Évszám
2012
Beküldő
Árpádka
Néhány éve találtam egy papírcsomót: az osztályban, az elballagó nebulókat arra kérte a pedagógus, hogy írják le, hogyan képzelik el a jövőjüket, azaz: Mi leszel, ha nagy leszel?
„Ha nagy leszek katona leszek. Felszabadítom a világot az elnyomás és a zsarnokság alól. És naggyá teszem a hazám. Miután győztem, eltüntetek minden fegyvert.”
„Ha nagy leszek felfedező leszek. Lesz egy nagy mély hátizsákom, és új földeket, világokat fedezek fel.”
„Ha nagy leszek kertész leszek. Csak olyan fát fogok nevelni, ami finom édes zamatos gyümölcsöket terem, és csak olyan virágot, ami illatos. A virágot meg oda adom a lányoknak, akiktől puszit kapok érte.”
„Ha nagy leszek tanító bácsi leszek. Minden gyerekhez kedves leszek, megtanítóm őket számolni, írni és olvasni és sportolni is fogok velük”
„Ha nagy leszek mozdonyvezető leszek. Lesz egy nagy gőzmozdonyom és mindenkit a háza előtt teszek le. A barátaim ablaka előtt pedig kiengedem hangos sistergéssel a forró gőzt.”
„Ha nagy leszek, és öreg akkor nagypapa leszek. Ősz lesz a hajam, és nem fogok látni, szemüveggel fogok mesét olvasni az unokáimnak.”
„Ha nagy leszek, cukrász leszek. Rengeteg süteményt fogok sütni, és mind én eszem meg őket. Legyen az bármi.”
A csomag alján volt egy másik papírlap amit húsz évvel későbbre datáltak. A katona meghalt egy pokolgépes támadásban. A felfedező szegény nem talált magának már új világot a Földön, egy olajipari cégnél geológus. A kertészből agrármérnök lett, most is új hibrideket keres valahol. A tanító bácsi négy évig maradt tanító bácsi, mert egy fegyelmi miatt kialakult konfliktus következtében, inkább elmenet titkárnak valahova a déli féltekére. A mozdonyvezető bizony becsületes kamionsofőr lett majd néhány véleményes eset után taxisofőr. A nagypapát, szegényt 25 éves korában elvitték a drogok. A cukrász ő meg csak megcsömörlött.
Nem lepett meg ez a számvetés, ez lesz most,is. Ahogy elballagtunk mi is, terveztünk valamit aztán lett egy nagyon-nagyon más dolog.
Végül is az élet szívás, az igazság is, lehet szerelmes, tisztelhetsz bárkit, ha nem tisztelnek senki vagy. Ha gondolkodsz ezeken még inkább, nem a külvilág miatt, hanem mert nagyapa akarsz lenni, és maradnak a drogok.
Fogtam egy dobozt bele tettem a lapokat. Az élet szívás mindig is az volt, de attól még élnünk kell, küzdeni, fától-fáig, dzsungelben. De maradjon meg mindenki kertésznek, cukrásznak, katonának, felfedezőnek.Csalódunk párszor, ahogy ők is. De folytatták.
„Ha nagy leszek katona leszek. Felszabadítom a világot az elnyomás és a zsarnokság alól. És naggyá teszem a hazám. Miután győztem, eltüntetek minden fegyvert.”
„Ha nagy leszek felfedező leszek. Lesz egy nagy mély hátizsákom, és új földeket, világokat fedezek fel.”
„Ha nagy leszek kertész leszek. Csak olyan fát fogok nevelni, ami finom édes zamatos gyümölcsöket terem, és csak olyan virágot, ami illatos. A virágot meg oda adom a lányoknak, akiktől puszit kapok érte.”
„Ha nagy leszek tanító bácsi leszek. Minden gyerekhez kedves leszek, megtanítóm őket számolni, írni és olvasni és sportolni is fogok velük”
„Ha nagy leszek mozdonyvezető leszek. Lesz egy nagy gőzmozdonyom és mindenkit a háza előtt teszek le. A barátaim ablaka előtt pedig kiengedem hangos sistergéssel a forró gőzt.”
„Ha nagy leszek, és öreg akkor nagypapa leszek. Ősz lesz a hajam, és nem fogok látni, szemüveggel fogok mesét olvasni az unokáimnak.”
„Ha nagy leszek, cukrász leszek. Rengeteg süteményt fogok sütni, és mind én eszem meg őket. Legyen az bármi.”
A csomag alján volt egy másik papírlap amit húsz évvel későbbre datáltak. A katona meghalt egy pokolgépes támadásban. A felfedező szegény nem talált magának már új világot a Földön, egy olajipari cégnél geológus. A kertészből agrármérnök lett, most is új hibrideket keres valahol. A tanító bácsi négy évig maradt tanító bácsi, mert egy fegyelmi miatt kialakult konfliktus következtében, inkább elmenet titkárnak valahova a déli féltekére. A mozdonyvezető bizony becsületes kamionsofőr lett majd néhány véleményes eset után taxisofőr. A nagypapát, szegényt 25 éves korában elvitték a drogok. A cukrász ő meg csak megcsömörlött.
Nem lepett meg ez a számvetés, ez lesz most,is. Ahogy elballagtunk mi is, terveztünk valamit aztán lett egy nagyon-nagyon más dolog.
Végül is az élet szívás, az igazság is, lehet szerelmes, tisztelhetsz bárkit, ha nem tisztelnek senki vagy. Ha gondolkodsz ezeken még inkább, nem a külvilág miatt, hanem mert nagyapa akarsz lenni, és maradnak a drogok.
Fogtam egy dobozt bele tettem a lapokat. Az élet szívás mindig is az volt, de attól még élnünk kell, küzdeni, fától-fáig, dzsungelben. De maradjon meg mindenki kertésznek, cukrásznak, katonának, felfedezőnek.Csalódunk párszor, ahogy ők is. De folytatták.