Mit jelent a szó?

Évszám
2010
Fáradtan ért haza. Totálisan kimerülten. Ez az energiahiány mindenre kihat.
De mégsem ez volt az, ami igazán felkavarta. Az elmúlt órák eseményei rátelepedtek érzéseire. Teljesen összezavarodott. Alig tudta kivárni, hogy megjöjjön Xénia és beszélhessen vele. Mindenről, hogy kicsit megkönnyebbüljön.
Úgy elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette érkezését. Hogy mögötte áll.
- Jaj, de megijesztettél! Örülök, hogy itthon vagy! – fordult hátra foteléből.
- Hullafáradt vagyok!- sóhajtotta a lány.
- Te is? Mit csináltál ma?
- Á, csak a szokásos. Tizenkét műhold koordinálása, galaktikus pályafelügyelet, meg a többi. És te?
- Konferencián voltam. Kognitív Tudományos Konferencián. Mesterséges intelligencia. Száraz anyag, úgy általában, de ez nem az volt. Ez egy rendkívüli értekezlet volt! Főleg felkavaró.
- Mit nem mondasz?
- A két Nagy Agy összecsapása. Ez mindig különleges csemege. Óriási volt az érdeklődés, voltunk vagy háromszázan. Többen kint rekedtek. Alig tudtam parkírozót is találni. Hát nem röhejes? Térugrást végzünk, de egy nyomorult parkoló gondot okoz. Na, mindegy. Lényeg az, hogy különleges volt az egész. De készítettem róla egy felvételt, érdemes megnézned!

Megvárta, míg a lány leül mellé és elindította az anyagot.
- Ő Oxilius professzor – kommentálta a látottakat – Micsoda koponya! Szénalapú robottechnológia a szakterülete, de ezt te is tudod. Hallgassuk csak:
- Kérem, hozzák be a prototípust!- mondta kissé reszelős hangon a tudós, miközben a színpadra mutatott.

A következő pillanatban kinyílt az egyik ajtó és belibegett rajta egy jókora gömb. Átlátszó volt, mint egy üveggolyó, két méter átmérővel. És benne kuporgott…
- De hiszen ez egy ember!- kiáltott fel Xénia. – Mit akar vele az öreg?
- Várd ki a végét, kérlek!- intette türelemre a fiú. - Nézzük tovább!
- Látom a megdöbbenésüket!- folytatta Oxilius professzor – és megértem önöket, mert látszatra valóban úgy néz ki, mint mi. De ez itt egy szénalapú, H2O bázisú felépítmény. Bár kezdetleges az intelligencia szintje, de óriásiak a fejleszthetőségi paraméterei. És ami a fő: az energia felhasználása gyakorlatilag nulla! Igen, jól hallották tisztelt hallgatóim: nulla! Mivel olyasmiből nyer energiát, amiből maga is van. Szerves anyagból.

Orfeusz pörgetni kezdte a vetítőt.
- Itt most egy érdektelenebb rész van. Több felszólaló, vitázó, elutasító és együtt érző alak látható. De nekünk más valaki érdekes. A másik Agy. Ő az: ZXQ professzor. Itt van.
- Igen, azt mondtam! Hazugságnak neveztem a Kollega úr kijelentését. Nem ő állította elő a szénrobotot. És ezt most be fogom bizonyítani!

