Mottó: "Soha nincsenek egyedül azok, akiknek társaságát nagy gondolatok alkotják."
- Ikarosz8 hívja földet, C31 beszél! Megjelent a radaron a kisbolygó! A tervezetthez képest 79 óra késéssel, jelenlegi méréseink szerint tőlünk 55 356 700 km távolságra, 211 fok, 41 perc, 37.58 másodperc irányban van. Kérjük a szükséges pályamódosítás adatait.
Elengedem a rádió adásgombját. A következő, sokat gyakorolt feladatokra koncentrálok. El kell küldeni a mérési adatokat is a földi számítógépnek, ez csak három kattintás a számítógépen. Ez után 37 perc, amíg az üzenet elér az irányító központig, kiszámolják az új pályaadatokat, és újabb 37 perc, amíg visszaér az üzenet. Van még több mint egy órám. Erre a pillanatra várunk 9 éve, mióta elindultunk a Földről a kisbolygóhoz.
- ÉÉbresztőőőőő! Megvan a radaron a kisbolygó! ÉÉbresztőőőőő! - Kiabálom az űrhajó zörejei közé.
Először C32 nyújtózik álmosan...
- C31 miért kell így kiabálni?! Hányszor mondtam, hogy ennél kedvesebben is ébreszthetsz?!
C33 csendben, ébredezik és mered maga elé, neki a legnehezebb, hiszen alig két órája váltottunk 16 órás ügyelet után.
- Megjelent a radaron a kisbolygó, a Földnek elküldtem az adatokat, várjuk a válaszukat.
C32 odamegy a radar képernyőjéhez, állít valamit, és megszólal: "Te mennyit mértél?"
- 55 356 700 km, ez előtt negyed órával.
Nézi a képernyőn futó számokat, és kedvetlenül ingatja a fejét.
- Nem ott van, mint kéne lennie, nem jó a pályánk. Nagyon nem jó. Igaz, hogy egy porszemet keresünk a végtelenben, de nem jó irányba haladunk! - mondja C32.
- Van időnk megtalálni, hova rohanunk már megint? - szólal meg C33 - Ráérünk? Látjuk a radaron, megvan, kicsit módosítunk a pályánkon és oda fogunk érni. Csináljuk meg a szükséges méréseket, állítsuk be a számítógépet, hogy folyamatosan küldje el a kisbolygó pálya adatait a Földnek, aztán aludjunk! Majd B99 válaszol, és megmondja, mit tegyünk.
- Aludni, mindig aludni. Amikor ilyenkor lehet gondolkodni, csak az visz előre, ha gondolkodunk. A gondolkodás segít megismerni önmagad. Ha nem ismered önmagad, nem ismerheted meg a világot. Mi azért jöttünk el ide a világ végén túlra, hogy megismerjük a kisbolygót. - válaszolja C32 - 9 éve indultunk, és mindig alszol, legalább most add át magad a gondolataidnak, amikor látszik a cél, a közös cél, amit csak együtt tudunk elérni. A kisbolygó megismerése közelebb visz a Föld megismeréséhez. A tudás megmenti az emberiséget. Meg kell tanulnunk, hogy mi az igaz, mi a hamis. Mi az érték, mi a szemét. Ehhez kell ismeret a fizikai világról, és a szellemi világról. Az egyiket nem ismerheted a másik ismerete nélkül.
C32, ha éppen van egy kis ideje, mindig filozófiai magasságokba emelkedik. Biztos Platón lenne a neve, ha az embereknek lenne neve. 200 éve eltörölték a neveket, mindenkinek már csak egy betűje és egy száma van. Ez alapján azonosít minket a számítógép. C32 mindig Platónról és a filozófusokról beszél az űrhajón.
- Mi számunkra a világ? A végtelen űr, amiben a végtelenül pici űrhajónk halad? Mit jelent ismerni? Hol vagyunk? Kik vagyunk? - folytatja C32 - Mi a célunk? Mit tehetünk a Földért, az emberiségért? Tudunk tenni ...
Elmélkedést két eddig sose hallott éles sípolás zavarja meg. Mindannyian a számítógép képernyőjére nézünk:
"Kharon: Hiba9563 - Az üzenet nem továbbítható, nincs kapcsolat."
Kharon? Az üzenet nem továbbítható, nincs kapcsolat? Mit jelent ez? - mondjuk szinte egyszerre egymásnak.
