Fidolin és Cincér a sárkánybarlangban

Évszám
2011
Beküldő
kék

    Minden mesélőnek illik tisztában lennie egy történet kezdésével. Én itt kezdem el...
    Fidolin kétségbe volt esve. Nem, talán a kétség nem a legmegfelelőbb szó -legszivesebben felforgatott és darabokra tört volna minden a tündérpalota várótermében keze ügyébe kerülő tárgyat, ha nem félt volna hogy ezzel csak megnöveli büntetését.
Lehetséges úgyan hogy a királyi udvarban Fidolin nevéhez legtöbbeknek elsőként az ,,udvari bolond-kobóld” megnevezés társúlt, ám Fidolin, a rosszmájú hiresztelések ellenére, inkább tartotta magát kisérletező kedvű tudósnak, 's mint ilyet az ostoba eset (melynek most itéletére várt ) rögtön elkeseritette.  Szerencséjére azomban Fidolin egyben praktikus kobold hirében is állt,  ezért rövid időn belűl túl tette magát a bűntudaton és neki állt végig gondolni a személye elleni lehetséges összeesküvők névsorát.



Tehát Fidolin épp dúlva-fúlva járkált fel s alá, léptei szaporázásával pedig füle egyre vörösebb szint öltött. Fidolin jellegzetes tulajdonsága volt úgyanis, hogy minnél  idegesebb volt annál többet morfondirozott és minnél többet morfondirozott annál idegesebb lett a helyzet pedig egészen addig fokozódott amig...
-Tü-tü-tű-tü-tű!-zendűlt fel az ajtóban a kürtszó.
A következő másodpercben Fidolin egy szerencsétlen lépés hatására hasravágodott. Csak feltápászkodása után figyelhette meg a hang forrását. A kürt egy tündérhez is szokatlanúl kistermetű, gyerekes képű, puffokás apród kezében volt. Mintha Fidolin pillantásától zavarba jött volna hintaszékmód bilegett hol az egyik, hol a másik lábára ezzel mintegy kontrasztot képezve a mögötte álló mozdulatlan, zöldruhás Tündérrel.
-Ugyan-ugyan Picc-úr! -intett egyet a zöldruhás tündér, akit Cincérnek hivtak, majd vigyorogva Fidolinhoz fordúlt – Elnézésedet kell hogy kérjem! Mostanság szokásáva vált hogy mindenhol ily módon adja hirűl érkezésemet. Hiába magyaráztam neki hogy nem kivánok feltünést… Kivétel persze ami, ami kivételes személyemből ered…
Cinér ezútán mégjobban elvigyorodott, Fidolin ajka ellenben megremegett.
-Furcsa! Jelenleg én mégis kivételes személyed eltünését értékelném legjobban!-fortyant fel Fidolin, akinek a gyomrában lévő idegeség egyre inkább dühvel kezdett elegyedni.
-Nahát! Micsoda pazar szófordulat!- csapta össze tenyerét Cincér -Látod Picc-úr ha nem lennél otthon a kobóld-etiketben, félő hogy fel sem ismerted volna a köszöntés ezen fajtáját!
-Habár…- folytatta elgondolkozva Cincér- Lehetséges hogy hozzád is közelebb állna ez a fajta modor ha életlenedben soha sem, még egy félszer sem győztél volna semmiben… vagy mondjuk, ha felrobbantottad volna az udvari laboratóriumot.
Picc-úr belekuncogott a tenyerébe mire Fidolin gyomra megrándult.
-Nem mintha te bármit is valaha feltaláltál volna...-morogta Fidolin.
- Mint mondjuk bűzbombákat? Kérlek, ne értsd  túl bántónak szavaimat!- folytatta  körmeit nézegetve Cincér - Csupán azt akarom kifejezésre jutattni hogy mikettőnket mindig valahogy különböző kitüntetések találnak meg... Vegyük mondjuk példának, a jelen helyzetet: még te a ...hm... nézd el hogy nem tudom illendőben megfogalmazni... a büntetésedet várod, addig engem azon képtelenségem láncol ide hogy nemet mondjak a világ legbájosabb hercegkisasszonyának könyörgésére... Hoppá! Talán, illőbb úgy mondani hogy könnyekkel megpecsételt parancsára!
