Mottó: „Az emberek egyik legnagyobb hibája..."
A japán Nikkei 225 kezdi
a sort, majd követi a Hong Kong Hang Seng Index, utána az európai kontinens tőzsdéi nyitnak,
melyek árfolyamát nagyban befolyásolja az ázsiai piacok hangulata. Délutánba
billen a nap az öreg kontinensen, mikor az amerikai óriás vásárcsarnokok
megtelnek, és elkezdik megtenni nyitás előtti ajánlataikat a virtuális piacon
kereskedő brókerek, befektetők. A német Deutsche Boerse-n, az olasz FTSE MIB Index-en kivárás jellemzi ezt a pár percet. Az S&P 500, a Dow Jones és a
NASDAQ még jelentősen átformálhatja az európai tőzsdék indexeinek záró
árfolyamát. A világgazdaság finoman összehangolt modellje ez, ahol ipar,
kereskedelem, technológia és az emberi tényező olyan szövevényesen kapcsolódik
össze, ami egy avatatlan szemlélő számára legalább olyan kusza és átláthatatlan,
mint New York metróhálózata.
A Broadway és a 72. utcánál karbantartást végeznek, ismét csőtörés, ez már a
harmadik a hónapban és még csak június közepe van. A Verdi tér felőli metro
lejáró lépcsőjén békésen csorog a víz, a munkába siető szülők vérmesen
rángatják el gyermekeiket a spontán felbukkanó szórakozási lehetőségtől.
Irigykedve néznek a lurkók egy 30-35 év körüli, magas, sötét hajú férfit, aki
mit sem törődve 900 dolláros Jil Sanders cipőjével, átgázol az átfolyásokon.
Gesztenyebarna, lézerhasított bőr cipő, galambszürke öltöny, kék ing és egy
vékony, szintén gesztenyebarna, lakkozott bőr öv. Kezében keskeny aktatáska,
épp csak néhány irat fér el benne. Missouri államból jött New York citybe
lassan 15 éve. Édesapja farmer, édesanyja tanítónő a helyi középiskolában.
Ritkán látogat haza, de akkor legalább fél napot tölt Missy-vel, a család
kedvenc házőrzőjével. Ezt szinte mindenki tudja róla, aki nézte tegnap este az
Egyesült Államok legnézettebb késő esti műsorát, a Jim Tyler Show-t. A WestBay
brókerház technikai elemző csapatának vezetőjéről, Trevor Bisson-ról van szó.
Nem csak drága ruhái, megnyerő kisugárzása miatt tűnik ki a peronon várakozó
tömegből. Ő az egyetlen, aki nem hallgat zenét, nem olvas könyvet, de még csak
egy sportmagazint se szorongat a kezében. Eleven tekintetét nem hagyja pihenni
egy percre se. Gyakran mondja, hogy szereti az egyszerű embereket, mert tudja, ettől
ő is egyszerűnek tűnik. Kedvenc frázisa: a kereskedelemben több a pszichológia,
mint a matematika. És hol találhatna több pszichológiát, ha nem az emberek
között, hétfőn reggel, New York metróhálózatában.
A Wall Street már régóta csak emblematikus szerepet tölt be a tőzsdék világában.
A brókerek helyét lassan átvették az informatikusok és technikusok. De ez csak
egy szelete az egésznek. Az emberi tényező, a pszichológia az, mely képes világméretű
gazdasági válságokat okozni, hatalmas mammut bankokat bedönteni, vagy olyan
veszélyes folyamatokat generálni, mint a defláció, ami az inflációval
ellentétben azt jelenti, hogy a pénz értéke nő. És itt jön a pszichológia. Miért
venném meg ma az autót, amit kinéztem, ha hónapok múlva a defláció miatt
olcsóbban is megkapnám? Ha nincs fogyasztás, mert kivárásra játszik mindenki,
akkor felesleget termelnek a gyárak, fizetni kell a raktározásért, majd
csökkenteni a termelés és ezzel együtt leépíteni a dolgozók létszámát, hisz
kevesebb termék fogy, kevesebb munkaerőre van szükség. Számtalan hasonló
folyamat mozgatja az árutőzsdéket, pénz,- és nemesfém piacokat. Az emberi
lélektan ott bújik az indexekben, a grafikonok mögött. Ez volt az első, amit
Trevor megtanult még újoncként. Az embereket két dolog mozgatja a kereskedésben:
a kapzsiság és a félelem.
Egy hétvége alatt számtalan esemény történhet. Az embereknek ilyenkor jut
idejük politikai híreket olvasni, az újságok kedvezőtlen előrejelzésekről
számolhatnak be, vagy egyszerűen csak veszít a kedvenc csapatuk a bajnokságban.
