Ember a siker mögött

Anna, 2015, május 9 - 20:01

Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között.”   

A csoda kétféleképpen történik. Van, akit egyszerűen megtalál a szikra, amiből később hatalmas tűz gyullad a szívében. A másikút ennél göröngyösebb, de az emberek, akik rátévednek nem akármilyenek. Az ő utazásuk nem a fellegekben kezdődik, amikor minden tökéletes, mikor bátran néznek a jövő elébe. Nekik az első lépés felállni a padlóról. Akkor még nem látják, csak a sötétséget, a reménytelen jelent és a pusztító múltat. Csak a fájdalmat érzik, szertefoszlott álmok szilánkjain térdepelnek.

   Amikor minden elcsendesedett egyedül maradnak a saját lényükkel. Hirtelen nincs elégedettség és boldogság, ami feledtetné velük a hibáikat. Ott már nem maradt helye hazugságoknak. Először bénító, mozdulni sem bírnak, csak fuldokolnak az elkeseredettségben. De akkor már nincs visszaút, ha az igazság felüti a fejét semmi sem állíthatja meg. Az egész addigi életük vádlón mered rájuk.

   Itt a gyengék útja véget ér, az erőseké pedig hatalmas fordulatot vesz. Ők felismerik, mit tett velük az idő. Bölcsebbek és minden eddiginél szívósabbak lettek. Ráébrednek, hogy tévhitekbe ringatták magukat, téves értékekért küzdöttek mindeddig. Tudják, mit kell tenni, újjáépíteni mindent. Lehetne ennél jobb alkalom, hiszen darabokra hullott a világuk, semmijük sem maradt.

   Apró lépésekkel indulnak el az új életükben, mint a felfedezni induló gyermek. Az olimpikon pályafutása is egyetlen lépéssel indul, amit aztán számtalan követ. Akkor már nem félnek, hisz látták a poklot. Ami mögöttük van, viszi előre őket, el a tehetetlenségtől. Megtanulták, hogy legyen bármilyen kemény is az élet, mindig hagy valamit, amibe kapaszkodhatunk. Amíg van fejezet az életünk könyvében, addig van remény is, egy szebb jövőre. Amíg életben tart a halovány szikra, addig kitalálsz a sötétségből. Szokták mondani, hogy pirkadat előtt a legnagyobb a sötétség.

   Minden nap szükség van egy apró célra, valamire, ami közelebb visz az álmainkhoz. A kezdet mindig nehéz lesz. Senki sem képes egyik napról a másikra teljesen megváltozni. A fejlődéshez idő kell. A minket körülvevő világ folyamatok sorozata. Egy csepp vízből és egy magból csíra lesz, később csemete, végül pedig egy terebélyes fa. Az emberi lélek is pont így fejlődik, fokozatosan, a maga tempójában.

Lesznek viharok, jégesők, sőt akár villámok is, de ha küzdünk, semmi sem lehetetlen.

   Az első sikerek öröme új lendületet ad. Jobbak akarnak lenni, gyorsabbak, erősebbek, okosabbak. Már nem elégednek meg a régi teljesítményükkel, jönnek a nagy célok. A kihívás, amiért érdemes élni. Feszegetik a saját határaikat, kíváncsiak, meddig mehetnek el.  Ilyenkor érvényesül a személyiségük, lenyomatot hagynak a következő generációknak. Alkotnak és építkeznek, fürdenek a sikerben, a buktatók ellenére is. Boldogok, mert saját maguk lehetnek, nem kell álarc mögé rejtőzniük. Ezúttal nem tévhit az életük, hanem a kemény munka gyümölcse. Ha rájuk néz egy átlagember, nem tudja felfogni, miért nem elégszenek meg azzal, amijük van és dőlnek hátra. Az átlagember vakon éli az életét és fel sem merül benne, hogy pazarolja az idejét, nem küzd, nem kergeti az álmait. A változás megrémíti, a biztonságos unalmat keresi. Nem hasznos, csak visszafogja a környezetét.

   Ellenben azzal, aki ez idáig küzdött, ő inspirálja a környezetét, segíti az emberiséget. Ha a közelébe érnek, egy másodpercre elgondolkodnak az emberek "akár én is lehetnék a helyében", aztán lehajtott fejjel mennek tovább.   

     De nem maradhat már semmi sem ugyan olyan. A bölcseket nem hagyja nyugodni az igazságtalanság, időről időre segíteni fognak tapasztalatlanabb társaiknak. Egyetlen jó tanács, biztató szó is megváltoztathat egy sorsot.  Az ötletek nem ok nélkül jönnek, valami inspirált minket. Legyen az a valami mások sikere, a körülöttünk lévő világ, vagy a lélek sokoldalúsága.

  Van az a pont, ahonnan nem tudunk ugyanúgy tekinteni a dolgokra. Ha odabent megváltozunk, a kinti világ is más lesz számunkra. Ha szenvedélyesen követünk egy érzést másképp érzékeljük a történéseket. Akkor már képtelenek vagyunk elmenni a bajba jutottak mellett. Túl sokat láttunk, már tudjuk, hogy a változás lehetséges. Többé már nem érdekel minket, milyen nehéz lesz, mert a nehézségek miatt értékes, amit teremtünk. „Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között.”

  Ahogy a csillagos égboltra tekintünk, az többet elárul rólunk, mint ezer szó. Van, aki vágyakozva néz, mások bölcsen vagy kíváncsian. Van egy különös összefüggés a csillagok és az élet között, néhány csillag fényesebben ragyog a többinél. Van, amelyik eltűnik, aztán felbukkan idővel. Néhány már nem is létezik, mikor az égboltot csodáljuk, de egykor mind ragyogott.

    Az út örökké bennünk él, meghatároz és ösztönöz minket. Valahányszor az égboltra nézünk, eszünkbe jut a legsötétebb perc, a sötétség, ami akkor átjárt minket, és az apró fények, amik sorra gyulladtak az ismeretlen ösvényt kivilágítva.

 

Az írás hossza kb. 4 ezer karakter

göröngyös út

Értékes gondolatokat fogalmazol meg. Tetszik, hogy folyamatában mutatod be a padlótól az égig vezető utat. Manapság a legtöbben átlagemberek vagyunk, akik a biztos unalmat választják, kevés az olyan egyéniség, aki mer álmodni, és még kevesebb, aki nekiáll az álmai megvalósításának. Egyetértek azzal, hogy az ilyen kivételes emberek azok, akik a többieket inspirálják. Az utolsó előtti bekezdés a csillagokkal nagyon szép lett, ugyanígy a lezárás is. :)