- Kharon a küldetés egyik legfontosabb földi számítógépe. Fogadja tőlünk az adatokat, és továbbítja a többi földi számítógépnek. Majd az onnan jövő válaszokat hozzánk. - töri meg a döbbent csendet C33, bár inkább magának mondja, hiszen ezt mindhárman tudjuk.
- Mi történt? Mi az, hogy nincs kapcsolat? Több száz számítógép szerte a Földön várja az üzeneteinket. Nem lehet ilyen, 9 éve nem volt ilyen. Nem történhet meg. Mindig azt mondták a kiképzésen, hogy bármi is történik, a földi számítógépek elérhetőek maradnak. - gondolkodik hangosan C33.
C33 odaül a számítógéphez, ő a programozónk. Nem szól, csak kitartóan nyomkodja a gombokat. Csend telepedik az űrhajóra. Még C32 is csendben figyel.
Eltelik a 74 perc. Sose volt ez a 74 perc ilyen hosszú.
Megjelenik a képernyőn egy táblázat. Amit mi látunk először, hogy csak néhány zöld színű sor van, a többi piros. C33 elkezdi magyarázni:
- Nézzétek meg, Kharon 697 db számítógéppel volt kapcsolatban, ezek közül most csak 4 működik, a többivel az elmúlt 17 óra alatt fokozatosan megszűnt a kapcsolat. Valami nagy baj lehet a Földön.
- Mit tudunk arról a 4 még működő számítógépről? - kérdezem.
- Ez 4 darab kommunikációs műhold. A tudósítók és a hírügynökségek jelentéseit továbbítják egymásnak és a Földön lakóknak.
- Le tudjuk kérdezni róluk az utolsó híradásokat? Meg kell, valahogy tudjuk mi történt a Földön! - mondta C32.
- Várjatok!
Az űrhajóra ismét teljes csend borul, csak a hajtómű halk morajlása hallatszik. Csendben szótlanul figyeljük a monitort.
"Az elmúlt órákban elérte a Földet a 21 órája bekövetkezett hatalmas napkitörés anyaga, szinte mindenhol áramszünetek vannak, a számítógépek nem működnek. Ameddig működik a számítógépünk, próbálunk tudósítani!"
- Nem hiszem el! Egyedül maradtunk! - töri meg a csendet C33. Mi legyen, hogyan tovább?
- Emlékezz mit mondott B99 mielőtt elindultunk? "Nincsenek egyedül azok, akiknek társaságát nagy gondolatok alkotják." Nem véletlenül hoztuk magunkkal a régi bölcsek tanításait. A régi könyveket. Azokból a korokból is, amikor még számítógépek sem, űrhajók sem léteztek, az embereknek nevük volt és nem csak számuk. Mára a számítógépeknek lett nevük. Megfordult a világ. A számítógépek irányítanak minket.
- Szerinted a filozófiai gondolatok megmentenek minket? Megmenekülhet a Föld? Tudunk valamit tenni ilyen távolból? - kérdezem C32-től. - Meg kell, változtassuk az eseményeket, át kell alakítanunk a világot, menjünk most azonnal vissza a Földre és tegyünk valamit! Javítsuk meg az elromlott számítógépeket! Mi itt még jó számítógépekkel rendelkezünk. Vissza kell térjünk, most!
- Csak a tiszta gondolatok segíthetnek, meg kell értsük, mi történt. Az eseményeket megváltoztatni nem tudjuk, ami megtörtént az elmúlt, csak a jövőre tudunk hatni, de alapvetően nem tudjuk megváltoztatni az eseményeket. Epiktétoszt tudom most nektek idézni: "Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához, meglátod, nyugodt lesz életed folytatása.". Ez adjon most erőt!
C32 kicsit elgondolkodik, majd folytatja:
- Lehet, hogy ez a modern özönvíz? Az emberek kifosztják a földet, az értékek hamisak, ami csillog az az érték, ami megfoghatatlan az értéktelen? Nincs a tudásnak értéke, a tudást megpróbáltuk átadni a gépeknek, de a gépek nem emberek, sérülékenyebbek.
C33 értetlenül rázza fejét és megszólal:
- Elindultunk felfedezni egy kisbolygót, és most, hogy megvan a radaron, hirtelen fontosabb lett a Föld számunkra, az a hely ahonnan elindultunk 9 éve, a tervek szerint 13 év múlva kéne vissza érjünk. De lesz hova? Senki nem fog ott várni minket! Változtatni nem tudunk. Nem hiszem, hogy bármit tudunk tenni, itt fogunk meghalni ebben az űrhajóban, senki nem fog ránk emlékezni.
