Egy lélek ébredése

Mujka, 2015, május 16 - 11:07

Médea egy átlagos lány volt, akinek az élete tele volt megalkuvással, szerelmi csalódással, félelemmel, ámítással és megfelelni akarással. Másfelől tele érzelemmel, tettvággyal, vidámsággal, bolondozással.

Ez a rengeteg érzés egyre csak kavargott a szívében, és nem találta a helyét a világban, nem érezte magát egésznek, és nem értette, hogy miért nincs párkapcsolata, miért nem jön az igazi.

Ebben az érzelmi állapotban vergődve a fenti kijelentések kérdésekké formálódtak benne: Miértpanaszkodok állandóan? Miért csalódom újra? Miért történik már megint ez vagy az velem? Miért is nem csinálom azt, amit valójában szeretnék? Megfolgazmazódásukig azonban rögös út vezetett.

Már több éve dolgozott egy munkahelyen, ahol olyan emberek vették körül, akikből áradt a keserűség, az örök elégedetlenség, a panasz, a pletykálkodás és a rosszindulat.

A kolléganők és a múlt eseményeinek hatására felépített maga köré egy falat, amely révén hasonlóvá vált hozzájuk. Ez a fal, a mindenki számára elérhető tulajdonságainak köveiből épült, mint jókedv, lazaság, ugyanakkor egyetértés a panaszban, az elégedetlenségben. Kívülről sebezhetetlennek tűnt.

Azonban sokan nem tudták, nem is sejtették, hogy mi rejlik valójában ott, legbelül. Úgy érezte, ez már nem tartozik mindenkire. Régen egy nyitott könyv volt, amely valamelyest becsukódott, és csak a borítója vált elérhetővé bárki számára. Ez nem képmutatás vagy álszentség volt a részéről, csupán "lelki önvédelem."

Élte az egyhangú mindennapokat, de tudta, hogy benne több van ennél. Folyamatosan motoszkált benne egy érzés, amitől nem tudott szabadulni, és egyre erősebbé vált benne. Egy nap az érzésből gondolat született:

 

„Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki sem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg."

 

Az út maga a dicséret, ami nem más, mint a boldogabb élet jutalma, a lehetőségeinkhez képest. Azaz, merj más lenni, mint a többiek, légy önmagad, hiszen semmi veszíteni valód sincs.

Feltette magának a kérdést: Miért is panaszkodok állandóan, - mint a többiek - ezzel elrontva a mindennapjaimat? Hiszen van két kezem, két lábam, egészséges vagyok, van mit ennem, van hol laknom, szeret a családom, a barátaim, van munkám. Akkor mi is a bajom tulajdonképpen? A válasz rögtön érkezett is: Semmi!

Tanakodott magában, hogy mihez is kezdjen ezzel a felismeréssel. Rájött, hogy mélyebbre kell ásnia magában, hiszen belőle jön a válasz, ahogyan most is jött. Egy olyan időszak vette kezdetét, ahol a lelke, lénye teljes magányába burkolózott.

Ahogy az érzések, gondolatok egybefonódtak, ráébredt az emberi élet alapvető igazságaira, melyek, ha akarjuk, ha nem, mindenkor érvényesek, és a gondolatainkkal, érzéseinkkel, cselekedeteinkkel szavatoljuk őket.

A szíve helyett a lelke sugallataira (belső hang) kezdett figyelni. Ez olyan, mint amikor gondolkozunk hétköznapi, egyszerű dolgokon, mint például a ruhavásárlás. Ha elmegyünk egy üzletbe egyedül, kiválasztunk egy ruhát, és felpróbáljuk, a tükör előtt állva végigfut a fejünkben, hogy ez jól áll e nekem vagy kövérít, jól érzem e benne magam. Ott, legbelül, ahol senki sem hallja, megvitatjuk magunkkal.

Most is ez történik, csak nem ruhát próbálunk, hanem az életünket. (Olyan az életem, amilyen szeretném, hogy legyen? Jól érzem magam? Min kell változtatnom?, stb.)

A lelke hangjai, a következő iránymutatást adták:

Minden a te fejlődésedet szolgálja, ami által változhatsz. Tőled függ, hogy problémaként vagy lehetőségként tekintesz a kialakult élethelyzetekre. Semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van. Sokan mondják ezt, de bele is gondolnak vagy csak sablonos közhelyként hangzik el nap, mint nap?