Fidolin nem tudott megállni egy fintort. Ha valaki arra kérte volna állitsa össze Cincér legidegesitőbb szokásainak listáját, azon valószinűleg Cincér arrogáns bajusz pödörgetése mellett, igen előkellő helyet foglaltak volna el a Paszulyka hercegnőről alkotott végtelen hosszúságú szernádjai is… Jelen esetben azomban mindezek mellett volt még valami ami Fidolint különös nyugtalansággal töltötte el. Elve az sem számitott túl jó előjelnek hogy Cincér értesült Fidolin kilátásba helyezett büntetéséről, de az élénk jókedve már egyenessen nyugtalanitó volt. Vajon mi tervezhet?-tanakodott Fidolin, mire a baljós előérzetére hirtelen választ kapott.
Egy tündérkomorna  az ajtóban köhécseléssel jelezte hogy megérkezett Fidolin itéletével.
Fidolin aki  bár egyáltalán nem volt az udvari illemben járatlan kobold, most a komornához futott és a kezéből az itéletet kitépve falánkan fúrta be tekintetét a sorok közzé. Pillantása azomban egy adott soron újra és újra fennakadt mire felfogta értelmét.
Gyávaság?! Kopaszföldére száműznék gyávaságért?! Az olyan puszta hogy onnan még se kobold, se  tündér éppelméjűen vissza nem jött! És most, őt Fidolin, száműznék oda… Ez most már egészen összeesküvés szagú volt! A kérdés már csak az kinek állt annyira érdekében hogy Fidolint száműzék hogy még a laboratoriumot is képes volt felrobantan... Ahogy visszont tovább küszködte magát a sorok olvasása közben mégjobban elképedt. –Itt az áll…-dadogta Fidolin- Milyen verseny?
A komorna sóhajtott. -A hercegnő parancsának kitétele szerint amennyiben a Fidolinként megnevezett kobold a száműzetéstől viszakozik versenyben kell megmérköznie a Tündérhalom , Cincéként megnevezett…
-Ezt én is el tudom olvasni!- szakitotta félbe méltatlankodva Fidolin- De hisz ez lehetetlen! Ma már senkit sem küldenek sárkányt őlni egy addag sárkánypikkelyért! Három napon belűl legalább is semmiképpen se! Sőt, azt sem látom mi köze van a laboratórium felrobanásának a gyávassághoz!
A komorna zavarodottan felköhécselt- Köhm-köhm… Nos, elsősorban a hercegnő nyilván úgy látta hogy még semmi kiemelkedőt sem tettél Tündérhaomért…Másrészt… Köhm-köhm… A felrobbant laboratótiumban volt az útolsó sárkánypikkely adag, ami a hercegnő hajápolójának elengedhetetlen kelléke… és, mint tudjuk, a kereskedők csak a jövő hónapban jönnek…
-És másodsorban nekünk, mint hű alatvalóknak kötelességünk mindent megtenni a hercegnő gyönyörű fürtjeiért! –vágta közbe vidoran Cincér, majd Fidolinra tekintett- Persze egy koboldtól senki se várna el ilyen fokú önfeláldozást…
Cincér vigyorogva megrebegtette szárnyait, miközben könyökéig érő apródja olyan szemekkel bámúlt fel rá mint egy miniatürizált superman(ó)ra.
Fidolin arca pár pillanatra elfehéredett, majd lassan de határozottan újra vörös szin öltött.
-Én is elvállalom a versenyt.-morogta Fidolin.
Ezútán Cincér sok (és hangsúlyozottan szükséges) szerencsét kivánt Fidolinnak, majd nyomában hangtanúl tapsikoló apródjával, kirepűlt a teremből. Fidolin még pár percig egy helybenállva gondolkodott, majd a teremből távozva jó alapossan bevágta maga útán az ajtót. Hivatalosan is Cincért állitotta az összesküvők listájának élére.

