A hernyóból pillangóvá válás törékeny metamorfózisa

Divine Spark, 2015, március 21 - 19:24

Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki sem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg."

 

A XXI. század egyik legégetőbb kérdése, az ember átváltozása. Kilépés az egó börtönéből, vagyis a külső ember bőrének levedlése és átalakulás tudatos munka eredményeként belső emberré. Az átváltozás, a külső emberi létből való kitörési kísérlet vonzata. A tudatos ember felfedezi a benne lakozó szellemi mestert és azáltal, hogy befelé tekint, ráeszmél belső lényegére. Megfogalmazódik benne az igény, a régi korlátozó hiedelmek elhagyására, a betokosodott, személyiségének részévé vált beidegződések kiiktatására.

A lelkek fejlettségi szintje különböző a világ színpadán. Minél fejlettebb egy lélek, annál több kérdés fogalmazódik meg benne a lét értelmét illetően. Minél inkább befelé tekint, annál tisztábban látja az élet összefüggéseit. A lét értelmének boncolgatása a kíváncsi lelkek sajátja. A kíváncsisággal vegyes kreativitás, pedig az intelligencia legkirívóbb jele. A tudatszint emelkedés következtében az ember másképp szemléli az eseményeket, illetve az őt körülvevő világot. Nem csak nézni, hanem látni is képes lesz, amint lehullik szeme elöl a Maya fátyla, melynek hatására elméjében a világ összes káprázata szertefoszlik, így képessé válik a három dimenziós, érzékszerveinkkel felfogható valóság mögé látni és annak illúzióján felülemelkedni. Ezt követően már nem az egó hamis szemüvegén keresztül, hanem a harmadik szemen át, belső látás eredményeként szűri a külvilágból rázúduló információhalmazt.

Az öntudatra ébredt ember, mindenképpen fejlett lélek, akiben a metamorfózisra, már megszületik az elhatározás, mely privát döntésének eredménye. A belső változás útjára, nem társadalmi nyomás hatására lép, döntésében nem játszik szerepet semmilyen külső kényszer, egyszerűen lelke hívó szavát követi. Hatalmas belső erőt és elszántságot igényel a fejlődés útján való menetelés. Dicséretet senkitől sem remélhet munkája elismerésének fejében, fejlődésben elért eredménye viszont, személyes sikerének indikátora. Az öntudatra ébredt ember valódi hittel rendelkezik és hite méltó segítőtársa az úton. A hit szerepe kulcsfontosságú, mivel a kudarc lehetősége sötét árnyként vetül az átalakulás sikerességére. A hit erőt ad a folytatáshoz, átlendít a nehézségeken, ezáltal a siker felé kormányozza erényének birtokosát.

A külső embert a siker, az önző érdek motiválja, a belső embert a segítő szándék, a szeretet vezérli. Az ember bár apró fekete pont, mégsem jelentéktelen paca, hisz szabad akarattal rendelkezik, saját életének hajóját tudatosan kormányozhatja, sorsának menetét bármelyik pillanatban megváltoztathatja. A külső ember hajlamos önmagát sikerein és kudarcain keresztül hamisan megítélni. Sosem lát tisztán, reálisan, mivel az egó tükre torzít, vagy felturbózza érdemeit, vagy lehúzza önmagát a sárba. Sosem kiegyensúlyozott, a két véglet között ingázik.

