Leonardovics: A bruherátor

Évszám
2011
Beküldő
leonardovics
modern mese a XXX. századból
Szegénynek lenni kifejezetten rossz dolog.

Ezt a tényt a felnőttnek is, de egy gyereknek különösen nagyon nehéz feldolgozni. Nevezetesen azt, hogy ami más gyereknek természetes, az neked tilos, vagy egyszerűen elérhetetlen..
Miért van az, hogy mi csak mindig kelkáposzta főzeléket eszünk vagy olcsó lecsókolbászt, addig a szomszédban a megunt sült csirkét kidobják a szemétbe?
Miért van más gyereknek divatosmárkás cuccai, neked, pedig csak az olcsó kínai?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolása Ádám számára is nehéz problémát jelentettek.
12 évesen mindig ilyen komoly dolgokon gondolkozott. Zömök, kistermetű kisfiú volt hatalmas fekete keretes szemüveggel, mert csak ilyenre adott a TB ártámogatást.
Már egészen kicsi kora óta felfigyeltek különleges képességeire.

Mindent szétszedett, majd tökéletesen összerakott.. Hatodik életévét töltötte be, amikor a nagyapa muzeális Szokol rádióját kibelezte.

– Ügyes kis gagyi! – közölte mindenki megrökönyödésére. – Én ennél jobbat készítek, olyan digitálisat, spéci erősítővel és memóriával. Amikor felkelsz nagyapa, és köhögni fogsz, a rádiód bekapcsol!
– De hát te még olvasni és számolni sem tudsz! – hördült fel a nagyapja, majd az indulattól köhögni kezdett.
A rádió erre, mindenki megrökönyödésére bekapcsolt. Ettől természetesen mindenki hátast dobott.

Egyedül csak a szeplőit utálta, mert erről azt tartotta, hogy ez olyan lányos dolog. A mama szépségpöttyöknek hívta őket, mire ő ellentmondást nem tűrően lezárta a günnyögést.
Az olvasás volt a kedvenc időtöltése meg a lomtalanítás. Szatyorszámra hozták haza Kistóttal, a legjobb barátjával a lerohadt mosógépmotortól a kiszuperált kávéfőzőig, szinte mindent. Természetesen ezzel otthon nem aratott sikert.

Apja csak akkor enyhült meg, amikora kávédaráló motorjából és a ventilátorlapátból klímát varázsolt. Csak egy baja volt, nagyon hangosan berregett, de határozottan bevált különösen nyáron,
Az egyik nap hiába várta Kis tótot a megbeszélt helyen. Megunta az ücsörgést, majd hazafelé beugrott hozzájuk.

Kistóték szobakonyhás lakásbanlaktak a nyolcadik kerületben, ahol a folyosón volt a közös WC és a konyhábancsak falikút árválkodott. Hivatalosan rosszhiszemű jogcímnélküliek voltak.
Így mesélte a Kistót, amikorelőhozta a témát.
Barátja a kredencen ült kisírt szemmel,az anyukája, pedig a hokedlin és kezét az arcába temetve zokogott.

– Mi történt Juliska néni?
A nő Ádám elé tolta a géppel sűrűn teleírt hivatalos iratot, amelyben Borvirági Tihamér bírósági végrehajtó közölte, hogy amennyiben Kistót szülei 345.000 Ft bírságot és az ő költségét nem fizetik meg és  nem költöztek ki a lakásból, a  végrehajtást elindítja,továbbá rendőri karhatalommal biztosítja a kilakoltatást..
– Érted Ádámkám, kiraknak minket innen,mert nem tudok fizetni és a lakást nem utalta ki nekünk az Önkormányzat. Tudod,mi itt laktunk egy öreg nénivel, aki befogadott minket. Amikor meghalt kértük az önkormányzatot, hogy utalja ki nekünk, de elutasítottak
– Utcára kerülünk, ha csakvalamilyen csoda nem történik.

