Kérdésfeltevés vagy kérdésfelvetés? Te jó ég, a kérdések előtt egy kérdés.Jönnek a kérdések. Kitől?Ha esetleg valóban jönnek, akkor ki válaszol rájuk? Kinek kell válaszolni?Kötelesség vagy felelősség.A válaszokat önmagunkban kell keresnünk. Belül önmagunkban van egy kép, egy szemlélet, látásmód. Az igazság. Megrögzött meggyőződések. Tiszta sor.Ha önmagunkért felelősséget vállalunk, akkor jobban elfogadjuk magunkat, így könnyebben tudunk kapcsolatokat teremteni másokkal.Gazdasági válság. Na még ez is. A megélhetési ösztön, harc a túlélésért. Kilátástalanság.Az ember és a természet igazi találkozása ott van a levegőben. Milán és a levegő. Egy férfiaki kereste önmagát. Van egy ország, havonta egyszer az ebédnél is látta az asztalon, rántott hús formájában. Magyarország. Kezdett eltűnni. Ilyenkor hálás volt a sorsnak. Van mit ennie.Milán csak azt látta, hogy az emberek egy pályán haladnak, amiből őket nem lehet kirántani.Milán látta az emberekben a gyűlöletet, a haragot, a dühöt, ami a saját helyzetük, sorsuk miatt van.Milán sokszor gondolkodott ki kéne törni valahogy. Itt a fő probléma. Valahogy. Milánt ez a valahogy örvényként húzta lefelé. Már nem érdekelte semmi és senki. Kezdett eltávolodni a külvilágtól.Csalódott mindenkiben és mindenben. Főleg önmagában. Milán nem akarta tovább csinálni. Rossz gondolatai voltak. Fojtogatást érzett, nem kapott levegőt. Természeti erők nélkül nincs élet.
Mi dönthetünk a sorsunkról.
„A tisztaság az igazság látható formája. A tiszta nem romlik”
Milán élni akart. Egy kicsit másképpen. Normális életet szeretett volna magának, ezért elvonult, egy kicsit kilépett a mindennapi mókuskerék harcból. Milán azt hitte, hogy el tud menekülni.Az ember társas lény. Mindenhol embernek kell lennie.Hogyan szeretném, hogy az emberek viselkedjenek velem? Milán tudta, hogy mit akar. Elkezdett úgy viselkedni az emberekkel, amit elvár a másiktól. Ez nem mindig jött be.Eltűntek az értékek. Milánnak nagyon hiányoztak. Egy másik korba vágyott.A szeretetnek kell a felszínen lenni.Milán eltűnt, kiszállt az addigi életéből, és belépett egy álomvilágba, ahol mindenki egyenlő.Mint a természetben.Milán elkezdte szeretni magát, de tudta, sokáig nem bujkálhat. Vissza kell menni. Kezdtek helyreállni Milán körül a dolgok. Érezte, hogy a hajó lassan újra elkészül, és elhagyhatja a partot.A hajó kívülről megint stabilnak tűnt. Hit és cél nélkül nincs útvonal.A hajó elkészült. Milán újra rátért a helyes útra, megtalálta az igazi értékeket.Milán fejében ott motoszkáltak a gondolatok. A kérdés még most is fennáll. A határig ússzon a hajó vagy tovább, még tovább??