Félpercesek

2. Élj megfontoltan!

Cogito ergo sum. Gyakran előfordul velem, hogy egy-egy fogalom, tárgy, tevékenység, élőlény gondolatokat ébreszt bennem. Ezért van úgy, hogy éjszaka felkelek és a géphez ülök, hogy leírjam benyomásaim róluk. Örkény után szabadon választottam műfaját.

Célom a félpercesekkel csupán az, hogy az olvasóban ugyanúgy gondolatokat gyújtsak, választásra késztessem, hogy melyik oldalon kíván maradni, továbbá hogy Ő is hozzátehesse saját történetét mások okulására. Valójában félperceseim vitaindítók is egyben. Jó szórakozást hozzájuk!

1. Köszönömök

Négy év hosszú idő, ha az ember magára marad. A társadalomból kikerülve egymaga tengődik napi gondjaival. Mert nem igaz, hogy a szűk lakótérre kényszerített ember tud unatkozni, hagyják tétlenkedni. Mire minden napi vállalható teendőt elvégez, nagyon elfárad, sokszor kikészül már fél tízre. Ilyenkor, zuhanyzás után ágyba esik és jön a szellemi, még nehezebb megmérettetés.

A jövőben nem érdemes gondolkodni a matracsírból, így marad a múlt, sok esetben a közelmúlt. Hány meg  hány esetben kaptam köszönömöt kollégától, tanítványtól, főnöktől a munkában, s otthon a faluban ismerőstől, rokontól, szomszédtól, idegentől. Gondoltam, a padláson jól elférnek. Azóta beláttam, hibáztam. Hiába kutatom, mind elfogyott. Felkaphatta a szél, bár egy sem volt könnyű. Sokszor megizzadtam érte, holott mind ingyen adtam. S most, mikor nekem lenne szükségem a mindennapi kínlódásomban, nincs kinek köszönömöt mondani.

3. Kézfogás

Manapság, ha férfiak találkoznak, nem divat kezet fogni. Úri helyeken még illik szigorúan nem izzadt tenyérrel parolázni. Ám lassan elfelejtődik őseink méltó szokása üdvözléskor. Marad helyette a helló, szia, cső, csá, hali, fejbiccentés s megannyi más förmedvény. Pedig én másképp tanultam anyósom apjától.

Alacsony, tömzsi ember volt az öreg, túl a hetvenen, mikor megismertem.  S már az első találkozáson megtanított kezet fogni. Először csodálkoztam, miért nem engedi el jobbom. Csontos ujjaiból sehogy sem tudtam kibújni. Gondoltam, játszik. Ám ekkor találkozott szemünk, s ő hirtelen elengedte kezem. Ekkor értettem meg, mi hiányzott a puszta kézszorításból.

5. Borbarátok

Édesanyám mindig emlegette. ha belemerültem a szórakozásba: borbarát van, bajbarát nincs. Nem hittem neki ebben sem, hisz például az egyik szomszéddal keltem, vele feküdtem. Minden gondunkat megosztottuk, segítettünk egymásnak apró ügyekben.  Aztán én egészségügyileg lerobbantam.

Barátnak hitt szomszédom már nem is köszön. Már nem vagyok partiképes. Rokkantságom még a szél is kifütyöli. Hol vagytok cimborák, sok régi jó barát, szól rádiómból a nóta.

10. Kutya

Szögesdróttal védett határon nehéz az átkelés. Éppen ezért használtam fel befolyásom arra, hogy átmentsem szeretett patkányfogó kutyámat, mikor az anyaországba költöztem. át is adtam az ismeretlen vállalkozónak a másnapii viszontlátás reményében. (Ukrajnából szinte lehetetlen élő állatot kivinni, utaztatni.)

Másnap hiába kerestem lakóhelyén a megbízott „csempészt". Mivel kiszabadult a zsákból  Buksi, belevetette a Tisza árterébe magát. Én pedig hiába hívogattam el-elcsukló hangon utolsó óhazai ebemet. Elvesztését máig nem tudtam lelkemben helyre tenni, bocsáss meg drága barátom.

