A herceg csalódottan sóhajtott, és megint úgy érezte, hogy az élet igazságtalan, legfőképp vele. Leült a számítógépe elé, és begépelte - a mai napon immáron negyedszer - a címet. Az oldal megnyílt, és a következő nagy, piros betűs felirat fogadta:
Adatbázisunkban egyenlőre nem található megmentésre várakozó hercegnő!
Kérjük próbálja újra, később!
Megint hatalmasat sóhajtott, és kikapcsolta a gépet. Szomorúan gondolt vissza a régi hercegekre, akik mind megmentettek egy gyönyörű hercegnőt, és hősként élték le velük az életüket... Ma már ilyen sincs, királylányok helyett Kiszel Tündék és Paris Hiltonok vágyakoznak a 'hős' után, de ő nem erre vágyott. Ő Rapunzelért, Csipkerózsikáért vagy Hófehérkéért tett volna meg mindent. Hiába, most már nincs egy szép, jószívű hercegnő sem a Földön.
Ekkor lépett be az anyja, aki köztudottan az utolsó „hagyományosan" megmentett királykisasszony volt a világon. Leült a fia mellé és megsimította a kezét.
- Mi a baj, fiam?
- Nincs egyetlen megmentésre váró hercegnő sem, muter! - fakadt ki a fiú. - Amióta az eszemet tudom, arra vágyok, hogy 18 éves legyek és megmenthessek egy hercegnőt, akivel aztán boldogan élek, amíg meg nem halok, de hiába! Az adatbázis tök üres!
- Jaj, fiam, tudod, minden változik a világban... Régen ugyan nem szólították a fiúk az anyjukat muternek, és nem internetes adatbázisból keresgéltek hercegnőket, de legalább voltak királylányok, akiket meg lehetett menteni. Most a világ másképp áll, a harmatgyönge királykisasszonyok helyett a 'celebek' a híresek, a sárkányoknak nincs kedvük elrabolni a sok elkényeztetett, nyafogó tinilányt, mert attól félnek, hogy a hosszú vörös műkörmeikkel kikaparják a szemüket... De talán ha ragaszkodnál a hagyományokhoz...
- Istenem...Muter, ne kezdd megint! - vágott közbe Donát herceg. - Ez már a 21. század! Miért mennék el királylányt keresni, ha itt az internet, ahol megnézhetem még az elrabolt hercegnő GPS koordinátáit is?! Ha csak úgy, felkészületlenül elindulnék csajt keresni, mint apa, azzal mire mennék? Azt sem tudom, merre induljak!
- Apád mégis több sikerrel járt... Alig 18 évesen megmentett engem, de te lassan 21 leszel, és még semmi hercegnő! 3 éve várod, hogy az adatbázisban megjelenjen a királylány, de ilyenre még nem volt példa! Közben Kappagónia királyának az összes fia megmentette a maga hercegnőjét, mindenféle adatbázis, meg sms-értesítés nélkül!
- Mér' kell állandóan őket felhozni?! Szerencséjük volt... De tudod, én milyen szerencsétlen vagyok! 3 éve várom a hercegnőt, de se híre se hamva! 3 éve fáj a szívem! Ezért lettem emo, szenvedek egyedül...
- Na ebből elég, édes fiam! Mindenféle 21. századi stílust felveszel, szörnyen beszélsz velem, csak sajnálod magad, de nem teszel semmit! Én ezt nem hagyhatom tovább! Kapsz egy páncélruhát, erős paripát, fegyvereket és kizárunk a palota elé, ha az kell ahhoz, hogy elindulj.
- De mut...vagyis anya! Kérlek ne! - könyörgött a fiú, de hiába. Anyja egy csettintésére megjelentek a szolgák és öltöztetni kezdték. - Anya, váárj, kérlek, csak hadd nézzem meg az adatbázist még utoljára, hátha azóta bekerült egy királykisasszony!