A hernyó, a külső ember, a pillangó, a belső ember jelképe. A metamorfózis törékeny folyamat, mivel kimenetele két esélyes: siker vagy kudarc. A hernyóból pillangó lesz vagy életét veszti a procedúra során. A hernyó mikor bebábozódik, nem is sejti mi történik vele. Ösztönösen teszi a dolgát, követi a természet hívó szavát. Nem tudatos, nem készül az átalakulásra. Nem agyal azon mi fog történni vele, hiszen az állatok nem aggódnak, csak áramlanak az élettel. A hernyó se nem optimista, se nem pesszimista, még csak nem is realista vagy idealista. Nincs képben ezen szavak jelentéstartalmát illetően. Az ember viszont a hernyóval ellentétben tudatosan készül az átalakulásra. Felismeri, hogy az elme börtönében él, az egó irányítja életét, sőt rátelepszik elméjére és manipulálja az érzelmein keresztül. Az egó, elméjének börtönőre, mely komolyan véve megbízatását, ott strázsál a cella előtt, ezáltal nem engedi szabadon szárnyalni a valódi szellemet. Tudatosítja magában, hogy külső emberként létezik a világban és szükségszerűen törekszik az átalakulásra. Bár mikor küldetésébe belevág, még nem sejtheti nyer vagy veszít. Az ember az egyetlen biológiai teremtmény, aki tudatos munkával képes magán és ezáltal életén változtatni. Első körben tennie kell egy felismerést, szembe kell néznie önmagával, főként árnyoldalával, tisztában kell lennie azzal, min szeretne változtatni, majd fókuszálnia kell a kijelölt célra. Tehát a mélyben lakozó elnyomott árnyékszemélyiségnek felszínre kell törnie, csak ezáltal tud farkasszemet nézni önmagával. Ha a felismerés megtörtént, akkor gőzerővel kell magán dolgoznia. A kemény önismereti munka elkerülhetetlen az átütő sikerhez. A belső embernek szellemi igénye a tudat megtisztítása. Amikor az ember tudatára ébred annak, hogy valami baj van a világgal és már nem képes kacarászva, öntudatlanul, bután részt venni az élet körforgásában, akkor indul el a megállíthatatlan fejlődési folyamat. Mikor felismeri, hogy a kartonpapíron átkozódó hajléktalan is ugyanolyan ember mint ő, ráébred arra, hogy ez nem a hobó hibája, inkább magának a társadalomnak a szégyene, mely a pénz kábulatának köszönhetően annyira züllött, hogy lecsúszott embereket gyárt futószalagon, egyértelműen más irányt vesz élete.

Amikor az ember élete megreked, egy vagy akár több területen és mélypontra kerül, pl. munkanélküliként tengődik, rossz házasságban vergődik vagy szeretetlenséget tapasztal maga körül, könnyebben tudatosodik benne a változás elkerülhetetlensége. Minél halmozottabban jelentkezik a probléma, annál valószínűbb, hogy az egyén a változás mellett teszi le voksát. A változtatásra meg kell érni, a változásra vonatkozó igény, eleve csak érett, öntudatra ébredt személyben fogalmazódik meg. Aki tisztában van azzal, hogy nem egyenlő az egójával, hanem valahol mögötte lapul a háttérben, vagyis az ember a benne lakó Isten, az önvaló. Az egó csak egy páncél, egy külső burok, mely védi az önvalót. Az egó, a külvilág felé mutatott hamis álarc. Az egó, a perszóna, a szerepszemélyiség, annak pozitív és negatív aspektusaival egyetemben. A perszóna mögött helyezkedik el az árnyékszemélyiség, mely a személyiségnek azon része, melyet szándékosan rejteget az egyén a külvilág elöl, ezért a tudatalattiba süllyeszti. Az egó hozza létre a fájdalomtestet, mely az önpusztítás kifinomult eszköze, mivel sanyargatja a lelket azáltal, hogy kiszolgáltatja az embert a benne tomboló érzelmi kavalkádnak. A mélypont egy lehetőség a fejlődésre, ezért felbecsülhetetlen értékkel bír. A mélypont nem átok, hanem áldás, bár nehéz rá ilyen formában tekinteni, annak átélése során.

