Nemere vitéz hőstette

Évszám
2009
Beküldő
Borbé Levente

Egyszer volt hol nem volt, asszem[1]a tegnapi ember[2]jobban tudta az egész történetet, de azért megkísérlem elbeszélni Nemere vitéz történetét úgy a születésétől, addig ameddig kell. Nemere nagy szép nyugudtan[3]belé született egy gazdag parasztcsaládba, s olyan nagy nyugudtan teltek a bubás és a gyerekévei is.
Mindent megkapott, amit egyszer csak megkévánt[4], ott lehetett kristálycukor, porcukor, süvegcukor, s még más egyéb es[5]. Nem es sokat törődött, hogy ki mit mondott meg ilyesmi, ha egyszer eszébe jutott, hogy belérugjon a kutyába, nyomban meg es tette. Kutyák macskák menekültek es tőle szépszerivel. Nem merték a kicsi pufájukot[6]odadugni. Sajnos nemcsak a kutyák macskák vették komolyan az iramot, mikor érkezett Nemere, mint a szélvész, hanem az a három hű szolga es, akik ott tüsténkedtek a ház körül. Bizony mikor sikerült egy cseppet belérúgott akármelyékbe[7], azoknak legtöbbször a bokájuk bánta.

Annál es gazemberebb tudott lenni, el se képzelitek egyszer a saját édesanyját, aki nevelte, putyukálta[8], erősen megcsípte. Hej, ez már túlontúl durvaság volt részéről, kemény csalókának számított utálatoskodós[9]tette. Édesanyja pedig mondta, hogy igazságos és jó kell lenni, de akkor, hogy es lehet rugdolózni[10], ha jócska egy cseppet es az ember…

Az édesapja nem volt sokat otthon a föld ügyeivel foglalkozott. Jó gazda lévén nem kecmereghetett otthon, ha kell, ha nem. Ezért es tudott olyan hamis lenni, s erőre kapni a komiszkodásban ez a jóféle gyerek, mert az anyukája nemigen szólt reája, de mikor megcsípte, úgyhogy még a csillagos eget es megemlegette, kifolyt belőle minden bánat, gürc[11], szenvedés, hajtás, amit ez az ebadta kölyök szerzett neki az évek során. Mondta, akinek tudta, addig es amíg hazajött a drága férje, aztán neki es becsületesen lefestette, de olyannyira, hogy az úgy dühbe gurult, hogy hethetét országra szóló vihar kerekedett. Na most nem kell beijedni, mert hézátok[12]nem ér el, csak ott tombol helyben eléggé keményen, s kész.

A vihar sajnos megállíthatatlan lett. Az ajtó kicsapódott, mindenki abba fogózkodott, amibe eppeg[13]csak tudott. Nemere anyja drágaságának a kacsócskáját próbálta megfogni, de nem sikerült erősen, a szélvészbe belégabalyodva forgott egyfelé, mint fing a feredőbe[14]. Még egy darabig látszott, hogy miként sirítgeti[15] őtet[16] a forgószél, de nem sokáig, mert, ahogy magához rántotta, úgy egyre messzebbre vitte. Szegény édesanyja szerint a világ végire. Hej, lett otthon még nagyobb bánat és keserűség. Édesapjának elmúlt a haragja, sajnos nem idejében, hullt a könnye, mint a záporeső. Édesanyja vigasztalta, ahogy tudta, de ő es bőgött. Osztán[17]bőgtek az egészen. A sok bőgésből kerekedett egy jókora patak. Jól es jött, mert rég nem esett az eső, volt mivel megöntözni a földeket, és a fáintos[18]veteményest. Öntözés után belényugudtak, hogy eltűnt egyetlen drága gyermekük, mert Nemere édesanyja újból megterhesedett, s lett egymás után két szép leánykájuk. Mondjuk nem voltak gyerekek[19], csak leánykák, de jók voltak azok es. Ejsze, édesapjuk es jobban szívlelte, minha[20]egy újabb hétpróbás tróger gazember gyereke lenne. S ők osztán éltek szépen csendesen tovább.

