A fénykép nem sikerült

Kevi, 2012, július 25 - 19:08

"Harmóniát nem az azonosság, hanem a különbözőség teremt. A természetben nem létezik egyformaság. A sorozatgyártás emberi szülemény."


Néhány éve főnököm a májusi felvételiztetések idején utazott el Németországba. Erre az időszakra én lettem az előkészítőben a megbízott helyettes. Amolyan ovi-suli voltunk, olyan gyerekek jártak hozzánk, akiknek speciális fejlesztésre volt szükségük ahhoz, hogy első osztályba mehessenek. Jó hírünk volt, pillanatok alatt teltházunk lett.
Már túl voltunk a felvételiken, amikor egy nagymama hívott és nagyon kért, hogy egy beszélgetés erejéig hadd jöjjön be a 6 éves unokájával. Elmondta, hogy már 17 helyről utasították el őket. A kisfiú arca torz, így született, és csak a serdülőkor után végezhetnek rajta arcplasztikát.
A beszélgetésre a nagyszülők hozták el Marcit. A szépségkirálynő anya a szülés után lelépett, az apa is csak pénzzel támogatta őket. Amikor megláttam a fiút, bevallom, én is megijedtem, azt gondoltam, ragaszkodni fogok a teltházhoz.
Később, amikor a szobámban a kétségbeesett öregek elmesélték, hogy a gyerek idáig még alig volt közösségben, a katolikus óvodából egy hónap után kirakták, a játszótéren is csúfolják, tudtam, hogy mégis megvizsgálom, és talán előjegyzésbe veszem.
Marci minden feladatot megoldott, készségesen rajzolt, mesélt és fürkészte az arcomat. Én meg az övét. Tekintetéből megfoghatatlan szeretetvágy sugárzott. A koravén gyerek felemás arca volt ez, a sokat tapasztalt, megkeseredett felnőtt és a gyermeki tisztaság egyszerre. Egy kis idő múlva már nem láttam mást, csak egy barátságos fiút, aki iskolába akar járni.
A nagymama hálásan fogta a kezemet, amikor közöltem velük, hogy szorítunk helyet Marcinak az egyik csoportban.
Egész éjjel nem aludtam, forgott az agyam, vajon mit fognak majd szólni a szülők, ha meglátják ezt a kis quasimodót. És a gyerekek? Félnek majd tőle, vagy bántani fogják? Nem vagyok én normális, lehet hogy mindenki elviszi majd innen a gyerekét...
Felhívtam a főnököm. megnyugtatott, valahogy majd csak megoldjuk.
Először a kollégákkal ültünk le, megbeszéltük, hogy az első óra a másságról fog szólni. Arról, hogy senki sem tökéletes, van aki rajzolni nem tud, van aki énekelni, némelyikük hibásan beszél, a füle nagyobb, vagy éppen az arca. Az iskola előtti kirándulásra pedig elhívtuk a szülőket, hogy megismerhessék Marcit.
És működött, minden úgy, ahogy elterveztük. Mi felnőttek természetesnek vettük, hogy van ilyen is, ezért a gyerekeknek eszük ágában sem volt csúfolódni. Mert a gyerekek őszinték, de nem gonoszak. Kis adóvevőjük viszont, rendkívül jól működik. Csúfolódni csak ott mernek, ahol a felnőtt szóban vagy viselkedésében erre engedélyt ad. Ha mást mond és mást cselekszik, a gyerekek partnerei lesznek és a legjobb fegyverei.
Marci a csoportban hamar barátra talált, a legélénkebb fiú személyében. Mindenhová kéz a kézben mentek, az udvaron katonásdit játszottak. Gergőnek csak akkor tűnt fel Marci csúnyasága, amikor év végén az osztálytablót nézegette:
-Nézd, milyen furcsa az arca - fordult hozzám.
-Igen, Gergő-mondtam- a fénykép nem sikerült.
Az írás hossza kb. 2 ezer karakter

Én köszönöm, hogy

Én köszönöm, hogy olvastad Kera:)

Üdv:Kevi 

Kinek a dolga?

Kedves Kevi!

Gratulálok a történethez (vagy a megírásához, ha – ahogy írod – a történetet az élet adta :-)). Jó, ha időről-időre emlékeztetik az embert, hogy a gyerekek reakcióiért sok esetben, mi, felnőttek vagyunk felelősek. Az meg különösen tetszett, hogy a főhős nem valami szent, aki meg se látja a gyerek arcának csúnyaságát és ennek a nehézségeit, hanem mindezt tudatosan legyőzi, akár annak árán is, hogy anyagi kérdés is lehet belőle (ha netán elviszik a gyerekeket a szülők).

Köszönöm, hogy olvashattam

Kéra 

 

köszönöm...:)

Köszönöm kedves Julian, az élet adta...

Üdv: Kevi 

szép

Nagyon szép történet!!

Belső fotó

Kedves Gk!

