„Csak kétféleképen élheted az életed: Vagy azt hiszed, az életben semmi sem varázslat, vagy elhiszed, hogy az életben minden varázslat!” (Albert Einstein)
Indra, a kelták dicső népének fia, aki mindezek mellet Druida is, épp az őrzésére bízott Szent Ligetből látogatna haza, amikor elérve a fennsík szélét, arra lesz figyelmes, hogy a máskor nősütésben fürdő völgyben most, sűrű, fekete köd gomolyog. Mindez, több, mint érthetetlen, hisz az idő szép, városát mégis teljesen ellepi a feketeség! Ettől független, tétovázás nélkül indulna le a völgybe, amikor, szó szerint a semmiből megjelenik Gwydion, az alakváltó Mágia Isten, s leinti őt.
- Egy lépést sem tovább, mert, ami a völgyben most gomoly, az maga az élő átok, ugyan is, míg oda voltál, addig Zoltána, a Gonosz, megtámadta Drondok Druidot, mert meg akarta szerezni a városotok őrizte, minden világ mágiáját tartalmazó Drondok Könyvét. Csakhogy, nem bírt a városban élő Druidákkal és Tündérekkel, hát bosszúból átkot szórt a városra, elfedve azt a feledés ködével, mi végett többé azt, senki meg nem találhatja, miközben a városban élők meg feledik a külvilágot, de…! Felejt az is, aki a ködbe lép! Ezért nem tudunk, mi, Istenek sem segíteni a Drondok bélieknek, mert e köd, minden e világi lényre hat, ránk s rád, egyaránt!
- De, akkor meg mit tegyek népemért?
- Használd e mágiát …- okosítja ki Gwydion, miközben, ujjával Indra homokéhoz érve átadja annak, az eddig, csak általa ismert időutazás mágiáját - Ezzel a tudással, nyisd ki az Idő- Kapukat, s utazz az időben előre mindaddig, még meg nem találod azt lovagot, aki rád köszönve, máris, minden kérés és magyarázkodás nélkül, felajánlja a segítségét! Mert Drondokon, csak is, egy másik világ szülötte segíthet, akin, e világ átka nem fog, de, csak is olyan, ki önként ajánlja föl a segítségét!
- És miről ismerem fel őt?
- Felismered a segítsége felajánlásáról, no és a Kiválasztottak tündér jeléről, a szerencsét hozó lóheréről! Ha ezen segítőt megleled, akkor máris hozd őt ide az idő alagútján át, mert ez a lovag betud majd lépni a ködbe, méghozzá, minden károsodás nélkül, hol aztán utat törhet nekünk is, s akkor Drondok Driud megmenekül! - tudatja Gwydion, aztán láthatatlanná válva eltűnik Indra elől, aki meg, bízva Istenében, máris alkalmazza az időutazás mágiáját. Kinyitja az Idő - Kapukat, s megkezdi utazását a jövőbe, csak megtalálja az önkéntes, lóherés segedelmét.
+ + +
Shara, a tizenhat éves gimnazista, suli után, minden nap dolgozni megy a McDonalds -ba, hol aztán a pénztár mögött szolgálja ki azon fiatalokat, kiknek a zsebpénzüket nem munkával kell megkeresni. Shárát persze, mindez, nem zavarja, elvégre, ő jól érzi magát a Mekiben, hisz ott baráti a közösség, miközben, mindig történik valami! Mint például ma is, amikor szokásos kérdésére - Segíthetek? Mit parancsol? -, az étterem fala hirtelen vibrálni kezd, majd hullámozni, aztán sisteregni, végül befelé süpped, aztán kidagad, mint egy buborék, mindaddig, még áttetszové nem válik, minek folytatása viszont, csigaház szerűen tekeredik a messziségbe, ahol aztán, feltűnik egy emberi alak, aki, őrölt sebességgel közeledni kezd, még végül kizuhan a fényből az étterembe.
A férfi, több mint fura, hisz négy szögletes, skótkockás köntöst visel, az alatt meg újatlan fehér tunikát, miközben hihetetlenül fel van ékszerezve, addig a feje tetején meg, egy szarvakkal díszített sisakot visel, ráadásul karja bonyolult mintázatú tetoválásokkal van teli.
Mindent összegezve, az illető, igen csak ijesztőnek hat, főleg, hogy szúrós tekintettel máris forogva körbe, mint aki keres valakit, aztán, a tekintete megakad Shárá hajában lévő lóherén. Máris a lányhoz siet, aki erre - tán ijedségből, tán megszokásból -, de megkérdi: - Segíthetek valamiben? Esetleg egy hamburgert, netán a heti újdonságunkat egy lovag menüt?
- Igen! - vágja rá erre az idegen - Segíthetsz, hisz épp, ezért jöttem! Érted, aki viseled a jelet, s aki önként kínálja fel segítséget, érted, aki Hamburger lovagnak nevezed magad, s aki kész menni a harcba! - vágja rá a férfi, de, eközben már el is marja Sharát, sőt, kirángatja őt a pult mögül, s mielőtt bárki is feleszmélne, belöki a lányt a fal helyén még mindig vibráló, tekergő fénybe.
- Majd a világomban találkozunk! - kiállja az idegen, de a már fény belsejében repülő, kapálózó lány után, és persze, tesz ennél többet is, hisz ő maga is fényalagútba ugrik. S távozásával a fal ismét visszanyeri az eredeti alakját, hogy már csak a jelenségtől megolvadt falfesték árulkodik arról, miszerint ma, itt, valami szokatlan, valami rendkívüli, vagy tán épp mágikus dolog történt.
