Egy Lassie nevű botpoloska dicső élete (kaland 18 bejegyzésben)

kisandris, 2010, március 16 - 00:57
Tudta, hogy a világ egyik legjobb úszója, meg az eszében is bízott, de azzal is tisztában volt, hogy bármikor hidegvérrel lemészárolhatná őt egy kóbor szárnyas, ha éppen úgy tartaná a kedve. A dolgát az sem könnyítette meg, hogy eredetileg vízi botpoloska lévén csak víztől vízig tudott haladni, amióta csak nyakába vette a világot. Nem volt elég, hogy állandóan vizet kellett keresnie, még az ellenség is folyton a sarkában volt. Na de menjünk vissza kicsit az időben . Mitch, a király (e néven a harmadik) nem hiába őt küldte erre a veszélyes expedícióra. Feladata: értelmes botpoloska civilizációkat keresni az egész ismert világ területén, de ami ennél is fontosabb és veszélyesebb, megkeresni a világ végét, és megtudni, mi is az a Nagy Fehérség a horizont távolában! Küldetése: maga a veszély. Jutalma: Megbecsültség és tisztelet egész hátralévő életében, és nevének fennmaradása az idők végezetéig. Tucatnyi jelentkező közül választották ki.Ravasz próbáknak vetették alá a jelentkezőket, hogy biztosan az képviselje az egész botpoloska populációt, aki arra a leginkább rátermett. De az Öreg mester nagyon jól felkészítette őt! Még kicsi lárva volt, amikor az Öreg magához vette a kis lárvát inasnak. Aztán egyszer amikor beleesett a pocsolyába az Öreg kis házi atkája Morzsi, az ifjú utána vetette magát rögtön. Mindenki csak várta feszülten, hogy mikor bukkan fel a víz alól, de nem jött. Amikor már mindenki lemondott róla és szomorúan kezdtek elszállingózni a pocsolya partjáról, egyszer csak hirtelen nagy prüszköléssel kiugrott a víz alól a félholt kis atkával a hónai alatt. Az Öreg megsejtette, hogy nem átlagos botpoloska válik majd belőle felnőtt korában. És elkezdte edzeni. Tanította mindenféle tudományra, távoli vidékek hatalmas élőlényeiről beszélt neki, amiket ő maga saját szemével látott fiatal korában. Ő is megpróbált ugyanis egyszer a király (II. Mitch, III. Mitch apja) megbízásából elmenni a világ végére, de megfizetett vakmerőségéért, ugyanis az Öreg összetett szemeinek a 80 %-ára megvakult, így alig lát valamit már, ezért is kellett neki az inas. Az ifjú felcseperedett és közben mind szellemben mind pedig testben igen csak kikupálódott. Ő tudott legtöbb ideig a víz alatt maradni, ami az egyik legfőbb próbatételnek számít botpoloska körökben. Neki sikerült a függőleges és teljesen sima falon leggyorsabban felmászni, miközben az ősi botpoloska regéket énekelte. És a „hatlábú piros pecsenye” nevű, nemzeti sportnak tekinthető, rettentő nagy koncentrációt és fürgeséget igénylő játék egyenes kieséses bajnokságában is győzött. Minden ellenfelét legyőzte, így állhatott Lassie a király színe elé győztesen, várva a megbízatást! III. Mitch büszkén mérte végig a délceg ízeltlábút és rögtön parancsba adta neki a nem veszélytelen missziót. És utasította,hogy tapasztalatait foglalja írásba. Egy kis levélkötésű szépen díszített könyvet is adott neki, amibe lejegyezhet mindent.

1. bejegyzés Hajóra szálltam, elindultunk. A kapitány kicsit marcona, de hát nem is a modoráért alkalmaztam. Nem szimpatikus, mert a nevemen kezdett gúnyolódni a legénység előtt. Van elég vizünk, és étel is bőven, de hát ki tudja meddig megyünk. Reméljük amíg a Nagy Fehérséghez érünk nem fogy el minden.

