A fekete tündér

Kétezer öt nyarán Bukarest egyik peremfalújában dolgoztam névszerit,  Dumbráest, vagy Dumbráieni, már nem emlékszem pontosan. Érdekessége ennek a településnek, hogy egy hatalmas tórendszer ölelte körül. A Ceausescu rendszer idején létesült állítólag része volt annak a merész tervnek, hogy Bukarestből kikötővárost varázsoljanak. Mások szerint viszont azzal a magasztos tervel, hozták létre, miszerint a munkásosztály romantikus környezetbe pihenhesse ki a hosszú hét fáradalmait. Ez mind szép megvalósításnak tűnt, sőt hasznosnak is mivel halastavaknak is használhatták volna. Nem számítottak viszont egy aprócska tényezőre: A környező településekben nem volt kanalizáció. A telkek rendszerint benyúltak a tópartig. A lakósok ki-ki magának szeméttelepet alakított ki. Orrfacsaró bűzt árasztott a járdaszegély mellett csordogáló szennyvíz is. Amely helyen-helyen kialakított lefolyókból diszkréten torkollott az, elalgásodott zöld tavakba. Valamilyen csoda folytán mégis hal volt a vizekben. Mert az élőlények alkalmazkodó képessége csodákra képes! Pecázott ott mindenki, boldog, boldogtalan. Partról kis lélekvesztőkből és néha fogtak is halat! Az emberek közömbösek vagy toleránsak voltak az idegenekhez. Balkáni módon zajosak de közvetlenek és segítőkészek!

    A következő érdekessége ennek a falunak a megszámlálhatatlan kutyák sokasága volt. A világ összes kutya fajaiból kialakult korcsok, mindenféle méretben tébláboltak vagy hevertek a kapuk előtt. Tudni kellet, hogy viszonyulsz, hozzuk. Már az első napokban kitapasztaltam, mit kel tennem, ha biztonságban akarok közlekedni közöttük! Tehát, nem szabadott bizalmatlanságot, vagy félelmet mutatni. Ott kellett nyugodtan ellépkedni az orruk előtt. Csak közömbösen félszemmel rád sandítottak. Ritkán fordult elő, ha morogtak, vagy vicsorogtak. Viszont ha az út közepén ólálkodtál kerülvén őket már biztosan rátámadtak.

    Családi lakást építettünk egy negyvenes körüli házaspárnak. Az építtetőnkről csak annyit, hogy régi kommunisták lehettek, mert onnan ered a rejtett fenyegetés és spontán történő demoralizálás módszere melyet gyakran alkalmaztak irántunk! Végeredményben ennek is köszönhetik, hogy apránként mind elszökdöstünk. Két év múlva telefonált nekem az egyik szomszédja karácsony előtt, még akkor sem volt a ház fölépítve!

    Amíg ott dolgoztunk a nevezett helyen minden nap kétszer érdekes eseményeknek voltunk szenttanúi:

Mintegy előzetes a falú elején kutyafalka vonítására lettünk figyelmesek. Később már tudtuk, hogy mit jelent ez! Jön a fekete tündér! Ahogy közeledett felénk úgy húzta magával a félelmetes hangzavart mit a hold, ahogy húzza az óceánok dagályát. Volt abban ugatás, vonítás, szűkölés. Az első napokban amint megpillantottam még a lélegzetem is elállott. A megjelenése nem mindennapi hatást gyakorolt rám. Még miután megszoktam, sem tudtam megállni, hogy hosszasan utána ne bámuljak!

    Képzeljünk el egy kortalan hölgyet. A „kortalan” kifejezés, közbeszéd, nem újdonság de ebben az esetben helyettesíthetetlen! Éppúgy lehetett harminc éves, mint hatvan! Magas karcsú termetét melyet fiatalosan hordozott fekete és csupa csipke selyemruha borította. Vállán szintén csipkés feketeselyem hárászkendő. Fején fekete kalap fekete selyemvirágokkal díszítve. A kalapról leomló sötét fátyol sejtelmessé tette arcvonásait. Vállán fekete szatyor, balkezében fejfölé tartott egy fekete napernyőt melyről csipkék lógtak le kis boltíves alakzatokban. Jobb kezében tartott egy kétméteres varázsbotot. A bot vékony volt és fényesre csiszolt. Varázserőt azért tulajdonítottam neki, mert a hölgy meg sem fordulva időről időre villámgyorsan hátrasuhogtatott vele az őt támadó kutyafalka közé. Az eredmény látványos és hangulatos voltát bizonyította a támadók fájdalmas vonítása és eszeveszett menekülése!