Tény hogy Fidolin még aznap este átrágta az otthonában felelhető sárkányokkal kapcsolatos összes könyvet, ennek a ténynek a hátúlűtője viszont az volt hogy mivel elfelejtette beállitani ébresztőóráját, Fidolin másnap reggel hosszan elaludt. S ha ez útóbbi még nem lett volna elég a szerencsétlen indúláshoz, ráadásúl még azzal a felismeréssel is szembesűnie kellett hogy sárkány elleni készlete a laboratóriumi baleset során folyamán szintén odaveszett. Fidolin igy végűl jobb hijján egy Trutymónak elnevezett saját készitésű bűzbombával és egy konyháról kölcsönkért serpenyővel indult útnak.

,,Ha megbizonyosodtál róla hogy egy sárkány van a közeledben, a következő lépésben itt az ideje megbizonyosodnod  a futócipőd minőségéről.” –próbálta Fidolin felidézni a ,,Hogyan védekezzünk sárkányok és erdőtűzek ellen?” cimű könyv sorait.
Fidolin előszőr kapta azon magát hogy azt sérelmezi  hogy egy a minden kobold számára kötelező könyvhöz négyszáz éve senki sem irt bövitést.
,,A sárkányok a nagylábúak világának rejtett zugaiban szeretik meghúzni magukat”  ez a kijelentés még csak igaz volt, és a Fidolin az általa kerestt sárkány barlangja elötti romos táblát (Vigyázat! Robbanás veszély!) még csak  hajlandó volt ,,elriasztást célzó csontkupacnak” felfogni, de azt már a szemtelenség tetőfokának tartotta hogy a barlang külsejének részletezésével ellentétben a belsejéről egy sort sem irtak.
-Olyan sötét van itt hogy még egy vakond is a falnak menne!- dohogott magában Fidolin egyrészt mivel a könyv szigorúan kikötötte hogy nem gyújthat fényt, igy korom sötétségben bukdácsólt, másrészt mert dohogni könnyebb volt mint arra a lehetőségre hogy az egyik sarokból egy vérengző sárkány fogja magát rávetni.
-Persze ha van itt egyáltalán sárkány!- okoskodott magában Fidolin, úgyanis minnél hosszabb, ideje bukdácsolt a barlangban annál inkább erősödött benne a gyanu hogy Cincér összeesküvésének a részeként téves helyet kiáltottak ki a legközelebbi sárkány barlangjaként. Azonban ez a gondolatmenet sem gátolta legkisebb zörej által kiváltott  hatalmas ijedségeket- ezekben az esetekben Fidloinnak mindig nagyon sok Kopaszföldi tájképet, és gunyolódó arcú Cincért kellett maga elé képzelnie hogy percek múltán tapogatózva tovább merészkedjen.
-Ostobaság!-mérgelődött magában Fidolin mikor már végtelenekk tünnő idő óta haldat előre felé a barlangban-Sehol sem irták hogy egy sárkány barlangnak ilyen hosszúnak kell lennie! Most már biztos hogy átverték! Nem létezik hogy itt egy fiatnyi sárk…
Abban a pillanatban Fidolin belebotlott valamibe, és orraesett, a kezében lévő serpenyő csörömpölve ért földet…
-Nocsak még egy új vendégem van?!-süvitett fel a sötétből valahonnan a mély hang.
Fidolin ebben a pillanatban látta teljes ostbaságnak hogy nem szentelt időt egy új sárkány elleni felszerlés előteremtésének, hanem helyette beérte egy serpenyővel és egy adag Trutymóval. –Azt kérdeztem van itt valaki?!-süvitett fel a hang másodszorra. -Miféle szerzet vagy ha még köszönni sem tanitottak meg?!
Fidolinnak csak annyi ideje maradt hogy  remegve kitapogatta a serpenyőt majd felpattanva a feje elé tartotta. Ilyen sötétben  még az is lehetséges hogy a sárkány sem látja őt…
–Tö-őr van nálam!-motyogta Fidolin szivdobogva- Ne közelits mert szúrok, és az fájni fog!
-Ha jobban belegodolok valóban különös szerzet vagy, még senkit sem láttam aki páncél nélkűl egy serpenyővel akart volna letámadni, kivéve egyszer egy rövidlátó hobbitot aki ki akarta fizetetni velem a számlát...-dörgött fel úra a hang- Mindenesetre ha önvédelemre használod ellenem nem szükséges. Jómagam legalább négyszáz éve nem eszek sem csigát, sem koboldot, sem királyfit, előbbi kettőt azért mert rájöttem hogy felpuffaszt, útóbbit meg mert hajlamos békává változni...
-Te…Nem akarsz megenni?-nyikorogta hitetlenűl Fidolin, egy tapottat sem mozditva arca elől a serpenyőt.