2. bejegyzés Ma összetűzésbe kerültem a kapitánnyal! Veszekedtünk is, sőt a tettlegességig is fajult nézeteltérésünk! Megpróbált leszúrni, de átugrottam a feje fölött. Ettől kicsit megilletődött, de aztán a fejemhez vágta, hogy én csak a monarchia csökevényes pribékje vagyok. És ez az út csak az őrült uralkodócsalád teljesen irracionális rögeszméje. Jó lesz még odafigyelni erre az alakra! Kit tudja mire képes! Egyesek nem képesek tovább látni a csápjaiknál. Hihetetlen, de ő egyáltalán nem kíváncsi mi lehet a Nagy Fehérségen túl.

3. bejegyzés Már legalább két hete hajózunk, már nem látszik a szép nagy virág, amelyik a királyság közepén áll. Egy kutya átlépett fölöttünk a minap. Még sosem láttam ilyet csak a mesékben szerepelt, bevallom megdöbbentő méretei teljesen lenyűgöztek! Viszont szegény tudatlan matrózainkon erőt vett a pánik, hiszen ilyen félelmetes lénnyel egyikük sem találkozott, pedig tapasztalt vén botpoloska az összes!

4. bejegyzés Az egyik matrózról kiderült, hogy titokban dézsmálja az élelmiszerkészletet. A kapitány igazságosan járt el, a hatból három lábát kitépette. Egy hajón csak egymásra lehet számítani. Fontos a példa statuálása!

5. bejegyzés Vihar kerekedett, de nem is akármekkora. A matrózok zúgolódnak. Azt hiszem félnek. Én is félek kicsit, de nem a vihartól, hanem az ismeretlentől, és hogy soha nem látom viszont az Öreget. Már nagyon régen hajózunk, mindenkinek honvágya van. A Nagy Fehérség egyre közelebbinek tűnik. Csodálatos. Már a matrózok felének csak három lába van.

6. bejegyzés A vihar nem csillapodik, egyre erősebb! Egy hatalmas vulkánból spriccel fölfelé a víz olyan magasra, hogy nem is látni. Aztán pedig iszonyú erővel zuhog alá, nem kímélve egyetlen teremtményt sem. Viszont a növényzet elképesztően dús volt arra felé. Partra szálltam ott pár matrózzal és megraktam a hajót különféle egzotikus gyomokkal. A legénységbe is sikerült így lelket önteni.

7. bejegyzés Tovább hajóztunk. A vihar annyira felerősödött, hogy kettétörte hajónkat, mint valami kekszet. A legénység a kapitánnyal együtt odaveszett. A legénység fele három lábbal nem tudott rendesen úszni ezért örökre elmerültek. A többieket felfalta a kapitánnyal együtt egy veréb, hiába sikerült megkapaszkodniuk a roncsokban. Ilyen hatalmasat és vérszomjasat soha sem láttam még! Egyedül hánykolódom a vízben lebegve. Kitűnő úszó vagyok, ezért ha a roncsokból összegyűjtött élelemből erőt gyűjtök megpróbálok haladni valamerre. Az írás nagyon nehezemre esik.

8. bejegyzés Elhatároztam, hogy a Nagy Fehérség irányba úszok. És két napi úszás után majdnem meg is érkeztem a Nagy Fehérség lábához. Gyönyörű! A tetejét nem is látni. Egyenes és sima. Valami természetfölötti lény alkotása lehet. Vajon itt a világ vége? Vagy ez a túlvilág?

9. bejegyzés A Nagy Fehérség lába még sincs olyan közel, már két napja gyalogolok, hogy elérjem. Azt hiszem itt letáborozok, holnapra biztosan elérek a tövéhez és akkor remélem mindenre választ kapok majd!

10. bejegyzés Reggel fülsiketítő zúgásra ébredtem. Aztán a napot is elhomályosította valami. Hamar kiderült a jelenség oka. A mesékből jól ismert vad darazsak törzse látott meg a magasból alvás közben. Szinte arra sem volt időm, hogy feltápászkodjak. Azon nyomban foglyul ejtettek, és repülve vittek magukkal, de a magasságtól elájultam.

11. bejegyzés Ez hihetetlen! Nem gondoltam volna! A Nagy Fehérségben vagyok, egy résben. A talaj csak homályosan látszik odalent, szédülök, ha csak rá gondolok, milyen magasan vagyunk. Innen megszökni aztán lehetetlen lenne. A darazsak primitív lakásai a rés falához vannak ragasztva mint valami fészkek. Itt élnek több százan egy rakáson. Hihetetlen hogy tudnak így élni! A darazsak fekete-sárga harci ruhájuk egyszerre gyönyörű és félelmetes. A kilátás viszont lélegzetelállító! Irigylem a repülő rovarokat!

