát. Mikor kettőt szippantott már az ágyból is kiugrott. De igazán csak akkor gyógyult meg, amikor a királyfi megkérte a szépséges Timi királylány kezét.

Az írás hossza kb. 3 ezer karakter