(Élj megfontoltan!)
Szinte mindenki felteszi magában azt a kérdést élete során legalább egyszer, hogy mi is alkotja a létet. Hiszen nem csupán fizikailag különböznek egymástól az élők, hanem a lelkükben is, vagyis a gondolkodásukban, vágyaikban és érzéseikben. Ám mi történik akkor, amikor beköszönt az elmúlás? A test fizikai része ugyan elporlad, de a lélek honléte örök rejtély az emberek számára. Hiszen ez a megfoghatatlan varázslat nem kivizsgálható, követhető és megfigyelhető, hanem elillan a végtelen világban. Bizony még az is előfordulhat, hogy külön akarattal rendelkeznek, és itt maradnak közöttünk, élő emberek között, hogy megvalósítsák saját vágyaikat.
Az embereket a lelkük határozza meg, hogy jók, vagy rosszak, a képességeiket és lehetőségeiket mások számára is kedvezően használják ki, vagy csupán önző módon mindenkin átgázolva a saját érdekeiket tartják szem előtt.
Vannak olyan emberek, akiknek a családjuk a mindenük, és értük mindent megtennének, ám vannak olyanok is, akiknek a munka, a pörgés az életük. A jó, de munkamániások életét élte Glória is. Akármibe belekezdett, az pozitív eredményeket hozott az életébe. Titkárnője éppen indulni készült, amikor ijesztő sikoly és egy mély koppanás hangja jött az irodájából. A nő berohanva meglátta Glóriát nyitott szemmel a földön fekve eszméletlen állapotban. Nem tudta mit tegyen, így először az eszméletlen nő élettársát hívta fel telefonon, hiszen nem messze dolgozott onnan egy szomszédos számítógépes cégnél. A férfi azonnal az irodába sietett, hogy megnézze, mi történt. Addigra a fiatal nő magától visszanyerte az eszméletét, úgy érezte magát, mintha semmi sem történt volna, ám megrémült attól, hogy a földön fekve találta magát.
- Mi történt? Elszédültél? Rosszul érzed magad? – kérdi aggódva a férfi.
- Nyugodj meg Herman, semmi baj.
- Túlhajtod magad, sokat dolgozol. Most szépen haza megyünk! Az a szerencse, hogy holnap már hétvége, és nem kell jönnöd dolgozni. Ki tudod pihenni magad.
Az úton hazafelé Glória feltűnően csöndes volt, ami a férfinak is feltűnt. Hazaérve a fiatal nő leült az ágy szélére és mereven nézett maga elé. Olyannak tűnt, mint akinek elmondanivalója van, de azon tanakodik, megossza-e ezt a másik féllel.
- Valami baj van ugye? Annyira már ismerlek, hogy ezt észre vegyem. – kérdi a férfi.
- Ugye emlékszel még, hogy mit meséltem az édesanyámról?
- Igen, tudom, hogy egy autóbalesetben halt meg, amikor nyolc éves voltál, és hogy Te is benne voltál a kocsiban. De hogy jön ez ide? – kérdezi Herman.
- Nem mondtam el Neked mindent az akkoriban történtekről. Új életet akartam kezdeni, ami sikerült is, de most úgy tűnik, megint kísérteni kezd és nem értem, hogy miért! – válaszol zaklatottan a nő.
- Lassan, én ebből semmit sem értek! Mit nem mondtál el nekem?
- Azt, hogy mi történt a baleset után. Eszméletvesztési rohamaim lettek, egy nap többször is előfordult, és mindenféle orvosi kivizsgálás után megállapították, hogy fizikailag semmi bajom, ezért pszichiáterhez kellett járnom. Úgy vélték, hogy lelki sérülés miatt jön elő. Több mint hat hónapig kellett kezelésekre járnom, utána két évig kontrolokra. Teljesen megszűntek a rohamok, így az orvos nem látta szükségesnek, hogy továbbra is bejárjak, új életet kezdhettem. De a múlt éjjel édesanyámmal álmodtam. Álmomban csak állt előttem, mosolygott, mondott valamit, amit nem értettem, és felém nyújtotta a kezét. Nem vettem komolyan, de ez ugyanolyan roham volt, ami akkor üldözött. Most megint olyan érzésem van, mintha magához hívna. Talán nekem is meg kellett volna akkor halnom, és most vele kellene lennem. – mondja Glória elkeseredetten.