Ha te is felteszed magadnak az oly' sokak számára gyűlöletes kérdést, hogy "Miért?", rájössz, hogy a megválaszolásához magadba kell tekintened, ehhez pusztán mélyebbre kell ásnod. Ha a "Miért?" jelen van az életedben, akkor valamit meg kell oldanod. Ha nem teszed meg, újra és újra megtörténik majd, mindaddig, amíg másképpen nem döntesz.

Ahhoz, hogy megértsd a világot, és a világ is megértsen téged, először saját magaddal kell tisztában lenned, saját magadat kell megismerned. Mert e nélkül úgy fogod érezni, hogy mindig másoktól függsz, és meg akarsz felelni nekik. Ez a megfelelés önmagában azt jelenti, hogy nem te irányítasz, holott szeretnél. Persze az élet bizonyos területein szükség van irányításra a szülők, főnök, társadalmi normák révén, de a döntés, hogy hogyan helyezed el magad a világban, tőled függ. Csakis tőled, a felelősséged teljes tudatában a saját életed felől.

Rajtad múlik, hogy mit teszel az ajándékba kapott életeddel. Hagyod, hogy sodorjon az ár, lecsúszol vagy talpra állsz, küzdesz a céljaidért, vagy csak álomképek maradnak.

Ha megtagadod önmagad, és nem vállalod fel, akkor, ahogyan telnek az évek, egyre több pofont fog adni az élet. Ezek hatására egyre keményedsz, kezded elveszíteni a hitedet, és ez által önmagad. Pedig az életünk forrása nem más, mint az önmagunkba vetett hit. Ha te nem hiszel saját magadban, akkor hogyan várhatod el, hogy más ezt tegye?

Egyedül te szabsz gátat saját magadnak, az olyan kijelentéseiddel, hogy "nekem ez úgyse sikerül, és erre képtelen vagyok", stb. Ha bármit is szeretnél, egy percig se gondolj arra, hogy nem jön össze, mert akkor borítékolom, hogy nem is fog. Ha belegondolsz, ugyanannyi időbe, energiába telik arra gondolni, hogy menni fog, meg tudom csinálni, és még jobban is érzed magad közben. Bárhogyan is sikerül, te már tudod, hogy mindent megtettél és nem rajtad múlott, hiszen ennyivel tartozol saját magadnak.

Állj meg néha egy kicsit és foglalkozz magaddal. Úgy, ahogy elmész fodrászhoz, kozmetikushoz, szoláriumba, edzésekre, ugyanúgy a belsőd is igényli az ápolást, a törődést. Hiába a szép külső, ha nem párosul hozzá hasonló belső. A kettő ugyanis kölcsönösen hat egymásra, és alkot egy olyan egészet, amelytől teljessé válunk.

A párkapcsolat is ilyen. Először a külső fog meg, majd a belső, és ha a kettő összhangban van, akkor elkezdődhet valami. A valamiből pedig lehet bármi. Nincs szebb dolog annál, ha szeretünk, és viszont szeretnek. Ha van mellettünk valaki, aki meghallgat, megért, átölel, és érzed, hogy igazán fontos vagy számára. Ugyanezt neked is biztosítanod kell a másiknak, különben ne tervezz hosszú távra. A legfontosabb a kommunikáció, és az, hogy mutasd ki bátran az érzéseidet. Ne engedd, hogy a múltbéli tapasztalatok befolyásoljanak, mert minden új kapcsolat valami újat jelent, amit még nem próbáltál, és lehet ő lesz az igazi.

Mindehhez először önmagadat kell megismerned, hiszen önismeret nélkül, honnan is tudhatnád, hogy kire vágysz. Aztán csodálkozol, hogy újra és újra ugyanabba hibába esel, és már megint ez vagy az történt veled.

Médea az iránymutatásokat magáévá tette, majd alkalmazni kezdte az életében. Ahogy telt az idő, az intelmek összegzésül egy verssé kovácsolódtak benne:

 

„ Fáj a szíved, mert kísért a múlt,

de a jelen számít, és a jövőd az út.

Ha elhiszed, hogy az élet szép lehet,

csak tőled függ, hogy milyenné teszed.

Nem mersz kitörni, és nem változtatsz,

megalkuszol, és ugyanolyan maradsz.

Pedig vágyaid és céljaid is vannak,

tégy hát érte, és élj a holnapodnak.

 

Tudom, hogy nehéz, nekem sem könnyű,

de én még hiszem, hogy az élet gyönyörű.

Bármi történt, én megyek tovább,

nem adom fel, és nem adom alább.

Tudom, hogy ki vagyok, és mit keresek,

ha megtalálom, érzem, boldog leszek.