-Nem- jegyezte meg nemes egyszerűséggel a sárkány, majd kis szünet útán tovább folytata.- Belegondolva egész régen volt utóljára ehetetlen látogatom... Persze ehető,ehetetlen de kérdem én milyen modorral? Még manapság is akadnak akik csak berontottak, minden féle szigonnyal hadonásztak, illetlenségeket vágtak egy tőlük jópár száz évvel idősebb fejéhez, ráadásúl szörnyű nyelvhelyeséggel. Mindenestre kilátásba helyezve a tényt hogy tőlem függetlenűl egyhamar úgysem tudsz kijutni innen, örömmel vennék végre egy beszélgetőpartnert.
Igen csak sok koboldidőbe bele telt még Fidolin valóban elhitte hogy a sárkány már valóban megehette volna ha akarja, ezért a serpenyő mögűl kicsit kikukucsált de továbbra is csak kormos sötétséget látott. -Tényleg nem eszel meg?
-Látom, mily széles az érdeklődésiköröd!-hagzott fel újra a sárkány hangja.
-A magam válaszát már megadtam. Persze az emberek... akkarom mondani a nagylábúak nevében nem beszélehetek.- folytatta a sárkány elmélkedő hangon- Ettél már a hagymás a rántotájukból? És olyan lovagból aki hagymás rántotát evett? Akkor nem tudod miről beszélek! Ők kiáltanak ki minket szörnytegnek, holott egész hihetetlen dolgokat tudnak legyömöszőlni a saját torkukon… Mit is akartam ezzel mondani? Ja, igen ha ne talán megérnéd  hogy a nagylábúak kitartanak azon szándékuk mellett hogy felújitandó metro cimen átépitik a barlangomat, és idejönnek, tettesd magad mondjuk… a földön heverő padlizsánnak. Mint mondtam nem szeretik az egészséges ételeket.
Mivel Fidolin életében még egyszer sem érzett rokonságot egy padlizsánnal se, fogalma sem volt annak tetetésének mikéntjéről de zavarodva megköszönte a tanácsot.
A sárkány ezútán mindenféle történetek elbeszélésébe kezdett arról hogy költözött be a nagylábúak felújitás alatt álló metrójába, és hittete el egykor hiresen szagos leheletével a nagylbúakkal hogy veszélyes gázog szabadúltak fel az épitkezésen, végezetűl pedig lehelete gyengűlésével hogy vált kilakoltatásra váró sárkánnyá.
Végezetűl, bár Fidolin sohasem hitte hogy ez megtörténhet vele egészen megsajnálta a sárkányt leengedte az arca elé tartott serpenyőt, és lemondott a menekülés azon változatáról miszerint a Trutymót a támadó sárkány arcába hajitja. Ebben a pillanatban Fidolin megvilágosodott. Hiszen a Trutymó a világ legerősebb bűzbombája, Fidoliné legalább is biztosan!
A következő félóra tehát a Trutymó előállitásának és felhasználás módjainak részletezésével telt el- aminek a végén Fidolin egy egészen újszerű üzleti javaslattal állt elő: egy egész félévszázadon át garantáltan szagos Trutymót tiz éves ajánlott  fel néhány darab sárkánypikkelyért.                              -Igazam volt, valóban  régen  láttam ilyen különös és egyben zsenilális szerzemélyt - állapitotta meg a sárkány elismerő hangon- Biztos hogy téged küldtek ide?
A sárkány lelkesedését kifejezendő hamarossan még tündérpörköltre is meg invitálta Fidolint.
-Ez a darab érkezésed előtt rontott nekem egy fogpiszkálóval-magyarázta a sárkány, miközben kotorászás hangja hallatszott- Ha jól értetem ő is sárkány pikelyt akkart várj, mivel lekéste az ebédidőt egy dobozba tettem, megmutatom!
Újabb rövid időnyi mocorgás útán, a sötétségben hirtelen kaparászás és kiábálás szerű hang ütötte fel a fejét.–Gaz fenevad! Talán azt hiszed megijedek tőled csak mert túlsúlyban vagy?! Hah! Nagyot tévedsz! Legyen bár ezer életem vagy halaálom azt mind Paszulyka hercenőért ajánlom!
Fidolinon meglepetség vett erőt, Cincér hangját hallotta. Pár percig szótlanúl gondolkozott majd oda súgta a sárkánynak -Tudod én sem eszek tündért, mert én a látványukra vagyok allergiás…De, azt hiszem hogy odahaza azzal is megelégednének ha most sületlenűl vinném haza.
Mivel a megoldás mind kettőjük régiproblémáját megszüntette rövid idő alatt megkötötték az üzletet, mely értelmében Fidolin Cincérért és némi sárkány pikkelyért cserébe sikeressen elcserélte a Trutymó receptjét a sárkánynak.