De mi es történt Nemerével vajon. Most biztos mindenkinek, aki hallja és olvassa a történetet, jószerivel kikezdte az idegeit, ha kell gyomorsikulása[21]lett. Há aggodalomra van azért ok, de nem kell mellre szívni, mert hősünk nem vette le a patkót magáról[22], csak egy cseppet néhány pillanatra kóknak[23] nezett[24] ki. Az igaz, hogy nekicsapódott egy fának, és az agyveleje szinte kiloccsant, de mégse történt meg, mert a Szinte ott volt és visszatartotta, viszont jól belenyekkent a fékezhetetlen sungtól[25]. Mit es csináljon ilyen nagy hirtelenségébe, hát bőgni kezdett, mikor észrevette mennyire hiábavaló a hisztis hánykolódása, nyomban befejezte. Hej, de nagyon búsult, de annyira, hogy a körülötte lévő fák ágai is lekonyultak. Amilyen hirtelen történt az egész, olyan hirtelen pergett le előtte a nagyon óvott tyúkszaros kis élete. Szinte megvilágosodott ott helyben, s mán[26]úgy érezte, míg a világ s még vagy két nap tudna jó gyerek lenni, és többet senkinek nem törne borsot az orra alá. Nem tudta, merre induljon, mitévő legyen, csak bámult ki a fejiből[27], s számolta a körülötte elsurranó bogarakot[28]. Az egyik meg is szólította.

- Te csúf ficsúr, mit az izét csinálsz itt, és ülsz veszteg egy helyben, mozdíts már valamit!
- Há te tudsz beszélni?
- S akkor mi van, ejsze[29]te nem tudsz? Lusta egy teremtés vagy, mások kiteszik a lelküköt[30], s te úriason heppedezel[31], az ilyen ficsúrok szoktak jó dolgukba megveszni, mint te!
- Hogy beszélsz vélem így, mingyárt[32]beléd rúgok, úgy, hogy az eszed elmegy!!!
- Bezzeg erre van eszed, de arra, hogy egy farokkal csutakba szorult rókát kisegíts a bajból, az már büdös, ugye!
- Há, én mit csináljak, különben es az ő dolga, mit kellett nyeletlenkedjen[33] annyit, immá[34] nezheti magát. Nekem jobb dolgom es van, haza kell menjek.
- Én mondom katicabogár létemre, te vagy a nyeletlen! Ameddig nem segítsz[35] másokon, rajtad se fognak segíteni.
- Jó van na! – vágta oda kételenül[36] Nemere.

Hej de megszeppent a legény, amikor eljutott az agyáig mit es jelent az egész, nemhiába világosodott meg oly hirtelen. Megkerülte a közelében lévő fagombáktól tarkalló csutakot és ott találta a szegény éhségében meggebbedt[37]rókát. Ki tudja mióta vergelődött[38]reményt vesztve szegény pára. Nemerének eszébe jutott saját helyzete, s nagyon megsajnálta magát, aztán a rókát is egy cseppet. Összeszedve erejét valahogy nagy nehezen kivájkálta a róka beszorult lompos farkát. A róka minha kezdett volna magához jönni, már-már rezgős lábaival majnem[39]talpra állt.

- Na me[40], ki vagy szabadítva, most mán nincs akadálya menésednek, mehetsz tőlem a szemed világába es.
- Mennék es te jó legén, de nem bírja a lábam, hozz[41]legalább egy cseppecske vizet s meglátod meghálálom.

Egy kicsit zsummogott[42]magába Nemere, a rossz beidegződött szokása szerint, de mégis elviharzott, és vissza es tért egy nagy keptyelán[43] lapiba megtőtött[44] vízzel.

- Na, szürcsöljed! Immán nem mondhatjátok, hogy rajta múlott a te pettyes életed.

A róka nem volt beszédes e percekben csak itta a friss patak vizet, a végivel egy jót bökkedett[45], s aszonta[46]:

- Ej be köszönöm szépen! Eccer[47]rendes volt tőled! Húzz ca ki a fehér szempillámot[48]ügyesen, s dörzsöld, meg, ha valami bajod lesz én ott termek, s fogok segétkezni[49].