+ + +
Shara a csillagos ég alatt eszmél fel. Hirtelen, azt sem tudja, miként is került ide, aztán ráébred, hogy egy falból kilépő idegen férfi ejtette túszol, s rabolta el.
A kérdés csak az, hol van most az emberrabló, no és hol van most ő, maga?
Érzi, lába alatt fű, körötte meg csend, és hihetetlen mély sötétség, amit, sem egy utcai lámpa fénye, se egy ház ablakán kiszűrődő fénysugár, de még egy távolba vesző fénypont sem szakít meg, mert itt bizony a csillagokon kívül, csak a fák közt vadászó ragadozók szeme villan.
- De…, hová tűnt Pest? - motyogja egyre riadtabban, főleg, hogy hirtelen felhangzik egy ijesztő morgást, ami a közeli fák felől száll feléje.
S ekkor a zsebében megcsörren a mobilja.
- E beter neft leid Bona Tara ester druid a Dauthe center. - mondja valaki a vonal túl végén, mire Shara szeme kirekedik.
- Maga milyen nyelven beszél?
- Már a tiéden! - vágja rá erre a másik- Mivel kéznél a nemzetközi tolmács turmikszom, így most már megérthetsz, hát elárulom, hogy én, Tara város épp ügyeletes Druidája vagyok!
- Ezt kissé zavaros, de…kérem, ne tegye le, mert bajba vagyok! A nevem Shara Moretti, s másodikos gimnazista lennék, s épp ….- hadarja, s mondaná még tovább is, de a telefonáló a szavába vág.
- Mindent tudok, s épp ezért hívlak, ugyan is, érzékeltük az Idő Kapu kinyitását, de mivel azon csak Indra érkezett pontosan célba, hát véljük, hogy az időalagút túlterhelése végett, te kissé elkevertél helyileg, de sebaj! Mond meg, hogy épp mos hol állsz! - kérdi, de a válasz mégis ő adja meg - Mert, ha épp, egy tisztáson, akkor fuss a fák közé, ugyan is errefelé minden mező és rét, a Bájolók tulajdonán vannak, kik, nem szeretik a idegeneket!
- De…kik azok a Bájolók? - kérdi nem kis aggodalommal Shara, hisz ő bizony most, épp egy réten áll, csakhogy a vonal túl felén lévő már arról beszél, hogy őt, holmi Indra nevű Druida hozta ide, méghozzá egy időkapun keresztül, egészen a vaskor hajnalán lévő keltakorig repítve vissza a múltba, s tette ezt azért, hogy Shara, mint önkéntes Hamburger lovag, megmentse Drondok Druid városát a Gonosztól.
- Ez valami vicc? - értetlenkedik a lány, de kérdését a már nem hallják meg.
- Na tessék! - motyogják a vonal túl végén - Mobilt hoztak az időutazóink, de töltőt nem! - háborog, majd, a készülék folyamatos sípolása közt még oda kiáltja - Sajnálom, de lemerülök, úgyhogy, menj az erdőbe, s ott keresd meg az ügynökünket, kit már érted küldtünk, de ha gondolod, magad is elindulhatsz Drondok Driud megmentésére, hisz, úgyis csak annak felszabadítása után tudunk téged visszaküldeni a saját idődbe! Ja igen! És véletlen sem kell félned, mert, már küldtük a járőröket, kik majd az Erdőlakókkal tudatják, hogy te, ki s vagy! Amúgy, hallasz még? Mert én már nem… - kiáltja, aztán a vonal végleg megszakad, sőt, már az újrahívásra sem reagál.
És Shara, ismét a nagy csend, s még mélyebb sötétség közepén áll, ahol viszont ekkor már, láthatatlan lények veszik közre, akiknek szándéka viszont nem baráti, hisz mind fegyvert tart kezében, amit tán, használnának is, ha…!
Ha hirtelen, az éj csendjét, nem verné fel egy kűrt hangja, mire, minden láthatatlan lény beiramodik a sűrűbe, csakhogy, hasonló mód neki indul Shara is, mert hiszi, hogy e jel néki szól, ekképp üzenve az, akit - állítólag -, érte küldtek.
Hajnalra éri el az erdő szélét, amikor hirtelen a fák közül döngő lépteket hall meg. Mielőtt azonban eldönthetné, az elől hová bújjon, a döngő léptű már el is éri a fák szélét, aki viszont nem más, mint ……egy törpe!
Igen, egy alig egy méteres kisemberke lép ki a fák közül, aki egy ormótlan szerkezet húz maga után, ami olyan, mint egy kézi úthenger, csak annak nem kereke, ha nem két lépegetője van, mik külön, külön érnek földet, de ilyenkor hatalmas nagyot csapódva.
Szó, mi szó, a kisember igen hangosan nyög és szuszog, látni, nem kis teljesítményébe kerül a taposó gépet húznia. Liheg hát megpihenve, s csak aztán néz szét, hogy hová is keveredett.
- Egek! - kiáltja máris a törpe - Én a Bájolók tisztására tévedtem, ráadásul itt, még egy ember is van! - riadoz, miközben máris bemenekül a fák közé, aztán a lépegetőért meg vissza, csakhogy annak egyik talpa beszorult egy gödörbe, így a szerkezet többé nem képes már megmozdítani.
- Segítsek? - kérdi ezt látva Shára, mire a törpe rámered, majd sietve övén lógó tarsolyába kortyol, s ni, az ital hatására már magyarul szól vissza.
- A tolmács turmiksz végett, már néked is érthetőn mondom, hogy egy tapodtat se tovább Ember lánya, vagy ....olyat teszek , hogy… no! - hepciáskodik, s fenyegetőn Shara felé ütöget öklével, igen ám, de nagy harciasságában elveszti az egyensúlyát, és hasra esek.