Ezért utazik Trevor tömegközlekedéssel, az emberek hangulatát figyeli. A
metrósofőr óvatlanul többször is nagyobbakat fékez a megszokottnál, valami
megmagyarázhatatlan feszültség jellemzi ezt a hétfő reggelt. Az ok
kideríthetetlen, de érezhető valami lappangó bizonytalanság a levegőben. Ezeken
a napokon a piacok is idegesebben mozognak. Nincs türelme a befektetőknek,
gyorsan hoznak döntést és a legkisebb rossz hír hatására is pánikszerűen
reagálhatnak.
Trevor csapata múlt hónapban hatalmas profitot könyvelt el. A gyógyszeripari
részvények szinte szárnyaltak. Kevesebb, mint 2 hét alatt 12%-ot emelkedtek. Részben
ennek köszönheti, hogy tegnap este meghívta Jim Tyler műsorába. Az elemzői
csapattal régóta figyel egy új, okostelefonokat gyártó céget, a SilverLine-t. Mire
végzett mindennapi 40 perces metróhálózatban tett kalandozásával, több mint 30
középiskolás kezében látta a legújabb szériát, a SilverLine Smart-ot. Simán a
piaci ár alá megy és technológiában alig marad el az Apple vagy Samsung
telefonjaitól. A olcsó előállítást egy nemrég felfedezett félvezető anyagnak
köszönheti a gyártó, amit a Sziklás-hegységben, közel a Kanadai határ mellett
bányásznak. Három hónappal ezelőtt még senki nem tudott a cégről az Egyesült
Államokban, most pedig, eddig nem látott mértékben nő a kereslet a termékei
iránt, és a mai napon lesz a cég IPO-ja. Ez azt jelenti, hogy a céget tőzsdére
viszik és onnantól bárki adhatja, veheti a cég részvényeit. Már két hete erről
szólnak a cikkek, hatalmas az érdeklődés a cég körül, amire még rátesz egy
lapáttal a SilverLine menedzsmentje által finanszírozott fizetett hirdetések és
online megjelenések.
Trevor élvezi a kellemes júniusi reggelt, még nem akar felmenni az irodába.
Tudja, hogy Henry, a nemzetközi befektetésektől, és a cégvezetés már készen állnak,
hogy az által és elemzői csapata által meghatározott mennyiséget felvásárolja a
SilverLine részvényeiből. Ő elvégezte a munkáját és most szeretne egy hotdogot venni
a sarki árusnál. A sorbanállás közben megüti a fülét két taxisofőr társalgása,
ők is a ma reggeli részvénykibocsájtásról beszélnek. Mindketten meglepően nagy
mennyiségű részvényre adtak le vételi megbízást brókerjeiknél. Kapzsiság,
gondolja Trevor, majd leül a közeli padra és nekilát egészségesnek nem
mondható, de annál finomabb reggelijének.
Ebben a pillanatban nyitnak az amerikai tőzsdék. Bisson előrejelzései helyesnek
bizonyultak. Szinte tépik a Silver papírjait, meredeken emelkedik az árfolyam,
jól dolgozott a SL menedzsmentje és a média. Az első órában 5%-os emelkedés,
már belevesznek a papírba a megfontoltan kereskedő befektetők is. Délre a
15%-os szintet teszteli az árfolyam, és át is töri. Már a kétkedők is elkezdik
venni a papírt, és a délutáni zárás előtt eléri a részvény a 30%-os emelkedést!
Minden munkából hazaérkező értesülni fog a szárnyaló árfolyamról estére.
Ezen az éjszakán nem sokat aludt Trevor, valami nem hagyta nyugodni, de nem
tudott rájönni, mi az. Reggel az irodában mindenki a kijelzőket és a virtuális
ajánlati könyveket nézi, amiben látszik az eladók és vevők által ajánlott ár az
aktuális instrumentumért. Jelen esetben a SilverLine részvény ajánlati
könyvéről van szó. Pár perc és nyitnak a tőzsdék, nagy a feszültség a tegnapi
hatalmas menetelés miatt. Az SL árfolyama magasan a tegnapi záró árfolyam
fölött nyit ki. Mostanra mindenkihez eljutott a hír, van aki azt sem tudja, mit
gyárt a SilverLine, de ez nem is fontos a befektetőknek, amíg az értéke
emelkedik. Délre az árfolyam meghaladja a 60%-os szintet, ez a profikat óva
inti, legtöbben már ki is szálltak, eladták részvényeiket. A profit így is
hatalmas, de van, akinek még mindig nem elég. Trevor tudja, a fák nem nőnek az
égig, eladói pozíciókat kellene felvenni, viszont a cégvezetés még kivár. Úgy
gondolják van még erő az árfolyamban és ha áttöri a 70%-os lélektani határt,
akkor tovább emelkedik.