Nemere valahogy kicibálta a róka fehér szempilláját. A hosszas vaszkolódásnak[50]a lett az eredménye, hogy a róka a kelleténél még vörösebb leve[51].
Hát uzsgyi, elrohant, hogy Nemere észre sem vette.  Nezett erre, nezett arra, sehol a róka, há eltette a szempillácskát, s ment egyfelé, amerre gondolta, hogy hazaér. Letért a patakhoz ivott egy rend marokba vizet, s hát lássa, hogy egy halacska ott van a partra vetődve. Mind egy rendes ember, egy kézhátas siríttéssel visszarittyentette a halacskát vízbe. A halacska kidugta fejét a vízből, hát nem volt eppeg ki tudja milyen jó kedve.
- Te mit képzelsz magadról, csak úgy belévetsz a vízbe, mikor én egy csudásat napferedőzni[52]akarok!
- Há bocsánat, csak azt hittem bajod van, s mán úgy jött, hogy segítsek.
- Nana, láttál nagy bajt, ficánkolást, megkértelek rá!
- Nem.
- Na, akkor ne segíts, ha nem muszáj!

Hősünk megtanult egy-két dolgot, mán az se zavarta, hogy az állatok úgy dumálnak, mind a filmeken. Egyet gondolt, s kettő lett belőle. Elhatározta, hogy az első szembejövő élőlénytől megkérdezi, hogy merre es menjen hazafelé. A patakmartján lépkedve elkerült egy napsütötte kevés víz érte ficzfát[53]. A ficzfa mán dögledezett forma[54].
- Nemere barátocskám, látom nagy az iramod, de egy kicsit segétkeznél nekem!
- Hát még neked es tud járni a pufád?
- Nem sokáig, ha nem sirítesz keptyelán lapiból edényt, s avval nem locsolgatsz meg legalább tízszer én itt helyben, rögvest kiszáradok.

Erre már nem szólt semmit, az utasítást követve, csak csinálta. Egy csepp izomlázacskája kezdett lenni a sok hajladozástól, de azért elég szépen tartotta magát.  A ficzfa körüli föld csak – szüüüpp, - szépen bészippantotta[55]a vizet, olyan hamar, minha nem es lett volna.. Ekkor a ficzfa nagy gyorsan egyet megződült[56].
- Azé elég helyénvaló legény vagy te. Ne mongyad[57], hogy hitványak a ficzfák, tépj ca[58] le belőlem egy ágat, s meglátod, milyen csuda jól fog jönni majd eccer mikor bajba kerülsz, súrold ca meg.
- Há jó van na, ezt es elteszem, ettől még nem keveredek haza, de legalább nem üres a zsebem.
- Ejsze hazatartasz?
- Igen.
- Hám mé nem mondtad ember?! Én tudok egy elég csúf vasorrú banyát, ott lakik, fenn ne, a hegy tetején – mondta a ficza, s egyik ágával napkelet felé mutatott.  Na eregelj[59] ca fel héza[60], ő olyan okos, de olyan, hogy mindent tud. Na, osztán ő megválaszolja bajodra az orvosságot.
- Én a hazafelé vezető utat akarom!
- Ej be parasztos vagy, há éppen arról es beszéltem.

Még egy kicsit osztották a semmit, osztán felszedelőzködött, s elindult a hegy felé.   Egy cseppecskét csúszott, s biza[61]menetközben kétszer hanyatág[62] bébucskázott[63], de nem erőst törődött véle, eresztette bátran tovább. Elég sokat ment ott felfelé, met[64]közbe még meg es kellett aludjon egy helyen, s így másnap estére ért fel a hegy tetejire[65]. Mikor felért onnan nézett szerteszét, s figyelte a megnyosztott[66] vadalmafa, vackorfa és kökénybokrok leveleinek lágy neszét. Bizony útközbe nem volt, amit bébeleljen[67], csak azokot[68] a gyümölcsököt[69], az egyik puffasztotta, a másik majdnem meghajtotta, de addig a harmadik gyümölcs jól megfogta a belét. Meg es pillantott ott a hegy tetején egy kívülről elég rozoga kunyhó formácska házat, s abból kilépett egy egészen csinoska nőcike[70].
- Hol jársz, ahol még az adóellenőr se jár – kérdezte a szépség.
- Hát ez a szólásmondás nem es így van!
- Azt kit érdekel, most felelj, hanem varas békává változtatlak nyomban!
- Haza akarok menni, s azt se tudom, hogy kezdjem úgy elbolondultam egyfelé.
- Eppeg jó helyen jársz…
- Ezt a ficzfa es megmondta.
- Annyit ne mondj, kerülj ca bennebb.