- Nem. - jelentette ki az anyja és a hangja olyan ellentmondást nem tűrő volt, hogy Donát herceg letett a csatározásról, és megadóan csak annyit kérdezett: - De mobilt azért vihetek?
A válasz természetesen erre is „nem" volt, és a herceg, mint régen az apja, úgy ült fel a lovára. Semmi más nem volt nála, csak fegyver és persze hamuba sült pogácsa...
Mikor már 3 napot és 3 éjjelt átutazott, megállt egy kis kunyhónál, hogy lepihenjen. Bekopogott, és legnagyobb meglepetésére egy öregasszony nyitott ajtót.
- Jó estét öreganyám! - mondta a herceg a mesékből ismert szöveget.
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! - válaszolta az asszony. - Ki vagy te, akinek erre vezetett az útja, ahol a madár se jár?
- Én vagyok Donát herceg, Monália trónörököse... Hercegnőt keresek, akit megmenthetek!
- Áhhá... Szóval te vagy az, Donát fiam.. Már 3 éve várom, hogy erre gyere, hercegnődet kutatva. Miért csak most jöttél erre?
- Mert... mert tetszik tudni, van egy internetes hercegnő adatbázis, és én azt vártam, hogy majd onnan...
- Ne is folytasd fiam, ne is folytasd! Ismerem én azt az adatbázist, a mesehősök királya, minden szereplők ura és parancsolója úgy gondolta, hogy nekünk is haladnunk kell a korral, és csináltatott egy ilyen honlapot, de a régi, öreg hősök fellázadtak és elfoglalták a szervert, így hát azóta sem tudtam frissíteni az adatbázist.. Őszintén megvallom, hogy nem is sajnálom annyira... Ha minden herceg kileshetné egy adatbázisból a hercegnőjét, akkor az már nem lenne akkora dicsőség, s egy idő után már akárki kiszabadíthatná a hercegnőket, túl sok lenne a hős, és velük együtt a gonosz is, és a mesevilágban teljes lenne a káosz! Elsőre nem tűnik nagy dolognak, de ez bizony katasztrófa lenne...
- Végre megértettem! - kiáltott fel a fiú. - Ha akárkiből hős lehetne, egy idő után mindenki az lenne és tulajdonképpen már nem is léteznének hősök, hiszen a hősökből átlagember lenne... Köszönöm, hogy segített megérteni!
Az öregasszony elmosolyodott, s intett, hogy kövesse. Ahogy belépett a viskóba, csodálatos látvány fogadta. Rengeteg kártya, jósgömb, kép, amulett és medál volt a szobában. Az öregasszony leült az asztalhoz, és rámutatott a vele szemben árválkodó székre. A fiú odasétált, és leült.
- Hát te vagy a híres jósnő? - kérdezte döbbenten.
- Igen, fiam, én vagyok a hallhatatlan jósnő, aki az eltévedt hercegeknek segít. Most csak egyetlen egyet kérdezhetsz, jól gondold meg, mi legyen az!
- Hol találom meg a hozzám illő hercegnőt?
- A jósgömb szerint, Donát herceg a te jövőd nem egy hercegnő, hanem egy tündér királykisasszony! Ezt az ifjú tündért egy sárkány tartja fogságban, az Üveghegy belsejében...
- Köszönöm! - mondta a fiú s már pattant is fel a székről. - Köszönöm szépen jósnő! Viszontlátásra!
Mire a jósnő egy szót is szólhatott volna, a herceg már kint termett, felugrott a lovára s elvágtatott az Üveghegy felé.
Az Üveghegyhez érve egy hatalmas, hétfejű sárkány fogadta. A hegy egyik barlangjában tartotta fogva a tündérlányt, és a barlang szájánál üldögélt. Donát herceg nekirohant, ám a sárkány a farka egy suhintásával odébb lökte. Megint elindult felé, de a sárkány újra csak legyintett egyet és a herceg hét méterrel odébb zuhant. Nem tudta mitévő legyen, hát leült egy kőre gondolkozni. Ahogy ott üldögélt, elnyomta az álom, s mikor felébredt, már meg is volt a terve...