16. Észtek

1984 augusztusában Tartuban szerettem volna felvételizni az ottani egyetemre. Nővérem kísért el beiratkozni e távoli észt egyetemre. Az első este szerettünk volna vacsorára bevásárolni. Az üzletben (teljes Kánaán fogadott, Ukrajnában szinte minden hiánycikknek minősült, amit a kirakatban láttunk) kértünk tejet, vajat, kenyeret, sajtot, mire azt mondták, nincs. Megrökönyödve fogadtuk az elutasítást, mire egymás között magyarul vitatkoztunk. Ezt látva és hallva odajött hozzánk az eladó.

Másnap soron kívül lettünk kiszolgálva,bár oroszul kommunikáltunk, nyelvünk volt a kulcs az észt eladó szívéhez, melyet azóta sem tudok elfelejteni.

17. Igenember

Három gyermekem igen mondásra tanítottam. Nincs a szótárban nem szó, soha ne mondjátok senkinek. Én is így cselekedtem viharos életemben mindig, bár sokszor ki lehetett volna kerülni a taposómalomból.

Most, hogy már közelebb vagyok az ötvenhez, kezdem érteni gyermekeim értetlenkedéseit. Most jöttem csak rá, hogy nem mindenki érdemli meg az igen-t. Ma pedig, sajnos, alig valaki.

21. Villanyáram

A kilencvenes évek elején gyakori vendég volt Kárpátalján az áramszünet. Hetente jó, ha két este élvezhettük Iljics lámpáit (Ugyanis úgy rágták a fejünkbe, hogy Leninnek köszönhetjük). Sok elektromos kütyü ment tönkre, nem győztük a villanykörtéket (mely szintén hiánycikk volt minden mással egyetemben) cserélni az ingadozásnak köszönhetően.

Egyvalami mégis jó volt ezekben a gyertyafényes (már ha volt) estékben. Több idő jutott egymásra, a családra, a beszélgetésekre, a konfliktusok tisztázására, a szeretetre, a szerelemre. Sokszor sütöttünk szalonnát a nyitott csempekályha tüzénél, így spórolva a gyertyával. Nyomorúságunkba így csempésztünk egy kis meghittséget. Hiszem, hiányzik ma is egy igazi hosszú áramszünet.

23. Testvér

Bátran kijelenthetem, nekem van a legjobb testvérem. Igaz, nővérem hét évvel idősebb, mégis megegyezik gondolkodásmódunk. Nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk legalább tízszer. Sokat köszönhetek neki. Neki adnám gondolkodás nélkül az életem, a szívem.

Egy ideig együtt dolgoztunk az egyik ÁFÉSZ-nél. A kollégák látva egymás iránti ragaszkodásunkat, burkoltan megvádoltak testvérszerelemmel. Modernkori Auguszta és George Gordon Byron ??? Gazdag szegények és/vagy szegény gazdagok.

29. Képek

Szobám s házam több falát néhai Bertics Imre barátom képei díszítik. Mindet tőle kaptam ajándékba. Legtöbbször ceruzával dolgozott kerekes székében ülve, verítékkel, kínnal festett épületeket (hisz valaha mérnök volt majd tanár), ám kérésemre (Halak vagyok) még a tőle távol álló vizet, vízesést is megfestette. Több ungvári épületet örökített meg, mint például a várat, a székesegyházat, a zsinagógát és templomokat. Fatemplomokat.

Most, hogy már nincs közöttünk, büszke vagyok arra, hogy barátomnak tudom, hogy én rendelkezem a legtöbb alkotásával. Rajzai tartják bennem az erőt, a mindennapi harcot. Köszönöm !!!

30. Házak

'98-ban hétszobás családi házat hagytam elkótyavetyélni az anyaországba való költözéskor. Itt nyugaton (Győr-Moson-Sopron megyében) egy viskót sem adtak akkoriban áráért. Azóta is fáj a szívem, sokszor álmodok szülői házammal, melynek bővítésekor nagyon sokat dolgoztam egykoron két karommal.

Áttelepülve újra kezdhettem az egészet, egy rozoga házból kellett lakhatót varázsolni. Még most is nyögjük terheit, hiteleit. Bár a fizikai fájdalmat rég elfelejtettük, gyermekeim teljesen megszokták új helyüket, szívem mélyén azonban örökös marad a honvágy.

32. Határ

Nincs még egy olyan ország, mint a mienk, melyik magával határos. Sőt, Ukrajnával a mai napig árammal védett szögesdrót választja el. A XXI. században nonszensz, és mi Európáról beszélünk.