- Nagyon megütötted magad kisember? - fut hozzá Shara, mire a törpe végig méri őt.
- Biztos, hogy segíteni akarsz, s nem megenni?
- Én Shara vagyok, és nem eszek törpéket, amúgy meg eltévedtem!
- Együtt érzek veled, mert én is hasonló mód jártam!
- Igen? - döbben le Shara - Azt hittem, te majd útba tudsz igazítani Drondok Druid felé!
- Sajnos, én nem tudok felvilágosítást adni néked e várossal kapcsolatban sem, ugyan is én, csak a mi városunk ismerem, miközben itt meg senkit, de, még azt a kufárt sem, aki eladta nékem ezt a lépegetőt, mondva, evégett majd azt hiszik, egy óriás jár a fák közt, és így majd elfutnak előlem, s nem bántanak!
- Dee, legalább azt meg tudod mondani, hogy most, hol is vagyunk?
- Azt igen, mert, határozottan állíthatom, hogy egy erdőbéli tisztáson vagyunk, ami viszont biztos, hogy a Bájolók otthona, úgy hogy, menjünk innét!
- Menjünk, de hová?
- Hát be, a Kerek Erdőbe!
- Te, ott laksz?
- Á, én nem vagyok erdőlakó, mert én a Kerek Erdő négyedik sarkában lévő Törp Városban élek.
- Ez ostobaság, mert ami kerek, annak nincs egy sarka sem!
- Máshol, de nem itt, mert e hely, egy Elvarázsolt Erdő is, ugyan is, történt egyszer, hogy a közeli Tara hegyén élo kelta Istenek Főmágusa, Diancecht egy mágikus italt akart készíteni, de az félresikeredett, s porrá vált, mire az isteni mágus dühében kiszórta azt a tornya ablakán, erre a csillámokat a szél, épp ezen erdő fölött fújta szét, ami végett azóta itt, csupa varázslatos dolog történik. A kerek erdőnek négy sarka lett, a csúcsos fenyők meg lelaposodtak, miközben a növények és állatok beszélni kezdtek, addig az erdőben lakók meg mind különleges képességek tulajdonosai lettek. Egyszóval, ez a hely az, ahol szó szerint minden megtörténhet, mert itt, semmi se az, ami látszik.
- Ahogy te se!
- Igazad van, mert nekem is van egy különleges képességem, hisz színdarabokat írok, ami ugye kivételes adomány. Erdei körökben már eléggé ismerik is nevem, hisz én vagyok Seszpiridlin, s a legutóbbi darabommal, aminek címe “ Juliadron s Romeódron“, egész szép sikert értem el. Tudd, ők druidák, de mert az előbbi, Brigit Istennő papnője, akit így férfit nem érinthet, ezért az ő szerelmük nem tud beteljesedni. - meséli a törpe, majd hozzá teszi.
- Mivel azonban, erre felé jobban kedvelik a vígjátékokat, így most effélén töröm a fejem, mondjuk ilyen címmel: “ Nyári Napfordulói éji álom“! Bár, az igazat megvallva, előbb a “ Szentiványi éji álom” címre gondoltam, de annak nincs, semmi értelme! Szóval épp e művemen gondolkodtam, miközben betévedtem a csalisba, s azóta itt bolyongok, eveszve az erdőben. - hadarj, s végül megkérdi.
- Na és te kelta, hogy kevertél ide!
- Nem vagyunk kelta! - tiltakozik Shara, s hogy a törpe is tudja, ki is ő, elmeséli néki fura kalandját, majd nagyot sóhajtva hozzá teszi. - És most, útbaigazítás hiányában, magamnak kell megkeresni az innét kivető utat!
- S mond! Én véletlen, nem mehetnék veled?
- Gyere csak nyugodtan kisember, hisz nagyobb létemre, kötelességem megvédeni a kissebet!
- Köszönöm! Hálából majd írok rólad is egy színdarabot, mondjuk, „ Kelta kereszt, avagy amit akartok” címmel! - fogadkozik, s mert Shara nem szól rá, hát még tovább is beszél, elvégre íróként ő, a szavak nagy mestere!
+ + +
Az Erdőbe beérve Shara lelkesen felkélt: - Fantasztikus! Ez, egy, igazi dzsungel! - ujjong, mire a törpe megjegyzi.
- Iróként inkább úgy mondanám, ez maga a „ Zöld pokol?
- Ostobaság! Ez a legszebb hely a világon, amit eddig láttam!
- Hidd el, csakis azért vagy ilyen lelkes, mert még nem láttad az Erdőlakókat!
- Azok meg kik?
- Sok mindenki, mert, élnek itt bennszülött Tündérek, manók és koboldok, miközben mások meg csak úgy, beköltözött ide, mint a Formonok, vagy Fir Bolgok. Az előbbi egy mutáns fajta, az utóbbi meg gonosz mágusok ivadéka. Mindezek tetejébe, a Kelta Istenek meg, épp ezt az erdőt jelölték ki azok otthonául, akik menedékjogot, s letelepedési engedélyt kértek más dimenziójukból, de! Itt bujkál az összes körözött bűnöző is, kik végett persze, le is romlott a közbiztonság, főleg, hogy a Druidák meg, minden elfogott Kóbor Szellemet ide hoznak! Épp ezért mondom, hogy mind bolond, aki ebbe az erdőbe bemerészkedik!
- Akkor mi is! - vágja rá Shara
- Ja! - helyesel a törpe - Mi vagyunk a legbolondabbak, mert mi, önként jövünk ide, pedig köztudott, hogy amég be, bárki jöhet, addig ki innét, már senki, mert ez a lehullt varázspor utóhatása!
