Megtervezett élet

Évszám
2011
Beküldő
L.Viktória
2125. április 12-én egy gyönyörű napra virradtunk. A szikrázó napsütésben fürdöttek az utcák, a nap fényét ezer kristályként szórták szét az épületek üvegablakai. Tavasz volt. Az Új Modern Kor törekvései célt értek, az élet könnyebb és kiszámíthatóbb lett.
A Nefelejcs utca hatalmas házának egyik ablakában egy arc jelent meg. A tízedik emeltről messzire el lehetett látni. Szemét végig futtatta a tájon, majd visszaült jól megszokott helyére a számítógép elé. Az óra most ütötte a tízet.
A fiatal lány nem rég ünnepelte 12. születésnapját. Fiatal kora ellenére kecses termete és sugárzó természete egy igazi hölgy benyomását keltette. Nyugodtan üldögélt kényelmes vajszínű foteljában, szőke göndör haja karcsú vállán pihent. Vékony ujjai a terminál gombjain futottak, sötétkék szemei pedig bágyadtan figyelték az eléje táruló információhalmazt. A szobában csend volt. A világos rózsaszín falakon két kép lógott, a szépen bevetett ágyon elhagyatottan egy nagy zöld plüss nyúl hevert. Az éjjeli asztalon egy fölgömb alakú lámpa állt. A lány napi teendőinek sorát nézte át. A terminál köszöntötte:

- Jó reggelt Miss Susan. A mai órarendben matematika és általános földrajz szerepel.
Hírtelen szokatlan dolog történt és a terminálban megszakadt az adat összeköttetés. A lány meglepetten nézett körül a szobában, de úgy tűnt csak valamilyen üzemzavar okozza a fennakadást. Ám néhány perc múlva olyan történt, amire nem számított. Nem is számíthatott, hiszen nem egy megszokott jelenségről van szó.

A szobát fény öntötte el, annyira elvakította Susant, hogy automatikusan összeszorította szemeit és arcát a fal felé fordította. Egy kis idő elmúltával mert csak visszafordulni, hogy megnézze mi is történt.

Egy pillanatra megijedt attól, amit látott, de ezt az érzést gyorsan felváltotta egy nyugodt lelki állapot. Az agya folyamatosan dolgozott, nem értette, hogy érezheti biztonságban magát, annak ellenére, ami vele történik.
Az ablaktól félméternyire egy 20 év körüli lány állt, fehér ruháját, ami térdig ért, deréknál egy öv díszítette. A lányból isteni fény áradt, ami beragyogta az egész szobát. Susan értetlenül nézett, kérdezni szeretett volna, de egy hang sem jött ki a száján.

Ekkor a lány közelebb lépet és belekezdett mondandójába.
- Ne ijedj meg, nem akarlak bántani. Én a Régmúlt Szelleme vagyok. Szólíts csak Micanak.

Susan még mindig nem tudta, hogy mit tegyen. A kapott információkkal nem tudott mit kezdeni. A szellem látta a lány arcán a tanácstalanságot és gondolta elmondja érkezése célját.

- Odafönt úgy látták, hogy változtatásra van szükség az emberek életében, ezért küldtek engem hozzád.
Susan szája résnyire nyílt, de a szavak még mindig bent maradtak. Érezte az agyát elborító kérdések tömegét, csak nem tudta, hol kezdjen bele. Nem értette miért van szükség változásra, hisz az élet ennél jobb már nem is lehetne.
- Látom meglepődtél. Kérdezz nyugodtan, rengeteg időnk van. - folytatta a szellem
- Miért pont én? - kúsztak elő az első szavak a lány szájából.
- Mert egy tisztalelkű, nyitott szívű, eszes ám fiatal lányra volt szükségünk.
- Milyen változásokat akartok?
- Nem rohanjunk ennyire előre. Először csak beszélgessünk, hátha te is rájössz, mik azok, amik nem úgy működnek, ahogy kellene.

Susan gondolkodni kezdett. Egyszerűen nem tudta ésszel felfogni, hogy miben segíthetne a Múlt. Az emberiség egy csomót dolgozott azon, hogy az életet megkönnyítse, mindenki megfelelő életszínvonalon éljen, ne legyen bűnözés és környezetszennyezés. Nem tudott úgy gondolni az elmúlt évszázadra, hogy úgy vélje az jobb volt a jelenleginél. De nem zárkózott el a beszélgetés elől. Gondolta ad egy lehetőséget a szellemnek.

- Mesélj egy kicsit magadról. - kezdte Mica.
- Nem értem erre miért van szükség, hisz ti választottatok ki. De ha szeretnéd, ám legyen - legyintett egyet a lány és belekezdett a történetébe. -  Mint tudod Susannak hívnak és itt lakok a szüleimmel. 150 cm magas vagyok és 39 kilogramm, a vércsoportom B-s, a kódom pedig: D13 578. 12 éves vagyok, az Építészeti előkészítő iskolába járok, és ha nagy leszek, építészmérnök leszek, és házakat fogok építeni. 
- Jól van. Akarsz még esetleg valamit mondani? - kérdezgette tovább a szellem.
- Igen. Táplálkozást tekintve a C csoportba tartozok, sport tekintetében az F-be, szabadidős tevékenységeknél pedig az A-ba soroltak. - dőltek a csoportok töretlenül a lányból.
- Besoroltak? Hogyan történik ez pontosan?
- Amikor megszületünk felmérik a képességeinket. Megnézik, mik azok az ételek, amik megfelelőek, ahhoz, hogy jól fejlődjünk, és sokáig éljünk. A fizikai felépítésünknek melyik a legideálisabb sportág, illetve azt is felmérik, melyik az a munka, amire leginkább alkalmasak vagyunk. Így leszek én majd egy szép napon építész - kérkedett élces hangon Susan.

