Évszám
2010
Katának az utóbbi időben nem nagyon volt türelme fogat mosni. Ha meg is mosta a fogát, akkor is csak úgy kutyafuttában. Anya sokszor próbálta neki elmagyarázni, hogy az alapos fogmosás milyen fontos, de Katának egyik fülén be, a másikon ki, nem sokat ért a prédikáció.
Anya egyik nap megelégelte a dolgot és úgy határozott, elviszi Katát újra a Varázsdoktorhoz, úgyis régen jártak nála, nem ártana Katának egy újabb illempirula.
Kata cseppet sem örült anya ötletének, megígért hát fűt-fát, ám anya már elhatározta magát. Meglepetésére Kata ezúttal nem illempirulát kapott a Varázsdoktortól, hanem egy új fogkefét.
Este Kata fogmosás után betette új fogkeféjét a poharába, - jó éjt, illemfogkefe – mondta neki viccesen, majd lefeküdt. Reggel, amikor felkelt, a fogkefe érdekes módon ott pihent a párnáján.
Biztos anya viccelődik – gondolta Kata, és egy röpke fogmosás után helyre tette a fogkefét.
Az oviban, amikor felvette a játszóruháját, észrevette, hogy a zsebében az új fogkefe lapul.
- Jaj, anya – morogta maga elé, és betette a fogkefét a zsákjába.
Ám a fogkefe napközben is hol itt, hol ott, néha megjelent. Kata délután szándékosan az oviban felejtette a fogkefét, nagyon kíváncsi volt, hogy „hazatalál-e” egyedül. Ahogy hazaértek, egyből a fürdőszobába szaladt, hogy megnézze, ott van-e a fogkefe. És láss csodát, ott volt, a pohárkában, ahogy a reggel hagyta.
- Ez a fogkefe üldöz engem – mormolta Kata kétségbeesetten maga elé.
Este összeszedte magát, és jó alaposan fogat mosott, majd lefekvés előtt még egyszer megnézte, hogy rendesen be van-e csukva a fürdőszoba ajtaja.
Reggel örömmel látta, hogy a fogkefe nem aludt vele, hanem ott van a helyén. Ezért hát nem is foglalkozott vele többet, olyannyira, hogy egyáltalán nem is mosott fogat.
Igen ám, de amikor ki akart jönni a fürdőszobából, valaki az útját állta. A fogkefe volt, olyan óriási lett, mint apa, az ajtófélfát támasztotta és így szólt:
- Rólam megfeledkeztél!
- Bocsánat – suttogta Kata ijedten
- Tessék fogat mosni – szólalt meg újra a fogkefe
- De hát hogyan? Be sem férsz a számba! – válaszolt Kata rémülten
- Elég, ha megfogod a nyakam, és újra a régi leszek. De ajánlom, többet ne feledkezz meg rólam, mert minden alkalommal nagyobb és nagyobb leszek ám! – mondta a fogkefe cseppet sem kedvesen.
Kata félve megragadta a fogkefe nyakát, amely azonnal rendes méretére zsugorodott.
Azt hiszem, inkább megfogadom a tanácsod – gondolta Kata a fogkefét nézegetve, majd jó alaposan fogat mosott vele.
lllem Kata soha többet nem hanyagolta el a fogmosást.
Anya egyik nap megelégelte a dolgot és úgy határozott, elviszi Katát újra a Varázsdoktorhoz, úgyis régen jártak nála, nem ártana Katának egy újabb illempirula.
Kata cseppet sem örült anya ötletének, megígért hát fűt-fát, ám anya már elhatározta magát. Meglepetésére Kata ezúttal nem illempirulát kapott a Varázsdoktortól, hanem egy új fogkefét.
Este Kata fogmosás után betette új fogkeféjét a poharába, - jó éjt, illemfogkefe – mondta neki viccesen, majd lefeküdt. Reggel, amikor felkelt, a fogkefe érdekes módon ott pihent a párnáján.
Biztos anya viccelődik – gondolta Kata, és egy röpke fogmosás után helyre tette a fogkefét.
Az oviban, amikor felvette a játszóruháját, észrevette, hogy a zsebében az új fogkefe lapul.
- Jaj, anya – morogta maga elé, és betette a fogkefét a zsákjába.
Ám a fogkefe napközben is hol itt, hol ott, néha megjelent. Kata délután szándékosan az oviban felejtette a fogkefét, nagyon kíváncsi volt, hogy „hazatalál-e” egyedül. Ahogy hazaértek, egyből a fürdőszobába szaladt, hogy megnézze, ott van-e a fogkefe. És láss csodát, ott volt, a pohárkában, ahogy a reggel hagyta.
- Ez a fogkefe üldöz engem – mormolta Kata kétségbeesetten maga elé.
Este összeszedte magát, és jó alaposan fogat mosott, majd lefekvés előtt még egyszer megnézte, hogy rendesen be van-e csukva a fürdőszoba ajtaja.
Reggel örömmel látta, hogy a fogkefe nem aludt vele, hanem ott van a helyén. Ezért hát nem is foglalkozott vele többet, olyannyira, hogy egyáltalán nem is mosott fogat.
Igen ám, de amikor ki akart jönni a fürdőszobából, valaki az útját állta. A fogkefe volt, olyan óriási lett, mint apa, az ajtófélfát támasztotta és így szólt:
- Rólam megfeledkeztél!
- Bocsánat – suttogta Kata ijedten
- Tessék fogat mosni – szólalt meg újra a fogkefe
- De hát hogyan? Be sem férsz a számba! – válaszolt Kata rémülten
- Elég, ha megfogod a nyakam, és újra a régi leszek. De ajánlom, többet ne feledkezz meg rólam, mert minden alkalommal nagyobb és nagyobb leszek ám! – mondta a fogkefe cseppet sem kedvesen.
Kata félve megragadta a fogkefe nyakát, amely azonnal rendes méretére zsugorodott.
Azt hiszem, inkább megfogadom a tanácsod – gondolta Kata a fogkefét nézegetve, majd jó alaposan fogat mosott vele.
lllem Kata soha többet nem hanyagolta el a fogmosást.