2013

Lélektükrész és szemfényvesztegető (Egy barlanghasonlat ma)

A tükör leesett a falról, és ezer darabra törött. Reggel hét óra volt, N.N. erre riadt fel. Szemét dörzsölgetve ment ki az előszobába: a tükörcserepek szabálytalan mozdulatlansággal néztek vissza rá. Gazdag volt, száz másik tükröt vehetett, de tudta, hogy  i l y e t  semmi pénzért. Egy nő ajándéka, amilyet talán soha nem talál, egy boldog életből, amilyen talán soha nem lesz.

N.N. régóta csak a diadal érzését ismerte, újként hatott rá a szomorúság, amivel lehajolt a cserepekhez. Ahogy egymás hegyén-hátán hevertek, tükörképét is töröttnek látta. Kezébe vett egyet, és megnézte magát. Ijedten dobta el: arca nemcsak törötten, egészben is torzkép volt. Ráncok, sebek szabdalták, orra, szája aszimmetrikusan lógott. Percek múlva merte ismét megnézni magát: minden szilánk ugyanazzal a rémalakkal szembesítette őt.

Apám ébredése (Szösszenetek a szabadságról)

kieÉdesapám, a minap arról panaszkodott, hogy nem érzi magát szabadnak. Leterhelik a hétköznapok, a munka -mondta. Szabadság? Szabadság. Szabadság! Szabadság... furcsán hangzott e fogalom egy olyan ember szájából, aki élete kenyerének nagy részét elfogyasztotta immár, mégis mintha soha nem evett volna egy falatot se, kopogó szemekkel bámul bele a világba. Szomorú. Abban a pillanatban elgondolkodtam azon, hogy vajon mi a szomorúbb, az hogy csak most, élemedett korára döbbent rá arra, hogy mindaz, amit „életnek" nevez, nem több a hétköznapi gondok és rutinok szegélyezte túlélési praktikák összességénél; vagy az, hogy egyáltalán rádöbbent, hisz úgy sem tud változtatni rajta. 

Mi szeretne lenni: Gyilkos vagy áldozat? (A becsületes becsületlen esete)

„Amikor szabad kezet kapunk életünk irányításában, csak akkor válik nyilvánvalóvá az egyéni sorsunk vezetésére alkalmassá tevő képességünk megléte vagy annak hiánya. Mindenki hibázik, azonban nem mindenki akar vagy képes idejében tanulni a hibáiból. A tanulásra irányuló akarat a legalapvetőbb különbség a jó vagy a rossz választása között. Az ifjú Koltár György nem tanult idejében a hibáiból, de ez nem azt jelenti, hogy nincs is meg benne a szándék és így képtelen a jóra." -állapította meg csendesen, magában, ám annál nagyobb belső elégedettséggel Kiss, az egri jogász. Úgy érezte, hogy végre megtalálta a védőbeszéd megfelelő zárógondolatát. Majd sietve leült számítógépe elé, hogy az isteni szikrát karakterekké formálva, testet ölthessen a csodás konklúzió.

 

Váratlan ajándék

Hideg téli délután volt, a külváros Csipkerózsika álmát aludta, míg kint a metsző szél mozdulatlanná dermesztette az élet apró hírnökeit, az északi féltekén ragadt madarakat . A Rigó utcában egy lélek sem merészkedett ki, hó híján még a gyerekek sem sikongattak, kipirulva a szánkózás önfeledt örömében. A 3-as szám alatt élő ház is kongott az ürességtől, egyetlen lakója, Simon a tágas, makulátlanul tiszta és precízen berendezett konyhában üldögélve tette a semmit. A melankóliába süllyedt férfi meglepődött, amikor mobiltelefonja üzenetet jelzett.  „Otthon vagy egy óra múlva? Beugorhatok?” Unokahúga írt, akit hétköznapi nevén Evelynnek hívtak, de ő csak boszorkánynak szólította -  jóval azelőtt, hogy a nő erre a ’szakmára’ adta volna a fejét. Furcsa volt az időzítés –sosem látogatta meg Simont ebben az évszakban, mindössze egy késve, karácsony másnapja után érkezett üdvözlőlap formájában adott általában életjelt. Egy pillanatra átfutott a férfi agyán, mi járhat most unokahúga fejében, hogy sürgősen találkozni akar vele, de nem törődött tovább a dologgal: hamarosan úgyis megtudja. Azzal vissza is süllyedt a mostanában oly jellemző lelkiállapotba: az unalomba.

A csengőszó

"Barlanghasonlat ma."