Felmászott a hegyre, a barlang szája fölé, és ráugrott a sárkány fejére. A sárkány nem értette a dolgot, és mind a hét fejével össze-vissza csapkodott, így aztán a hét hosszú nyak egymásba gabalyodott, és a királyfi egyszerűen levághatta a fejeit.
Ezután bemászott a barlangba, ahol a tündér hercegnő rögtön a karjaiba vetette magát. Ahogy ott tartotta a tündért úgy érezte a szíve majd kiugrik a helyéről és az anyjára gondolt... Nélküle még mindig otthon ülne, és egy SMS-t várna, amelyben egy elrabolt hercegnő koordinátáit adják meg. Elmosolyodott, és elhatározta, hogy ha hazaér, az első útja az anyjához vezet majd..
Ahogy elindult kifelé a barlangból oldalán a tündérrel, rá kellett döbbennie, hogy megpróbáltatásainak még nincs vége. A halott sárkány teste ugyanis lángra gyúlt és a tűz elzárta a kivezető utat. A herceg körbe nézett, de úgy tűnt nincs kiút, ott halnak meg mindketten... A tűzön nem tudnak átmenni, ezt még érettségi nélkül is tudta és a tündérlány is egyre erősebben szorította a kezét így gyorsan kellett dönteni. Szembefordította magával a lányt és mélyen a szemébe nézett:
- Tudom, hogy nem egy olyan hősre vágysz, aki tőled kér segítséget, de láthatod, hogy a helyzet reménytelen... Te tündér vagy, tehát tudsz varázsolni. Nem tudnád eloltani a tüzet?
- Eloltani még csak eltudnám, de a tündérek nem tudnak varázsolni ha, rettegnek és én most rettenetesen félek. - vallotta be a tündér.
- Nézd... én egész kicsi korom óta vágyom arra, hogy megmenthessek egy hercegnőt és most, hogy végre sikerülne az egész vágy a porba hullik. Meg fogunk halni, ha nem tudsz lenyugodni és varázsolni. Gondolj valami szépre!
- Nem megy!
- Csak próbáld meg! Kérlek.
- De nem tudok!
- Ha állandóan ezt ismételgeted, akkor tényleg nem fog sikerülni.
- Mit tehetnék?!
- Szeretsz?
- Igen!
- Akkor hunyd be a szemed, én közben átkarollak. Szívd be a ruhám illatát és gondolj arra, hogy milyen boldogok leszünk mi ketten. Képzeld el, ahogy minden reggel mellettem ébredsz és én minden egyes nap a füledbe súgom, mennyire szeretlek. Jusson eszedbe milyen illata van az orgonának, hogy milyen boldogok leszünk mikor az esküvőnkön ez a sok orgona fog illatozni...
Ebben a pillanatban a tűz halványodni kezdett és a tündérkirálylány sem remegett tovább. A szemei csukva voltak és a szája hangtalanul szavakat formált, közben pedig egyre fényesebben ragyogott. A herceg döbbenten látta, hogy sikerült, a tűz lassan eltűnt és a helyén csak parázsló hamu maradt, amely később teljesen felszívódott.
Az ölébe vette a tündért és kivitte a barlangból. A nyeregbe ültette, ő maga pedig a ló mellett sétált, így mentek egészen a herceg palotájáig.
Mikor megérkeztek, Donát rögtön az anyjához ment, és megköszönte neki a segítséget. Az anyja, aki életében még soha sem volt ennyire boldog, magához ölelte a fiát és csak sírt, de ezek a könnyek már örömkönnyek voltak.
Donát herceg három nap múlva összeházasodott a tündérkirálylánnyal, hét országra szóló lakodalmat csaptak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak...