2012

Hazafelé

„‬A gyűlölet csírái nehéz időkben hajtanak ki.‭ ‬Minden tettnek következménye lesz.‭ ‬Ne bántsunk másokat,‭ ‬és előbb vagy utóbb ők sem fognak bántani.‭“

Fülledt tavaszi délután volt.‭ ‬A kisfiú kilépett az iskolakapun,‭ ‬szinte már érezte a közelgő nyár édes illatát.‭ ‬Fáradt volt,‭ ‬hiszen korán kelt,‭ ‬hogy időben beérjen az első órájára,‭ ‬és még maradjon ideje arra is,‭ ‬hogy átnézze a házi feladatát,‭ ‬ha esetleg őt feleltetné a tanítónéni.‭ ‬Ettől függetlenül nagyon szeretett iskolába járni,‭ ‬mert a padtársa egy kacagós,‭ ‬őzikeszemű,‭ ‬szőke kislány volt,‭ ‬akivel mindig tízórait cseréltek,‭ ‬és a szünetben együtt mentek le az udvarra.‭ ‬Tervezgette már egy ideje,‭ ‬hogy egyik nap,‭ ‬az utolsó óra után megkérdezi,‭ ‬hogy hazakísérheti-e,‭ ‬de még nem merte megkérdezni tőle.‭ ‬Talán holnap megteszi majd‭… ‬Közben odaért a buszmegállóba.‭ ‬Rajta kívül alig voltak még páran,‭ ‬pedig azt hitte,‭ ‬már nagy lesz a tömeg.‭ ‬Nem is kellett sokat várniuk,‭ ‬mert hamar feltűnt a sarkon a busz nagy,‭ ‬kék orra.

Marika

„Nem a világot érdemes megváltoztatni, és erre nincs is szükség. Elég, ha megváltoztatjuk az ember világról alkotott képét. A kulcs az emberben van, és az ember mindennek a kulcsa."

 Késő őszi délután volt. A nap sugarai még utoljára végig pásztázták az egész várost, benne minden egyes épülettel és lakossal, hogy még utoljára fényességgel töltsék be az amúgy is komor hangulatú települést. A kóbor kutyák és macskák ismét útra indultak, hogy elnyomják éhségüket az emberek által felelőtlenül elhagyott, eldobott - járdán, kukákban és sikátorokban található szeméttel. Olykor velük tartott egy nő is, hiszen az ő teste is gyenge volt az alultápláltságtól.

Társas magány

Mottó:
„Soha nincsenek egyedül azok, akiknek társaságát nagy gondolatok alkotják!”

K. vállát nyomta a nehéz táska. Ez még csak a második hét, hogy egyedül jár haza az iskolából, nem szokta meg az önállóságot. A hosszabb úton ment a folyóparti sétány mellett, azt jobban szerette, de ismét elszámította az erejét, a súlyos tankönyveket már alig bírta cipelni. Úgy döntött leül egy padra megpihenni egy kicsit, hiszen idejéből kitelik, van még jó fél órája bámészkodásra.

A tudatos életmód egy jobb világképért

Néha egyesek érthetetlenül bolyongnak a világban és keresik mindenek az értelmét, mig mások megfogadják hogy megváltoztatják a világot. Te melyik kategoriába tartozol?

Talán egyikbe sem és az sem gond ha sohasem foglalkoztatott a téma habár úgy gondolom minden ember életében eljön az a pillanat amikor felteszi magának a kérdést „ Ez miért történt? És miért pont velem? Mi értelme az egésznek? Hogyan tovább? Hogyan változtassam meg a világot hogy jobb legyen?".

Rózsák a Gare du Nord-on

"Nem a világot érdemes megváltoztatni, és erre nincs is szükség. Elég, ha megváltoztatjuk az ember világról alkotott képét. A kulcs az emberben van, és az ember mindennek a kulcsa."

Fejét a korláthoz szorította. A kemény vas belemélyedt arcába, a rozsda fanyar szaga elnyomta fiatal, bársony bőrének illatát. Kezei izgalomtól elfehéredetten markolták a korlát függőleges rúdjait. Smaragdzöld szemei lefelé figyeltek, tekintete a vágányok között cikázott.
Az emberektől nyüzsgő Gare du Nord, Párizs legszebb pályaudvara számára mindössze egy háttérzaj volt most. A várakozás háttere. Egy háttér, mely egy boldog eseménnyel kecsegtet, nyüzsgését adja egy örömteli pillanathoz, embereket küld számára egy újabb éltető ajándékhoz.
Csak jönne már az a pillanat! Istenem, jönne már el!