- Hé! Ezt mondhattad volna előbb is!
- Mondtam volna, de a Bájolóktól félve inkább elhallgattam, de, egyet se félj, mert él itt egy Druida is, aki viszont a Szent Tisztásáról rendszeresen hazatér a társaihoz, úgyhogy ő, ismerni a erdő elhagyás titkát, miről mi meg majd, megkérdezzük őt!
- Akkor, irány az a Druida!
- Irány!
- Jó, mutasd hát az utat!
- Ki én? De hát mondtam, hogy én itt, nem ismerek senkit!
- Ah! Megint csak szád járt! - bosszankodik erre Shara, s elindul ő előre, az, az, csak menne, de hirtelen egy idegen hangra lesz figyelmes, ami egy bokorból, épp azt kérdi.
- Jaj, jaj, mi lesz most én velem?
Shara persze még nem érti ezt, de miután Sekszpiridlin megitatja a tolmács turmixból, már ő is perfekt beszéli az erdőlakók nyelvét, így azét is, ki ismét felteszi a nagy kérdést.
- Jaj, jaj, most mi lesz velem?
- Segítenénk, ha megmondanád, hogy mi a bajod! - szól Shara, mire a bokorban lévő valaki, ijedten visszakérdez.
- Még akkor is segítesz, ha lófarkam van?
- Ugyan, ne butáskodj, hisz nézd, én is lófarokban hordom a hajam!
- Csakhogy én nem a sörényemről beszélek, ha nem erről ni! - közli, s hogy mindenki értse, mire is céloz, kitolja a hátsóját a bokorból, mi bizony, tényleg lófarkas, mert az, egy igazi ló popó.
Tévedés! Az illető, csak deréktól lefelé ló testű, mert felfelé viszont ember.
- Egy torz Formon! - kiált fel erre a törpe
- Ez egy kentaur! - ámul el Shara.
- Egyik sem vagyok, mert én a nappyq népéből származom, és a nevem Fóbia, a ló fia, s mert hallottam - persze, csak is véletlenül -, ahogy a törpének megígérted, hogy segítesz neki, hát gondoltam, akkor talán nekem is segítenétek!
- S ugyan miben segíthetnék?
- Megvédhetnél a figyelő tekintetek elől!.
- Mert? Figyel valaki?
- Ja, és üldöznek is!
- De, kik?
- A mániáim! Ugyan is én fóbiákban szenvedő, üldözési mániás vagyok, de, van képzetbetegségem is! Épp ezért indultam el a háziorvosomhoz, csak épp, megijedve a képzelgéseimtől, letértem az útról, mire …eltévedtem!
- Akkor, csatlakozz hozzánk!
- Tényleg megengeded ezt?
- Természetesen, hisz senkit sem szabad félelmében magára hagyni! - jelenti ki Shara, majd megkérdi. - Komolyan mondod, hogy egy igazi doktor lakik ebben az erdőben?
- Komolyan, hisz DR. Pszicho Mókusnak van végzettségét igazoló oklevele is!
- Ez esetben viszont, irány az erdei doktor, aki biztos ismerve mindenkit, tudja, hol él a Druida, aki meg majd elmondja, hogy jussunk ki innét!
- Ó igen, a doktor mindet tud! - bólogat Fóbia.
- Jó, akkor vezess a doktorohoz!
- Én? De hát mondtam, hogy eltévedtem! Bár, azt viszont megjegyeztem, hogy merre, épp, mit képzelegtem, vagyis, ha most visszafelé képzelgem ugyanazt, akkor tán rátaálok arra az útra, ami egyenesen a doktorhoz vezet! - gondolkodik, majd a tetek mezejére is lép, hisz e terv, több mint zseniális! Épp ezért Fóbia, máris elkezd visszafelé félni.
Igen ám, csakhogy most, komolyan van mitől megijednie, ugyan is az egyik képzelgése helyén, egy valódi fenevad lapul, méghozzá egy párduc. Természetesen, azt meglátva Fóbia máris felordít, mire a párduc meg rá fúj, erre a törpe sietve eltakarja a szemeit - gondolva, ha ő nem lát, akkor őt sem látják -, miközben Shára meg felkapva egy követ, fejen dobja az óriás macskát!
Kész, ennyi! A fekete fenevad megszégyenülve elfut, mire a törpe bátran körül néz, csak Fóbia ordítoz még egy darabig, de végül, ő is megnyugszik. Most viszont a törpe ordítja el magát!
- Egy madár pók! - kiabál megriadva, mire Fóbia a szívéhez kap.
- Eddig, pókfóbiám még nem volt, de ezt rondaságot látva, már lesz! - tudatja, s Shara mögé ugorva vinnyog, Shara viszont azzal foglalkozik, aki valóban bajba van. A törpével, ki a pók elől hátrálva, belegabalyodik a pók hálójába.
Ezt látva a madárpók lány, felujjong: - Istenem! Egy férfi, aki végre belém gabalyodott! Sőt, máris násztáncot jár, hisz ni, hogy ugrál!- sóhajt, s e perctől kezdve követi Sekszpiridlint árkon, bokron át. Szó, mi szó, hasonló mód vezeti Fóbia is a kis csapatot, ahogy folytatja azon kutatását, miként is vesztette el önmagát.
+ + +
- Állj! Láttam valamit az egyik bokor aljában! - közli a törpe, mire Fóbia máris riadtan néz körbe.
- Képzelt ellenség, vagy igazi?
- Majd, Shara megnézi! - ajánlja fel nagy bátran Sekszpiridlin.