Felfoghatatlan, miért támadtak ismét szisztematikusan a következő kapuk alól. Így ment ez, amíg végigvonult a falun, rejtélyes okból, ismeretlen irányba!

    Szinte óramű pontossággal járt le ez a jelenet. Minden nap délelőtt tíz és délután öt körül. Habár a tündér senkivel nem állt szóba, én, amikor néhány pillanatra alábbhagyott az óriási hangzavar pontosan kapunk előtt kezét, csókolómat köszöntem neki. Ő felém biccentett és elegáns apró léptekkel tovább suhant. Ha a helybéliektől érdeklődtem vállukat, vonogatták. Fejűkhez emelték mutatóujjukat vagy legyintettek. Nekem nem ez volt a véleményem én biztosan tudtam, hogy ez a nő különleges de nem bolond! Nekem lett igazam:

    Egyik augusztusi nap a szokottnál hamarabb végeztünk munkánkkal. Mindjárt a második tündérjárás után. A falú végére igyekeztünk a tízlejes mikrobusz megállójához. Az útszéli gyepen egy almafa alatt megpillantottam a tündért. Maga alá húzott lábakkal törökösön ült, csodák, csodája előtte fehér abrosz. Azért csoda, mert ezt az egyetlen más színű holmit láttam nála. Éppen uzsonnázott a késő délutáni langyos nap fényében. Az abroszon két főt tojás két zsemle paradicsom, porcelán tányérkában olajbogyó, kis porcelán sótartó és fogpiszkáló tartó. Minden alatt hófehér pappír szalvéta. Olyan ízléses elrendezés uralkodott ezen egyszerű tárgyakból, amilyent csak kifinomult szakértői kezek képesek teremteni! Háta mögül bámultam rá egy darabig. Néztem, ahogyan kecses mozdulatokkal eszik és megállapítottam, hogy a táplálkozást művészi szintre emelte.

    - Jó napot hölgyem és jó étvágyat!

    - Köszönöm Attila. Te vagy az a fiatalember, aki minden nap köszön nekem! Errefele nem nagyon köszönnek. Nem azért mintha törődnék vele de, jólesik, ha figyelemre méltatsz!

Megdöbbentet kellemes kislányos hangja de leginkább az a tény, hogy nevemen szólított.

    - Honnan tudod a nevemet?

    - Én mindent tudok! Azt is, hogy egy magyar király nevét viseled, tehát magyar vagy!

    - De hiszen ez abszurd, ember mindent nem tudhat!

- fakadtam ki.

    - Ne háborogj, ki mondta, hogy én ember vagyok?

    - Hát akkor mi vagy? Tündér?

    - Valami olyasmi. De hagyjuk ezt!

    -A tündérek nem esznek főtt tojást meg paradicsomot!

    - Miért? Te láttál már tündért enni!

    - Az igazat megvallva nem.

    - Élő szervezetnek energiára van szüksége. Azt pedig valamiből pótolni kell!

    - Igen ezt én is tudom!

    - Hát persze, hogy tudod. Te intelligens vagy és önérzetes! Ti magyarok nagyon elvagytok magatokkal!

Ami nem is rossz, hiszen önbizalmat kelt bennetek!

    - Te milyen nemzetiségű vagy, román?

    - Sose tanuljátok meg, hogy nem a nemzetiség a fontos.

    - Valahová tartozni kell! Hanem gyökértelenné vállunk! És az őseink nyelve kultúrája és szokása? Szerinted a semmit sem mond?