Az egykori szabadkőműves páholyok tagjai forognak sírjukban. s ha végig néznének egy határátkelést mondjuk Záhonynál, biztosan ordítanának kínjukban, schengeni határ ide vagy oda. A 150 ezernyi magyarság jelentős része a határon történő incidensek miatt sem látogat az anyaországba, büszkesége, virtusa nem engedi.

33. Himnusz

Hollandia és Anglia után hamarosan nekünk magyaroknak is megszületik Kölcsey Ferenc tollából a himnuszunk. Erkel Ferenc zenésíti meg , dallama és szövege egyedülálló a világ népeinek himnuszai között. Hisz mi már nemcsak a múltat, de a jövendőt is megbűnhődtük.

Ezért ha felcsendül szilveszter éjszakáján, sportesemény díjátadása kapcsán, nemzeti ünnepeinken, engem könnyezni késztet, kaparja torkomat, s könnyben ázott szemekkel éneklem büszkén himnuszunkat.

43. Nyelv

Nyolcfős csoportot kalauzoltam szülőhazámban Kárpátalján pár éve. Elkerültünk a gerényi középkori templom rotundájához is. Az őrzéssel megbízott öreget nem találtuk az elején, én igyekeztem oroszul kérdezősködni a templomon körül, Ungvár külterületének számító mezővárosában.

Mint később kiderült, az unoka, egy tíz év körüli kislány, némának tettette magát, vállát vonogatta, durcásan tekintett rám, a kérdezőre. Kisvártatva előkerült a nagyapa kulccsal a kezében. Míg vendégeim a falakról előtüremkedő festményeket, igazi csodákat szemlélték, én ruszinra váltottam, s láss csodát, megnyílt a kis néma, csak úgy dőltek belőle az ősi nyelv szavai, mondatai. Két perc múlva többet tudtam róla és a templomról, mintha bármelyik útikönyvet fellapoztam volna.

48. Házasság

Nem jó, nem lehet, nem szabad házasságot kötni sajnálatból, szánalomból. Első frigyem még így is húsz évig tartott, három gyermek a gyümölcse. Egyébként nálam vannak elhelyezve, s mert Ők is így akarták.

Második hivatalosan megpecsételt eskünk sem ért és/vagy ér többet, hiszen gyermekeink nem fogadták el a kapcsolatot, viszolyognak tőle minduntalan. Három a magyar igazság? Van még értelme? Üljek két szék közé? Üljek egyszerre többre? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy engem is megsajnálhatna már valaki hosszan tartó szeretettel.

80. Testvér

A világon nekem van a legeslegjobb testvérem. Ő az, akire mindenkor lehet számítani minden körülményben. Fordítva is igaz minden. Ezt látva voltak olyanok, akik még testvérszerelemmel is megvádoltak hátunk mögött. Szegény szerencsétlenek.

Egymás iránti szeretetünk mit se kopott az időben. Én kész vagyok most is meghalni érte, érette, végette.

83. Kapu

Soha nem szerettem a zárt, átláthatatlan kapukat se a városban, falun meg pláne. Azt jelentette számomra, hogy azon túl egy zárt világ van, nekem, nekünk, kívülállóknak, pedig kuss.

Éppen ezért, igyekeztem minden idáig általam lakott családi ház kerítését, kapuját úgy kialakítani, hogy azon elegendő rés legyen a betekintéshez. Ezzel azt jelzem mindenkinek, a nagyvilágnak, hogy nincs takargatnivalóm, nyitott vagyok, mint egy tenyér.

97. Bohóc

A bohóc a legemberibb ember. Eljátssza életünk, torz tükröt tart elibünk, hogy felismerjük magunkat. Mintha csak azt sugallná: ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde. Nevetünk, kacagunk rajta önfeledten, holott észre sem vesszük, hogy saját magunkon tesszük.

Az öröm mellett hová lesz a gyakran túlnyomó részt bennünket övező komolyság? Akkor nem értem. A bohóc mégsem olyan emberi? A bohóc mégsem a legemberibb ember?

99. Hit

Hiszek hitetlenül - mondta többek között Ady. Ezzel én is így vagyok, hogy melyik vallás, irányzat, hogyan magyarázza saját szája ízére, most nem érdekel. mert tudunk-e dönteni, kit kövessünk. Egyszerű halandókként választhatunk-e napjaink kavalkádjában?

Isten van, Isten örök, Isten az emberé örökre. Így egyszerűen.