És Shara tényleg utána jár a dolognak, mire rátalál egy fekvő, majom pofára, helyesebben mondva, egy majomszerűn csúf férfira, akinek szemöldöke helyett, erőteljes homloki csonttaraja van. Nem csoda hát, ha Shara elhülve bámul arra, mire alény megjegyzi: - Illetlenség így bámulni valakit! Főleg azt, aki a dicső Neander - völgyi ember!
- De hisz azok már rég kihaltak!
- Tévedés! Rég emberré váltak, de ez nem jelenti azt , hogy nem maradt a mi fajtánkból hírmondó sem! Mint például én, akinek neve Homoszapienszke! Amúgy meg, vándor filozófus vagyok, aki, járva a világot elmélkedik a létezésen, igaz, most épp fekszem itt g kicsit, majd meghalok!
- S ugyan miért halnál meg?
- Mert megsérültem! - közli, s megmutatja oldalát, amiből zöld tollú nyílvessző áll ki.
- Ah! Vér! - ijedez Fóbia, sőt, el is ájul, egyenesen rá esve a bokorban lapuló, bekötött fejű párducra, ki most így meg, a farkán sérülve fut el.
A párduc elfut, Fóbia magához tér, Homoszapienszke meg ott folytatja, hol épp abbahagyta.
- Egy Elf talált el, ami viszont baj, mert azok nyilai bénulást okoznak. Hogy többé, már sosem vándorolhatok!
- Hinned kell a gyógyulásban! - vitáz véle Shara - Főleg, hogy mi majd segítünk neked abban, hisz mi, épp egy erdei doktorhoz megyünk, ki majd meggyógyít!
- Mert, magatokkal vinnétek?
- Természetesen, hisz emberi kötelességünk segíteni a sebesülteken! Majd Fóbia visz a hátán!
- Én? Csakhogy én nem vagyok hátas ló!
- Szégyeld magad Fóbia, mert nem lehetsz ennyire közömbös a másik iránt! - figyelmezteti Shara a kissé önző ló fiát, mire Fóbia tényleg elszégyelli magát, és máris a hátára engedi a Neander - völgyit. És, már így mennek tovább: Homoszapienszke a ló fia hátán utazva, többiek meg gyalog, miközben elmesélik a Naender völgyinek a saját történetüket.
+ + +
Szó, mi szó, az előrejutásuk egyre nehezebb, mert a fák erre már oly sűrűn nőnek, hogy szinte összeérnek, arról nem is szólva, hogy útjuk során mennyi állattal, s még több furcsa lénnyel találkoznak, kik, nem mind barátságosak. A törpe persze, ezt véli arról a madárpókról is, aki ismét ráugrik.
- Remélem nem ijesztelek meg, hogy így az arcodba mászok.. - mondja néki a pók -, de már nem bírok tovább várni, mert el kell mondanom, hogy nagyon tetszett a násztáncod, de annyira, hogy el is kezdtem szőni a mennyasszonyi hálóm! Látod, én, Pók Ica, ennyire szeretlek téged! - suttogja vallomást Sekszpiridlin fülébe, aki viszont erre, nem mond semmit, hisz, arcán egy pókkal, ki sem meri nyitni száját, úgyhogy, csak némán nyög, és még bénábban áll, hisz, még mozdulni se mer. Mindezt persze Pók Ica egy szerelmes férfi zavarának tekinti, ami végett épp csókolná szájon a kevesét, amikor a Homoszapienszke észre veszi őket.
- Mondhatom, a törpének fura szokása van, mert amint látom, egy nagy, szőrös lábú, hatalmas pókot tett fel arcpakolásnak! - tudatja, amire persze, mindenki hátra néz, aztán, máris kitör a pánik! Fóbia megijed a póktól, a Neander völgyi meg attól retteg, hogy lesik a pánikolló, ló fiáról, Shara meg attól tart, hogy fegyverként felkapott husángjával nem a pókot, hanem a törpét találja majd el.
Szerencsénkre, Shara harciasságát látva Pók Ica magától átugrik egy fára, ahol bosszankodva megjegyzi: - Ez a lány fekete özvegyet akar játszani! - morogja, de azért, ettől a kis incidenstől, még nem veszti el kedvét arra nézve, hogy ne kövesse továbbra is Sekszpiridlint, aki által viszont, követi egyben a kis csapatot is.
+ + +
- Végre! - ujjong Fóbia - Megtaláltam azt a helyet, ahol elvesztem, mi végett most máris a Doktor tisztásán leszünk! - közli, s igazat mond, mert a társaság máris egy kicsinyke tisztásra ér, aminek közepén egy öreg tölgy terpeszkedik. Igen ám, de e fán kívül nincs itt más, semmi. Se ház, de még egy kunyhó sem!
- Mégis, hol lakik az a orvos? - kérdi erre Shara.
- Hát ott! - tudatja Fóbia, a faodúra mutatva, mire, Sharának nagyon rossz előérzete támadt.
- Ugye, nem azt akarod mondani, hogy te, egy igazi mókusról beszéltél mindvégig?
- Mert? Nálatok ki a psziho mókus?
- Hát ember, egy pszihológus, akit csak, pszicho mókusnak becézünk!
- Itt viszont az becézés nélkül is egy mókus!
Csend. Senki nem ezt várta. Tán épp ezért, de Homoszapienszke igen kedvtelenül jegyzi meg: - Na, egy mókus, biztos nem fog engem se megoperálni, sem titeket útbaigazítani!
- De fog, mert ez a mókus, tényleg de doktor! - hajtogatja Fóbia, sőt, igaza érdekében, kézzel fogható, vagy legalább is, szemmel látható bizonyítékként, a tölgy oldalán lógó, bekeretezett kis táblára mutat. - Tessék! Itt a doki diplomája! - s most is igaza mond, mert e táblácskán ez áll:
„ Ezen okirat igazolja, hogy dr. Pszicho Mókus elvégezte a druidák által vezetett és Tuatha de Danann által jóváhagyott természetgyógyászati egyetem pszichológiai szakát. Ezen okirat egyben engedélyezi a fent említett doktor praktizálását is.”