- Értem. És szabadidődben mit szoktál csinálni? - folytatta tovább a beszélgetést Mica.
- Mint már említettem az A csoportba soroltak, így szabadidőmben rajzolok és makettezek.
- Vannak barátaid?
- Igen - vágta rá erélyesen a lány
- Velük szoktál találkozni? - faggatta tovább Mica.
- Persze. A terminálon keresztül egy csomó időt szoktunk együtt tölteni. Ma délután például Enyvel fogok játszani.

Susan sorolni kezdte a hétre beosztott szabadidős tevékenységeit. Ezt követően kisebb előadás keretében elmagyarázta az oktatási rendszer működését is. Miként zajlanak a tanórák, hogyan csatlakoznak össze a terminálok, hogyan kapja meg nap, mint nap a feladatokat, amiket aztán közösen megoldanak. Elmondta, hogy emellett természetesen minden héten előadást is kell mindenkinek tartani a rá osztott témából.

- Két tanóra közötti szünetet mivel töltöd? - érdeklődött a szellem.
- Először is elvégzem azokat a gimnasztikai gyakorlatokat, amik átmozgatják a testem és frissítik az agyműködésemet, majd eszek egy kis gyümölcsöt és rostban gazdag kekszet.
- Milyen gyümölcsöt szoktál enni?
- Almát vagy körtét, háromhetente szilvát is ehetek.
- Mást nem szoktál? - faggatta Mica.
- Mint már említettem, a táplálkozást tekintve a C csoportba tartozok. Ebből kifolyólag ezek a számomra legmegfelelőbb gyümölcsök. Miért is ennék mást? 
- Más gyümölcsöt nem is szoktál enni? Például narancsot?
- Nem - vágta rá határozottan a lány.
- És nem is szeretnéd megkóstolni?
- Nincs szükségem rá! Így is tudom azt, amit tudnom kell róla! - Micaba fojtva a szót, darálni kezdte a lány a narancsról az össze információt, ami az eszébe jutott. - Narancs, latin neve citrus aurantium, külső héja jellegzetes sárga színű, illóolajokat tartalmaz.

Mica gondolta visszatereli a beszélgetést az eredeti medrébe és folytatta a kérdezést.
- Rendben elhiszem, hogy ismered a narancsot. De most térjünk át egy másik témára. Látom, van egy földgömböd. Szeretsz utazni?
- Még kicsi vagyok, ezért nem voltam sok helyen. De már nagyon várom a 15. szülinapomat, akkorra van tervezve Párizs. Végre láthatom majd élőben az Eiffel tornyot. - ujjongott a lány, szája mosolyra szaladt és csillogtak a szemei.
- Tervezve? - érdeklődött kíváncsian a szellem.
- Persze! Amikor kijelölik a számodra legmegfelelőbb munkát, akkor kapsz egy listát arról, hogy melyek azok a helyek, amelyeket fel kell keresned és ez melyik időszakodban a legcélszerűbb. - magyarázta a legnagyobb természetességgel Susan.
- Tehát az egész életed meg van tervezve előre. - próbálta összefoglalni a hallottakat Mica
- Igen, de ezzel mi a baj? - kérdezte értetlenül a lány, majd folytatta - Miért gond az, ha meg van tervezve az élet? Kevesebb kudarc éri az embereket, emellett egészségesek vagyunk és sokáig is élünk.
- Van valami, amit nagyon szeretnél? Akár csak egy kicsi apróság, amit mindig is ki akartál próbálni?

A lány gondolkodóba esett. Az a sok információ, ami a rendelékezésére áll, talán mégsem elegendő. Valami mégis hiányozna az életéből? Talán a narancs lehetne az első lépés?

- Az előre tervezés nem rossz, de nem lehet mindent megtervezni. A kudarc építő jellegű is lehet. Nagyobb a siker, ha te találod meg az utad és nem a kijelöltön mész végig. - magyarázta a szellem.
Susan nem szólt semmit. Gondolataiban a napirendjén haladt lépésről lépésre.  
- A szabad akarat a legnagyobb kincs. - suttogta Mica.

Ismét fény borította el a szobát. Susan elfordította a fejét és mire visszafordult a szellemnek már csak hűlt helyét találta. A lány egyedül maradt a kérdéseivel az üres szobában. Eddig minden olyan egyszerűnek és egyértelműnek tűnt. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni, kiment a konyhába és elővett egy narancsot. Megízlelte és végre megértette mit jelent a leírásban szereplő savanykás, édes és lédús kifejezés. Tudta, hogy a világ sokkal nagyobb annál amekkorának képzeli, de még fiatal van ideje felfedezni.