Egy korsó vigasz

Évszám
2012
Beküldő
Vanek Úr
A monitor vakító fehér képernyőjét pásztázom. Így megy ez már lassan két hónapja. Hajnali három van, a zuhogó eső megállás nélkül veri az ablakpárkányt. Mintha dobolnának a fejemben. A szomszéd szobából női sikoltások törik  meg a szüntelen kopogást. Kivagyok... elfáradtam, azt kívánom bárcsak irgalmatlanul fejbevernének valamivel,  hogy eszméletvesztve átrepüljek ezen az időszakon. Nem bírom tovább, lefekszem aludni. Tányérok csörgésére ébredek, a falióra 6:40-et mutat, kivánszorgok a konyhába és a friss kávé illata valamennyire visszahozza az életkedvem. Fater barátom a suliba készül, sosem kelt ilyen korán.

- Kérsz egy kávét Ball?

- Jah egy jó erőset, mert nem sikerült sokat aludnom.

- Még mindig nem fejezted be?

- Nem, most egy amerikai PR szakember interjúját fordítom, remélem ezt majd értékelik, de már a végén járok. Te hogy-hogy ilyen korán fent vagy?

- Statisztikából megyek zárthelyire első órára, és ez most fontos a továbbiak szempontjából.

- Mi a fene? Azt hittem fikarcnyit sem érdekel a tanulás.

- Nem is, de rohadt nehéz tantárgy és nem szeretném újra felvenni, egész este készültem.

- Colos becsajozott? Vagy mi volt ez a Je T'aime az éjjel?

- Jaja, le ment tegnap bulizni és felszedett valami picsát, de ránézésre nem százas a csaj. Egy szőke liba zéró ésszel. Kérsz rántottát?

- Nem kösz elég a kávé, töltök egy cigit mellé az most jól fog esni. Szóval bulizni meg inni van pénze, de a lakbérrel mindig késik, most meg itt van ez a csaj, és ő is csak a rezsit fejeli meg, amit majd mi fizetünk utána.

- Ettől tartok én is.

Fater reszkető kezekkel tölti ki nekem a kávét. Úgy ismertem meg mint egy magabisztos,az élet árnyoldalával nem foglalkozó srácot aki csak a jó dolgoknak él, és leszarja az olyan dolgokat ami nem tetszik neki. Most viszont láthatóan ideges.

- Töltsek neked is egy cigit? Elítéli a dohányzást, mindenkinek szinte nyafogott ha a közelében gyújtott rá.

- Igen kösz. Megdöbbentő volt, tényleg komolyan vette a tanulást és ez nagyon tetszett nekem.
Megkávéztunk, Fater elment a suliba én pedig visszaültem a számítógépem elé. Aznap befejeztem a szakdolgozatom és másnap, le is tudtam adni.

Faternak sikerült a statisztika ZH-ja és mind a ketten nyugodtan, önfeledten tértünk vissza VII. kerületi lakásunkba.

- Te Fater! Én holnapra estére terveztem a hazautat, ma lesz egy rock'n roll parti a belvárosban nem nézünk el rá?

- Király ötlet. Menjünk rúgjunk be mint a csacsi aztán majd hazamegyünk holnap. Ránkfér a bulizás.

 

A Népligetben ácsorgok várom, hogy végre elinduljak haza, már több mint egy hónapja nem voltam otthon, és egy idő után megzavarodok a nagyvárosban. A sofőr bepakolja a csomagokat és elindul a busz mellett. Mielőtt felszálna kedves, de erőteljes hangon megszólít mindenkit.
- Az előre váltott jegyekkel rendelkezők jöjjenek előre!

Szorongatom a jegyemet, de természetesen ilyenkor elindul a játék. A szereplők közé tartoznak az idős nénik akiknek valami SZTK-s szoftver van a fejükben és azt gondolják, hogy ha 3-kor kiérnek a busz elé akkor biztosan elsőként foglalhatnak, helyet és semmi szükség előre megváltani a jegyet, mert az iroda az alsó szinten van, ők pedig csak a büfés bódéig tudnak elcsoszogni.