A többiek megdöbbent arcát látva Fóbia máris elégedett vigyorral rángatja meg a lombok rejtekében lévő kiscsengőt, mire, az odúból valaki kikiabál: - Jól van na! Mindjárt jövök! - s ezt is teszi, mert máris előbújik egy mókus, ki aztán rövidlátón megigazgatja a szemüveget, s azt kérdi: - Téged ismerlek Fóbia, de, kik a többiek?
- Elnézést! - mutatkozik be sietve Shara, majd bemutatja a társait is, és persze elmondja azt is, hogy mi okból vannak itt.
- Szóval a Neander - völgyinek elf lövése van! Mhü! Az komoly dolog, főleg, hogy én nem vagyok sebész, de, akkor is segítenem kell, hisz felesküdtem az orvosi segítségnyújtásra, s ugye, az esküt kötelez! - közli, majd orvosi táskájáért megy, aztán, mindenkinek kiosztja a feladatait, elvégre a műtéthez szüksége van asszisztens, ápoló, műtőssegéd, no és egy altatóorvosra. És a műtét elkezdődik! Először is Fóbia felcsapva aneszteológusnak, altató híján, altatásképp, fejbe rúgja a sérültet! Eztán, az asszistensnek kinevezett Törpe, megfogja a nyílvesszőt, és kirántsa azt, mire persze a seb vérezni kezd. Erre Fóbia elájul, még akkor is, ha Shara, mint nővér, már el is szorítja a vérzést, a doktor meg, egy fertőtlenített árvalányhajjal összevarrja a sebet. Aztán már közösen, egy vödör vízzel fellocsolják a ló fiát.
Így, elvégezve dolguk, közösen megebédelnek, hisz a Doktor odúja telis teli finom dióval a mogyoróval. Pihenéskép aztán beszélgetnek még egy kicsit, erről, arról, a gyógyulásról, no és az éjjeli kürtölőkről.
- Apropó kürtölők! - csap homlokára a doki, majd elugrál a tisztás szélén álló fához, ahonnét egy festett kéreg darabbal tér vissza. - Ez, egy erdei hirdetmény, egy fantom képpel, ami ugye, te vagy? - kérdi Sharát, aki erre, fadarabra néz, amin viszont, nincs semmi.
- Hát persze, hogy nincs! - magyarázza a doktor - Elvégre, minden, ami fantom, legyen az fotó, vagy bármi más, láthatatlan, de ettől még igaz, ahogy a láthatatlan tintával írt közlemény is, ami arról értesít minket, hogy:
„Eltűnt időutazó kerestetik, a lerajzolt fotókon lévő lány személyében, aki viszont, a kelta Istenek védelme alatt áll, mert ő az, ki majd megmenti Drondok Druidot a Gonosz hatalmától, épp ezért, e fiatalt TILOS megenni, vagy széttépni, de! Véle szemben sem árt az óvatosság, mert e lány, valóban nagy Harcos, hisz a legjobb ügynökünket is meg tudta sebezte, amikor az, megpróbált kapcsoltba lépni vele!
Aláírás: Erdőbéli redőfőnök: Az isteni Druida!
Plakát kitűzők: A kürtös Elfek!
Végső utóirat: Shara siess Indrához, ő majd elmondja a további világmegmentő dolgod!”
- Szóval, az éjjeli kürtösök, az engem kereső Elfek voltak! - érti meg Shara - De ki az állítólagos ügynök?
- Hát én! - lép erre elő a fák közül a már fején s farkán is bekötött párduc.
- Ezer bocsánat, de mi azt hittük, hogy ránk akarsz támadni!
- Én sosem bántok senkit, így, neked is csak szólni akartam, miszerint a keresésedre kiküldve megtaláltalak, csakhogy te, fejbe dobtál, aztán Fóbia meg a farkamra esett! - panaszkodik a párduc, majd hozzá teszi - Amúgy, Bond vagyok! Maccs Bond, a 007 ügynök.
- Én meg Pók Ica, aki már unja a bujkálást, hát világgá kiabálom, hogy szeretlek Sekszpiridlin! - ugrik le a fáról a pók lány, unva meg tényleg a magányos utazgatást.
- De én, nem szeretlek, mert ronda vagy! - felesel azzal máris a törpe, de Shara rászól.
- Senkit nem szabad a külseje után megítélni!
- Helyes! - bólogat erre a Doktor - Amúgy is! Minél többen vagytok, annál nagyobb az esélye annak, hogy célba értek, hisz, egységben az erő!
- És most, hogy már az ügynök is itt, talán, ideje lenne, elindulunk a Druidához! - tanácsolja Homoszapienszke, akinek, midenkitől előbbre való a Mágus megkeresése, hisz, a lábából a nyílvesszőt szerencsésen kioperáltál, de ettől még a bénulását nem szüntették meg, hisz azt, az elfek mágiája okozza, mit viszont, csak egy másik mágus képes feloldani.
S mert a Neander - Völgyinek igaza van, hát sietve rendet tesznek a tisztáson - elvégre senki nem hagyhat a fák közt szemetet! -, aztán, dr. Psziho Mókus a korára s végzettségére való tekintettel, át veszi a dolgok irányítását, felkérve Sharát, hogy friss operáltat helyezze Fóbia hátára, majd mint egy hadvezér, előre mutatva a fák közé, kiadja a jelszót: - Indulás a Druidához!