Gyertyafényes ébredés

Gyertyafény. Fény. Sötétség. Áramszünet. Elmerengtél már rajta, hogy hogyan gondolkozol? Hogyan is élsz? Élsz-e egyáltalán? A harmónia végig kíséri-e a napjaid? Sokszor hisszük azt, hogy egyedül vagyunk, segítő kéz nélkül a sötétben és nincsen remény, nincs kiút. Ez nem így van. De hogyan is vennénk észre, amikor instant életet élünk: gyors kaja, instant kávé, tisztító, kocsimosó, csók helyett puszi, ölelés helyett egy oda dobott, szia?! Hogyan várod hát el, hogy odafigyeljenek rád, amikor te sem figyelsz önmagadra, hogyan várod el, hogy megértsenek, amikor te sem értesz meg mást? Ahogyan egy idézet is mondja: „A remény a lélekben fészkelő madár, aki véget nem érőn dalol." Mindig van remény, az Atya mindig megvilágítja nekünk az utat, legfeljebb mi nem vesszük észre.

Az életet élni

1. Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani – mindenestül.

Tisztelt olvasom,ki belekezdesz és végig is olvasod írásom,köszöntelek téged és kérlek vedd elő legbelsőbb éned és nyisd ki szívedet,mert nekem ez az első írásom ,így lehet néha  bizonytalanok lesznek szavaim,de a szívem tiszta és reménnyel teli.

Mit ad az élet?

„A gondok nem azért vannak, hogy lesújtsanak, hanem azért, hogy próbára tegyék győzelmi képességeinket. Szembe kell nézni a nehézséggel – nyugodtan és a megoldásra irányuló vasakarattal.”

Megoldás? Látjuk egyáltalán a megoldást, amikor vasakarattal megyünk előre? Nem biztos.

Az ember mindent felhalmoz csak azért, mert azt hiszi, attól teljesebb lesz az élete. Éjt nappallá téve dolgozik azért, hogy sajátjának mondhassa azt a méregdrága fényképezőgépet, amely hónapok óta megcsillan előtte a kirakatüveg mögött. Na és persze a laptop. Az írás szerelmese nem vetheti mindig a régi, iskolás füzetekből származó papír fecnikre gondolatait. Az önéletrajz megköveteli a modernitást, a hordozható számítógépet, a tükörreflexes fényképezőgépet, s még diktafonra is futja, ha az ember gondosan ügyel az ujjaira, nehogy kifolyjon közötte a pénz.

palyazat.ujakropolisz.hu

Az energiát nem a hibák elleni harcra kell összpontosítani, hanem az erények megerősítésére. A példa a legjobb tanítási eszköz : mutatni kell , nem pedig követelni .

Az első gondolatom az volt, hogy a bátyámról írok, aki egy különleges, fantasztikus ember volt. Arról szólt volna az írás, hogy a gondok nem azért vannak, hogy lesújtsanak, hanem azért, hogy próbára tegyék győzelmi képességeinket. Ő erre nagyon jó példa lett volna, hiszen a 18 éves csinos sportos srácnál elindult egy gerincbetegség, aminek a lefolyása nagyon agresszív és gyors volt, de Ő családot alapított, gyermekeket nevelt, ellátta a háztartást, még mielőtt meghalt betegen is járta a hegyeket, gyűjtötte a számára oly fontos ásványait (amikben sok más ember is gyönyörködhetett). Szerkesztette a Zemplén újságot és írt rendületlenül.( Mindig abban bízott, hogy egyszer majd felfedezik.)

A csodák csodája

Mottó: Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani – mindenestül.                                            

Számunkra felfoghatatlan módon, felfoghatatlanul távoli múltban létrejött az Élet a Földön. Milliárdnyi formában nyilvánult meg azóta is, most is, az egészen pici bacilustól a dinoszauruszon keresztül. Egy önműködő, önszabályozó, változó, fejlődő rendszer. Elpusztíthatatlan, kikezdhetetlen. Szavakkal leírhatatlan csoda. Ebben a csodálatos rendszerben, a földi Élet szépséges valóságában jött létre az ember is, mint egy pont a milliárdnyiból, de nem akármilyen pont. Aki képes alkotni, teremteni, boldogulni és boldogságot létrehozni az örökös változásban. Nem csak egy apró pontja vagyunk tehát e mindenségnek, de közben teremtő részesei is. Ez fantasztikus dolog. Nagy feladat, nagy kitüntetés, nagy szerencse. Majdnem olyan felfoghatatlan, mint maga az Élet. De csak „majdnem”. Igazából ezt kellene felfognunk. Úgyhogy – mivel ilyen nehéz feladat – nem elég az eszünket használni, hanem a szívünkre is hallgatni kell, hiszen tudjuk: „…jól csak a szívével lát az ember…”