"Ott nyílok, ahol zárul"

Szellőárny, 2015, május 14 - 10:05

Ott nyílok, ahol zárul”1

Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg.”

Mikor kezdődhetett? Van-e válasz erre egyáltalán? Anna fáradtan feküdt a kórházi szobában, és málladozó gondolatai között próbált valamiféle rendet teremteni. A két szobatársa még békésen szuszogott, miközben az ő agya újra és újra saját végtelen köreit rótta. A miértek a hogyanokat érték, és az egészben a veszteség érzése volt a legrosszabb. Az idő elvesztette jelentőségét, paradox módon pedig nem is volt fontosabb nála. Minden változott körülötte, a talaj kifordult a lába alól és a saját elméje lett az ellenség, immár második alkalommal. A „betegség” kiújult, minősíthetetlenül viselkedett, miközben csodálatos képességeibe vetett hit szállta meg, zseninek képzelte magát. Az idő jelentés nélkül párolgott el, egy hónapig zombiként tántorgott a beleadagolt gyógyszerektől, a második hónapról már voltak emlékei, a szervezete hozzászokott a medicinákhoz és elért hozzá szülei gondoskodása, akik naponta látogatták.

Rengeteg verset írt, amire egészen büszke volt. Kapaszkodót jelentett, önkifejezés volt. Fogta magát meg a verseit, és pizsamásan kisétált a társalgóba, ahol a félhomályban találomra kinyitotta füzetét. Kissé elszakadhatott saját őrlődő gondolataitól, amíg olvasott.

Körödbe törtél


Bűvös kör, nagy élet, körödbe törtél!

Míg van, aki csak az ívet teszi meg,

Születik és meghal életében egyszer,

Én betegségemmel – ahányszor kiújul –

Újra megszületek és újra meghalok.

Míg a fent-lenttől szédülten

Békém helyre áll, Siralomvölgy –

Mennyország, szédítő spirál

fent-lent egy hurrikán.

Szét kell nézni nyugodtan,

Mi maradt nekem a porban?

Tanulni, nyakam magam

hogyan ragadhatnám meg?

Mélybe, ha süllyedek,

Legyen hangom kérni,

Legyen társ ki segít

Onnan kilépni!


Nem egy zseni alkotása, attól azért távol van. De azért egész jó. Gondolatban vállon veregette magát, majd elkezdte masszírozni a homlokát.

Van-e értelme egyáltalán a mikoron gondolkodnia? Elkezdődött, egyszer csak egy apróság elindította benne a folyamatot, vagy talán a génjeibe kódoltan ott volt fogantatásától kezdve a betegsége? Az orvosok is csak találgatnak, mint a pszichés bajoknál általában!

Mi maradt nekem a porban? // Tanulni, nyakam magam hogyan ragadhatnám meg?” Megakadt a tekintete ezeken a sorokon. A hogyan kérdésnél nem az a lényeges „hogyan történhetett meg ez velem?”, ez nem vezet sehová! A kiutat kell keresni belőle... Nemsokára haza engedik és el kell döntenie, hogy folytassa az életét. A szülei hátraléptek, nem hajlandóak a felelősséget vállalni, ami egy tanácsadással jár. A budapesti egyetemről lemondhat, ez már a második vizsgaidőszak, ami elúszott, a baj ugyanaz volt. Az első alkalom után a hitetlenség hatotta át a napjait, nem igazán fogta fel, milyen jelentős változások jönnek majd az életében. Persze mielőtt elkezdődött volna a szánkázás lefelé, voltak előzmények. Túl sok volt a stressz, a felelősség, de az ő hozzáállása se volt kifogástalan. - Jól van, ez már a gyógyulás felé vezető út, ha van önkritikája, – állapította meg egy kissé jobb hangulatban. Változnia kell, átalakulni, mint ahogy a lepke lesz a hernyóból. Belőle is lehet lepke! Felkuncogott saját gondolatára. Még nem volt teljesen tiszta a feje.

Nem akart visszaesni, ebben biztos volt. Ráadásul nem folytathatja ugyanúgy az életét, mint eddig. Kiegyensúlyozottnak kell maradnia, ennél fontosabb cél nem lehet előtte! A családon kívül senki nem tudta, hogy múlt évben kórházban volt. Összeszedi majd a bátorságát és egy-két embernek el fogja mondani. Ha a barátai igaz barátok, akkor mellette fognak állni, és talán ez is segít a földön maradni, megkapaszkodni. Amíg csak él, gyógyszert kell szednie, ezt is elfogadja, bár az első alkalommal, amikor tudatosult benne, mintha kövek zuhantak volna a gyomrába és egy kicsit meg is szédült. A tünetmentesség elérhető, de folyamatosan kontrollra kell járnia, figyelni magára, a hangulatingadozásaira és arra, hogy ne érje sok stressz. Mintha az életből ki lehetne küszöbölni a nehézségeket! Mégis, ha lazábban állna hozzá? Túlságosan maximalista! Változnia kell, új szokásokat magára ölteni, rutinná tenni a gyógyszerszedést, hogy reggelente és esténként gondolkoznia se kelljen rajta. Bátorságot kell meríteni az élethez, és megnyílni a barátainak, mert segítség nélkül újra beleszédül az örvénybe, és lehet, hogy nem jut ki többet belőle. Igen, csak rajta áll, más nem teheti meg helyette a szükséges lépéseket!

Nyújtózkodott egyet, és törökülésbe húzta fel a lábait. A folyosó továbbra is kihalt volt, csak néhány nesz törte meg a csendet. Pár szobával arrébb valaki ütemesen horkolt, a hangja inkább megnyugtató volt, mint zavaró. Anna ujjaival végigszántott a haján, ez is jó fésülködés helyett, később majd rendbe teszi rendesen.

Egy héten belül kiadják a zárójelentését, és mehet. Februárban jön az egyetemi jelentkezés, utána már csak várni kell. Rengeteg pontja van, bárhova felveszik, neki csak ki kell találnia, mi a neki megfelelő, viszonylag nyugalmas életet biztosító pálya, már ha létezik egyáltalán ilyen. Bármerre elindulhat, annyi a lehetőség, hogy az szinte félelmetes. Lezárult életének egy szakasza. Túl van rajta, még ha mély nyomot – ki kell mondania –, sebeket hagyott is a lelkén és az elméjén ez az egész szörnyűség. Új irányt vesz majd az élete, mert a régi romokba dőlt, nem lehet folytatni. De bánja, hogy abba kellett hagynia a másik egyetemet? Zavarban volt, sok volt a tisztázatlan kérdés. Az idő, mindenre ez a válasz! Most még nem tudja, csak zsong a fejében a sok gondolat. Ezek új kérdések voltak, megtört a miértek és a hogyanok sora, a miképpen válasszon?-oknak adva át a helyét. A néma társalgóban, a kanapén ülve lezárult valami, hogy egy újnak adja át a helyét. Anna, még nem is fogta fel ezt, ő csak a nyugalmat érezte és a megkönnyebbülést. A leendő elhatározások, a változások, az új utak, maga az Élet ott zsong abban pillanatban, halkan üzenve neki: „Ott nyílok, ahol mindez zárul.”

1J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

Az írás hossza kb. 5 ezer karakter