12. bejegyzés Ma a királynőjükhöz vezettek. Tiszteletre méltó matróna, roppant potrohhal. Bemutatkoztam neki, komikus volt, hogyan próbálta kiejteni a nevemet. A Lassie sehogyan sem állt a szájára. Elmondtam neki jövetelem célját, beszéltem az expedícióról meg a hajótörésről is. Kegyesen megkíméli az életemet, úgy döntött egy feltétellel. Nagyon zavarta már a kétszázharmincöt gyermeke, akik rosszak voltak mint a veszedelem, és nem tudott pihenni tőlük.

13. bejegyzés Így történt hát, hogy a királynő kétszázharmincöt apró lárváját megtanítottam hatlábú piros pacsizni és mindegyikkel játszanom kellett legalább nyolcszor. Összeszorítottam a rágóimat és hálás voltam az Öregnek, hogy megtanított e játék minden fortélyára.

14. bejegyzés A királynőtől érdeklődtem, hogy miféle képződmény ez a nagy függőleges fehérség, és miféle lény alkotta, és hogy látott-e errefelé hozzám hasonló botpoloskákat. Mesélt egy ősi legendájukról, ami szerint réges-régen ennek a Nagy Fehérségnek –aminek a réseiben élnek a darázs törzsek generációk óta- híre hamva sem volt. Aztán jöttek Ők, és a semmiből felépítették ezt a hatalmas falat. Úgy tartja a monda, hogy régen még vöröses színű volt és sokkal de sokkal több rés volt benne. Egész városokat alkottak itt a darázs kolóniák, ahol ezrével éltek a darazsak minden emeleten egészen az égig. De egyszer csak a darazsak magukra haragították Őket telhetetlenségükkel. Mérhetetlen haragjuk elpusztította a városokat és a réseket is eltörölte a fal színéről, és fehér bevonattal törölte el a büszke darázscivilizációt. Azóta is ha haragra gerjednek, néha törzseket irtanak ki. Bevallom hideg szaladgált a hátamon a történettől.

15. bejegyzés Már hetek óta vagyok a darazsak foglya, vagy ahogy ők mondják, vendége. Igez nem bántanak, de mennem kell. Érzem, hogy csak úgy jutok haza, ha tovább megyek és kiderítem, meddig tart a világ. Találtam egy repedést amerre a darazsak már nem mernek és nem is képesek eljutni, de én karcsú és hosszúkás testalkatomnál fogva könnyen átfértem rajta éjjel amíg aludtak az őrök. A sötétben mászok már három napja, de sehol semmi. Tovább megyek, nem adom fel. Sötét van, lámpafénynél írok most is.

16. bejegyzés Kiértem a fényre, illetve egy homályos hatalmas belmagasságú barlangba. Melyben sosem látott dolgok egész hada fogad. Nagyon félelmetes, hiszen nem tudhatom, melyik lehet ártalmas. Hatalmas mennyiségű étel van itt felhalmozva. Milyen lény képes ennyit felfalni? Miért van itt felhalmozva ennyi? Hol vagyok? Miért jöttem el otthonról? Valószínűleg ez már a világ vége. Innen már a természetfeletti lények birodalma kezdődik. Mint kiderült a nagy fehérséget sem más botpoloskák építették. A darazsak sem tudnak más poloskákról. Valószínűleg azért mert nincsenek is. A mi királyságunk az egyetlen botpoloska civilizáció az univerzumban azt most már teljes bizonyossággal kijelenthetjük.

17. bejegyzés A hatalmas méretekhez egészen hozzászoktam! Hej ha ezt az Öreg is láthatná! Lemásztam a függőleges sima falon! Mind a hat lábamba görcs állt az első nap végére, ugyanis a lefele út is tartott vagy három napig. Bár a napokat nem tudom számolni, ugyanis itt nem süt a nap. Ez biztosan a túlvilág! Mire leértem, alig éreztem a lábaimat, hiszen ilyen sokat sosem másztam függőlegesen, pláne lefelé.