Nemere békerült[71], s leült az ultramodern viskóba, eppeg egy szappanoperát nezett az állítólagos banya. Hát vendég mivel volt gyorsan kikapcsolta a tévét.
- Azt mondták rólad, hogy egy csúf banya vagy – mondta Nemere.
- Az voltam pajtikám, de a plasztikai műtét sokat csinál, sajnos a diszkusomot[72] s a reumámot[73] nem lehet megplasztikázni… Na de térjünk a lényegre. Ha te haza akarsz jutni, akkor három évig úgy kell majd dolgozzál, mint az állat, virradattól szürkületig, s, ha holdvilág van tovább es.
Hát Nemere nem volt mit tegyen, rájött, hogy ez másként egy cseppet se megy, belément az üzletbe. Annyit es dolgozott, hogy a hátán az ing sohasem száradt meg, pedig télen tuggyátok[74]milyen hideg es van ugye? Na, azért! Még[75]a farkasok kukucskáltak bé a banya ablakán ő csak végezte várkunyhó nagy telkének hét kilométeres nagyságú robotját. Tavasszal gyümölcsfákot[76]nyesett és gabonát vetett, nyáron gyűjtögetett, ősszel aratott, és télire bészerezte[77]a fát. Közbe még az állatokot[78]es ellátta. Úgy dolgozott mint egy marha. Hiába, rájött, hogy a haza mindenek fölött! Nagyon hiányolta a szüleit, s miközben így dolgozott szép legénnyé cseperedett. Még a boszorka is szemet vetett dali termetére, de nem kezdett ki véle, met nem az vala az egyesség. Osztán letelt a három esztendő, a banya még egy cseppet tartotta volna, olyan jól bévált[79]neki, de mán nem lehetett.
- Szépen megdolgoztál azétt[80], hogy hazaérj, most én elmondom, hogyan es juthatsz haza, de addig sok bajod lesz még. Amiért ilyen rendes kölyök voltál, húzzál ca seprűmből egy cirokszálat, ha azt megdörzsölöd…
- …nyomban ott teremsz – folytatta Nemere.
- Há persze.
- Köszönöm szépecskén.
- Szóra sem érdemes, de még egy cseppet állj ca meg nehogy bolond felé menj. Amikor leeregélsz[81] a dombról át kell keljél a Fekete folyón, aztán az Ezüst hegyen, tovább menve útba ejted az Aranyerdőt, s végül egy Smaragd kastélyhoz érkezel. Egy darabig kacsalábon forgott, de most mán asziszem nem, met az ottaniak nem gondozták eléges elég jól a drága lábacskát.

Nem es dumáltak többet, met eppeg elég volt mit nezzék egymást három esztendőn át. Nemere nekivágott az ismeretlennek. Útközben eszébe jutott, hogy mindig es derék vitéz legény akart lenni, s osztán az es, hogy nagyon igazságos csudás ember lesz, hogy mindenki biztonságba érzi magát mán attól es, ha csak reagondol[82]. Az út véletlenszerűcske kezdéssel indult, de mostantól elébe volt vetve, hogy igazi nemes vitéz váljék belőle. Ahogy imigyen botorkált lefelé a folyóhoz, egyszer ca felkapta fejét, s láss csudát a híres Fekete folyó egy cseppnyit se volt fekete. Még kiguvasztotta[83]a szemét es, hogy jobban lássa, há mit es mondjak, olyan vörös volt, akár az ő vére. Gyermekkorára emlékezett, hogy eccer ellepcsent[84], s egy kicsikét kifolyt a vére, úgy bőgött, mint egy szarvasbika. Na de most nem es ez a fontos, hanem a fekete métt[85]es piros. Nagyon hamar kiderüle[86]ez a szín dolog, met arra kecmergett egy akkora nagy sárkány, hogy nagyobbnak látszott, mint egy hegy.
- Mit keresel itt te emberizink[87], pont itt, ahol mindenkit szépen megsütök!