Ádám nagyon megrendült ahallottakon.
– Gyere! – fogta meg a karját Kistótnak. – Gyere, átmegyünk hozzánk, a kisudvarban mutatok valamint, hátha elővarázsoljuk a csodát!
A két gyerek futva tette meg az utat Ádámnak a bérház pincéjében elkerített kuckójáig.
– Mi van? Miről beszélsz?  Milyen marhaságot hordasz össze vissza?
– Semmi badarság, figyelj ide!

A sarokból elővett egy régi orsósmagnót, amelyre egy tölcsér alakú kivezető cső volt erősítve. A magnó, pedig egy ventillátorral volt összekapcsolva.
– Tudod, hogy mi ez?- mutatott büszkén Ádám a berendezésre.
Nem felelte döbbenten  Kistót.
– Ez egy  hipergyorsítós  oszlatós erőtér-generátor, egy igazibruherátor!
– Micsoda? Mit bruherál ez?
– Hülye vagy! Nem érted? Ez egyidőgép! Még nem pontos, de biztosan működni fog!
– És ez a bruherátor, hogyan foga mutterékon segíteni… elviszi őket a jövőbe?– hitetlenkedett Kistót.
– Elsiklatjuk a teret és a jövő technológiáját,behozzuk a jelenbe, így fellendülhet az ország, lesz munkahely és afaterodéknak lesz állásuk, pénzük.
– Oké de addig, amíg fellendülitt minden, addig az utcára kerülünk.
– Dehogy kerültök, a végrehajtótelküldjük a sivatagba a berberekhez, azok képesek arra is, megegyék? Érted? –Kistót ezen a ponton feladta. De azért tovább kérdezett.
-Hogyan működik ez az izé… ez abruherátor?
– Na figyelj te nyúlagyú!  A fizikából biztosan halottad, hogy a fényterjedési sebessége 300.000 km/szekundum. Ez azt jelenti, hogy a fény, ami a világűrből jön, az valahonnan elindult és mire a földet eléri, eltelhet többszáz év is . Mi azt a fényt látjuk, amely 100 évvel ezelőtt keletkezett.Tehát  látjuk a 100 ével ezelőtti történéseket. Nem kell mást tenni, hogy a fénysebesség 100 szorosára kell felturbóznia nyüzügék milliárdjait, mert akkor előre haladunk az időben, ha pedig visszafordítjuk őket, akkor a múltba vagyunk. A világ egy folyton üzemelő mozi és mi most megfoghatjuk a tekercselő gombot.
– De mi az a nyüzüge? –kérdezte álmélkodva Kistót.
– Te ezt nem tudod? Hát a világegyetem legkisebb részei a nyüzügék. Az egész élet egy nyüzüge folyam. Valaki beállította az órát, és az megy folyamatosan, amíg van mozgás. Érted?  A fizikusok atomokról, protonokról beszélnek,de ezek nekünk nehezen érthető kifejezések. A nyüzügét mindenki érti… te is érted ugye? Ezek a nyüzügék szüntelenül rezegnek. Bennünk is milliárdnyi nyüzüge nyüzsög, rezeg, születik és hal meg… érted?
– Nem értem… de ezt az izét- – mutatotta berendezésre – ezt te már kipróbáltad?
– Nem! –felelte Ádám magabiztosan– Mert, még nincs kész. De mivel nálatok helyzet van, most kipróbáljuk!
– Várjál! – sikoltozta a Kistót –De hova megyünk, és hogyan jövünk vissza? Ha 6-ra nem érek haza a mama szíjathasít a hátamból
– Ne rinyáljál. A nyüzüge, amely modulálva van, olyan rugalmas, mint a szivacs. Ha nem tágul tovább, visszaugrik az eredeti állapotába. Így visszakerülünk automatikusan a helyünkre.
Kistót nem mert tovább  kérdezősködni , dermedten figyelte Ádámot,aki a magnós bruherátor villásdugóját  bedugta a  konnektorba.

– Készen állsz az utazásra? Akkor rajta!
Benyomta az indítógombot.
Irtózatos csattanás hallatszott, majd a falban a vezetékek izzani kezdtek. Az égés villámgyorsan terjedni kezdett a pincéből az emeletekig.  Hirtelen néma csend és sötét lett
Kívülről éktelen ordítás hallatszott.
– Hányszor megmondtam , hogy ne használjanak  nagyfeszültségű gépeket,mert nem bírja a ház!
– Ez  Bohunkáné a 150 kilós házmester.– suttogta Ádám. – Mindjárt lesz villany ne rinyálj!

