Téma: Élj megfontoltan
Mi a helyes döntés? Mit tegyünk? Mi lett volna ha?
Az ember gyakran teszi fel ezeket a kérdéseket. De miért? Miért érdekel minket a be nem következett valóság? A válasz egyszerű, mégis, oly bonyolult. Vágyunk az ismeretlenre. Az, hogy valamit nem tudunk, felkavarja képzelőerőnket. azt gondoljuk, ha az adott pillanatban másképp cselekszünk, a mostani életünk nem következne be. És ez az igazság. Minden a döntéseinktől függ.
A döntéseink irányítják életünket. Behatárolnak minket. De közbejátszik még egy nagyon fontos és kiszámíthatatlan dolog. A véletlenek. Tehát nem is rajtunk múlik mi lesz a sorsunk? Igazság szerint a véletlenek ugyanolyan nagy hangsúllyal vannak jelen életünkben, mint a döntéseink. Ezen dolgoktól függ a jövőnk. A lényeg az, hogy mindenképpen valamelyik eshetőség be fog következni, akárhogy is választunk.
Akkor miért olyan nehéz dönteni? Talán félünk az ismeretlentől? Igen. Félünk az újtól, félünk megcselekedni bizonyos dolgokat, mindegy hány érv szól mellette. Félünk, hogy nem a helyes döntést hozzuk meg.
Amíg nem választunk bármi lehetséges, az összes jövő létezek. Akkor, pontosan abban az időintervallumban dől el a, hogy melyik útra lépünk rá, merre halad tovább az életünk.
Minden döntésnek következménye van. Az összes ember döntése, és a véletlenek összefüggése okoz mindent a világon. A baleseteket, a háborúkat, a járványokat.
De hiába történik ennyi rossz a világon. A véletlenek összehangoltságának és kifürkészhetetlenségének következménye maga az élet is, a természet kialakulása és jelen állása. Az evolúció következménye az emberi faj mai arculata és intelligenciája. Az intelligenciájának következtében felülkerekedett az állatokon, gondolkodni, építeni, alkotni kezdett. Országokat alapított, törvényeket hozott, városokat épített és egyben pusztított is el. Minden a döntésektől és a véletlenektől függ. Ez a világ, és az élet mozgatórugója.
Csak is tőlünk függenek a döntéseink. Általában a mi életünkre és jövőnkre vannak a legnagyobb hatással. Így természetesen nehéz minden nap meghozni döntéseinket.
Tegyük fel, ha például munkába menet, defektet kapunk. Miért durrant ki a gumi? Miért pont akkor? Lehet, hogy még a gyárban, ahol gyártották, egy apró légbuborék került a gumiba és így hibás terméket kaptunk. Az ember, akinek az a dolga, hogy észrevegye ezt, azért nem vette észre, mert éppen akkor hunyta le egy kicsit a szemét, mivel a felesége előtte nap veszekedett vele, mert előtte nap, későn ért haza, ezért a kényelmetlen kanapén kellett aludnia. Mennyi mindennek kellett megtörténnie? Mennyi jelentéktelennek tűnő kis dolognak, hogy eljussunk a végkifejlethez.
A lényeg, hogy az apró véletlenek kis láncolata összefüggésben vannak egymással. A világon minden cselekedet, minden döntés egy másik következményeképpen alakul ki. A láncnak mi is csak egy kis része vagyunk.
Például: A diák sokat tanult a dolgozatra, és sokat írt a papírra, a tanárnak ezért sokat kellett javítania és olvasnia. A tanár sokáig fent maradt, keveset aludt. Másnap az iskolába menet nem figyelt és áthajtott egy piros lámpán, ezért a rendőr megbüntette.
Ebből a szemszögből nézve sokkal jobban átláthatjuk a dolgokat. Bár az események kezdete, ebben az esetben: hogy „a diák sokat tanult", ez is egy másik cselekedet következménye. Akció és reakció, vagyis ok és okozat.
