Döntés

Évszám
2013
Beküldő
r45

1. Végy mintát a jóból!

egy elfuserált élet margójára 

Százötven évvel születtem később napra pontosan Arany Jánossal. Egyébként semmiben sem hasonlítok rá. Inkább Juhász Gyulára, az öregedő Lew Tolsztojra. 45 éves vagyok. Kiégtem, kimerültem. Jobb álomi életet élni, mint részt venni a mindennapok sivár szürkeségében. Megrezzenni minden telefoncsörgésre, hogy vajon melyik bankból hívnak figyelmeztetve a lejárt tartozásomra. Unom az egészet, sokszor gondolom, hogy kilépek ebből a nem nekem való árnyékvilágból, s talán állandóan fájó testem is megnyugszik mindig szenvedő lelkemmel egyetemben. Ne olvass tovább, ha valamilyen sikeres élettörténetre vagy éhes, mert könnyen lehet, hogy elveszem kedved magától az élettől.

1. Gyönyörű tavasz

Már születésem is elhunyt bátyámnak köszönhettem, Istvánka ugyanis 11 hónapos korában penicillin hiányában hunyt el, 1966-ban még nem volt hozzáférhető Kárpátalján. Nyitott hátgerinccel születtem, emiatt nagyon sokat voltam kórházban, deszkán kellett aludnom, irtó mennyiségű injekciót kaptam akkoriban. Hatévesen meghalt anyai nagyapám (71) Tizenkét évesen elütött egy katonai teherautó, mert a konvojban haladó menetoszlop egyik sofőrje elaludt a volánnál. Újra tanultam járni az eset után, nem jelentettük, megsajnáltuk a kiskatonát. Közben elvégeztem a csapi zeneiskolát, megtanultam hegedülni és tangóharmonikázni. Igaz, nem tanultam tovább, messze volt a konzervatórium. Egy év különbséggel meghalt apai nagyapám (77) és nagyanyám (67). Kilencedik osztályban eltörött az orrom verekedés közben, s mikor  már combjaim közt volt ellenfelem feje, nem tudtam viszont fájdalmat okozni. Érettségi előtt eltörött a jobb sípcsontom, ha maradok az aktuális randin későbbi feleségemmel, nem következik be a trauma. 1984 telén eltörik az állkapcsom magyarságom miatt. Feljelentést nem teszek magyar barátaim miatt. Elvisznek két évre katonának, igaz, nem Kazahsztánba tankistának (megúszom az afgán háborút), hanem csak Ukrajnába sofőr-hegesztőnek. Nem lépek be a kommunista pártba. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kisdobronyi elnöke lettem kiköltözésig. Szolgálat után bejutok az egyetemre Ungvárra, magyar szakra. Nem veszem el első gyermekem anyját, ellenben a környék legszegényebbjét igen. Születik egy fiam, s meghalnak az ikreink. Befejezem az egyetemet levelező tagozaton, születik egy lányom. Megszúrnak, nem kapok elégtételt.

2. Szépnek mondott nyár

Meghal anyai nagyanyám (86). Elkezdek tanítani. Egyetlen igaz társam – nővérem – segítségemmel férjhez megy Magyarországba. Megszületik kisfia – keresztfiam – meghal rákban édesapám (66). Elhagyjuk Ukrajnát, bagóért eladjuk szép családi házunkat, kiköltözünk az anyaországba. Tanítok, eldobom a cigarettát, tanítok rendületlenül. Tíz év alatt hétszer a jobb, egyszer a bal térdemet műtik meg. Megszületik nővérem kislánya. Válni akarok, ám megszületik, elodázva azt, második lányom. Mégis muszáj válni 20 évi házasság után, a bíróság nekem ítéli mindhárom gyermekem, kapok még előtte egy agyi infarktust. Koponyámba háromszor túrnak bele, egyszer sikerül elzárniuk egy veszélyes aneurizmát. Vagy tanítok, vagy élek?!

Rokkantosítanak, újra megnősülök. Családot akarok, lesz egy nevelt lányom, újra költözünk. Meghal hirtelen édesanyám is (79). Megismerem legidősebb gyermekem, Teodórát (23).

3. Fájdalmas ősz

Sokszor döntöttem rosszul, csak néha jól. Jobb lenne meghalni, megszűnnének adósságaim.

Tiszta lappal kezdhetném valahol, valamikor. Biztos jobb lenne, ám nemcsak szűk családom (Márk fiam (22), Dalma Flóra (19) és Zsófia Rebeka (9) lányaim, Tímea (44) feleségem, nevelt lányom Dalma (15), Márta nővérem családja) szeret, de az óhazában maradottak is. Szeretek írni, ha van hangulatom, de állandó fájdalommal élek. Fejem, gerincem, lábaim miatt szenvedek nap mint nap.

Tehát maradjak még egy kicsit?  Meddig? Már magam sem tudom igazán…

Döntésképtelen vagyok. Segítsetek! Hol vagy, ó, Isten?!

4. Hamarosan egyre ridegebb a tél