Nemere egy cseppet se görcsölt bé, há nem es olyan legénynek született, asszem, még egy kicsit hergelte[88]es sárkány őkelmét.
- Háha[89] úgyes[90]meg akarsz sütni, akkor előbb mond ca el mi a rossz sebét híjjátok[91]ezt a folyót feketének, mikor, akárhogy nezem, bizony Úristenemre mondva piros!!!
- Pompás ötlet, szórakoztató vacsora lesz!!! Azétt[92]te félnótás, met itt, ha nem tucc átjutni a túlsó partra véged van, szépen megsülsz, s akkor én meghamizlak. Tudod, isteni íze van a zsenge ropogós legényhúsnak…
- Igen a…
- Bizony, bizony barátocskám.
- S feltétlenül át kell kelni keresztbe a folyót?
- Há persze…

Na, ettől azétt egy cseppet bérezelt[93], nagyon kezdett dolgozni a gyomra, s úgy érezte, hogy ott helybe megtiszteli a nadrágját, de erőt vett magán, s a sárkányt csak beszéltette. Az pedig hova tovébb[94]igen jó hangulatba lett. Ő pedig közbe törte a kobakját, mit es csináljon. Eszébe jutott a ficzfa ajándéka, gyorsan megdörzsölte az ágacskát, s hát láss csudát lett belőle egy nagyon vizes tutaj. A ficzfának csak egy fikarcnyi idejig volt jelenése, osztán el es tűnt. Pontosan addig, amíg ügyesen belélökte az egyre jobban félő Nemerét a tutajba. Nemere evezett, de nem bírta a karja, s leégett az evezőlapátja, de a tutaj átvitte a túlsó partra. A sárkány életébe ilyent még nem látott, pedig volt vagy hatszáz éves. Mielőtt teljesen leesett volna az álla, teljes erővel lángot fújt Nemere felé. Nemere egy kicsit megperzselve, de boldogan partot ért. A ficzfa tutajból pedig kiszökött egy darabka, s ott helyben hatalmas fa lett belőle. A fa pedig vízsugarat rittyentett ki magából, szembe a sárkánnyal. A pedig ott helybe megmeredt. Megvolt a tűzoltás. A sárkány, akkorát lepcsent[95]mint egy nagykabát. Ott helyben belőle lett egy jókora kőhíd, és a folyóvize kék lett. Nemere jóformán szólalni se tudott. Csak azon gondolkozott, hogy mét nem es vette kézbe a ficzfa ajándékát, mikor inkább a róka szempilláját kellett volna a sorrend szerint. Úgy nez ki, hogy ez a felcserélés a javát szolgálta. Sokat azétt nem ette ezen magát, hanem elindult az Ezüst hegy felé. Hát alig lép kettőt, s egy szépséges tarkaszemű leány ugrik az ölébe.
- Te az enyém, én a tiéd, ásó, kapa s a nagyharang válajszon[96]el bennünket! – mondta a leány.
- Várj ca egy kicsit, te ki vagy?
- Hmm, nem ismersz meg, én vagyok a szépséges királykisasszony, abba az országba laktál te es, amelyéknek uralkodója az én apám!
- Honnan es tucc annyi mindent rólam? Elég vicces.
- Egy cseppet sem vicces, az a behemót sárkány mán tudott az érkezősedről, elcsiripelték ijedtükbe a tízóraira fogott madarak, annak fejébe, hogy engedje ca el őköt.
- Na mondhatom, szépen vagyunk.

Nemere vitéz, me immán[97]az lett belőle, valahogy lefejtette a szépséges királykisasszonyt öléből, azétt vitte magával, met megtetszett neki. Az ezüst hegy elég meredek volt, s ez a királykisasszony, nemhogy a lépést nem tudta tartani, de még vacsogott[98]es. Bármennyire fáradt es volt, felvette a vállára, s cipelte három nap, s három éjen keresztül. Tovább nem met ott es voltak. Hát eccer csúful magos volt a hegy, de a túlsó oldala olyan meredek, hogy lejutni onnét nem lehet. Ej, egy cseppet elsavanyodott hősünk, s még anélkül es elég baja volt. Ecceribe eszébe jutott a róka, meg es dörzsölte a fehér annak szempilláját, s az nyomban ott termett a semmiből.
- Mi a baj Nemere vitéz uram?
- Hát izé, valahogy le kéne jussak, azazhogy jussunk élve, erről a nagyon igyenes[99] jeges hegyről.
- Hát csak ennyi a baj, rövid ideig kibérelt kis gazdám, ne se törőd, mingyá[100]itt egy fáin kerekes szánkó az egyből nagy sunggal bévisz az Aranyerdőig.