- 13 év sok idő. Az alatt minden rendbe fog jönni. Bízzál magadban és bennünk. Ebben az űrhajóban akár még 30 évig is tudunk létezni. Az alatt csak történik valami pozitív. - válaszolom C33-nak, de igazán magamnak, mert ez a kérdés bennem is megfogalmazódott.
- Nem tudunk semmit tenni, úgyis meghalunk mind, itt ebben az űrhajóban. Minek bármin is gondolkodni? Ha nincs a Földön számítógép, és nem tudjuk B99-et elérni mind meghalunk, Te is, meg Te is! Felesleges itt gondolkodni. Egy fecske nem csinál nyarat. Aludjunk, holnap talán jobb lesz, tenni mást nem tudunk!
- "Aki kételkedik, olyan, mint a lekötözött ember: egy tapodtat sem tud tovább haladni."
Félbeszakítom C32-öt:
- Megint valami régi bölcstől idézel. Itt vagyunk bezárva egy űrhajóba, ahonnan indultunk oda már nem tudunk visszatérni, ahova indultunk nem az otthonunk. Haladunk a végtelen űrben. Minden végtelen távol van tőlünk.
- Igen, egy ókori filozófust, Arisztotelészt idéztem. Tedd félre a kétkedésed, a kétkedésed akadályozza a kreativitásod. Vedd elő a kreativitásod, és próbáljunk kitalálni valamit. Valamit, amivel tudunk segíteni az otthon maradottaknak. Tegyünk meg mindent, hogy tudjuk teljesíteni a küldetésünket, és haza tudjunk menni, legyen hova visszamenni. Amíg nem próbáltunk meg mindent, amit megtehetünk, ne mondjuk, hogy nincs tovább.
A monitoron újabb üzenet jelenik meg:
"Néhány körzetben sikerült helyre állítani a legfontosabb rendszereket. Nagyon sok hír érkezik hallottakról, sebesültekről. A kórházak nem, vagy alig működnek. Nemzetközi válságstábot próbálnak összehívni, de még mindig van több ország, amelyikkel nem tudunk kommunikálni. Kérik az emberek türelmét. Bár kérésük valószínűleg nem jut el az emberek nagy részéhez. Folytatjuk a tudósításokat, és csak reméljük, hogy valaki olvassa ezeket!"
- Ezek fontos hírek a túlélőknek, és nekünk is. Segítsük az ismeretlen tudósítót, hogy minél több emberhez eljussanak a hírei! Most a legfontosabb a türelem! A türelem segít megmenteni a reményt. A remény megmenti az embereket, és minket! A türelem segíti azokat, akik tudnak tenni valamit a Földért, az emberekért.
Ha ezt C32 mondja, nem csodálkozom, de C33-tól ilyen filozofikus gondolatok nagyon ritkák. Látom, hogy C32 szólni akar, úgy érzem, ha megint valami bölcsességet mond, kidobom az űrhajóból. Inkább megszólalok:
- Most nincs időnk a bölcs gondolataidra, most cselekedni kell és azonnal. Bármit, de tennünk kell most. Azonnal forduljunk vissza. Nincs mire várni. Azonnal kell cselekedni. És elegem van a bölcseleteidből! A bölcsességeidtől nem lesz hova haza menni. Vissza kell fordulni, haza kell menni és segíteni az otthon maradtakat.
- Tanuld meg a türelmet, most az a legfontosabb, türelem, türelmesen gondold végig, hogy mit tudsz megtenni, és mit nem! "Tudni cselekedni azt jelenti, hogy tudjuk, mikor kell várni és mikor van szükség az azonnali cselekvésre."
Ezen most elgondolkodtam. Mégse dobom ki a világűrbe. Azonnali cselekvés? Nem érdemes kapkodni.
- Tudtam, hogy valami régi bölcsességet fogsz mondani!
- Igen, egy XX. századi filozofus Jorge Angel Livraga gondolatai ezek. Ha most vissza is tudnánk fordulni legalább 10 év a haza út. A kapkodás rossz tanácsadó! Türelem. C33 próbálj minél több információt összegyűjteni a számítógépeiddel!
Látom C32 elindul a raktár felé, ilyenkor keres valami nagyon régi könyvet és olvas belőle, régi bölcs gondolatokat. Hirtelen megáll és hangosan így szól:
- Ha a Földön szinte minden számítógépet és rendszert tönkretett ez a napkitörés mi lesz velünk? Mikor fog minket elérni?