Minden döntésünk egy másik döntés következménye. Hogyan is tudnánk így a helyes döntést hozni? Hisz akkora felelősség terhel minket. Mindenki döntése nagy hatással van a saját életére. Mindnyájan a boldogságot keressük, biztonságot a családunknak. Próbáljuk a számunkra legkecsegtetőbb döntést választani. Sokszor belegondolunk, végigfutjuk a lehetséges eshetőségeket. Mikor ezt tesszük, egy lehetséges jövőképet alkotunk a képzeletünkben. Elképzeljük, mi lenne ha. Ahogy közelebb jutunk a döntés meghozatalához, annál jobban elhatárolódnak a végkifejletek, és annál nehezebb választanunk.
Vannak esetek, amikor a választás lehetetlen, amikor nincs helyes döntés, amikor mindegyik választás rossz. A sakkban ezt nevezik úgy, hogy lépéskényszer. Amikor a legjobb lépés az, ha nem lépünk semmit sem.
Az ember ilyenkor mit tesz? Döntsünk és várjuk, hogy minden rendben lesz? Vagy válasszuk az arany középutat?
Akárhogy is tennénk, ebben az esetben semmi sem helyes, bárhogy teszünk, rosszul döntünk. Ezeket az eseteket akarjuk a legjobban elkerülni a világon. Ekkora teherrel, amivel egy ilyen döntés jár, emberileg nem lehet elboldogulni. Csak magunknak ártunk vele.
Például: Egy fiatal gyerek szülei elválnak és elköltöznek egymástól. A gyereknek döntenie kell, hogy az édesanyjával, vagy az édesapjával marad. Csak az egyiküket választhatja. Mindkettőjüket ugyanannyira szereti. Nem akarja megbántani semelyiküket sem. Mit lehet ilyenkor tenni? A válasz az, hogy semmit sem. Van választásunk, de lehetetlen dolgot kérnének tőlünk. De, ez is csak egy felvetés a sok közül.
Hiába szembesülünk minden nap a döntésekkel, jelentőségüknek keveset tulajdonítunk. Mikor reggel munkába, iskolába indulunk, mikor elmegyünk a boltba, akkor is döntéseket hozunk. Igaz, sok kicsi, jelentéktelennek tűnő választásaink többsége tényleg kis apróság. De, sajnos vannak esetek, amikor közbejátszanak a véletlenek. Ilyenkor kicsúszik kezeink közül az irányítás. Történhetnek dolgok véletlenszerűen, amik az egész addigi életünkre hatással vannak, és gyökerestül megváltoztathatják teljes személyiségünket. Ekkor, már a döntéseink semmit sem érnek, csak úszunk az árral, külső szemlélőként várjuk az események végkifejletét. Egy szomorú, és engem is megható példával illusztrálnám a helyzetet. :
Egy 14 éves lány az osztályteremben barátnőjével szórakozik. Ekkor hirtelen átesnek egy széken és kitörik az ablakot. Az egyik lány, ahogy húzza ki a kezét, nagyon mélyen megvágja egy, az ablakban rekedt üvegdarab. A lányt gyorsan leviszik az iskolaorvoshoz, onnan pedig egyenesen a kórházba. Innentől kezdve a lány keze hónapokig gipszben van. Annyira korlátozott a mozgásban, hogy még öltözni sem tud egyedül. Régen lovagolt is, és gimnasztikázott. Most már, így két évvel később, alig tud pár fekvőtámaszt megcsinálni. Emellett még a lovát is el kellett adni, mivel lovagolni is képtelen volt. Ezen események következtében magatehetetlennek és szomorúnak érezte magát hosszú ideig és elkezdett dohányozni is.
Az egész történetből arra szeretnék rámutatni, hogy egy kis esemény mennyiben változtathat meg egy életet. Abban a pillanatban, így alakultak a dolgok és emiatt más ember lett belőle. Ez nem az ő döntése volt, nem tehetett róla. A véletlen műve volt ez az egész.
Hiába hisszük magunkat a saját sorsunk kovácsának, mindig közbejátszanak a véletlenek.
Én amellett vagyok, hogy: ,, Élj a mának! ". Mert nem tudhatod, mikor történik valami rossz. Nem is kell vele foglalkozni, csak élvezni kell az életet, kihasználni minden egyes percet. Tehát, Kedves Olvasó, kérlek, próbálj meg te is a boldogságra törekedni és mindig amellett dönts, amit te szeretnél, ami téged boldoggá tud tenni, amit te helyesnek vélsz.