Kiadó lelkek boltja

Évszám
2012
Beküldő
Zena
Egykedvűen sétált, csak rótta az eső által még fel nem száradt utakat. Nem hallott mást csak gondolatai elégedetlenségét, a mindennapi problémákat, a téves kérdéseket, melyek ilyenkor apró ponttá zsugorították. Érezte, most valami nagyon nincsen rendben. Egy autó épp lefröcskölte vízzel, mikor mérgesen oldalra nézett és egy világító táblán a következő feliratot látta: Kiadó lelkek boltja.

Hirtelen felvonta szemöldökét, dühét kíváncsiság váltotta fel, és a következő pillanatban már az ajtón belül találta magát.

- Jó napot!

- Önnek is Uram!

- Tessék mondani mi az, hogy kiadó lelkek boltja?

- Épp az, amit érteni tetszik alatta. Itt lelkeket lehet bérelni.

- Bármilyet?

- Persze, de csak határozott idejű szerződéssel.

- Értem. És ki lehet ezeket próbálni?

- Ezt hogy tetszik érteni?

- Úgy, hogy mondjuk belenézek 1 órára és eldöntöm kibérelném-e.

- Ó, itt ilyen nincs. De vannak rövid tájékoztató jellegű leírások a különböző lelkekhez, vagy olvashat bővebben több kötetben ami által teljesebb képet kap. Van esetleg konkrét elképzelése arról milyen életet szeretne?

- Nem is tudom, azt hiszem még nézelődnék kicsit. Bár azt azért szeretném megkérdezni, hogy milyen árban vannak?

- Az attól függ. Az árak egyenes arányban nőnek az Ön által választott időtartammal. Ha bérelne egy lelket, mondjuk a legrövidebb időre ami 1 hónap, akkor az Ön lelkét arra az egy hónapra kiadjuk bérbe.

- Ugyan! Kinek kellene az én lelkem?

- Uram! Ne legyen kishitű! El sem tudja képzelni.

- Hm. Akkor körbenézek engedelmével.

- Csak nyugodtan. 

 

Ekkor egy másik férfi is belépett a boltba.

 

- Adjon Isten!

- Szép napot!

- Lejárt ismét a szerződésem, szeretném megköszönni.

- Elégedett volt ezzel az üzlettel is?

- Tökéletesen, köszönöm! Itt a tagsági kártyám is.

- Nos, örömmel hallom! További szép napot!


Eközben az első potenciális vevő csak állt a hatalmas roskadásig pakolt könyvespolcok előtt. Belelapozott az életekbe, fiatalokéba, idősekébe, nőkébe és férfiakéba. De nem tudott dönteni.

 

- Legyen szíves! - szólt oda az eladónak – Itt vannak híres emberek is, akikkel cserélni lehet?

- Persze, balra a kilencedik sorban találja.

 

- Azt a mindenit! Nagyon sok ismert személyiség van itt. Engedje meg, hogy megkérdezzem, itt csak olyanok vannak, akik cseréltek vagy cserélnének maguk is valamennyi időre?

- Így van. - válaszolta apró mosollyal a szája szélén – Esetleg hírességre gondolt?

- Megfordult a fejemben. Szeretnék érdeklődni, hogy nincs esetleg egy olyan könyve, ahol azok akik már kibéreltek más életeket leírták a tapasztalataikat?

- De van, máris hozom uram. - ezzel elsétált és elővett egy akkora könyvet, ami hatalmasabb volt az összes többinél – Itt van, ez az utolsó 3 hónap, ha régebbiekre kíváncsi, akkor azokat is örömmel megmutatom.


A nagy könyv látványa sokkolta a férfit, s miközben a kezébe vette azon jártak a gondolatai, vajon milyen klassz megélések tanúja lehet a leírt sorok által, és ez majd biztos előrébb viszi a döntésében.

