Évszám
2011
Beküldő
geergoo
„Papa élete nem egy könyv. Az bizony egy egész könyvtár” – mormolta sokszor magának Gergő, ha új gyöngyszemre lelt az elregélt történetek közt. És ugyan más volt az összes, mind úgy zárult: „Gerikém, akarj nagy ember lenni!”. Amitől ő mindig is nagy ember akart lenni.
Már gyerekként kiugróan teljesített sok mindenben. Győztesnek vallotta magát, és ezzel sokan egyetértettek. Mert ugyan volt rá példa, hogy vesztett, mégis leginkább nyert. Ha tudással, ésszel, vagy leleménnyel sem járt sikerrel, hát habitusa vezette győzelemre, és ez magabiztossá tette. E magabiztosság egy új, és hatásos eszköz volt a sikerek eléréséhez, ellenben nem bővítette ki arzenálját. Mert túlzott jelenléte megmosolyogtató álmok dédelgetésére ösztönözte, amik annak ellenére, hogy potenciáljai révén Gergő bármivé válhatott volna, hamisan csalogató képet festettek az eljövendőről. És ettől ellustult, mert úgy érezte a jövője kész. Amit kellett megtett, és csak várta, hogy mit kezd vele az élet.
És bizony mondhatjuk, hogy nem kezdett vele semmit. Semmi olyat, amitől egy királynő őt választaná lánya urának. Semmi olyat, amit majd történelemkönyvek jegyeznek, vagy évszázadokkal túléli őt. De címlapra sem került soha. Ellenben közismertté, és kedveltté vált lelke azon nyílt titkával, melyet kevesen tudnak magukévá tenni: szerelmes volt az életbe.
Gergő két egyetemet végzett, és egy masszőr tanfolyamot, amik segítségével könnyedén megélt, s néhány alkalomtól eltekintve azt csinált, amit szeretett. Korábban napról-napra élt, s így élvezte megélni a tudatot, hogy akkor vált, amikor csak akar. Emiatt soha nem volt egy cég munkatársa többet egy-két évnél. Volt alkalom, hogy némely megszeretett közeghez visszatért, de soha nem ragadt meg sehol. S nem azért, mert elhajtották, hanem mert referenciái révén csaknem bárhova mehetett. És ezt szerette.
És bizony mondhatjuk, hogy nem kezdett vele semmit. Semmi olyat, amitől egy királynő őt választaná lánya urának. Semmi olyat, amit majd történelemkönyvek jegyeznek, vagy évszázadokkal túléli őt. De címlapra sem került soha. Ellenben közismertté, és kedveltté vált lelke azon nyílt titkával, melyet kevesen tudnak magukévá tenni: szerelmes volt az életbe.
Gergő két egyetemet végzett, és egy masszőr tanfolyamot, amik segítségével könnyedén megélt, s néhány alkalomtól eltekintve azt csinált, amit szeretett. Korábban napról-napra élt, s így élvezte megélni a tudatot, hogy akkor vált, amikor csak akar. Emiatt soha nem volt egy cég munkatársa többet egy-két évnél. Volt alkalom, hogy némely megszeretett közeghez visszatért, de soha nem ragadt meg sehol. S nem azért, mert elhajtották, hanem mert referenciái révén csaknem bárhova mehetett. És ezt szerette.
Szerette a pénzt is, de nem annyira, hogy felhalmozza, hát szeretteire herdálta, barátaira, jöttmentekre. Imádta becsomagolni az ajándékokat, megtervezni a ceremóniát, látni a boldogságot egy ráncban. Szórta a pénzt. Félt tőle.
Csakúgy, mint a humortalan emberektől. A humortalan és buta emberektől, minthogy általában a kettő együtt jár. Nem értette, és nem is szívlelte a látványosan egysíkú világnézeteket, márpedig az imént említett hátarai bizonyosan szűkösek. És azokból is nehézkes a kitörés, ami megriasztotta. Nem úgy a nők.