Az első felével nem vitatkozom, mert valójában igazad van a sorozatgyártást illetően, és még abban is nagyon egyetértek, hogy a szépérzéket a felnőtt alakítja ki a gyermekben, azt gondolom, hogy az írásban az is benne van, hogy a belső érték felfedezése a lényeg. De Marci esetében a külső megjelenést nem mellőzhetjük, "csúnyasága" megakadályozta őt abban, hogy belső értékeit megmutathassa, hisz 16 helyen szóba sem álltak vele. Ha Marci süketnek születik, vagy értelmi sérültnek, lehet hogy az anya még dédelgeti az álmot, hogy gyermeke egyszer olyan lesz, mint a többi. Marci mássága viszont azonnal feltűnik, és ugye mindenhol felnőttek felvételiztetnek, nem a gyerekek. A "belső" fénykép sohasem jelenhetett volna meg Gergőben Marciról, ha nem kerül gyerektársaságba, olyan felnőttek irányítása alá, akik másságát nem utasítják el és nem ragaszkodnak a futószalagon készült tárgyakhoz.
És valóban nem birkózunk, de ez már nem is játék:)
Üdv: Kevi

Egyformaság, különbözőség és egyebek

 

Kedves Kevi, tovább vihetjük ha van kedved. Nem birkózásból, csak játékból.

Egyformaság

Igazad van, nincs két szakasztott egyforma alakzat a természetben de az egyes fajokon és fajtákon belül az alapelv ugyanaz,  ami a külső megjelenésben is érvényesül. Az apró eltérések érzékeléséhez legtöbb esetben kiemelt vizsgálódásra van szükség. Léteznek ugyan formabontó, de nehezen észrevehető négylevelű  lóherék, azonban a lóhere nagy általánosságban sorozatgyártott három levelű és az érett borsószemek között sem találni nagy változatosságot. Maga az ember is különböző modellekből álló sorozatgyártmány, ez ad lehetőséget  alakatrész cserére is. A klónozás megtévesztő, lehet hogy külsőre sikerül, de a klónozott egyed élettartama és egészsége eltérő az eredetitől. Legalábbis egyenlőre.

Az emberi produktumok teljes egyformasága pedig némileg kérdéses. A futószalagokon készült tárgyak esetében hiába a sablon, nem azonosak. Talán volt már két teljesen egyforma autód,  számítógéped,  vagy egyéb sorozatban gyártott holmid. Valószínű magad is tapasztaltad, hogy a kettő csak első ránézésre pontosan egyforma de működés közben mindkettőből  kiütközik valamiféle saját tulajdonság és nem csak az összetettebb cikkekről beszélek.

Jól belegondolva, az  ember legtöbb tevékenységében nem tesz mást, mint saját közegét, a természetet utánozza vagy belőle merít,  lásd technika, művészet stb. ezért nem hiszem, hogy mint „ felsőbbrendűt” az embert el kéne választani a természettől. Ami ontja a sorozatokat:)

A gyerekek szépérzékét illetően:  senki nem születik kialakult izléssel, ez tapasztalati úton és környezeti befolyással alakul. Amivel hangsúlyozottan foglalkozunk,  az több figyelmet kap. Hogy Marci szép e vagy csúnya az nagy mértékben azon múlik, hogy ennek a kérdésnek mennyi figyelmet szentelünk a mindennapi gyermeki közösségben. A magam részéről a külső megjelenés vitatását teljesen mellőzném és a képességekre összpontosítanék, mert valamilyen egyéni tehetség mindenkiben van. Marcitok és a hozzá hasonlók esetében azt a sorod érezném irányadónak hogy „Mi felnőttek természetesnek vettük, hogy van ilyen is, ezért a gyerekeknek eszük ágában sem volt csúfolódni.”

 

sorozatgyártás

Kedves Gk, először is köszönöm, másodszor a mottó adott volt, de vitatkozzunk picit rajta. Szerintem minden akáclevél más, minden ormány, minden szamár, mint ahogy ember sincs ugyanolyan. A természet ugyan törekszik a hasonlóra, de klónozni csak az ember képes. És ha a kis elefántnak kicsit nagyobbra sikeredik az ormánya, attól még mehet a csordával, Marci "nagy"arca őt magányra ítélheti.

Kevi 

Szép, jól előadott


Szép, jól előadott történet és remélhetőleg nem egyedi eset, hogy a természet fricskája által deformálódott külső megjelenésen nem akad fent senki. Valójában észre sem szabadna venni, de nem is erre, hanem a mottóra reagálnék. Arra az állitásra, hogy a sorozatgyártás emberi szülemény. ? Eddig úgy észleltem, hogy a természetben egyes fajokon, fajtákon belül  nagyban megy a sorozatgyártás, valamennyi akácfának akáclevele van valamennyi elefánt ormányos és a szamarak is nagyon hasonlóak.

Köszönöm

Köszönöm Poszáta! Örülök, hogy itt van a 30-ban, a sorsa máris nem Bármi... és annak is, hogy megérintett.

Kevi 

Bármi

Legyen bármi a sorsa ennek az írásnak, nagyon jó, hogy megírtad. Remélem, minél többen elolvassák. Nekem érthető és megérintő volt. Gratulálok!