Aliges mondta ki, mán is ott volt a csudakerekes szánkó. A róka pedig szolgai módon meghajolva eltűnt, mint szamár a ködbe. Beléültette a királykisasszonyt a rókabundával kibélelt szánkóba, ő es beléült, s repültek es mán, de úgy hogy majnem nekimentek az Aranyerdő legelső fájának. Hát tovább gyalog kellett menjenek, met, a szánkót semmi se húzta, s a nagy sungtól eléggé tönkrement. Hát bévetették[101]magukot a rengetegbe, s ott botladoztak szegények, ahogy tudtak hetedhét ország ellen, vagy mi. A királykisasszony eléggé vaszkalódott, s húzatta magát. Ekkor jutott eszébe Nemerének a kiplasztikázott jólesnézettki fajta boszorkány, akinél három esztendőt letekert. Hát mit es tegyen, elévette a seprűből kihúzott cirokszálat, amit tőle kapott, s jól megdörzsölte, s hát az ott es termett a banya seprű nélkül.
- Mi es a baj Nemere vitézem? Na, nem vagy eppeg az enyém, csak úgy mondtam.

Nemere kezével egyet intett, amíg a leányzó ott bónyászódott[102]a kokojzásba[103], met eléggé megehült[104].
- Egy kérésem van csak, varázsold meg, hogy szeressen belém ez az úri leányzó. Mi tagadás, nekem es teccik, de azt vettem észre nem repes értem, me mind húzattatja magát, mind egy bolondleány.
- Tudtam!
- Háha tudtad, mét es kérdezted?
- Azét met úgy szeretem hallgatni, ha valamire megkérnek.

Hát sokat nem es kókoskodtak[105], a boszi kezébe nyomott egy kicsi kokojza bokrocskát rajta annyi kokojza szem volt, hogy ha mind megennéd, belébetgednél teljesen. S aszonta:
- Na idefigyelj, etesd ca meg véle a bokor bogyóit, s meglátod, úgy beléd bolondul, hogy csak. Csak arra ügyelj, ha kikecmeregtek az erdőből, nehogy egyetek az erdőszéli vackorfa gyümölcséből még akkor se, ha úgy burungérozik[106]a hasatok, mint egy gőzmozdony.
- Jó-jó, megjegyeztem.

