2015

Szerelem zárt ajtók mögött

  „Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani.” 

Már esteledett, de még nem volt sötét. A kora est szürkeségének csendjét egy kocsi ajtajának becsapódása törte meg. Kata összerezzent. A konyhaablakhoz sietett, és szemeivel a parkolót fürkészte. Megérkezett Zsolt. Gondolta, ahogyan ő felfigyelt a csapódásra, úgy mások is felfigyelhettek arra, és ahogy ő odarohant az ablakhoz, úgy azok is odaszaladhattak, akikben folyton ott lobogott a kíváncsiság kiolthatatlan lángja. Jól ismerte őket. Tudta, hogyha alkalmuk adódik, igyekeznek táplálni azt. Ha pedig nincs módjuk rá, akkor, ahogy a saját bőrén is többször tapasztalta már, maguk gyártanak újabb, és újabb forrásokat ehhez. Elkomorodott. Szerelme érkezése miatt most inkább félelmet érzett a boldogság helyett. Gondolkodva nézett le a néptelen utcára, miközben baljós gondolatok cikáztak fejében.

A lépcsőházban visszhangzottak a férfi léptei. A lányt lépteinek kopogása riasztotta fel a merengésből. Nyugtalan lett. Tudta, hogyha hamarabb nyitja meg az ajtót, mint ahogy a férfi odaér, akkor nem lesz baj, de Zsolt gyorsabb volt.

Egy szikra kellett

Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki sem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg.”


2015. augusztus

Lélektan

Mottó: „Az emberek egyik legnagyobb hibája..."

A japán Nikkei 225 kezdi a sort, majd követi a Hong Kong Hang Seng Index, utána az európai kontinens tőzsdéi nyitnak, melyek árfolyamát nagyban befolyásolja az ázsiai piacok hangulata. Délutánba billen a nap az öreg kontinensen, mikor az amerikai óriás vásárcsarnokok megtelnek, és elkezdik megtenni nyitás előtti ajánlataikat a virtuális piacon kereskedő brókerek, befektetők. A német Deutsche Boerse-n, az olasz FTSE MIB Index-en kivárás jellemzi ezt a pár percet. Az S&P 500, a Dow Jones és a NASDAQ még jelentősen átformálhatja az európai tőzsdék indexeinek záró árfolyamát. A világgazdaság finoman összehangolt modellje ez, ahol ipar, kereskedelem, technológia és az emberi tényező olyan szövevényesen kapcsolódik össze, ami egy avatatlan szemlélő számára legalább olyan kusza és átláthatatlan, mint New York metróhálózata.

Merengő a világról

Megtapasztalni a világot … reménykedni… szeretni…örülni a legkisebb apróságnak… nevetni… s rájönni, hogy minden, úgy jó , ahogy van, változatás nélkül, pont így… , de mi van, ha a változás egy szebb világhoz vezet? Ha azzal, hogy megváltozol, másokat is jobb irányba változtatsz? Vagy épp ellenkezőleg?

   Az élet- a világ egy szép hely, szépnek kell lennie …”csak” úgy kell látni, azt kell akarni, hogy a szépet lásd benne. S ha csalódás is ér, ha néha úgy is érzed, hogy elvesztél az állandóan sürgő-forgó világban, ha úgy gondolod, hogy minden összeesküdött ellened, s ha sehogy sem lelsz békére, ha messzinek látod a célt amit kitűztél magad elé, akkor is, úgy kell látni, hogy szép, mert valóban gyönyörű. A nap, az ég, a fák, az állatok, a csillagok, s az emberi lélek. Ezek melyek körülvesznek, s szinesítik napjainkat.

A legnagyobb játék II. rész

Tudtam, hogy nem lesz könnyű elfelejtenem Ádámot. Annyi mindent éltünk át együtt, most pedig külön váltak útjaink. A szívem szakad meg, ha belegondolok, többé nem áraszt el csókjaival, nem fon a karjaiba, nem suttog szerelmesen a fülembe, nem néz rám olyan őrjítő tűzzel. Szüntelenül emlékeztetem magam, hogy elkerülhetetlen volt a szakítás. Nem arról van szó, hogy megszűntem szeretni őt, de félek, ha nem változik meg, olyan emberré válik, aki mellett nem tudnám leélni az életem.

A huszadik születésnapomon ért meg bennem az elhatározás, hogy szakítanom kell. Korábban meg se fordult a fejemben a szakítás gondolata, az meg főleg nem, hogy én mondjam ki, de a sokat emlegetett vitafórum után elöntött az érzés, hogy nincs más választásom. Készen álltam a változásra, de ehhez magam mögött kellett hagynom, ami visszatartott.

A múlt emléke

Hajnali háromkor hangos zene és rezgés ébresztett fel. Az éjjeliszekrény felé nyúltam, csukott szemekkel. Hosszú idők óta minden a megszokott helyén volt, tudtam mit hol találjak.

- Halló!? - szóltam bele a készülékbe fáradtságtól rekedten. - Mi van? - láttam, hogy anyám az. Ki más? Nem létezett még egy hasonló ember a Földön, aki hajnalban hívja drága lányát.

- Most szálltam le a gépről. - mondta monoton hangon.

- Csodás. - válaszoltam undokul.

- Gyere elém a reptérre. Budapesten vagyok. - folytatta.

- De jó nekem. - forgattam a szemeimet. Halk csönd volt a vonal túlsó végén. Várt valamire az anyám. - Megyek. - sóhajtottam. Kinyomtam.

Kikászálódtam az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. A csapra támasztottam kezeimet és magamat fürkésztem a tükörben.

Így változik a világ

Pascal egy parasztcsalád ötödik gyermekeként született 1544-ben Franciaország északi részén. Már gyermekkorában kitűnt, hogy kevésbé virgonc természetű a testvéreinél, és ez nem a legkisebbet körül vevő óvásnak volt tulajdonítható, sokkal inkább Pascal sajátos természetének. Az egész család a földből élt, dolgos emberek voltak, állatot is tartottak, amikor lehetett. Pascalt körülvette a születés, az élet és a halál körforgása, akárcsak a többi vidéki embert.

Egyszerűen éltek, távol a nagyvárosoktól és a királyi udvartól. Az egyetlen magasztos része a mindennapjaiknak az istentisztelet volt. Míg Pascal testvérei könnyedén megtanulták az imákat és énekeket, majd bármelyik pillanatban elhadarták, ha kérték őket, Pascal makacsnak mutatkozott, kérdéseket tett fel és nem volt hajlandó olyan imát mormolni, ami mögött nem érti a tartalmat. Nem káromolta Istent, sőt jobban szerette őt, mint valamennyi testvére együttvéve.

Az ocsmány festmény

Boldog szülinapot!

Dali az öreg elektromos gitárját az utolsó pillanatban húzta el a betoppanó barátja elől, aki egy hatalmas, lapos csomagot lógatva az oldala mellett berontott a rendesen még ki sem nyitott bejáraton. A férfi tompa aggyal, szótlanul csukta be Béla után a lakásajtót.

Dali nehezen küzdött meg a munkája okozta stresszel, a szabadideje jórészét azzal töltötte, hogy az idegvégződéseire kötött görcsöt kibogozza, és legalább erre a kis időre megfeledkezzen a lehetetlen főnökéről. Ez a feladat nehéznek bizonyult a férfi számára. Az egyetlen, igazán hatásos gyógymódot a gitárja jelentette, de még az sem nyugtatta meg teljesen. Amióta hazaért, a húrokat nyúzta, az élesen visító, dühös akkordok a fülhallgatójából közvetlenül a fülébe üvöltöttek. Ha időnként nem pillant a telefonjára, észre sem veszi, hogy az az asztalon rezegve jelezte, hogy Béla megérkezett, és hiába nyomkodta a csengőt.

Mese a boldogságról

Leléptem a járdaszegélyről. Tikkasztó, mégis kellemes volt az a hőáradat, amivel az áprilisi nap ébresztette a még alvó növényeket. Itt persze már nem igazán volt mit ébreszteni. Körülöttem szürke betonrengeteg zárta börtönbe az egykor szabadon szálló szelet. A maradék zöld terület pedig fulladozott a szanaszét dobált nejlonzacskóktól, tejfölös dobozoktól és a millió cigarettacsikktől, mely néhol sűrűbb volt, mint a körülötte növő fű. A hátam mögött egy óvodára sütött a nap, ahonnan kihallatszott a gyerekek életigenlő kacagása. Minden egyes nap ugyanez a kép tárult szemem elé, hiszen már évek óta ezen az úton jártam a munkámba. Abba az elnyűtt, régi, semmitmondó emlékektől kiáltó szűk helyre a számítógép elé. Soha nem értettem, hogy miért épp könyvelő lettem, de elfogadtam a sorsomat és nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Ám egy nap minden megváltozott.

A változás

 

Mi idézi elő a változást? Külső tényezők? Belső tényezők? Mindkettő?

Egy történet jut eszembe, amit most veled is megosztok barátom.

Egy nap hazament ismerősöm, Aranka, de édesanyja nem várta otthon, autóbalesetet szenvedett és meghalt. Aznap a bánat és gyász mellett a változas szele is költözött be szívébe. Tudta, hogy semmi sem lesz a régi.

Zárkozott, csendes, nyugodt ember lévén sokszor az embereknek fel sem tünő jelenség volt Aranka, a tizenhét éves lány. Barna szeme komor volt, sápadt arca nem túl kifejező. Soha nem öltözött hivalkodóan, nem volt sem kimagaslóan szép és nem sokat beszélt.