Néhány éve az egyik születésnapomon a
nagypapámtól egy érdekes születésnapi kártyát kaptam. Perszer rajta volt a
hivatalos köszöntés, hogy „Boldog X. születésnapot kívánok..." De a másik
oldalára egy Arany János idézetet írt nekem „Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben /Ember lenni mindig, minden
körülményben."Azon az őszön rengeteg idézetet kaptam. Mind a sorsról, a
szeretetről szólt és, hogy sose adjuk fel a reményt. Mind elég kemény és
számomra szinte teljesíthetetlennek tűnő dolgokat fogalmazott meg. De EZ a
kívánság elég kivitelezhetőnek hangzott: embernek lenni. Ennyi az egész? Mi más
lehetnék?- gondoltam. Ha akarnék, akkor se tudnék tengeri algává változni!?
Aztán teltek a hetek, hónapok, évek és rájöttem, hogy nehezebb, mint gondoltam.
Megőrizni az emberségünket minden egyes percben a körülményektől
függetlenül...piszok nehéz. Azt hiszem, meg sem tudnám számolni, hogy az életben
hányszor kelünk ki magunkból. Hányszor szinte teljesen elállatiasodva hordjuk
le a másikat, keresztbe teszünk neki, hogy azért is nekünk legyen jó. 
Vagy
éppen elfordítjuk a fejünket, ha a másik ember segítséget kér tőlünk. Amikor
bejelentem, hogy az egyetem után Afrikába szeretnék menni önkénteskedni, az
emberek felhördülnek:"De ott nyomor van, szegénység és háború! Dehogy mész te
oda!" Megfigyeltem, hogy az ember nem szeret, vagy éppen nem akar tudomást
venni a rosszról. Inkább nem beszél róla, nem néz oda. Kérdem én ez emberséges
viselkedés? Az emberiségnek felül kéne kerekednie a saját érdekein és a másik
ember életét helyezni előtérbe, mivel most az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét
kell megújítani - mindenestül. Tudom, ez most nagyon könnyelműen hangzik,
hogy csak úgy leírom ezeket és most rögtön követelem az olvasóimtól, hogy
változzanak meg: szórják el a pénzüket és a következő géppel repüljenek a
harmadik világba. De nem. Nem erről van szó. Én csak azt mondom, hogy ne
felejtsük el,hogy kik vagyunk,hogy kiknek születtünk és, hogy milyen
kötelezettségekkel is tartozunk magunknak, egymásnak és az egész világnak. Miért
is olyan nehéz ez? Talán mert az ember születésénél fogva önző. A XXI. század is
erre tanít, tipord el másikat,
tűzön-vízen át érd el amit akarsz. Tudják mit? Akkor nekem nem kell. Nem kérek
ebből az egészből. „ De akkor semmire sem fogod vinni, mindig eltaposnak majd,
ilyen felfogással nem maradhatsz életben."- mondják. Nem érdekel. Akkor nem
maradok életben. De gerinccel fogok meghalni, emberként;és ez többet ér bármi
másnál.
Ezt a kártyát azóta is a tárcámban hordom, hogy mindig velem legyen, és persze hogy emlékeztessen.