A külső ember többnyire a társadalom szorításában él, nem képes önmegvalósításra. A társadalom hamis ideológiáját szajkózza. Csakis az öntudatra ébredt ember jut el arra a felismerésre, hogy elnyomott vágyai vannak, illetve szeretné azokat megvalósítani. A tudatos emberi lét alapfeltétele, hogy a személy nem engedi többé manipulálni magát a társadalom által, nem hárít, felelősséget vállal önmagáért, illetve személyes boldogulásáért. Elméje szabadon szárnyal, kitör cellájából a bőszen strázsáló egó ellenére, mint egy karámba zárt vadló és az önmegvalósítás rögös útjára lép. Nem megy bele többé olyan kapcsolatba, mely személyének kiteljesedését nem szolgálja, nem vállal el olyan munkát, mely gátolja, visszaveti a fejlődésben, egyéni ötletei, gondolatmorzsái születnek, melyek teljes mértékben függetlenek a társadalmi agymosástól, illetve az elmemanipulációtól.

A belső emberré válás útjára a lázadó lép, aki a világ megváltását tűzte ki célul, illetve a rendszer bomlasztásán munkálkodik, ezáltal összetűzésbe keveredik a mai társadalmi modellel, mely a külső ember világát képviseli. A mai világban csupán szemellenzős birkaként lehet boldogulni, hiszen az viszi valamire, aki fejet hajt a társadalom és annak hamis, elvakult, ideológiája előtt, illetve mosolyogva követi annak beteg instrukcióit. A fekete bárány kilóg a fehér bárányok sorából, ennek köszönhetően nehezen boldogul a világban. Hiszen gondolatai, eszméi, teljes mértékben befogadhatatlanok, az átlagos halandó elme számára. Sok esetben akár őrültnek titulálhatják, címkéket aggathatnak rá és megbélyegezhetik. Sajátos lénye apró mécsesláng, a sötét, eszme nélküli világban, mely mindenféle idealizmust nélkülöz. Szembetűnő polgárpukkasztó viselkedése, forradalmári beállítottsága révén, könnyen kiszúrják és a figyelem középpontjába kerül, eszméi, egyéni gondolatmenete, tisztánlátása figyelemre méltó. A fekete bárány élete iszonyatosan nehéz, mivel már levedlette a külső ember páncélját, de még nem lépett be a megvilágosodott elmék csekély táborába. A megvilágosodott ember már nem lázadó mentalitású, inkább szelíd és harmóniára törekvő. Békés eszközökkel terelget az úton, nem korhol, nem átkoz, a fekete báránnyal szemben, aki fékezhetetlen, veszélyes személy, mivel drasztikus változásokat szeretne előidézni sajátos, szélsőséges módszereivel. A fekete bárány kívülálló, nem illik be semmilyen kategóriába, ezért többnyire létét szenvedésként fogja fel. Áldásként a sorstól kapott adományát átokként érzékeli. Bár elindult a befelé vezető úton, még távol a cél. Az út vége a bölcs, szeretetet áramoltató tiszta szívű ember, aki gyógyítja a beteg társadalmat és az azt alkotó egyéneket. 

Kollektív elmebajban tengetjük mindennapjainkat, akinek ez nem szúr szemet egyértelmű jel arra vonatkozóan, hogy maga is patológiás eset. Szemellenzővel közlekedik, reménytelen, hisz hagyja, hogy dróton rángassa egy vad kapitalista rendszer és elvakítsa elméjét a pénz csillogása, valamint hamis ígérete. A világ érdeke, hogy minél több ember ébredjen öntudatra és döntsön úgy, hogy a belső fejlődés mezejére lép, mivel ezzel egyidejűleg a világ jobbításán is munkálkodik. Hiszen a szükséges fejlődést, amit látni szeretne a világban, úgy tudja előmozdítani az ember, ha maga is változásra adja a fejét. A transzformáció nem veszélytelen, de mindenképp szükséges a társadalom javítása érdekében. Minél több ember változik külső, öntudatlan, egó által manipulált, zavaros elmeállapotú, énközpontú emberből; belső, öntudatos, érzelmein uralkodni képes, kiegyensúlyozott, békés, szeretetközpontú emberré, annál szebb lesz a minket körülvevő világ.

Az írás hossza kb. 8 ezer karakter