A boszorkány eltűnt mint a kámfor, ő pedig odaadta a kisasszonykának a kokojza bokrocskát. A leányzó pedig úgy ette, mind egy malac. Nem es kell mondjam, hogy ott helybe belészeretett Nemerébe. Attól a perctől többet nem kényeskedett, nem vacsogott, úgy haladtak, hogy csak. Hét nap és hét éjen keresztül mentek pihenés nélkül, osztán kiérkezvén az erdőből, megpillantottak egy vackorfát, s bé is húzódtak alája megpihenni. Egyszer ca két vackor lepottyant a fáról, Nemere el es felejtette mit es mondott a boszorkány neki, s békapta mind a két vackort, hogy éhségét egy kicsit csillapítsa, met ő nem evett valami sokat egész úton, inkább szerelmének adta. Mielőtt elszenderedett volna, észrevette, hogy ott nem messze van a boszorkány mesélte Smaragd kastély, de már bubult[107] es. Ameddig ott jó javában aludt a fáról lemászott maga Smaragd herceg, és magával vitte a királykisasszonykát. Mikor hősünk felébredt, csak ölte a méreg, métt es evett a vackorból, met nyomban eszébe jutottak a boszorka intései, de mán késő volt. Nagyon kikezdte lelkiismeret furdalás, met ugye sikerült becsületes helyénvaló ember legyen, s mikor mán az út végén van hazafelé, s amit keresett mindent megtalált, elsősorban magát, s osztán a menyasszonyát, met mán annak tartotta, hirtelenséggel figyelmetlensége végett békövetkezik a baj. Gondolta bémegy a Smaragd kastélyba tudakolja meg, hogy nem-e járt ott szívszerelme. Há bé es ment, volt ott nagy gyász, kiderült, hogy pont akkor temették Smaragdkirályság királynéját. Osztán kezdett érdeklődni, s valami vénséges banyától megtudta, hogy ki es volt az a királyné. Hamar kiderült, hogy nem vala más bizony, mint az ő kedvese. Az es kiderült az elmesélés szerinti történetből, hogy bizony három esztendőt aludt ott a vackorfa alatt. Hogy mi es történt addig? A mesélésből rögvest az es kiderült, hogy addig Smaragd herceg elvevé feleségül[108]szerelmét. A királykisasszony szülei beléegyeztek a házasságba, met Smaragd herceg úgy adta bé nekik, hogy ő mentette meg a tündéri leányt, s avval nemcsak feleséget, hanem országot nyert. Tovább megtudta azt es, hogy, sajnos az új királyné tovább epedezett egy Nemerének nevezett vitéz után, s bánatába beléhalt. Hát eléges volt ezt mind végighallgatni. Nemere megköszönte az öregasszonynak, hogy elbeszélte neki ezt a szomorú történetet, s bévegyült a nép közé, végig szenvedte az egész temetést, de méges tűrte. Este mikor mán mindenki nyugovóra tért, elment a drága szüvecskéje sírjához, kiásta, és magával cipelte egészen hazáig. Hej, otthon volt nagy öröm, de bánat es. Elmesélte miken ment keresztül, s úgy érezte mindent megérdemelt, de ejsze élete párja választottja elvesztését mégse. Pláné azétt, met a Smaragd herceg, hogy király lett belőle, elűzte saját szüleit párja országába, sőt párja szüleit es a saját palotájukból. Testvérit heppentette[109]oda bé, országrész felügyelőnek. A két ország királyai és királynéi há nem-e pontosan ott laktak a szomszédba, egy tornácos házba. Smaragd király azt adta nekik lakóhelyül.  Nemere eléadta nekik es történetét. Akkor nyomban nekifogtak, hogy eltemessék a halott királyleányt, de addigra ott termett Smaragd király es egy sereg katonával, kérte vissza a királynét. Nemerét pedig meg akarta öletni. Nemerének szinte mindegy es volt az egész, hadd öljék meg, de még egyszer ölelje meg kedvesét. Megengedték, hadd legyen boldog, ha ez kell neki. Odament a halott szerelméhez, csókot nyomott az arcára, s nem bírta tartoztatni magát szemiből kiesett egy könny, pontosan kedvese homlokára. Hát láss csudát, az ott helyben felült, szebb volt, mint valaha. Ekkor Smaragd vitéz azt mondta, hogy boszorkányság, s hogy öljék meg, de tüstént, de nem sikerült, met volt a királynénak, most mán, volt egy tündér keresztanyja, na, az nyomban ott termett. Osztán kiderült, hogy eppeg ő es tudott Smaragd király ármánykodásairól, de azt hitte, hogy tényleg ő mentette meg a királykisasszonyt. De miest[110]kiderült a mendemondákból, hogy es történt mind, akkor azt mondta Smaragd királynak, hogy nem űz csúfot belőle, ha boldoggá teszi a leányt. Smaragd királynak volt esze, ellene fordította Tündérország királynéját. Csak átváltozva menekülhetett meg, vénasszony képibe. Hát nem-e, hogy pont avval a vénasszonnyal futott össze Nemere drágasága temetésin. Beszélgetés közbe, még az es kiderült, hogy Smaragd király volt mindenért a tettes a tettes, aki a vackorfáról lepottyantotta azt a két vackort. A semmiből ott termett a Tündérek királynéja, meg a boszorkány es, akinél Nemere három esztendőt szolgált. Úgy döntöttek, hogy Smaragd király szolga lesz kegyetlen tetteiért a boszorkánynál, de nem három évecskét, hanem örök életibe. Nemere pedig megkapta kedvesét, s ő lett a két ország királya. Csaptak egy hetedhét országra szóló lakodalmat, s az olyan volt, hogy mindenhova eljutott a híre, hát hozzád es me olvasod. Hogy szavamot eppeg annyira össze ne keverjem, Nemere visszaköltöztette édes párja szüleit kastélyukba, a szüleinek pedig a Smargd kastélyt adta, s ő építetett a volt két királyság közé egy másik palotát, s ott éltek feleségivel, s mentközben lett s két szép leánykájával meg egy gyerekivel békességben, szeretetben életük végéig. Nemeréből pedig egy igazságos ügyes király lett. Ha nem hiszitek, járjatok ca a végire!