- Rád sem ismerek! Hol van az a céltudatos, rendíthetetlen nő, akit megszerettem? Ha így történt volna, akkor nem lennél most mellettem. De rettenetes, amit most elmeséltél, ez nem kezdődhet elölről. A karrieredet ez tönkre tenné. Tudnod kell, én melletted állok. Ezt nem engedhetjük meg. – válaszol Herman.
- Te tényleg nem hagysz magamra? Mellettem állsz még ilyenkor is?
- Nem akarlak egyedül hagyni pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükséged van rám. – nyugtatja meg szerelmét a férfi.
- Mielőtt elkezdődhetne véget akarok vetni neki. Az orvostudományból elég volt, tudom is, hogy mit teszek. Elmegyek egy természetgyógyász ismerősömhöz, tanácsot kérek tőle.
- Na tessék! – kiált fel mosolyogva Herman. – Ezt a nőt szeretem én annyira!
Másnap fel is keresték együtt az idős hölgyet, akit Glória már régóta ismert. Ő jól ismerte a nő problémáját, mert az előző rohamsorozatból való kigyógyulásában is sokat segített neki. Elmondták a történteket, ám a hölgy meglepődve hallgatta a párt, hiszen azt remélte, hogy a sok kezelés okán a tünetek véglegesen megszűntek. Ő semmilyen problémát nem talált, ezért javasolta a nőnek, hogy próbálja meg szélesebb látásmódban nézni a történteket, és látogasson el egy hipnotizőrhöz. Meg is adta egyik jó ismerősének elérhetőségét, aki komoly gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezett ezen a szakterületen. A pár nem sokáig gondolkodott, eldöntötték, ebben az irányban is megpróbálják megoldani a problémát. A nő érezte, hogy minél jobban múlik az idő, annál kevesebb ideje lesz arra, hogy végleg lezárja a múltat.
Aznap éjjel a férfi sikításra ébredt. Szerelme az ágyon nyitott szemekkel feküdt eszméletlen állapotban. Teste minden egyes izma megfeszült, mintha éppen akkor szétszakadni készültek volna. Félelmetes látvány volt Herman számára, de még inkább erősödött benne az akarat, hogy ezt a borzalmat segítsen megfékezni. Igyekezte Glóriánál ezt az állapotot minél hamarabb megszüntetni, ezért megpróbálta felrázni. Nehezen a nő felébredt, és a párjára nézve hamar ráébredt, hogy új roham söpört rajta végig. Elsírta magát és a férfit átölelve megszólalt:
- Biztosan mellettem tudsz állni még így is? – kérdi a fiatal nő.
- Még inkább, mint eddig bármikor! – vigasztalta meg Herman.
Már délelőtt eljutottak a hipnotizőrhöz, aki már várta a fiatal párt. A kezelésen csupán Glória vehetett részt, mivel csak így alakíthatott ki a kezelő vele olyan viszonyt, hogy a hipnotizáció sikerrel járjon. Amikor a nő elmesélte a felmerülő problémája történetét, a beszélgetés végére már feszültségmentes beszélgető - partnerekké váltak. A kezelés rendben haladt, sejtette a hipnotizőr, mivel állhat szemben. A hipnózis végeztével a pár mindkét tagja készen állt arra, hogy meghallgassa az eredményt.
- A hipnózis során visszamentem a baleset idejére. Kiderült, hogy nem csupán saját magát hibáztatja az édesanyja halála miatt, hanem hogy meg is kérte őt, hogy soha se hagyja el, és mindig maradjon Ön mellett. Tehát ezek a rohamok egyfajta találkozások, beszélgetések, amik önök között történnek. Vagyis az ő lelke nem ment el a halálakor, hanem átköltözött az Ön testébe, hogy teljesítse a kérését. A kezelést rögzítettem is, ha szeretnék látni és hallani, meg is nézhetik. – vázolja a diagnózisát a hipnotizőr.
- Nem, nem szeretném sem látni, sem hallani. – válaszolt döbbenten Glória. – Akkor édesanyám még mindig itt van, velem?
- Igen, és mindig is itt volt, Önben.
- És hogyan lehet megszüntetni ezeket a rohamokat? – kérdi Herman.
- Egy mesterséges rohamkor ki kell űzni a testből az idegen lelket. – válaszol a hipnotizőr.