A boldogságért ám tennem is kell,

nem szórják, csak úgy, két kézzel.

 

Az utadat most egyedül kell járnod,

tudod, hogy létezik, és te megtalálod.

Feladhatnád, de mégsem teheted,

hisz' amiről lemondanál, az az életed.

Állj fel hát, és végre légy erős,

a sorsodért te vagy a felelős.

Higgy magadban, hisz' más nem fog,

életed filmje csak rólad forog."

 

Minden bennünk felmerült kérdésre, a belső hangunk ad választ, csak meg kell tanulnunk odafigyelni rá. Meg kellene tanulnunk örülni annak, akink, és amink van, a lehetőségeinkhez képest örömöt lelni, és élni boldogan.

Merjünk jegyet váltani egy belső utazásra, amely nem egy nyaralás emlékét adja, hanem a saját életünk élményét. Ráadásul ingyenes!

 

Az írás hossza kb. 7 ezer karakter

Ébredésről..

..ébredésre.

Úgy fogalmaztál, hogy átlagos volt. Médea sosem volt átlagos, hiába kezdted így a leírást Róla. Már a neve sem átlagos, a gondolatvilága meg különösen nem az.

Ezek az önsegítő írások, tanácsok amikkel Médea találkozott, vagy ismerkedett már jobban átlagossá váltak mit Ő maga. Olvastam nemrég egy érdekes levezetést a témához. Igyekeszem röviden összefoglalni a lényegét.

Szóval egy konkrét esetet emelt csak ki, de szerintem számos hasonló akadhat még a nagyvilágban. Egy illető minden áron egy új autóra vágyott. Ez volt minden gondolata reggel ébredéskor és este elalvás előtt is. Egy csodaszép, vadonatúj autó. Semmi egyéb, csak az. Kezébe akadt egy ismerőse önsegítő könyve amit elolvasott és alkalmazni is kezdte az ajánlott technikákat. Mert megértette a működését a vonzás törvényének, hamarosan meg is lett a csodaszép autó. Persze nem csak úgy, hogy megnyerte, vagy ajándékba kapta volna. A régi autó lehelte ki végleg a lelkét, és a munkája miatt mindenképpen kellett egy új autót venni. És ha már úgyis kell, akkor miért is ne egy vadiújat vegyenek? Intézve lett hát egy hitel, hogy teljesüljön a régi álom, az új autó.

Nagy volt az öröm egy pár hónapig. Utána az illető a kedvezőtlen hitel miatt egyre több és több adósságba verte magát, amire ugyebár a vonzás törvénye rögtön reagált is, újabb adósságokkal, majd egy karambollal ami totálkárosra törte az új autót. Végül mert a jó jót és a rossz pedig rosszat követ, az illetőt elbocsájtották egy leépítés miatt a munkahelyéről és ott maradt tele adóssággal, autó és állás nélkül, ráadásként a barátnője is faképnél hagyta. Ma munkát keres, magányos és néha felbukkan az ingyenétkeztetési napokon ebédért a városban ahol él. Önmagát és az önsegítő könyveket hibáztatja amiért ilyen sorsa lett végül.

Persze ez egy negatív történet és nyilván nem ez az általánosan jellemző, de azért (figyelembe véve a vonzás örök törvényét) mégha a valódiságát ellenőrizni nem is tudom, azért még lehet igaz.

Magánvéleményem az írásodról annyi, hogy bár hiszek magam is ezekben a dolgokban, azért nem árt vele vigyázni. Érdemes átgondolni (Médeának is), hogy valójában mit is szeretnénk magunknak és ennek mi is az ára.

Szerinted (vagy Médea szerint) az élet bizonyos területein szükség van irányításra.

Szerintem nincs. Senki nem irányíthat egy másik embert, ha csak engedélyt nem kap rá.

A lélek ébredése valójában nem más, mint a lélek változása. De hogy pozitív is legyek egy kicsit, a versed nagyon jó.Remélem, máshol más időben olvashatok még hasonlókat is.

Z.

Észrevétel

Sajnos a javítási lehetőség idején túl vettem észre két gépelési hibát, a 3. bekezdésben: Miértpanaszkodok és Megfolgazmazódásukig. Az elsőnél a szóköz maradt ki, az utóbbi helyesen: Megfogalmazódásukig.

Tudom, hogy súlyos hibák, azonban bízom benne, hogy a Tisztelt Zsűri döntően nem ez alapján ítéli meg a novellámat.

Köszönettel: Mujka