A fali kivetítőhöz lépett és bekapcsolta.
- Amit itt láthatnak, kérem, az a Magellán ásatási anyag.
- Tudod mi az?- állította meg a vetítőt Orfeusz
- Hát…
- Ja, igen. Ez egy titkos anyag. Nem ismerheted. A lényeg: néhány éve, a Magellán- ködben befogtak egy több tízezer éve keringő apró műholdat. Egy afféle palackpostát. Óriási port kavart fel zárt szakmai körökben, bár alig volt benne valami használható. A feltűnést egy hatszor tíz centi átmérőjű krómlapocska okozta. A rávésett ábrák miatt.
- Valamit pusmogtak is az emberek – szólt közbe Xénia
- De a fantáziájuk nem ért fel a valóságig. A táblára egy férfi és egy nő körvonala volt gravírozva. Felépítésre nagyon hasonlítanak ránk. Majd egy csillag és a körülötte keringő bolygók. Valamint utalások a szén atomra, oxigénre, vízre, hidrogénre. És két parányi köteg vékonyszálú fonal volt a teljes arzenál… de nézzük inkább ZXQ professzort!
- Ezek a vékony szálak pedig a fejet borították. Ezek is szerves anyagok.
Ekkor már óriási zúgolódás, morajlás volt a teremben. Mindenki vitatkozott, mutogatott, okoskodott.

Orfeusz hatos fokozatra állította a zavarszűrőt. Így is alig tudták kivenni a professzor szavait:
- Győződjenek meg róla, kérem! Hozzák be az én bizonyítékomat is!
A színpad szemközti oldalán egy másik ajtó nyílt ki, melyből az előzőhöz hasonló gömb lebegett be. Benne pedig egy ruhátlan lány guggolt. A gömb a már bent lévőhöz úszott és ahhoz hozzáérve megállt.

A teremben mindenki elhallgatott. Olyan döbbent csend lett úrrá, hogy az már maga is lehengerlő volt. A fények kialudtak, csak a két gömb vibrált. Szinte kísértetiessé vált az egész terem, az emberekkel, színpaddal, pulpitussal.
A gömbben lévő két ember feszülten, pislogás nélkül, csodálkozva nézte egymást.
- Nos ,kérem!- törte meg a professzor a beszáradt csendet– Itt van az én mesterséges intelligenciám! Csakhogy én ezt a csodálatos lényt nem alkottam, mint ahogy azt a másikról Oxilius professzor állítja, hanem… - itt egy kis hatásszünetet tartott – hanem az űrhajón talált szálacskából redivizionáltam! Amiként ezt tette a kollega is!

Senki sem szólalt meg. A döbbenet olyan nagyfokú volt, hogy bárki képtelen lett volna rá.
Az egyik gömb megmozdult. A lányé, aki lassan felegyenesedett, széttárta karjait és… és felsikoltott:
- Uramisten! Freddy! Te élsz? Drága egyetlenem! Szeretlek!- kiáltotta, miközben kiugrott a gömbből. És egyenesen a másikba repült. A fiú alig tudta elkapni. Ölelték egymást. Ölelték és csókolták. És sírtak…

Orfeusz kikapcsolta a gépet. Egy darabig szótlanul ültek és nézték a semmit. Végül a lány szólalt meg először:
- Nagyon megható volt…
- Igen. Az volt, valóban. És képzeld, a professzor azt állítja, hogy ezek a lények itt éltek!
- Hol?- nézett csodálkozva a lány- Itt, a földön?
- Szerinte igen. És az is lehet, hogy akkoriban csupa ilyen szerves élt itt.
- Szinte felfoghatatlan – mondta őszinte csodálattal –  És mondd…– nem fejezte be, mint aki szégyelli, mit akart kérdezni.
- Igen? Kérdezni akartál valamit?
- Mondd, mit jelent az a szó, hogy: „szeretlek”?
- Nem tudom…- elgondolkodott – biztos valami pozitív érzés lehet… - hirtelen témát váltott – Nagyon fáradt vagyok. Hoztál?
- Hoztam. Egyre nehezebb beszerezni. Mindenki ezt a típust akarja. Tartsd a nyakad!

A férfi mögé lépett. Félretolta a tarkóját borító bőrredőt. A kezében lévő kártyát betolta a nyílásba. Az jólesően felsóhajtott.
A lány eközben arra gondolt: ha behelyezi a magáét is, újra megkérdezi majd, mit is jelent a szó: szeretlek?