- Mert? - lepődnek meg a többiek - Te is velünk jössz?
- Mást nem tehetek, hisz csak én ismerem az utat a kelták Szent Ligetéhez, így, csak én tudlak odavezetni titeket! - közli, majd egy falevélre rúna írással kiírja: „Elmentem megmenteni a világot, így, távollétemben, aki köhög, az igyon menta teát, aki sánta, az ne járjon, aki néma, az ne beszéljen, mindenki más meg halassza el betegségét későbbre, mert a rendelés egy ideig szünetel! „- s ezzel csapatvezetőként elsőnek indul neki.
+ + +
É útközben a csapat, egyre csak bővül, mert folyton összetalálkoznak olyanokkal, kik segítségüket kérik, és Shara bizony, senkit sem hagy sorsára. Így lesz társuk a virágporra allergiás virág Tündérrel, a gyorsprinter csiga, egy “ Huhú” névre hallgató szellemgyerek, a légi haderőből leszerelt veterán Sólyom, a nevetőgörcsben szenvedő Hiéna, egy Spartakuszid nevű fekete hangya, aki felszabadította népe a dolgozóit, no és egy koncert mániás Bethovennu nevű béka, aki épp az V. szimfóniáját komponálva keveredett a társasághoz. Mind emellett csatlakozik még hozzájuk néhány mászkáló fa, egy, két kóbor felhő, s egy locsifecsi erdei patak.
S ekképp érnek el a Szent Tisztásra, találva meg végre az Indra nevű Druidát, akiről viszont kiderült, hogy ő, ugyanazon az a személy, aki Sharát elrabolta. Helyesebben mondva, ő a lány iderepítője, hisz Shara azóta már tudja, hogy nem bűncselekmény, ha nem egy rosszul kivitelezett időutazás áldozata lett.
Persze Indra, nagyon meglepődik a díszes kompánia láttán, és persze meg is örül, főleg Sharának, akit máris, mint dicső Hamburger Lovagot köszönt.
- De, honnan veszed, hogy én, épp egy Hamburger lovag vagyok?
- Mert a hajadban ott volt a Kiválasztottak tündér jele, miközben te, magad mondtad: Segíthetek én, a Hamburger lovag a veled harcba elmenő!
- Mhü! Tudd, a lóhere csak egy csat a hajamban, egy dísz, s semmi több. S persze, a többi dolgot is félreértetted, mert a “ segíthetek“ kérdés, kötelező formula a mekiben, még a hamburger meg egy szendvics, a menő, meg igazából menü, s nem harcba menés, ráadásul ez esetünkben a “lovag” szó meg, ételspecialitás takar!
- Szóval, félreértés volt minden?
- Totálisan!
- Szóval, harcos sem vagy?
- Csak biológia szakos gimnazista, s diákmunkás a mekiben!
- De, akkor, nincs is jogom téged itt tartani! - vonja le következtetését Indra, s elnézést kérve a lánytól, felajánlja néki, hogy most, rögtön visszaröpíti őt a saját világába s idejébe.
- Ez kedves, de, mi lesz veletek, no és Drondok Druiddal?
- Aki bajban van, azon segítek, aki hontalan, azt befogadom, aki éhes megetetem, aki kéri, azt útbaigazítom, és aztán szabadon haza mehet, csak én nem, hisz számomra az otthon, örökre elveszett a ködben!
Csend. Mindenki Shára néz, hisz ő eddig még mindenkin segített, hát vélik, csak segít majd a Druidán is! S lám Shara effélét is tesz, hisz épp azt ónja: - Te Indra, egy csomó energiát, no és időt elpazaroltál rám, ráadásul, maradéktalanul hittél bennem, ami megtisztelő, épp ezért, nem okozhatok csalódást! Maradok hát, s ígérem, mindent megteszek, amit tehetek, mert aki nem próbálkozik, az, nem is győzhet!
Ezt hallva, máris kitör az általános ováció!
- Látjátok! Ilyen egy igaz barát! - szónokol Sekszpiridlin, s azon nyomban megírja a csapat indulójukat, de! A többiek sem tétlenkednek, hisz barátokként, Shara harca már mindenkié, de, mert senki nem képzett harcos, hát hívnak erősítést. A virág Tündér szól a többi erdei Tündérnek, de még a távoli réten élo Bájoloknak is, akik, úgyis oly harciasak, sőt, üzen a nyilazás nagy mestereinek, az Elfeknek is. Eközben Betowenu békahadsereget toboroz, még Spartakiszlind a fekete hangyák csapatát állítsa sorba, addig Fóbia minden ló fiát felkér arra, hogy a törpéket, a hátukon vigyék a csatába.
Természetesen a párduc, az erdei vadakat toborozza csatlakozásra, még a Doktor a fán élo rágcsálókat, addig csiga a fűben lakók nemzetségét, de, már itt, minden kóbor felhő épp úgy, mint a vadon, minden mászkáló fája. Sőt! A biztos siker érdekében a koboldok, varázskardot adnak Sharának, amivel képes utat vágni majd a ködbe, de kap varázspáncélt is, nehogy megsérüljön.
Mindezt látva Indra a végtelenségig meghatódik, majd, ő meg szól Gwydion- nak, aki meg, rögtön haza üzen a többi, föld alatti kőtemplomokban lakó kelta Istennek, akik eddig, csak Baltane ünnepén jöttek a felszínre, de most mégis, mind itt vannak. A teremtő Anu, a Nagy Anya, s párja, a védelmező Cornunnos a Szarvas Isten, a Nagy Atya. A Hold három Istennője. Angus Mac Og a szerelem istene. Bell a Nap Isten. Bájon a folyó Istennője. Arianrhod a Szűz, s Blodeuwedd a Virágarcú. Babb a Csaták Hollója. Diancecht az isteni Druida. A Fehér Hölgy. Lugh a Ragyogó. Maca a Banya. Morrigu a Hadistennő. Nuada az Ezüstkezű. Ogma az Írás Istene. Scathsh a Kardforgató. Taliesen a Dal Fejedelme, és persze mindenki más is, aki isteni eredetű, vagy épp ezen istenek Kegyeltje!