Fidolin úgy érezte nagyon-nagyon rég volt olyan kicsattanó kedve mint amikor meglátta a sárkány barlang kijáratát – úgyan ezzel ellentmondott hogy egész teste sajgott mivel amellett hogy egész útón a Cincérnek otthont adó dobozt tólta (a sárkánynak  megigérte hogy csak a kijáratnál nyitja ki), még egy sárkány pikkellyel teletömött zsákot is cipelnie kellett.
Mikor végre sikeressen elhagyták a barlangott, Fidolin nagyot szippantott a kinti levegőből, majd jó alapos kinyújtózkodás útán előkészitette legszebb mosolyát. Most végre  tényleg legyőzte Cincért!  Milyen képet fog vágni ha rájön hogy ő szerezte meg a sárkánypikkelyt!
Már azt is eltervzte milyen mondatot fog elsőként mondani mire felnyitotta a dobozt.
-Hát ilyen képet vág a tündér-etiketben az aki egy kicsit se, még egy félszer se nyer?!-vigyorgott Fidolin a  dobozban ülő tündérre.
Cincér azomban szótlan maradt, sőt még csak Fidolinra se nézett.
Fidolin kicsit megköszörűlte a torkát, majd hangossan ismételni próbálta: -Hát ilyen tündért vág az a kép…Mi bajod? Nem hallasz?!
-Vágd le a szárnyaimat!- morogta Cincér.
-Tessék?!-hűledezett Fidolin, ennél frapánsabb választ várt.
Cincér most Fidolinra nézett, majd keményen felpattant. –Vágd le a szárnyaimat! Követelem!
Fidolin pár pillanatra gondolkodóba esett. -Hogyisne!- tette hozzá hirtelen- Talán otthon azzal akarsz majd megvádólni hogy alatomban  azért vágtam le a szárnyaid hogy elopjam tőled a pikkelyeket!
-Ha félsz, úgy állj ki velem párbalyra!-kapta ellő félig meggörbűlt kardját Cincér- Gyerünk ne kimélj! De ó, hű hóhérom, ha már trófeát viszel néki, könyörgöm tudasd Napnál szebb hercengőddel, hogy ezen mihaszna tündér ki még csak aprócska kezének körme piszkára sem érdemes most, itt, kimúlt!
,,Hű hóhérom?” Fidolin ezen a ponton végképp elkezdett gyankodni hogy nem stimmel valami Cincérrel... Lehet hogy tényleg az agyára ment a sárkány barlang? Vagy ez is egy összeesküvés része?
-Te tényleg nem tudod elfogadni hogy vesztetél, igaz?- dörmögte Fidolin.
Cinér eldobta magától kardját, majd újra a földre vágódott.
-Haszontalan életemnek ironikus tragégiája hogy pont egy kobold ellen veszitettem el egyetlen lehetőségemet hogy a világ lecsodáloatosabb hercegnőjének kezét elnyerjem...
-Tessék?!- kiáltott fel elképedve Fidolin- Ugye nem azt akarod ezzel mondani hogy ezért kellett megjárnunk a sárkánybarlangot? Az egész laboratórium  felrobantásos összeesküvést csak azért találtad ki hogy megszerezd a hercegnő kezét?
Cincér azomban csak legyintett -Összeesküvést ugyan...Látom még mindig csapnivaló a fantáziád...Dehát mit is várhatnánk el egy koboldtól?                                                                                                                                        -Csak a hercegnő számit!- Cincér mélyen felsóhajtott. –Ő csak a legbátrabbat érdemli..
Fidolin megrökönyödve álldogált, miközben hirtelen rendkivűl esetlennek kezdte magát érezni. Mégsem Cincér robbantotta volna fel a laboratóriumut? Pedig már minden  olyan logikusnak tűnt... Mégis... Ez a piszkos, kimerűlt alak olyan valószinűtlenűl távolinak tűnt attól a fennhéjázó, bajusz pedergető Cincértől akit ismert. Hirtelen furcsa, kellemetlen szánalom érzet szerűség szálta meg... Talán neki is megártott volna sárkánybarlang? Persze ez még mindig nem változtatott sokat a tényen hogy általánosságba véve a föld Cincérnél nem hordott még a hátán püffeszkedőbb, önimádóbb és kárörvendőbb tündért.
-Talán nem is olyan rossz a helyzet...-hagyták el Fidolin száját a szokatlanúl távolinak tűnő szavak.-Talán az is egy megoldás lenne...
Fidolin nyelt egyet. -... ha közössen vinnénk vissza a sárkány pikkelyeket.
-Hogyan mondod?- kapta fel fejét elképedve Cincér- Jól hallottam amit mondtál?!                                                                                                                                                                                                                      Cincér felhúzta a szemöldökét -Csak nem te találtál ki ezzútal valami trükköt, Fidolin?                -Dehogynem, levágott szárnnyal nem vehetnél részt a jövő heti disz meneten... Ezzel pedig elvesziteném a lehetőséget hogy lássam amint landoláskor a  közönség orra előtt a fejedre essel...- rögtönözte nem túl meggyözően Fidolin.                                                                                                                                                    -Ó...-ráncolta össze a szemöldökét Cincér- Ezesetben... Csakis most az egyszer... Nagy lelkűen elfogadom. Amennyiben komolyan gondolod az ajánlatot, természetesen...                                                                                                                         