A következő csoport a játékban a gyerekekkel, vagy kisbabákkal rendelkező egyedülálló anyukák. Ők a „kedvenceim". Egy fárasztó hét után nem is vágyom többre, mint közel 3 órás csendes, nyugodt utazásra. Sorstársaimmal ellentétben én nem útáltam meg a buszozást, ilyenkor tudtam igazán elgondolkozni mi is lesz velem. Na ez a csoport az aki állandóan akarva- akaratlanul meggátol ebben. A gyerek sír, rugdos, unja magát. A harmadik csoport pedig az egyetemisták csoportja, vagy úgyis lehetne mondani, hogy a „mostmár mindent leszarok csak jussak haza valahogy" csoport. Némi háború után felkerülök a buszra a ülőhelyem természetesen foglalt, de már ez sem érdekel, egyenesen a busz hátuljába indulok és mindent kizárok magam körül.

Két hét múlva utaztam vissza Pestre. Fater is aznap érkezett mint én, a barátnőjét is elhozta. - Szevasz Ball. Küldött a suli egy levelet.

- Remek megjött a szakdolgozat értékelésem.

Mint egy vadállat téptem fel a levelet. Rengeteget dolgoztam rajta semmi kétség nem volt bennem, hogy bármi probléma is lenne vele.

A levél tartalma.

 

 

Konzulens értékelése:

A dolgozat az elméleti hátterek ismertetésével indít, amellett, hogy a hallgató felvet egy problémát, melyet a szakdolgozatában készített tervekkel próbál orvosolni. Egy arculati terv megtervezésénél elengedhetetlen az igények felmérése, ezt a szempontot a szerző kifogástalanul megoldotta. A szakmai irodalmakat információinak elsajátítása után elkészített egy kifogástalan arculati kézikönyvet. A vizuális elemek bírálatától eltekintenék, mivel erre irányuló képzést a hallgató nem kapott, személyes véleményem szerint, a logóban megfigyelhető embléma, tipográfiai elemek és színvilág beleillik a hallgató által választott intézmény imázsába. A hallgató mind az arculati mind a PR elemeket hibátlanul beleépítette a dolgozatába. Emellett a dokumentum ábrákban és képekben gazdag bár néhány ábra alól hiányoltam a magyarázatokat. A dolgozat jól felépített struktúrált. A dokumentum végén található záró összefoglalás remek lezárása a dolgozatnak.

Opponens értékelése:

A hallgatónak fogalma sincs az arculattervezés szabályairól. A „felmérés" lényegtelen információkra kérdez. Mi köze van a diákoknak egy oktatási intézmény arculatának megtervezésében? A vizuális arculati elem borzalmas. Ez a villám jel és a Monotype Corsiva betűtípus összeférhetetlen. Az arculati kézikönyv struktúrálatlan, tömör, és összecsapott. A PR tervek ellenben hosszúak, sokszor unalmas elemeket is tartalmaznak. A szakdolgozat felépítése struktúrálatlan és szakmailag teljesen dilettáns. A dolgozat végén lévő összefoglalás nem fér össze a hipotézisben megfogalmazottakkal.

Mintha valamit összetörtek volna bennem. Átfotott rajtam a hőség szinte megszólalni sem tudtam.

- Kimegyek cigizni.

Nem tudtam mihez kezdjek, annyit készültem a szakdogámra éjszakákon át fent voltam írtam, kutattam és 5 mondatba lesemmizték negyed évnyi munkámat.

Kint állok az erkélyen meg sem tudok szólalni. Hallom amint bent Fater ordibál: „Miért ne lenne hozzá közük ember!!!!"

Colos is kijön rágyújtani.

- Mi a baj Ball?

- Most bírálták le a szakdogámat egy szar pár mondatos értékeléssel. Nem tudom hogy mit csináljak.

- Hívd fel a sulit kérdezd meg ilyenkor mit kell csinálni!

Visszalépek a konyhába, Fater olvassa az értékelést.

- Te ez a faszi nem normális.

- Sosem volt az, egy nagyképű senkiházi aki a munkáján kívül nem sok mindenhez ért. Az a tipikus begyepesedett idióta.

