,,Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki nem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások amelyeket egyénileg, saját magunkkal öszhangban teszünk meg.”
Hosszabb betegség útán leszázalékoltak. Nem tudtam elviselni az elszigeteltséget, a tehetetlenséget. Azért voltam feketebárány, mert mindig valami újjat akartam. Mindig ott motoszkált a fejemben éjjel-nappal, hogy tenni kéne valamit, amit még más nem csinált, ami a közösség érdekeit szolgálja. Így született az ötlet, hogy vércukorszintmérést kellene szervezni, mert egyre több a cukorbeteg, akik csak a szövődmények megjelenésével fordulnak orvoshoz.
Közeledett a Pünkösdi ünnep.
Ez a nap mindenki számára nagy vallási ünnep. Mifelénk szokás ezt az ünnepet Csiksomlyón ünnepelni. Mivel ez egy zarándokhely, ott nincs lehetőségük a cukorbetegeknek betartani a napi programjukat, ami diétából és az insulin adagolásából áll. A zsúfoltság és az egésznapos program is néha elviselhetetlen egy ilyen beteg számára, és a nagy hőségben sem tudnak naphosszat álldigálni, vagy épp a zuhogó esőben vacogni.
Így megszerveztem egy cukorbetegekért és a megelőzésért szóló rendezvényt Kézdivásárhelyen szombaton, és Sepsiszentgyörgyön vasárnap.
Ezen a rendezvényen résztvettek cukorbetegek és potenciális betegek, egészségesek. Meghívottak voltak a város előljárói, hogy érzékeltessem velük ezeknek a betegeknek a problémáit, a városi kórház orvosigazgatója és a diabetológus szakorvosnő, aki örömmel fogadta ezt a rendezvényt. Partnerem volt egy magyarországi alapítvány, a Diab-ped-prevent, akik a készülékeket és a tesztcsíkokat hozták. Médiapartnerem volt a helyi tévé és sajtó.
Nagy volt az érdeklődés. Tekintettel az időjárás bizonytalanságára, elkértem a nyugdíjasklub által használt helyiséget, ahova közel 200 személy látogatott el Kézdivásárhelyen. Reggel 10 órai kezdettel volt meghirdetve a rendezvény, de már 10 óra előtt nagy volt a tolongás. Bemutatkozóval vette kezdetét a rendezvény. Utána megkezdtük a vércukormérést, vérnyomás ellenőrzést, tombolát osztottunk a résztvevők között, ami sorszámként is szolgált. A mérés után egy tartalmas szendviccsel kínáltuk meg a résztvevőket, és ásványvízzel…és két óra múlva viszontláttuk őket a második ellenőrzésre. Ez idő alatt tanácskozások és vélemény váltások hangoztak el. Előadást tartott a diabetológus főorvosnő a cukorbetegségről, a szövődményekről, és az egészséges életmódról, amit nagy figyelemmel hallgattak a résztvevők. Szórólapokat osztogattunk. Ebéd után visszahívtuk a résztvevőket egy kulturális rendezvényre, a tombola sorsolására, utána pedig egy sétát tettünk a tőlünk 20 km-re fekvő Szentanna tónál és Bálványoson.
Vasárnap folytattuk Sepsiszentgyörgyön. Itt is nagy volt az érdeklődés. Ahogy jöttek az emberek, a templomból odasereglettek az Erzsébet parkban felállított sátrakhoz. Késő estig mértük a vércukorszintet és a vérnyomást. Itt is szendviccsel és ásványvízzel kedveskedtünk a résztvevőknek, és szomorú meggyőződésem, hogy soknak ez a kis figyelmesség volt a leggazdagabb, legízletesebb pünkösdi ebéd. Itt is a betegek találkoztak, vélemények, orvosi szaktanácsadás hangzott el.
A résztvevők tekintetéből köszönet és hála tükröződött, hogy valaki törődik velük, valaki őrködik az ő egészségük fölött, ha még pislákoló gyertyalángként is, de reménykedve, hogy egyszer nagylángra kap az egészségvédelem.
A két napon több mint 50 új beteget fedeztünk fel.
Ezeket a családorvoshoz irányítottuk és a diabetológus is nyilvántartásba
vette, napokon belül megkezdték a bővebb kivizsgálást, és a kezelést. A
magasvérnyomásos betegeket sem hanyagoltuk el, őket is tanáccsal láttuk el, és
a családorvoshoz irányítottuk.
Még ma is sokan megállítanak az utcán és közlik, hogy ez volt a legszebb,
leghasznosabb pünkösdi ünnepük.
Úgy éreztem az esemény után, hogy sikerült megtörni a jeget. Itt is lehet bármit, csak akarni kell. Ha kérsz megadatik. Ha kapukat döngetsz megnyítatik. A siker láttán, ezekre az ígékre alapozva már nem állíthatott meg senki.
A következő rendezvény a prosztatarák szűrés volt. Sok nehézségbe ütközve, de sikerült véghezvinnem akaratom. Több betegnek sikerült időben kezeléshez jutni.
Ahhogy gyült a tapasztalatom, rendszeresítettem a szűréseket. Világnapokhoz kötöttem. A tavalyi évben újraindult a hagyományos termékvásár. Eszembe jutott, hogy oda sok ember ellátogat. Azokra az alkalmakra, és a vásárhoz közeli helyen szerveztem a további vércukorszint mérési akciókat, egyre nagyobb sikerrel.
Mindent lehet, csak akarni kell.
,,Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani.“
Egy leszázalékolt emberből, újból aktiv egyéniség lett belőllem. Bebizonyítottam, hogy ,,a viharban a fűszáll meghajlik, de nem törik el. “ Jobb adni, még, ha nem is jár érte dicséret.