18.bejegyzés Valami történni fog. Valamit hallok, de nem tudom mi lehet az. Egyre erősödik. Remeg a kezem, alig bírok írni. Félek. Hirtelen nagy világosság árad valahonnan. Dübörgést hallok! A fényből kiválik valami. Ő az! Óriási! Amiről a darazsak legendái is szólnak. Aki ha haragra gerjed kiirt egész törzseket. Még nem látott meg! Azt hiszem, hogy…

Darázs követ III. Mitch őfelségéhez! – szólt az ajtónálló. A követ belépett, fáradt volt, hiszen rengeteget repült. Feszélyezve érezte magát az őt megbámuló, hüledező arisztokrata botpoloska társaságban. A király elé lépett és átnyújtott neki egy piszkos, rongyos kis könyvet. A király rögtön felismerte, hiszen ő adta a tehetséges ifjú Lassie-nek, hogy írja tele a tapasztalataival. Döbbent csend lett a trónteremben. A követ elmesélte ezután, hogy darázs vadászok találták meg a kutató holttestét a Nagy Fehérség alján. A halálát valószínűleg mérgezés okozta. Ám két dolgot halála után is görcsösen markolt min a hat lábával Az egyik ez a könyv volt, a másik pedig egy elképesztően hosszú hajszál, amilyet még sosem láttak még a kutyaól környékén sem. Ekkor úri tömeg felmorajlott. A darázs elmondta a királynak a legendáikat, és hogy valószínűleg Lassie a világ végén járt. Csak a legöregebbek emlékeztek arra, hogy az ilyen hosszú szálak csak az Ő óriási fejükön nőnek. Ezért valószínűleg Velük találkozott, ez okozta a vesztét, hiszen Ők nagyon kegyetlenek. És vitézül küzdhetett Lassie, hiszen a haj ezt bizonyítja. Még aznap szobrot készíttettek a hajból a világutazó emlékére! A felirata ez volt: Lassie, a hős emlékére, aki nem tért haza. A Világ végére ment, hogy megtudjuk az igazságot! III. Mitch megparancsolta, hogy az idők végezetéig emlékezzen erre a névre a világ összes teremtménye.

A rovarok azóta is mesélik történetét kis lárváiknak hideg estéken.

Az írás hossza kb. 10 ezer karakter

Nagyon könnyed

Nagyon könnyed, nagyon szórakoztató mese!

A végén felkacagtam, ahogy elképzeltem, hogy Lassie élete utolsó másodperceiben is a naplójával van elfoglalva. "Ő az! Óriási! Amiről a darazsak legendái is szólnak. Aki ha haragra gerjed kiirt egész törzseket. Még nem látott meg! Azt hiszem, hogy… " - és puff. Elképzelem, ahogy szegény pára a pánikban nem tud mit csinálni, és körmöl.

Gratulálok!

B.M.

A zsűri értékelése: Egy Lassie nevű botpoloska dicső élete

Kedves András!

  • Jól megírt paródia, egy nagy gegről van itt szó.
  • Benne van röviden minden, ami egy felfedezőút kelléke. A szerző ritkán olvasható finom humorral szövi át az írást, szokásos paneleket használ, de csak azért, hogy alátámasszon valamilyen állítást. Finom utalásai mindig célba találnak, és remekül érzékeltetik a felfedezés gyötrelmeit.
  • Az, hogy botpoloska a főszereplő, önmagában nem volna érdekes – az animációs rovardivatnak megfelelően bármilyen faj szóba jöhetett volna –, az igazi érdekesség az, hogy a szerző a botpoloskák szemszögéből ír. Közben mi emberi szemszögből tekintünk az eseményekre, és éppen ez a léptékkülönbség, a relativitás adja az írás üdítő, agytágító voltát.
  • Azért ügyes a megteremtett forma, mert a botpoloska kacagtató a maga kis ügybuzgóságával, de magunkon nem biztos, hogy ugyanilyen szívből tudnánk nevetni! De vajon mi nem ilyen kétségbevonhatatlan állításokat teszünk nap mint nap? Vajon mi nem jelentjük ki időről időre, hogy mi vagyunk az egyetlen értelmes civilizáció a világon vagy a naprendszerben?
  • A naplónovella műfaja egyedülálló a mezőnyben. Ez adja, hogy párbeszéd nincs benne, mégis érzékletes leírásokkal közel hozza hozzánk ezt a civilizációt. Az a tény, hogy az írásban nincsen párbeszéd: se nem hibája, se nem erénye. De feltétlenül könnyebbség! És a szöveg arányainak megítélésekor is hasonló dilemma állt elő. A műfajból adódóan a jellemfejlődés nem kifejezetten az írás erénye – nehezen összevethető más, erkölcsileg magasabb szintet megcélzó írásokkal –, helyette viszont a szerző magasröptű filozófiai vénájával örvendezteti és nyeri meg olvasóit.
  • Szépen megjelenik az írásban a kutatás erénye, ahogy a főszereplő minden akadályon át igyekszik a megismerendő világból minél többet megtudni, még ha ezzel a saját életét is kockáztatja.
  • A nevek jó poénok, de talán nem gondolta végig eléggé a szerző. Kicsit hasraütésszerűnek hatnak. :-)
  • Nagyon jó szóképek vannak az írásban („csökevényes pribék; egyesek nem képesek tovább látni a csápjaiknál; rosszak voltak, mint a veszedelem").
  • Az írás élvezetes és eszes. A rövidsége nem hátránya, de azért szívesen vettünk volna kicsit nagyobb terjedelmet. :-)