Gergő szerelmes volt minden nőbe. Nem volt kivétel. Egy aranyosan lengő fülcimpáért beleszeretett bárkibe. Egy puha bőrű, kedves kézfej, egy illat, egy erotikusan megfeszülő ín a nyakon, egy füstös szem vagy valami sportosan kecses járás mind elrabolta szívét. De meg kell hagyni, az igazi gyengéje a mosoly volt. Egy rendezetten fehérlő fogsorért többször összetörte magát, ha épp valami járművel közlekedett. Amennyiben gyalog volt, úgy nem állta meg egy alkalommal sem, hogy gyökeret eresszen, és a tömeget feltartva hosszasan elmerengjen egy szép ívű mosolyon, s csupán eljátszható idejétől függött, hogy alkotóját megszólítva ismétlésre ösztönözze, vagy csak a távolból valljon szerelmet. Nem egyszer helyben eljegyezte a mosolyt, ha járt mellé két kerek mondat, és egy kedves hang. Emígy Gergőnek hét felesége volt, és húsz gyermeke. Hitelből vett egy nagy birtokot a főváros szebbik peremén, egy domb oldalán, s oda terelte minden vérbelijét. Regulázott, rendezett, és örvendezett a nagy családon. Házirendje egy szó volt, nagy betűkkel mindenhol: „SZERETET!”. És lehet nem is volt ez mind között feltétlen, de jelen volt mindenütt. Tarthatatlan termékenysége megidézte a fiatalkori szükséget, de gyermekeit tisztességben felnevelte mind.
Gergő művészetnek tekintette a szerelmet. Ezt bizonyítandó számos művészetet megértett és művelt, s elébb fellelt bennük, majd ültetett beléjük szerelmet. S volt melynek elismert alkotója volt, mondom címlapra sosem került. Mégis ismert volt, és nem oktalanul. Mert látva, tudva, érezve mi is az a művészet, adta magát a legigazabb: az élet. És bizony ennek volt a legjelesebb képviselője. Népes családján túl tucatnyi igaz barátra lelt, százak ismerték és szerették. Izgalomra törekvő életmódjában kialakított kapcsolatai, a dédunokáig segítették vérvonalát, pedig nem is élte meg mindet. S ha az uralkodó értékrend szerint sokat az asztalra nem is tett, mégis bátorkodom kijelenteni: Nagy Emberré lett.
Csakúgy, mint a humortalan emberektől. A humortalan és buta emberektől, minthogy általában a kettő együtt jár. Nem értette, és nem is szívlelte a látványosan egysíkú világnézeteket, márpedig az imént említett hátarai bizonyosan szűkösek. És azokból is nehézkes a kitörés, ami megriasztotta. Nem úgy a nők.
Gergő szerelmes volt minden nőbe. Nem volt kivétel. Egy aranyosan lengő fülcimpáért beleszeretett bárkibe. Egy puha bőrű, kedves kézfej, egy illat, egy erotikusan megfeszülő ín a nyakon, egy füstös szem vagy valami sportosan kecses járás mind elrabolta szívét. De meg kell hagyni, az igazi gyengéje a mosoly volt. Egy rendezetten fehérlő fogsorért többször összetörte magát, ha épp valami járművel közlekedett. Amennyiben gyalog volt, úgy nem állta meg egy alkalommal sem, hogy gyökeret eresszen, és a tömeget feltartva hosszasan elmerengjen egy szép ívű mosolyon, s csupán eljátszható idejétől függött, hogy alkotóját megszólítva ismétlésre ösztönözze, vagy csak a távolból valljon szerelmet. Nem egyszer helyben eljegyezte a mosolyt, ha járt mellé két kerek mondat, és egy kedves hang. Emígy Gergőnek hét felesége volt, és húsz gyermeke. Hitelből vett egy nagy birtokot a főváros szebbik peremén, egy domb oldalán, s oda terelte minden vérbelijét. Regulázott, rendezett, és örvendezett a nagy családon. Házirendje egy szó volt, nagy betűkkel mindenhol: „SZERETET!”. És lehet nem is volt ez mind között feltétlen, de jelen volt mindenütt. Tarthatatlan termékenysége megidézte a fiatalkori szükséget, de gyermekeit tisztességben felnevelte mind.
Gergő művészetnek tekintette a szerelmet. Ezt bizonyítandó számos művészetet megértett és művelt, s elébb fellelt bennük, majd ültetett beléjük szerelmet. S volt melynek elismert alkotója volt, mondom címlapra sosem került. Mégis ismert volt, és nem oktalanul. Mert látva, tudva, érezve mi is az a művészet, adta magát a legigazabb: az élet. És bizony ennek volt a legjelesebb képviselője. Népes családján túl tucatnyi igaz barátra lelt, százak ismerték és szerették. Izgalomra törekvő életmódjában kialakított kapcsolatai, a dédunokáig segítették vérvonalát, pedig nem is élte meg mindet. S ha az uralkodó értékrend szerint sokat az asztalra nem is tett, mégis bátorkodom kijelenteni: Nagy Emberré lett.