A délutáni kicsengetésre várva Dani már inkább a faliórát figyelte, minthogy tanult volna. A tanárnőnek többször rá kellett szólnia, mire megelégelte, hogy egész délután fegyelmeznie kell a kis kelekótyát, és kihívta felmondani a verset. Erre csend lett az osztályteremben. A gyerekek, mind elhallgattak. Tudták, ha nem sikerül hibátlanul elmondania, akkor gyöngybetűs másolás lesz a büntetése. A másolás pedig igazán gyötrelmes feladat olyankor, amikor egy diák fél lábbal már kint van az általános iskolából, mint Dani. S a figyelmét egy ideje nem csak a tanulás kötötte le, hanem egy lány is.

A platóni Jó ideája és a valóság

Túlságosan gyakori, s emberlétünket fájdalmasan szemléltető az a tény, miszerint abból kifolyólag, hogy a szó, ill. a szűkebb értelemben vett logika a jelek szerint csak az embernek adatott meg - hajlamosak vagyunk minden általunk tapasztalható jelenségbe egyfajta speciálisan emberi szándékot, teleológiát interpretálni.

Tudatunk, mint azon (egyébként jelentősen túldimenzionált) differenciáló tulajdonságok egyike, amelyek minket az állatoktól részint megkülönböztetnek az az eszköz, mely ezt a folyamatot elvégzi.

Platón-mozi

Vasárnap délután van. Két barát a mozi előtt várja, hogy kinyisson a pénztár, közben a plakátokat nézik. Csupa újdonság: Lakoma, Íme az állam, A barlang. Még nem választottak.

- Támadt egy ötletem!-kiált fel egyikük mint  aki nagy felfedezést tett. -Hasonlítsd életünket a következőhöz: képzelj el egy mozitermet, melyben emberek ülnek gyerekkoruktól fogva, kikötözve, a mozivásznon kívül nem látnak semmi mást, egymást sem, szemükön 3D-s szemüveg.

- Mi sem könnyebb!

- Aztán képzeld el, hogy a mozigépész egy véget nem érő filmet rak be s az emberek ezt nézik, hallgatják. Fantasztikus világ, tökéletes alakok, retusált képek.

A Sors kísérői, avagy test-lélek kapcsolata

Kalandozás Platón nyomán

 

Arisztoklész néven látta meg a napvilágot. Tanítóinak, sikeres útjainak és műveinek köszönhetően vált az ókori görög filozófia egyik legmeghatározóbb alakjává. A világ Platón néven ismeri, aki test-lélek kapcsolatát és az ezek együttes működéséből következő Sorsot próbálta tudományos alapokra fektetni. A filozófusra Szókratész gyakorolta a legnagyobb hatást, első alkotói korszakát a szókratészi problémák motiválták. Antropológiája megalapozásáért tanulmányozta az Arkhütasz vezetése alatt működő püthagoreus csoport téziseit, melyek szerint az ember önálló test és önálló lélek szövetsége. Míg a test elhal az idők során, a lélek halhatatlan marad, és egy új testben leli meg újjászületett állapotát.

A törzsvendég

Néha úgy rémlik, volt egy piszkos fényű, vastag hamuval borított kalitka, ahova minden este betévedtem. Mélyen beásva magát a város szívébe, mégis feltűnés nélkül működött ez a rosszindulatú daganat egy elhagyatott artériában. Bűnbarlang Bár néven futott a hely, de ezt is csak később tudtam meg, mert soha nem olvastam el a kint fityegő, neonfényben úszó táblát. Nem érdekelt, közel volt és kész. Mindenki csak barlangnak hívta, a bűnt, hanyag erkölcsösségből és kedves képmutatásból elfelejtették odaböffenteni az elejére. Meg amúgy is, közkedvelt szórakozás manapság a szavak végtagjainak felzabálása, megcsonkítva ezzel a teljesség szépségét. Alvilági kóceráj volt. Főleg a tulajdonosok és a háttérben folyó üzletelés miatt. A vendégek vegyesek voltak, mint egy felvágott. Ártatlan lelkek tévedtekbe nap mint nap, hogy a föld alá ihassák magukat. Főleg fiatalok, mert bennük van a jövő, és itt nem nézték a korhatárt, mert soha nincs elég korán rothadásnak indítani a szűz agyvelővel és friss érzelmekkel töltött testet.

Fényrelépő

Platón pályázat, Barlanghasonlat ma  

Nem tudom, mióta vagyok már itt. Minden percem ugyanolyan. Lassan eszméltem rá arra is, hogy vagyok. De azóta is csak sötétet látok.

Mert sötét hely ez. Sötét, de nyugodt. 

Mozdulatlanságban élek. Megvagyok kötve. Hogy mióta? Magam sem tudom. Tán már a sötétség előtt is léteztek a kötelékeim. 

Sötét hely ez. Sötét, de biztonságos.