Igaz Úton

Évszám
2009

Nehéz nap volt a mai de munka után édes a pihenés.-Gondolta Melitta kinek neve is mutatja igen szorgalmas lány volt. Mióta az eszét tudja hármasban élnek édesapjával és a macskájával a várostól nem messze.
Holnap Dionüsszosz ünnepe, azért dolgozott oly nagyon, hogy be mehessen a városba, ilyenkor sok a vásár az utcai színház és a komédiás .De Melitta nem csak az ünnepre volt kíváncsi hanem a király fiára is. Kisgyermekkora óta titkon szereti a fiút de az utóbbi időben a fiú is felfigyelt rá, sőt ö javasolta a találkozást a Zeusz templom előtt. A görögök igen vallásos nép, az összes isten számára templomot építetek a városba de a legjobban Zeuszt tisztelték és nem csak azért mert ő volt a főistenük hanem mert azt mondták egyszer betért hozzájuk álruhában.

- Édesapám miért nem akar velem jönni az ünnepségre?
- Öreg vagyok én már érezd de te érezd jól magad és vigyázz!
Akkor édesapám pihenj kicsit estére itthon leszek.
Melitta felvette egyetlen ünneplő ruháját, majd elindult otthon hagyva macskáját és apját.
Az egész napot Tarázzal töltötte,a fiú annyira más volt mint ő, két külön világ,de talán pont ezért érezte magát olyan jól.

- Mit szólsz ehhez a tükörhöz?
- Hisz ma már vettél egyet.
- Annak más milyen volt a kerete és a mérete.
- Mond minek neked ez a sok tükör?
- Imádom magam nézegetni főkép az új ruháimban. Azt hiszem a mennyezetemre is veszek egyet, de vajon hol árulnak olyan nagyot?

Melitta kicsit elmerengett hogy nézne ki az ő szobájában is egy tükör, de ekkor halk nyávogás törte meg, lenézett. Hiszen ez az ő cicája, Lustusz. Kezébe vette az állatot és kérdette:
- Mi a baj Lustuszkám?Miért jöttél utánam?-De a macska kiugrott a kezéből és elszaladt. Melitta utána ered Melitta után Taráz, így futottak hazáig.
A lány házukba belépve szörnyülködve nézz körül minden szét van turva de a legrosszabb, hogy édesapja sehol.
Két nap telte el és Abdiás nem tért haza. Melitta úgy döntött megkeresi édesapját de hol kezdje? Csak egy ember tudhatta. Szofron a Zeusz templom főpapja.

- Talán segíthettek leányom?
- Mit tud uram? Mit tett az apám, vagy mit tettek vele?
- Apád bajban van, csak annyit mondhatok hogy keletnek keresd, mindig csak egyenesen keletnek.
- De mit és kit keressek, pontosan hova menjek?-De az utolsó kérdést már nem vártta meg az öreg, be ment a templomba. Melitta kétségbeesve ült le a templom lépcsőjére.
- Hát itt vagy szépség, már kerestelek.
- Taráz egy időre elmegyek megkeresem apám.
- Ugyan ne pocsékold ara a vén bolondra az időd. Költözz oda hoznák a a palotába.
- Nem lehet Taráz, apámnak szüksége van rám
- Hát jó de én nem várok rád.-Ezzel a fiú ott hagyta hátra se nézett.
- Nos tessék megtaláltam. -Jött vissza a főpap kezében egy érmével. Az egyik oldalán Zeusz a másikon egy villám alak volt.-Ezzel az érmével a kezedben bárhol jársz barátokra lelsz.-Majd ismét magára hagyta a lányt. Melitta a zsebébe csúsztatta az érmét otthon mindent összepakolt amire szüksége lehet és macskája társaságában útnak indult.

Nem tudja hány napot töltött a szabadban de pár nap elteltével elért egy kikötő várost, azonnal a partra siette. Pár perc múlva megpillantott egy éppen indulni készülő hajót oda siettet.
- Mondja jó uram hova tart ez a hajó?-Kérdezte a kapitánytól?
- Keltenek, a Sophetius-szigetek felé. Talán jönnél?
- Igen, bár nincs pénzem.
- Mihez értesz?
- Főzés takarítás.
- Remek, mostantól ez a te dolgod.

Az Olimposzon

-J ól halad a gyermek. - Állapította meg Athéné.
- Jól, de túl könnyű volt eddig az útja. -Válaszolt a főisten.
- Mit akarsz tenni? Így is felesleges volt elrabolni az apját
- Nem volt felesleges, ez egy próba tétel ha át megy olyan jutalomban részesül mint még soha senki.

Poszeidón. - Szólt mennydörögve a főisten.
- Mit akarsz, mi ilyen fontos?
- Doteosz szigetéről hamarosan indul egy hajó azt akarom játssz vele.
- Ugyan minek, van jobb dolgom.
- Van rajta valaki akit próbára akarok tenni?
- Hogy hívják?
- A neve Melitta, és tedd azt amit mondtam.
- Hm rendben.