Fidolin gombócot érzett a torkán ezért beszéd, helyett csak bólintott.

 

Azoknak a lényeknek az elmondásaik alapján, akik aznap Mikor Fidolin és Cincér hazaérkezett a mesélő az alábbi eseményeket tudatná:

  Ezidőben elmondható hogy roppant nagy volt a nyugtalanság az udvarnál Paszulyka hercegnő kiújúlt unalomitis-e miatt. Ezért mikor a tündérszolgák megneszelték sárkánybarlangot járt hőseink  megérkezésének hirét, kapva kaptak az alkalmon hogy Fidolint és Cincért ,,útibeszámoló" ürügyén a hercegnő lakosztályába taszigálják. A terembenlévők arról is beszámoltak (, s egyben csalódottan vették tudomásúl) hogy a megpróbáltatások nyoma sem a tündéren, sem pedig a koboldon sem látszott meg a várt hatásfokban. Fidolin úrat maszatosnak és mogorvának irták le, mintha csak egy újabb sikertelen laboratóriumi kisérletén lenne túl, Cincér úr ellenben megszokott mód hajbólkolt a hercegnő előtt, majd ékes rimekbe szedte a sárkánnyal kapcsolatos megpróbáltatásait. (Megemlitették hogy az előadás leglelkesebb halgatójának tündérapródja, Picc-úr volt akinek szünni nem akaró tapsolásától még jó pár perc elteltével is nehezen lehetett szóhoz jutni a teremben.) A halgatóság közűl szintén kiemelkedett maga Paszulyka Anasztázia Tűhegy hercegnő is aki az elmondottak szerint végig különössen mosolygott a későbbiekben pedig az alábbi kérdést tette fel:-Mondd, Cincér előljáró úgye te vagy a legbátrabb lény a birodalmamban?                                                                                                                  Megemliteném még hogy egyesek látni vélték amint Cincér előadása közben külömböző grimaszokat vágó Fidolin most felmordúlt.