Kővé meredünk, erre eddig nem gondoltunk. Tudom, most én jövök, az én feladatom kiszámolni, mikor ér el minket a felhő. Megpróbálom a hírekben kapott adatokból kiszámolni.
- Gyors becslésem szerint 72 óra múlva ér ide.
- Az űrhajót és a számítógépeit úgy terveztük, hogy ezt kibírja. Nézzétek meg Kháron is működik még. Ugyanolyan számítógép, mint a miénk. Ha Kháronnak nem lett baja, akkor nekünk se lehet - nyugtat meg minket C33. - Az a négy műhold, ami még működik, Kháron "testvérei", azokon gyakoroltunk, kísérleteztünk a technikával. Ez számomra azt jelenti, hogy a mi rendszereink is ki fogják bírni. Nem lesz semmi bajunk.
Látom C32 arcán, hogy a szakértő magyarázattól megnyugszik. Bevallom én is megnyugszom. C32 megszólal:
- Akkor koncentrálhatunk a Föld megmentésére, hogy legyen hova visszatérjünk. Nem szeretnék ezen az űrhajón meghalni. Megígértük B99-nek, hogy visszatérünk, és kap egy darabot a kisbolygó köveiből. Teljesítsük B99 álmát, a saját álmunkat, azok álmát, akik ide küldtek minket. Mentsük meg a reményt. Amíg a remény él, mi is élünk és a Föld is virágozni fog.
- Megvan! -kiált fel C33 - Sikerült a négy műholdat és Kháront úgy beállítani, hogy mind a mi Földnek szánt üzeneteinket, mind a tudósítók üzeneteit továbbítsák egymásnak, és minden csatornán a Földre. Így talán az a kevés tudósító, aki még küldi a híreket kapcsolatba tud lépni egymással. Tudtunk valamit tenni a Földért!
"A hozzám eljutott hírek egyre rosszabbak, azokban a körzetekben is ahol már korábban működtek a rendszerek, megint áramszünetek vannak. A túlélők fosztogatnak, egyre kevesebb az élelem. A hadsereg és a rendőrség erői tűzparancsot kaptak, a fosztogatókat azonnal lelőhetik. Szinte minden kommunikáció megszűnt a világon. Ha valaki olvassa a tudósításaimat, valahogy válaszoljon! Nekünk már csak a remény maradt, mentsük meg együtt!"
- Ez az újságíró fontos nekünk, tudassuk vele, hogy mi várjuk a híreit. És amit tudunk, segítünk neki!
C33 némán táplálja be a számítógépbe C32 szavait. Majd a fejével int, hogy C32 olvassa el. C32 bólint, C33 elküldi az üzenetet. Összenézünk, ebben a nézésben benne van az otthoniak iránti szeretet, a remény, és a várakozás. A várakozás valamire, ami jobb, ami visszaadja a reményt, a hitet és a türelmet nekünk és a Föld lakóinak is.
"A világűrben egy kisbolygó felderítésére elindult űrhajó utasai bejelentkeztek, segítségükkel bővítjük azok körét, akikhez eljuthatnak a híreim. Az űrhajósoknak üzenem, hogy köszönöm. A legfrissebb értesüléseim szerint, nekik köszönhetően, már a kormányok közti kommunikáció is kezd működni. Ezt követően talán lesz jövő! Kérjük a lakosság türelmét, és a fosztogatások befejezését! A fosztogatók a jövőt pusztítják el. Vigyázzunk arra, ami még megmaradt!"
- Látjátok, sikerült tegyünk valamit! Ha mi tudtunk tenni más is! Tanítsuk meg az embereknek azt, amit mi tanultunk a régi bölcsektől. Tanítsuk meg az összefogás erejét, csak együtt sikerülhet. A legfőbb érték a tudás. A cselekvés tudása. Akik fosztogatnak, rabolnak, azok pazarolnak. Aki ezt tudja és így gondolkodik, az értelmesen használja azt a keveset, ami megmaradt neki. Ezt a tudást kell mostantól a Földre sugározzuk. És így megmenekül a remény!
C32 szavait a rádió hangja szakítja félbe:
- Itt a Föld, B99 jelentkezem. Voltak problémák a Földön, a küldetést folytatjuk. A pályamódosításhoz szükséges adatokat küldöm. Irány a kisbolygó!