Kényelmesen hátradőlt a székben és kedvére kinyitotta a közepe felé. Mosolya lassan elkezdett lefagyni arcáról. Hevesen lapozgatott, és egyre komorabb lett a tekintete.

Biztos csak rossz helyen keresek, gondolta magában és lapozott tovább hajthatatlanul, majd becsapta a könyvet és odakiáltott az eladónak.

 

- Mi ez? Valami vicc? Maga most tréfál velem? Gúnyt akar űzni belőlem?

- Ugyan miért tennék ilyet? - kérdezett vissza a boltos meglepetten

- Mert itt csak szörnyű leírások és megélések voltak és, hogy nem tudtak kiszállni a másik életéből, mert kötötte őket a szerződés, és rengeteg olyan dolog van ezekben a történetekben, amik rémisztőek.

- Meglehet. Ugye milyen könnyű megítélni mások életét, miközben nem éljük át az ő mindennapikat?

- Na jó, de akkor az a férfi aki bent volt, miért volt olyan hálás? Hogy lehet, hogy neki van tagságija is, és a könyvben leírtak ellenére, ő rendszeresen cserél lelket?

- Tudja, - kezdett bele, miközben leült mellé – ő is úgy kezdte, mint bárki más aki bejön ide, egy jobb élet reményében. Ő is csalódott az első alkalommal. Ilyenkor a legtöbben felháborodnak és azt gondolják, átverés ez az egész. De akadnak olyanok, akiket ez nagyon elgondolkodtat, ők vannak sajnos kevesebben. Aztán szépen átértékelik a dolgokat és megpróbálják ezt használni. Ha valaki másodszorra is visszajön, arra más szabályok vonatkoznak, egy másik szerződéssel. Ők már akárcsak órákra is kibérelhetnek lelkeket, persze limitálva van, hogy hányszor, no nem mintha akadt volna rá példa, hogy ezzel valaki megpróbáljon visszaélni, egyszerűen csak azért, mert megtanulják becsülni amit kaptak.

- Na jó, értem, de akkor ők kiknek a bőrébe bújnak bele?

- Ez változó. De a legtöbben gyerekekébe. A gyerekeknek még megvan az a képessége, hogy őszintén, és tiszta szívvel csodálkoznak rá a világra, van hitük, és elképesztő energiájuk, önfeledten tudnak játszani és nevetni. A felnőttek gyakran hajlamosak megfeledkezni erről.

- Gyerekekébe? Na de milyen gyerek jönne be egy ilyen boltba? Ezt szabad?

- Sokan vannak, persze csak szülői engedéllyel és rövidebb megéléssel kaphatnak másik életet. Tudja a gyerekekre jellemző, hogy van egy olyan időszakuk, amikor mindenképp szeretnék sürgetni a felnőtté válást, de van olyan is, aki mondjuk csak kíváncsi milyen lehet például tűzoltónak lenni. Természetesen szigorú szabályok között vannak tartva az általuk kapott megélések, de mégis belekóstolhatnak a felnőttek világába egy kis ideig.


Hirtelen elfogytak az érdeklődőben a kérdések, és pár perces némaság után tudta csak ismét megtörni a csendet.

 

- Miért mondta ezt el? És miért nem hagyta, hogy a saját káromon tanuljak?

- Mert Ön valamiért szimpatikus nekem. Látta a kiírást az ajtó felett?


Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani – mindenestül.

- Na? Sikerült dönteni most, hogy tudja ezeket? Vásárolna valamit?

- Köszönöm, azt hiszem üzlet nélkül is kaptam valamit. És most bocsásson meg, de haza kell sietnem, azt hiszem ma én fogok a srácaimmal a játszótérre menni.


Ezzel kilépett az üzletből. Az utak közben felszáradtak, és a nap is kikandikált a felhők mögül.

A nyomasztó gondolatok, melyek útitársként szegődtek mellé a találkozást megelőzően, más utat választottak maguknak. Csendben sétált tovább egy mások számára talán érthetetlen apró mosollyal arcán.