Cincér szélessen elvigyorodott és már szólásra nyitotta a száját mikor hirtelen elkomorodott.              -Valóigaz hogy kevés dolog van amit meg ne tennék Fenségedért, de ebbben a percben be kell hogy ismerjem hogy akad egy nálamnál bátrabb lény a teremben.                                                          

A termen halk moraj futott végig még Paszulyka hercegnő is felkapta a fejét.- Hogy értsem ezt? Talán nem te győzted le a sárkányt?'                                                                                                                    Cincér vigyora rezenéstelen maradt, de szeme már nem csillogott olyan élénken. -Valóigaz, Fenség! Csakhogy mint az köztudott hogy egy ilyen feladatot egy tündér félkézzel is elintéz, egy kobold esetében közel sem ilyen egyszerű a helyzet. Ha ezen megállapitáshoz pedig azt is hozzáveszük hogy Fidolin úr a barlngba minden féle megvilágitás nélkűl is bemerészkedett, persze roppant ostoba, de tagadhatatlanúl bátor módon... valamint öhm... egyébb tetteit... Úgy szemernyi kétségem sincs hogy nála bátrabb lénnyel a teremben még egyikünk sem találkozott! Ezért pedig tagadhatatlanúl kiérdemelte a száműzetésről szoló itélet visszavonását.

Cincér ezútán Fidolin elképet arcát látva hangossan hozzá tette. -Természetessn hangsúlyozottan kobold viszonylatban!          

  Mint ezen történet kezdetén emlitettem egy mesélőnek feltétlenűl illik tisztában lennie egy történet kezdetével, és ez a történet végére is igaz. Lehet hogy sokan a történet olyasfajta befejezését várnák amelyben Cincér és Paszulyka hercegnő épp a lakodalmát űli, Fidolin pedig tudományos munkásságaiért Manóbel-dijat vesz át... A történet ilyesfajta befelyezésével az egyedüli próbléma az lenne hogy az  ellene való leglelkesebb tiltakozók maguk a történet szereplői lennének -s mivel ők még velem, a mesélővel sem tesznek kivételt- a befelyezést is kénytelen vagyok az ő kérésük szerint leirni. Bár a történet ezen változata szerint Paszulyka hercegnő, Cincér fent leirt válaszát követően,  közel sem  nem ugrott a verselő tündér úr nyakába, és igazából talán még kicsit meg is sértődött amiért Cincér nem az általa várt választ adta... Sőt, még azt sem állithatom hogy akkár Fidolin, akkár Cincér véglegesen levetkőzte volna saját rossz tulajdonságait, vagy hogy ők ketten attól a naptól fogva jellegzetes cimborákká váltak volna... Akkor mről akar szólt ez a történet?                                                                   

   Válaszként idézettel zárnám soraimat: Egyszer egy öreg kobold, aki Fidolint is és Cinért is ismerte, a következőket mondta: ,,A barátság nem az a szó ami a kobold fiának az elsőképp az eszébe jutott ha a szerencse úgyhozta hogy épp belecsöppent Fidolin és Cincér újabb összetűzésébe, sőt a barát nem az a szó amelyet egyikük is használt a másik felemlegetésekor, mégis úgy vélem a barátság talán az egyetlen olyan szó amelynek nincs szüksége arra hogy szóformát öltsön ahhoz hogy megtartsa lényegét." Egy másik idézet  a ,,Hogyan védekezzünk sárkányok és erdőtűzek ellen?” cimű  könyvből pedig igy hangzik: ,, A legnagyobb és egyben legritkább szerencse ami egy lényt érhet: pörköletlenűl távozni a sárkánybarlangból- az esetlegessen ott talált kincs már csak ráadás." Kellhet-e ennél megnyugtatóbb befejezés egy történethez?