Szeretettel gratulálunk!

A zsűri

Fantasztikusan ötletes,

Fantasztikusan ötletes, humoros, különleges látásmód! Mondd csak, nem voltál Te előző életedben botpoloska??? Utttálom a botpoloskákat, de ezt mintha kedvelném! :-) Gratulálok!

Mint egy képregény...

Kedves Kisandris!
Nemhiába a legeredetibb ötlet a Tied! Gratulálok! Fantasztikus, ahogy megálmodtad ezt a botpoloska-világot: ahogy felépítetted a karaktereket, ahogy megrajzoltad a teljesen „emberi” helyzeteket, és ahogy az egészet derűvel itattad át! Ezt a mesét képtelenség letenni, mert minden bejegyzés újra és újra csavarint egyet az addigiakon. Rögtön elképzeltem képregényes formában is…

Nevetés

XD Tényleg a 2. találat, én is belefutottam

Meg akartam nézni, mi a ...az a "botpoloska"?

4-7-ig a legjobb, a lábkitépés király! :-)

Azért nem kellett volna kinyírni szegény Lassie-t a végén. :-(

Lassie 2. a Google keresőjén

A Google a második helyen hozza Lassie dicső történetét a "botpoloska" keresőszóra::))

Perspektívaváltás - next level

Perspektívaváltásból elég jó vagy! Kacsintás Szinte éreztem, ahogy mély tisztelet ébred bennem a rettenthetetlen, mély hivatástudattal élő, kitartó… az ám, botpoloska iránt. Ez igazán eredeti. Meg a bejegyzésekbe tagolt szöveg is, nagyon frappánsan megoldottad, mégsem hat túl elnagyoltnak, vagy leszűkítettnek. Jó lenne néha belegondolni azzal az óriási fejünkkel abba, hogy mi zajlik más, apróbb fejekben, életekben. Vagy legalább mások óriás fejében – ez se volna kisebb perspektívaváltás…

Humorbomba

Ebben a történetben az tetszett meg, hogy még az ilyen jelentéktelennek és aprónak tűnő főszereplőbe is mennyi önzetlenség és bátorság szorult, főleg ami az ismeretlennel való szembenézést és felfedezőkedvet illeti. Ritka nemes tulajdonság, hogy valakit egyszerűen érdekel, kíváncsi rá, sőt utána is ered annak, hogy mi lehet a dolgok mögött. No és milyen szellemes krónikás! ;-)

                                  

Hatlábú tapasztalatok

Igen lendületesen "mászó" történetet írtál, és a humor is nagy értéke a művednek. Különösen tetszett az, hogy ezzel a humorral nem bohóckodtál (bár nagyon sok kis elem ilyen gegszerű szinte:), hanem könnyedén és szeretettel elvezetted az olvasót egy komoly gondolathoz: mit is csinálunk mi, emberek a világban. Botpoloskaszemszög(ek)ből talán jobban látszik...

Üdvik
mádzsi

na, frankó

na, frankó