Kora délutánra azonban enyhe eladói nyomás jelentkezik, minimálisan stagnál az
árfolyam, veszít a lendületéből. A WestBay még tartja, a cégvezetés szokványos
kompenzációra gondol, felesleges még eladni. Egy órán belül azonban erőteljes
eladási hullám jelenik meg, nem tudni mi történt, mindenki szabadulna a
részvénytől. Az elmúlt 10 percben 5%-ot esett az árfolyam. Trevor összehívta az
elemzői gárdát, különböző indikátorokkal nézik a grafikon, de senki nem tud
magyarázatot adni. Délutánra a kisbefektetőket is eléri a hír. Letört az
árfolyam, zuhan a SilverLine! Pánikhangulat lesz úrrá, mindenki eladni
szeretne, a vevő oldal szinte üres. Pillanatok alatt esik az árfolyam, és aki
nem tud eladni az benne ragad. Sokan reménykednek még, hogy megfordul a
tendencia, de délután 3-ra szinte biztos, hogy katasztrófa lesz. Az ár beesett
a részvénykibocsájtási ár alá, hatalmas a veszteség és mindez pár óra leforgása
alatt. A WestBay-nek jelentős, a kisbefektetők ezreinek viszont hatalmas a
vesztesége. Sokan minden megtakarításukból SL részvényt vettek. Estére megjön a
hír: a SilverLine nem kapott engedélyt újabb bányászati területek feltárásához
kegyeleti okokból. Indián temetkezési helyre bukkantak a területen.
Valószínűleg a nagybefektetők értesültek a hírről először, eladták
részvényeiket, ezért kezdett stagnálni, majd esni az árfolyam. A többi már
pszichológia. Nem példa nélküli eset, számtalan hasonló epizód történt már, és
valószínűleg nem ez volt az utolsó.
Trevor egész éjszaka forgolódott, alig aludt pár órát. Nem a félresikerült SilverLine
befektetés kavarja fel, sőt! Épp az nyugtalanítja, hogy alig mozgat meg benne
valamit a veszteség. Ugyanez történt a múlt havi hatalmas profitot elért
stratégia után. Jelentős öröm vagy sikerélményt nem érzett. Lassan végzi a
reggeli rutin mozdulatokat, közben megáll az panorámaablak előtt és nézi a
nyüzsgő várost. Az íróasztalán megpillant egy keretszerződést, rajta a szokásos
adatok a cégről. Adószám, törzstőke, a cégvezető adatai és a bejegyzett
székhely a Kajmán-szigeteken. Számtalan dokumentumban látta már szerepelni ezt
az offshore paradicsomot, a WestBay-nek is itt van bejegyezve a székhelye adóoptimalizálás
céljából, hasonlóan megannyi óriás vállalathoz. Ilyen például a Google,
Microsoft, Apple, stb. - Rám fér egy kis kikapcsolódás ezután a hektikus hónap
után! - gondolta Trevor és a délutáni járat első osztályára foglalt helyet a
Kajmán-szigetek felé.
A hat órás repülőút alatt rengeteget töprengett, mi változhatott. Lehet, hogy
35 éves korára kiégett? Elfáradt és már nem érdekli a tőzsde világa? Az nem
lehet, hisz szereti, amit csinál. A siker, a pénz szeretete, ez mind megvan, és
ezen a területen akarni kell a profitot minden idegszállal. Ez elengedhetetlen,
ha ez nem lenne meg, egy percig se maradna életben ebben a kiélezett versenyben.
Akkor vajon mi történt? Hová tűnt a szenvedély?
Landolás után taxiba ült, elfoglalta szobáját a sziget legszebb hoteljében,
majd hosszas sétát tett a homokos parton. A nap lassan megmártózott a
Karib-tenger habjaiban, utolsó sugarait fröcskölte a horizontra. A tenger
zúgása emlékeztette a metrószerelvények duruzsoló, néha felerősödő hangjára.
De hisz ez az! Ez változott! Néhány éve még taxival, saját autójával
közlekedett a városban. Most is megtehetné, de inkább emberek közt teszi meg az
utat. Viszont már nem tekinti őket egyszerű indikátoroknak, akikből meg lehet
jósolni a tőzsdék hangulatát. Ez változott! És mikor? Fogalma se volt. Lehet,
már évek óta nem a pénz és a profit az elsődleges motiváció számára a tőzsdék
világában. Az emberek érdeklik elsősorban! A lélektanuk, minden jó és rossz
döntésükkel együtt, minden kapzsiságukkal és félelmükkel. Ez jelenti számára az
igazi örömöt. Minden emberben ott rejlik a lehetőség, valamiféle felettes én,
ami felé közeledni lehet. Igen, a lehetőség! Mosolyogva ballagott vissza a hotel
felé, miközben arra gondolt, szép dolog, ha valaki képes a változásra. De fel
is kell tudni ismerni, hogy tudatosan megélje a vele járó élményt és izgalmakat.