S az eddig, csak kusza társaság, máris csatasorba áll. Elől Shara, hogy utat vágjon csodakardjával a köben. Mögötte a mászkáló fák, hogy ezen utat kiszélesítsék a többieknek. S jönnek ők, az Istenek, az emberek, az állatok, vagy épp a Tündérek! Mind, akiket a Véletlen hozott össze, de akiket mára már barátság tart itt, a közös cél, a nemes ügy: Kiűzni a Világból a Gonoszt, de mindörökre!
És Shara, mint Hadvezér kiadja a jelszót:
- Győzelemre Hamburger Lovagok!
S a Elfek kürtjének jelére a had, meg is indul!
Légierőt biztosítja a veterán Sólyom vezette madarak serege!
Bombázókként csatlakozik hozzájuk minden kóbor felhő, készen arra, hogy ha, kell kidobja esőcseppjeit, akár jégesőként is!
S a lovasságot képező Nappyk épp úgy, mint a gyalogságot kitevő állatok, mind elszántan lépkednek a város felé!
S ebben a pillanatban Shara varázskarjával bele hasít a köd fekete falába, s ő, aki egy másik világ szülötte, még beljebb is megy e ködbe, hisz rajta nem fog e világ átka, ahogy fegyverének sem képes ellenállni semmilyen mágia! S általa a többiek is épségben beérnek a köd mélyére, hol viszont máris ádáz csata kezdődik Zoltána zsoldosaival, no és magával a Gonosszal!
Kard suhog, mágia szól, eső hull alá, miközben Réden, a Villámok Ura, villámokkal veszi célba a Gonoszt, még Fúúú, a Levegő Elemtálja meg egyre messzebb fújja a ködöt a város felől, még végül, a földi, a légi és a mágikus erőknek köszönhetőn, a köd végleg szertefoszlik, s Drondok Druid felett ismét kiderül az ég!
Ezt látva a Gonosz máris szökne át, egy másik dimenzióba, de Pók Ica résen, és sző annak útjába oly erős hálót, ami rögtön csapdába ejti Zoltánát. S ekkor Gwydion, a saját fegyverét fordítsa Zoltána ellen, a feledés mágiáját, ami véget a Gonosz többé feled gonoszkodni!
S ezzel a küzdelem véget ér! Mind, aki Drondok béli, s mind, aki Harcos, az ünnepel! S az Éj meg, csillagokat szórva az égre rendez tűzijátékot a Hősök tiszteletére!
Sajnos, az ünneplés sem tarthat örökké, mert hajnalba Indra azt mondja: - Ideje hazatérned, vagy felborul a tér, s idő kontínium rendje, hisz mindenkinek abban a korban kel élnie, ahová született! - tudatja, mire a többiek sorra átölelik Sharát, így véve búcsút attól, aki megtanította őket barátságban élni, elvégre, mindegy mely népfia vagy, mert csak az fontos: Higgy önmagában, s bízz meg a másokban!
S az Idő alagút spirálja haza viszi azt, akinek haza kell térnie!
+ + +
Shara az ágyában ébred. Hirtelen azt sem tudja, hogy is került ide, de aztán eszébe villan, hogy egy Indra nevű Druida repítette őt haza, méghozzá az Idők Alagútján át, a távoli Vaskorból, a huszonegyedik század elejére.
Persze, mindez oly hihetetlen, hogy máris képes azt gondolni, mindez csak álom volt, csakhogy, a koboldoktól kapott varázs páncél mindig rajta, ahogy itt kezében a mágikus kard is. Ezeket látva viszont, máris hiányzanak néki barátai: A színmű író törpe, a mániás ló fia, a utolsó Naender - völgyi, a okoskodó Piszho Mókus, a sete- suta ügynök, s az örökké szerelmetes pók leány.
- Bár csak láthatnálak még titeket! - sóhajtja, mire a nagyszobai tükör hirtelen elkezd vibrálni, majd hullámozni, aztán sisteregni, végül befelé süpped, aztán kidagad, mint egy buborék, majd áttetszővé válik, aminek folytatása viszont, csigaház szerűen tekeredik a messziségbe. Oda, ahonnát egy emberi alak, őrölt sebességgel közeledik, még végül kizuhan a fényből a szobába. Termászetesen ez nem más, mint Indra, a kelták dicső fia, ki egyben Druida is, egy hatalmas Mágus!
Az, aki most épp feltápászkodik, majd széles vigyorral azt monda: - Hu! A landolással még baj van! Amúgy, szia! Hogy vagy? Hallom emlegettél minket, hát gondoltam beugrok, s átadom a többiek üzenetét, hogy ha mondjuk, épp unatkozol, akkor eljöhetnél újra hozzánk!
- Talán, ismét baj van?
- Na hallod, hisz megjöttek a rómaiak! - tudatja Indra, közölve ezzel azt is, hogy szeretteinktől még a legnagyobb távolság sem választhat el minket, mert ők, mindig itt vannak velünk a szívünkben, de! Shara megtudja azt is, hogy egy tükör, mindig lehet kapu egy másik világba, miközben rádöbben arra is, hogy a kerge kelta kalandok meg csak akkor érnek véget, ha az emberek már nem képesek hinni a varázsmesékben!