Este volt már Melitta befejezte a vacsora főzést és a saját adagjával leült a hajó oldalához.
- Kellemes az idő nem de? -Melitta felnézett a kérdés hallatán, egy vele egykorú vézna fiút látott, jóképű bár még kisfiús nem olyan dalia alkat mint Taráz.
- De igen, valóban.
- Leülhettünk? - Csak ekkor látta meg a fiú háta mögött álló csont és bőr lánykát aki 14éves korú lehetett
- Persze van itt hely bőven, a nevem Melitta.
- Az enyém Arion a Lányka pedig Agnes. -A két fiatal elmondták mi járatban utaznak. Arion egy távoli földről jött világot látni, míg a ki s Agnes egy komoly boszorkány de ahonnan ő jön utálják az ilyet és épp a kivégzéséről szökött meg.
- Tudod én irigyellek. - Mondta halk hangon Agnes.
- Pontosan miért? -Értetlenkedett Melitta.
- Mert neked van célod, valaki akiért harcolsz. -De a mondatot nem tudta befejezni mert valami hatalmas meg rázta a hajót.
- Mi lehet ez?
- Ne tudom de kapaszkodjatok. -Agnes felsikoltott a hajó pedig egyre nagyobb íven lengett ki. A három gyermek egymásba kapaszkodva várták sorsukat.

Vakító napsütésben tért magához Melitta, nagy nehezen felült, minden izma fájt. Körül nézet és magától pár méterre pillantotta meg a többieket, hatalmas megkönnyebbülést érzett.
- De jó, hogy mind megvagytok
- Érzitek ezt a szagot? - Szagolt bele a levegőbe Arion. - Ez füst.
- Onnan jön, szaladt előre Melitta. - A házacska melyből a füst jött üres volt, de ekkor lépet be a hátsó ajtón egy öreg halász.
- Időben jöttél leány, nézte zöld szemeivel Melitátt. - Ez a tied.
- Egy homokóra, ki vagy te?
- Kevés az időd. - Megfordította a homokórát ami komótosan kezdett hullani. - Ha lejár apád meghal. A hegy belsejébe menny ott vár rád. - Melitta nem is kérdezősködött tovább, szaladva indult a hegy felé.
- Ezt a zajt, halljátok?
- Rovarok. - Kiáltott fel Agnes. Óriási rovarok vették őket körül.
- Erre nincs időnk. - Szólt Melitta.
- Akkor induljatok, én majd feltartom őket. - És bevette magát Arion a szörnyek közzé.

Egy ki hezitálás után Melitta kézen ragadta Agnest és tovább szaladtak.
- Ááááááááááá. - Órdított fel Melitta, egy hatalmas inda ragadta meg bokájánál fogva és a magasba húzta.
- Várj! - Erre Agnes egy tűzgolyót hajított az indának ami el is engedte fogját.
- Ezzel mi legyen? - Az inda már a következő csapásra készült.
- Bízd rám, apád már vár.

Nagy sóhaj után újra útnak indult. Ki s idő múltán suhogást hallott a fák között, majd hirtelen egy hatalmas nagy macska állta útjukat. Lustusz a ragadozó és gazdája közé ugrott.
- Lustusz ez neked túl nagy. - De ahogy ezt kimondta az ő cicája akit születése óta ismer most valami ismeretlen lénnyé változott.
- Lustusz te vagy az? - Hitetlenkedett Melitta. A macska rá morgott és intett fejével, hogy induljon. Már nem volt messze a hegy, percre se torpant meg, beszaladt a száján.

Sötét volt csak az izzó láva vöröslött. Pár percet sétált mikor rá nézett a homokórájára ami abban a pillanatban járt le. Hatalmas zaj következtében a fal ketté nyílt és apja szaladt felé.
- Sikerült Melitta, sikerült. -Kaptta ölébe a lányát.
- Apám úgy örülök.
- Nos Melitta kiáldat a próbát. -Jött egy mély hang a háta mögül.
- Ki maga?
- Én vagyok az igazi apád, érted jöttem.
- Nem dehogy az én apám, Abdiás.
- Nem, kicsim az az igazság, hogy ő itt a te igazi apád, Zeusz.
- Én ezt nem érttem.
- Emlékszel a történetre, hogy Zeusz a mi városunkban járt?
- I-igen.
- A történet igaz, sőt ott megismerte anyádat, aztán jöttél te. 
- De addigra sajnos nekem el kellett jönnöm, de követtem az életed, melléd adtam Lustuszt, Szofront, Abdiást és a talizmánt és most te itt vagy.
- De mire volt jó ez az ember rablás?
- Csak próbára kellett tennem téged, hogy magammal vihesselek az Olimposzra. Nos mit választasz a halhatatlanságot a hatalmat vagy az egyszerű halandóságot?
- Mi van a barátaimmal?
- Élnek, kutya bajuk.

Melittának nem kellett gondolkodnia sokat a választáson, hiszen mindig különleges életre vágyott és most meg találta azt akivel ezt megvalósíthatja.

20 év múlva

Nehéz nap volt a mai, de munka után édes a pihenés. - Gondolta Melitta aki épp most fektette le a gyerekeket.
- Ilyen nap után se érzed úgy hogy megbántad? - Kérdezte a férje a konyhában?
- Ugyan mit?
- Hogy minket választottál.
- Nem, soha, egy percre se. Holnap együtt megyünk a gyerekekkel és Agensékel az ünnepségre, ugye tudod, hogy te is jössz.
- Veled bárhova.