Halápi erdő

Évszám
2012
Beküldő
Dória

A gondok nem azért vannak, hogy lesújtsanak, hanem azért, hogy próbára tegyék győzelmi képességeinket. Szembe kell nézni a nehézséggel – nyugodtan és a megoldásra irányuló vasakarattal.

Nehéz ember. Makacs. Jellemzi egyfajta keresetlen őszinteség, ami gyakorta nem párosul a kellő körültekintéssel. Sokan, részben a puszta rövidség kedvéért, részben felületességből, általában egyszerűen bunkónak titulálják. Mélyen bent a halápi erdőben született. Első fiú. Még gyerek volt, amikor apját megtaposta a ló, bele is halt. Onnantól családfenntartó. Mire fiatalemberré serdült kőműves lett belőle. Jó szakma. Ha van munkájuk, a kőművesek keresnek. Ember, azt te nem tudod elképzelni, hogy ő mennyit dolgozott. Mondjuk megvolt a látszata is. Haladt. Azaz haladtak, a feleségével, 20 évesen megnősült. Született egy lányuk is. Szóval haladt, ez most a lényeg, volt pénz. S a baj ezzel kezdődött. Mi van akkor, ha van pénz? Akkor van sokminden. Határ nem nagyon. Ha van pénz, akkor igazából mindent lehet. Na persze bizonyos gyerekkorban beidegződött dolgok soha nem múlnak el, tehát reggel korán kelt és mint egy állat végigdolgozott minden napot, de mi van akkor, amikor a munkának vége? Akkor van sokminden. Határ nem nagyon. Mivel a pénz nem fogy el. Pia, nők, arogancia, kivagyokiság. Biztos minden pszichológus kislány arra gondol, hogy a sok megalázottság és nyomor után az élet császárának érezte magát, ami igaz is, de azért a dolog mégsem ilyen egyszerű. Azért nem, mert mint később kiderült, jelleme alapvonásai megmaradtak. Főként persze a makacsság, a kitartás. Nade ezek a leglényegesebbek. Ezek mentették őt meg az élet számára. Ami nem is csoda, mivel a makacsság és a kitartás volt az élete. Olyan makacs és kitartó volt, hogy még akkor sem ment mások után, amikor az élet császárának nevezték. Nem, ha ő nem érezte annak magát. Minden adott volt hozzá, hogy elzülljön, csak egyvalami nem. Hogy elhiggye azt, amit ő nem lát be, vagy másként érez. Minden zülléshez hozzátartozik a társaság, a haverok, akik viszik az embert. Hát őt nem vitték. Nagyon későn, az utolsó utáni pillanatban, de végül nem azt választotta, amit mondtak neki, hanem azt, amit ő akart. Addigra elváltak, aztán kibékültek a feleségével, a mai napig együtt vannak, papír nélkül. Rengeteget dolgoznak, vállalkoztak is, építési vállalkozás, az asszony viszi a könyvelést, ő vezeti a brigádot. Ment, ha kellett, Németországba is, ha ott volt munka. Nem az az otthon ülős, mint az alfödi parasztok többsége. Mondjuk a látszata is megvan, jól élnek.

 

Mondom, nehéz ember. Makacs. Jellemzi egyfajta keresetlen őszinteség, ami gyakorta nem párosul a kellő körültekintéssel.