 

--------------------------------------------------------------------------------

[1] asziszem -azt hiszem

[2] tegnapi ember - elődeink

[3] nyugudtan - nyugodtan

[4] megkévánt - megkívánt

[5] és - is

[6] pufájuk - arcuk

[7] akármelyékbe - akármelyikbe

[8] putyukálta – dédelgette, babusgatta

[9] utálatoskodós - rossz

[10] rugdolózni – rugódni

[11] gürc – gürcölés

[12] hézátok - hozzátok

[13] eppeg - éppen

[14] feredő - fürdő

[15] sirítgeti – fordítgatja

[16] őtet - őt

[17] osztán - asztán

[18] fáintos – szép, ügyeske (ebben az esetben –rendbe tett)

[19] Csíkban a fiút nevezték (nevezik) gyereknek

[20] minha - mintha

[21] gyomorsikulás – gyomormenés

[22] nem vette le a patkót – nem halt meg

[23] kók – ügyefogyott

[24] nezett - nézett

[25] sung – gyorsaság, iram

[26] mán - már

[27] fejiből - fejéből

[28] bogarakot - bogarakat

[29] ejsze – talán, tán

[30] lelküköt – lelküket

[31] heppedezik – dögösködik, lustálkodik

[32] mingyárt – mindjárt

[33] nyeletlenkedés - sületlenkedés

[34] immá - immár

[35] segítsz - segítesz

[36] kételen - kedvetlen

[37] meggebbedt – ez esetben tönkrement, lefogyott

[38] vergelődött – vergődött

[39] majnem - majdnem

[40] me  - itt tessék

[41] hozz - hozzál

[42] zsummogott – zsémbelt

[43] keptyelán, keptelán lapi – acsalapu

[44] megtőtött - megtöltött

[45] bökkedett - böfögött

[46] aszonta – azt mondta

[47] eccer – egyszer

[48] szempillámot – szempillámat

[49] segétkezni - segíteni

[50] vaszkalódás – matatás (készülődés)

[51] leve - lett

[52] napferedőzni - napozni

[53] ficzfa, ficfa - fűzfa

[54] dögledezett forma  - haldokolt

[55] bészippentotta - beszippantotta

[56] nagy gyorsan megződült - kizöldült

[57] mongyad - mondjad

[58] ca – csak

[59] eregelj – bandukolj, menj!

[60] héza –hozza

[61] biza – bizony

[62] hanyatág – hanyatt

[63] bébucskázott – bebucskázott

[64] met – mert

[65] tetejire – tejére

[66] megnyosztott – durván leszüretelt

[67] bébeleljen – megegyen

[68] azokot – azokat

[69] gyümölcsököt – gyümölcsöket

[70] csinoska nőcike – csinos hölgy

[71] békerült – bement

[72] diszkus – hátfájás

[73] reumámot – reumámat

[74] tuggyátok - tudjátok

[75] még - amíg

[76] gyümölcsfákot – gyümölcsfákat

[77] bészerezte – beszerezte

[78] állatokot - állatokat

[79] bévált – bevált

[80] azétt – azért

[81] leeregélsz – lemész

[82] reagondol -rágondol

[83] kiguvasztotta – kimeresztette

[84] ellepcsent – elesett

[85]métt – miért

[86] kiderüle – kiderült

[87] emberizink – emberfia, hitvány ember

[88] hergelte – mérgesítette

[89] háha – hátha

[90] úgyes – úgyis

[91] híjjátok – hívjátok

[92] azétt – azért

[93] bérezelt – beijedt

[94] tovébb - tovább

[95] lepcsent - esett

[96] válajszon – válasszon

[97] immán – immár

[98] vacsogott – sírdogált, kényeskedett

[99] igyenes – egyenes

[100] mingyá – mindjárt

[101] bévetették – belevetették

[102] bónyászódott – elvolt, keresgélt

[103] kokojzás - áfonyás

[104] megehült – éhes lett

[105] kókoskodás – viccelődés 

[106] burungérozik – korog

[107] bubult – édesen aludt

[108] elvevé feleségül – feleségül vette

[109] heppentette – tette nagy kényelembe

[110] miest – amint