    - Ne forgasd ki a beszédemet, én azt mondtam, hogy nem fontos! Nem azt mondtam, hogy nem szükséges! A lélek a legfontosabb és a benne lakozó szeretet! Tapasztaltad már mennyire magasztos érzés mikor a lelked csordultig telik szeretettel? Szereted a világot, embertársaidat és minden rászorultat megsegítesz?

    - Magam is így gondolkodom de nagyon nehéz ezt be is tartani!

    - Ez emberi gyöngeség, küzdeni kell ellene!

    - Te a szeretetről beszélsz, és mégis vered a kutyákat! Nem láttam arcát de, megéreztem, hogy elkomorodik.

    - Nincs más választásom. Bántani akarnak. Védekeznem kell! Különben sem tesz kárt bennük. A botom csupán zsibbasztó impulzusokat bocsát ki!

    - Miért támadnak folyton, és ránk, még oda sem figyelnek?

    -A kutyák ösztönösen megérzik, hogy nem tartozom közétek.

    - Úgy érted, hogy nem vagy ember?

    - Úgy értem!

    - Egy kisé furcsa vagy de jó veled beszélgetni.

    - Ezt bóknak szántad?

    - Nem, dehogy is! Megtudhatnám a nevedet?

    - Az igazi nevemet úgy sem értenéd meg.

    - Akkor tündérnek szólítalak! Jó!

    - Ahogy akarod!

     - Ha a vagy te kinek mondod magad, miért nem titkolod el? Hiszen érthető okokból nem célszerű, hogy mindenkinek elmondd az igazat!

A tündér legyintett.

    - Aki nem ért meg engem a bolondnak képzel. Aki pedig annyira intelligens, hogy felismer, attól nem kell tartanom!

    - Ha majd el fogom mesélni az embereknek, hogy egy tündérrel társalogtam, mit mondhatok nekik? Mit tanultam tőled?

    - Azt, hogy legyetek jók és szeressetek! Ez az igaz ember mércéje! A pénz és karrierhajsza csak tévutak melyek nem vezetnek sehova!

    - Hiszel az istenbe?

    - Ha nem hiszünk istenben, nem hiszünk önmagunkban. Az Isten saját magából adott testünknek lelket. Miután elmúlunk, sem szűnünk meg létezni, mivel lelkünk visszatér a teremtőhöz! Mintegy újra egyesülünk Istennel!

    - Talán mennem kellene, mert érkezhet a buszom!

    - Ha akarsz, elmehetsz de a buszod még nem fog érkezni!

    - Te azt nem tudhatod, mert háttal ülsz az útnak!

    - Tévedés! Nemcsak az általatok, ismer szervekkel, lehet érzékelni! Nyugodt legyél én, majd értesítelek!

    - Mond még máskor is, beszélhetek veled? Mert olyan jó társalgó vagy és beszéded megnyugtat.

    - Kedves tőled de többet nem találkozunk!

    - Miért, talán elutazol?

    - Nem te utazol el!

    - Nekem erről nem kellene tudnom?

    - Idejében meg tudod majd! Holnap ilyenkor otthon leszel egy nagy hegy alatt, és a feleségeddel fogsz sétálni sudár fenyőfák között!

Megdöbbentem ezen a beszéden. Lelkembe mart egy érzés, hogy nem láthatom a fekete tündért többé!

    - Elfogott a szomorúság?

    - Mert még olyan sok beszélnivalóm lett volna veled!-

    - Mit szeretnél tudni?

    - Legszívesebben mindent!

    - Csak óvatosabban. Nem te mondtad- e, hogy ember nem tudhat mindent?

    - Akkor csak azt mond meg jóra, fordul e gyerekeim sorsa, meggyógyul e feleségem, miért nem ért meg a világ és én miért nem értem meg a világot?

    - Az emberi sorsokban semmi nem véletlenszerű egyik történés láncszemszerűen kapcsolódik a másikhoz, míg végül elszakad! Ez nem jelenti azt, hogy az embernek nincs beleszólása saját sorsába! Remélj, akarj és tegyél! Nekem nem az a hivatásom, hogy jövőket jósoljak és kitaláljam a heti lottószámokat.

Fényt hozok a sötétségbe, szeretetet és békét beteg lelkekbe! Darázsfészket kezdtetek építeni de, holnap már nem építitek tovább!

     Eszembe jutott építetőnk állandó veszekedései a szomszédokkal. Csodálkoztam, hogy honnan tudja mindezt?

    - Sokáig nem lesz befejezve a ház. Amikor elkészül, azután se költözik béke oda. Mindez azért mert bűnös ember, bűnös pénzből építteti!

    - De hát akkor rengeteg ház kellene erre a sorsra jusson!

    - A büntetésnek számtalan formája van. Az Isten jóságos mindenkihez de csak érdemeik szerint! Arra a kérdésre, hogy miért nem ért meg téged a világ és te a világot, felelek neked: Téged az Isten más lélekkel áldott, meg mint a többi embert. Messze állsz még ugyan az elvárásoktól. Rendet kel tenned benne, meg kel erősítened és finomítanod önön magadat! Az emberek nem szeretik azon társaikat, akik különböznek tőlük! Lásd a kis ártatlannak tűnő csibéket. Ha akad közöttük egy különösebb, gyengébb, azt képesek véresre csipkedni! Az Isten tökéletes lelkű embereket akar létrehozni!

    - Akkor meg miért tart ilyen sokáig?

    - Ismered a gyorsmunka hátrányát? De az idő múlása is viszonylagos. A legfontosabb érv az ember szabad akarata. Egyéni megfontolásból kell eldöntenie, mi a rossz és mi a jó! Ez pedig időigényes folyamat.

    - Nem vagyok benne biztos, hogy én ember létemre kérdezhetek e ilyent? Van e jogom hozzá? Nem gondolod tündér, miszerint teremtésünknél hiba csúszhatott be?

    -A világotok kétpólusú! Kivétel nélkül kétpólusúak megszámlálhatatlan világrendszerek. De nem csak anyagilag, hanem szellemileg is! Ha valaki kidolgoz egy bonyolult számítógépprogramot, vajon nem ellenőrzi e sok félle módon, nem biztosítja e le a vírusok ellen? Az Isten nem csak egyetlen életre teremtett benneteket. Ahhoz túlságosan szeret és értékel. Ti egy örökkévalóságra vagytok teremtve. Minden életetek egy-egy csiszolókorong. Addig ismétlődik, amíg éretté nem váltok az örökkévalóságra!

   A tündér varázslatos ügyességgel tüntette el az uzsonna maradékait fekete szatyrába.

    - Készülj, mert érkezik a buszod!

Mikor ezt kimondta felém, fordította arcát. Földbegyökerezett a lábam. Ilyen angyali arcot még nem láttam életemben! Rabul ejtette lelkem, éreztem, hogy itt kel maradnom ezzel a lénnyel bárki legyen is az!

-         Menj már! Na menj! Neked feladatod van!

Tapasztaltam egy láthatatlan de ellenállhatatlan erő szelíd taszítását!

    - Mond, hogyan maradhatnék veled?

Nem adott feleletet. Leomlott fátyla amint botja után nyúlt. Hirtelen a”Kis herceg” jutott eszembe.

-         Mond meg legalább, hol kersselek az égen?

-         Ha valahányszor jót teszel embertársaiddal, mindig megtalálsz önmagadban!

Ő irányított, mert én magamtól nem szálltam volna a járműre, de fent voltam. Kutató tekintetemmel még elkaptam egy utolsó feledhetetlen képet. Melyen éppen egy utcasarkon fordul be nyomában egy falka kutyával. A Fekete Tündér!

 

 

 
 

    Még aznap este hazautaztunk mivel az építető összeveszett a vállalkozóval. Másnap Szeltersz be kirándultunk a Hargita alatt karcsú fenyők, kőzött! Aznap végig éreztem jelenlétét, egyike volt a leg boldogabb napjaimnak, pehelykönnyű lélekkel lépkedtem a vastag, tűlevelű avarszőnyegen. Ahogy a szél végigzongorázta a fák sűrű lombjait dallamában hallani véltem lágy kellemes hangját:

    - Ha valahányszor jót teszel embertársaiddal, mindig megtalálsz önmagadban!