- De én nem akarom őt kiűzni! Ő nem egy démon, vagy ördög, hogy ki kelljen űzni! Ő az én édesanyám! Mindig éreztem az érintését, azt hogy mellettem van. Bár azt hittem képzelődöm, de csak most értettem meg, mi ez az egész! Ő tényleg mindig mellettem volt, és simogatott, éreztem őt! Nem zavarhatom el! – kiált fel zaklatottan Glória.
- Értse meg kérem, hogy nincs más választás. A saját életét fogja tönkre tenni ezzel. Más gyógymód nincs a problémájára. Kérem, gondolkozzon el rajta és keressen fel, ha meghozta a döntését. – válaszolta a hipnotizőr.
Hazafelé a szerelme is azt próbálta elérni a nőnél, hogy igyekezzen észszerűen átgondolni a döntését, aki már egyáltalán nem volt abban biztos, hogy mit akar. Egyik oldalon ott állt a karrierje, jövője és az egészségügyi állapota, amivel nagy riadalmat okozhat másoknak; a másik oldalon pedig ott volt az édesanyja, aki a kérésére, mint kiderült még a baleset után is a lányával maradt és mindig éreztette ottlétét.
A fiatal nő teljesen összezavarodott, ezért kiment a temetőbe, hogy meglátogassa édesanyja sírját. Azt remélte, hogy ott majd kap valamilyen sugallatot, amivel könnyebb lesz döntést hoznia. Zokogott, mert tudta, hogy minden nem lehet az övé. Valamiről le kell mondania, de hogy ez mi legyen, csupán az ő döntésén múlik. Nagyon nehéz volt számára, de néhány óra töprengés után elhatározásra jutott. Amint hazaért, rögtön közölte Hermannal is. A férfi átölelte, hogy éreztesse együttérzését ebben a nehéz helyzetben. Időpont - egyeztetést követően újra felkeresték a természetgyógyász által ajánlott hipnotizőrt.
– Nos, hogyan döntött hölgyem? Átgondolta minden oldalról az elhatározását? – kérdezte a kezelő férfi.
- Igen, biztos vagyok abban, hogy úgy kell meghoznom a döntésem, ahogyan nekem a legjobb. Szeretem az édesanyámat és ő is engem és ez mindig így lesz. Ezért hiszem azt, hogy megérti majd, ha elküldöm magam mellől. Neki a túlvilágon van a helye, és nem itt, hogy engem őrizzen. Minél hamarabb szeretnék belevágni. Hogyan történik ez? – kérdi a nő.
- A baleset helyszínén és időpontjában mesterséges rohamot idézünk elő Önnél. Ekkor megkéri őt, hogy távozzon, hagyja Önt magára. De ez csak akkor jár sikerrel, ha Ön teljesen magabiztos. Akár holnap is alkalmas, ha Önnek is jó. – válaszol a kezelő férfi.
- Igen, teljesen biztos vagyok, végleges a döntésem. És igen, a holnap tökéletes.
- Rendben, akkor jöjjenek ide reggel fél nyolcra, innen együtt megyünk.
Másnap minden az elhatározottak szerint indult. A hipnotizálást egy kocsi ülésén vitték véghez, hogy megkönnyítse Glória mesterséges rohamának előhozatalát. A nő félt, így lassabban haladt a folyamat, de mégis a hirtelen sikítással és megmerevedéssel járó eszméletvesztés kirobbant a nő testéből. Nem volt szabad közbelépni, meg kellett adni a lehetőséget a két lélek kettéválásának. El kellett, hogy érjék azt a célt, amiért jöttek. A fiatal nő néhány perc múlva magától ébredt fel. Hermanra nézve zokogás csattant ki belőle.
- Láttam elmenni! – szólt Glória.
- Tehát sikerült. – válaszolt a hipnotizőr. – Most jót tenne Önnek, ha néhány napra elutaznának valahová, hogy kipihenje a napokban történteket. Sokat segítene magán.
- Nagyon köszönjük a segítségét! – szólt Herman.
- Szívesen tettem. De ha valamilyen gond adódna, hívjanak nyugodtan.
A fiatal pár két hét szabadságot vett ki, és külföldre utazott a hipnotizőr tanácsát követve. Glória megkönnyebbülést érzett ugyan, hogy végre újra minden félelem nélkül a saját megszervezett életét élheti, de úgy érezte, mintha hiányozna belőle egy darab, egy rész, amit eddig magában hordozott. Tudta, hogy az édesanyja már nincs vele. Mindentől függetlenül néha, amikor egyedül volt, még mindig érzett nyugtató simogatást a testén.
Írta:
Tresánszki Mária