Valóban 10 perc után ismét világosság lett, csak az égett műanyag vezeték szaga terjengett.
– Egy transzformátort kell a gép elé iktatnom és akkor már jó lesz!
– Én félek -nyöszörgött Kistót.
– Ne rinyálj inkább segíts.  Gyorsan beiktatott egy ellenállást a gép és a villásdugó közé.
Ismét bekapcsolta a gépet. Élessivítás hallatszott majd a ventilátor eszeveszetten pörögni kezdett. Más nem történt.

– Hol vagyunk? – kérdezte riadtanKistót.
– Fogalmam sincs!- kiáltotta Ádám,miközben érezte, hogy viszketni kezd a talpa. Mintha valaki csiklandozta volna. Kistótra nézett, aki éppen a ventilátor előtt állt és magánkívül nevetett. Éppen rá akart szólni, hogy szégyellje magát, amikor belőle is kirobbant a nevetés. Annyira nevettek, hogy szinte fetrengtek az erőlködéstől. Ádám utolsóerejével kirántotta a villásdugót a konnektorból.
– Még jobb, mint az időgép! –kiabálta miközben a Kistót ruháját porolta, mert csupa mocsok lett a padlón fetrengéstől.
–Ezzel megmentjük az emberiséget!

***
A következő 2 napban Ádám a bruherátor tökélesítésével foglalkozott. Nagyobb tölcsért erősített rá és a magnó két oldalára két kisebb ventillátorokat is rácsavarozott, hogy anyüzügéket  egyirányban tarthassa.  Áram helyett 10 db 9 voltos elemmel tette hordozhatóvá a készüléket.
– Akkor hát akcióra fel!

A kilakoltatás előtti napon keresték fel Borvirági Tihamér végrehajtót. A kövér férfi utálkozva nézett rájuk.
– Ide 18 éven aluli személyek nem léphetnek be. Mars kifelé!
Ádámot nem ilyen fából faragták,visszafeleselt.
– Elmegyünk, ha a bácsi összetépi Kistóték végrehajtási papírját.
– Micsoda? Na azonnal hordjátokel magatokat –, üvöltötte és felugrott a székről. Ádámot sem kellett félteni.
– Nem én akartam! – suttogta és bekapcsolta a bruherátort.

A ventilátor zajára a végrehajtó megmerevedett. Arca megnyúlt, szemei tágra nyíltak.  Aztán torkaszakadtából röhögni kezdett. Eleinte csak nevetett, majd a nevetés sikításba , a sikoltozás  ordításba torkollott. De nem csak ő fetrengett a nevetéstől, hanem Jolánka, az undorító titkárnője is.
Ruháját tépve, fuldokolva röhögött.

Miközben fetrengtek a földön, a nevetés fájdalmas vigyorrá merevedett. – Elég! – hörögte a végrehajtó –Mindjárt elpusztulok. Segítség! Elpusztulok a röhögéstől! Segítség!
– Tépje szét a végrehajtási papírt, de ne csak a miénket más szegény kiszolgáltatott emberét is! –parancsolta Ádám.

A végrehajtó eszelősen széttépett minden keze ügyébe kerülő papírt miközben a földön fekve visítozva nevetett.
Amikor Ádám kikapcsolta a gépet,a végrehajtó és titkárnője eszméletlenül feküdt a parkettán. Elvette a férfi asztalon lévő mobilját, és a mentőket hívta.
– Azonnal jöjjenek!  Borvirági Tihamér végrehajtó megőrült. Azonnal vigyék a pszichiátriára! Nem várta meg a választ, letette a telefont.
– Gyere Kistót, megmentettük azemberiséget!
Elemet cserélt és médiumfokozatra beállította a gépet.

Az utcára kilépve csupa mosolygós emberrel találkoztak, akik kacagva előzékenyen segítettek egymáson.
Hirtelen gyökerestül megváltozotta világ…