- Szerintem hívd fel a tanszéket kérdezd meg mit kell ilyenkor csinálni.

- Az lesz, utána lemegyünk egy sörre?

- Simán.

A kocsmában ülve sem nyugodtam meg, egymás után szívom a cigiket. Fater próbál megnyugtatni.

- Mit mondtak a tanszéken?

- Azt hogy ez csak egy értékelés, és minden a védésen múlik. Felhívtam még pár csoporttársam ők is ehhez hasonló értékeléseket kaptak, és mindenki felháborodva hívta az iskolát. Páran úgy döntöttek hogy nem vizsgáznak le, és én is nagyon gondolkozom ezen, csak az meg az ősökkel szemben nem igazságos mert annyi pénzzel támogattak, még úgyis, hogy államilag finanszírozott képzésen vagyok.

- Ezt gyorsan felejtsd el szerintem!

- Gondolj bele nem vizsgázom le itt hagyhatok mindent és tanulhatok mást.

- De ezt szereted az isten verje meg, és láttam a dolgozatod is szerintem remek, simán meg tudod védeni.

- Nem tudom hogy mi legyen.

- Haver figyelj ide!

Fater belekortyolt a sörébe, majd olyan komoly tekintettel nézett rám ahogy még sosem láttam őt.

- A gondok nem azért vannak hogy lesújtsanak, hanem azért hogy próbára tegyék győzelmi képességeinket. Szembe kell nézni a nehézséggel - nyugodtan és a megoldásra irányuló vasakarattal. Ne hagyd magad, egy ilyen senkiházi nem veheti el a kedved. Sokat dolgoztál és a konzulensed szerint iszonyat jó szakdogát írtál, és szerintem mások is így vannak ezzel, nagy hiba lenne ha abbahagynád.

- Igazad van ki kell állnom a munkámért.

- Figyelj ha mások szerint is jó a dolgozatod nem fogják hagyni hogy ez a szemét szívózzon veled, tudod az elméletet és azok alapján terveztél úgyhogy nem lehet baj.

- Végülis megtanultam mindent szóval nem szólhatnak le.

- Na erről van szó!

Majd felemelte a korsót koccintottunk egy nagyot és végre megnyugodva tértünk haza.

 

 

Elérkezett a szakdolgozat bemutatásának napja. Fater is felkelt hogy támogasson.

- Haver azt mondtad az írásbeli jól sikerült, a szóbelin meg leállítottak mert látták rajtad hogy tudod. Sikerülni fog hidd el.

- Haver nagyon bevagyok szarva.

- Na mennyél mondjál el mindent aztán este lesz ereszd el a hajamat.

Üres, golflabdaméretű remegő gyomorral indultam el A körülbelül 10 perces út, több órásnak tűnt. Felmentem a tanszékre látom az osztály megmaradt hallgatói két csoportba lettek osztva két bizottsághoz. Nem is figyeltem a bizottságot, már ott meghűlt bennem a vér, hogy szinte utolsó leszek és mindenkit végig kell várnom. Gondoltam lemegyek egy cigire. A dohányzóban Szandi volt egyedül, akinek nagyon megörültem mert közel állunk egymáshoz.

Szinte köszönés nélkül belevágott a mondandójába.

- Olvastad hogy nem lesz itt az a szemét.

- Micsoda?

- Nem tudom miért nincs itt, de az a lényeg hogy nincs.

Szandra kezébe nyomtam a cigimet és felrohantam megnézni a papírt. Olvasom a bizottságban szereplő neveket. Akkora kő esett le a szívemről, mint egy hegy. Megnyugodtam és megkönnyebbültem.

Végül 4-est kaptam a dolgozatomra, de az írásbeli és a szóbeli vizsgám nagyon jól sikerültek így összesítve jelesre vizsgáztam.

Rettentő sokat köszönhetek Fater barátomnak, aki végig ki állt mellettem és hitt bennem, Ki tudja, hol lennék most ha nincs az a délután amikor ücsörögtünk a sörünkkel a kocsmában.